2019. december 3., kedd

Megérkezett

vagy legalábbis alakul az ünnepi hangulat és ebben segit a hideg és a pár hófolt is, ami esettés ittmaradt. És az is, hogy ha lassan is, de haladok a takaritással - mert nem diszitettem eddig - a nagytakaritás nem ment, a koszba meg minek. Vagyis elég nehéz volt ez az időszak nekünk/nekem (vagy van olyan időszak is, ami könnyű???)  : Bogi ma költözik és ezt elég nehéz volt feldolgozni. Vagyis nem azt, hogy költözik, hanem azt, hogy nincs minden rendben köztünk - igy érzem én - és akkor megkönnyebbültem, majd furdalt a lelkiismeret, meg ettem magam... Hát ez van, nőnek és önállósodnak - én pedig ismerve magam, irtózok a változástól - pedig a változás nem mindig rosszabb vagy jobb, csak más. És az első időben csak tengődtem, majd nekifogtam takaritani, ami sokat segitett a gondolataim rendezésében - és persze beszélgettem is Valakivel és nagyon jólesett, hogy támogatott és az is, hogy kendőzetlenül tudtam beszélni a dolgaimról - és ennél sokszor nem is kell több. Mert igen, még mindig zavar, hogy nem sokat tesz B. a környezete fenntartásáért (magyarul kupi van körülötte, magától nem sokat segit itthon, ha megkérjük akkor is csak immel-ámmal) és ezt nagyon nehéz nézni. De úgy döntöttem elengedem a dolgokat - elmegy és nekem ebben támogatnom kell és reményeim szerint a távolság majd segit tompitani az éleket, neki meg majd felnyitja a szemét. Igy legyen! szóval felajánlottam, hogy segitek cuccolni - összepakolt és elszállitom ma a dolgokat, majd megyünk és veszünk neki pár edényt, konyhatörlőt, tányért meg miegymást, ami kell kezdetnek és összerakok pár alapélelmiszert és tisztitószert, ami jól jön az első időkben. Ő meg meghivott kávézni, ha majd berendezkedett (és péntek estére jönnek a barátnői lakásavatóra :-) . Szóval alakul, szokjuk mind a helyzetet. Az este Bulcsi ki is fejtette az elméletét : ha már Bogi elköltözött és öten maradunk, jó lenne egy kisebb tesó, már csak azért is, hogy meglegyen itthon a létszám és azért is, mert neki soha nem volt kisebb testvére ❤️
Az idén csak csokis adventi naptárunk van eddig, találtam még egy ötletes naptárt, amit még nem késő elkezdeni : minden napra van egy jócselekdet, közös élmény - csak össze kell dobni... és lett vasárnapra adventi koszorunk is, nem is egy, hanem kettő, mert Tihamér is készitett egyet a suliba meg mi is összedobtuk az itthonit, amit terveztem. Plusz még két plüssmacit is beépitettünk egy-egy kopogtatóba, amely a gyerekek ajtójára került. Remélhetőlag ma felkerülnek a benti fények is. Ma pedig teázni megyek az Anyukás csoportos csajokkal, aminek külön örülök. Jó lesz.


12 megjegyzés:

  1. Biztos nagyon nehéz az elválás. Engem a kamaszodás is időnként megvisel. Hány éves Bogi? A diszitéssel pont igy vagyok mint te, addig minek míg nincs tisztaság és rend? Hétfőtől otthon leszek, már vettem is kezdésnek egy szuper felmosót :D :D Lassan alakulni fogok én is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kamaszodás csak a kezdet (nem akarlak elkeseriteni... de állitólag a fiúkkal egyszerűbb, de ezzel nincs még tapasztalatom)Bogi 19 múlt, szóval jogos meg minden és támogatom is, de nehéz.

      Törlés
  2. A díszítéssel detto, de ha a héten végére ér Gy. az ablakozásnak ( most körülöttük glettel és fest ) , akkor majd talán, ha nem akkor majd utána.
    Végül hová költözött B. albiba? Kivel fog ott lakni? De édes Bulcsi és te mit gondolsz erről? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két csajjal fog lakni, a szobája pici, de rendben van - a tegap felcuccoltunk, főzött az este vacsit is, vásároltunk neki tányérokat, vittem kajából alapkészletet kezdésnek, élvezi. Azért azt látom, hogy ovatosan pakolta a cuccokat, hogy itthon is megmaradjon a kuckója - minden eshetőségre :-) Bulcsi ötlete meg: hát nálunk már bezárt a bazár (és nem lenne már türelmem sem, pedig az egyik (velem egyidős) ismerős most szült!

      Törlés
    2. Ez olyan most Boginak mint Márkónak volt tavaly a koleszba költözés, imádta az elején a szabadságot, de már nem annyira. Mégis jó ez így szerintem ez a leválás így szép lassan rendben lesz, persze lehet,hogy haza megy még akár lakni is, majd kiderül!

      Törlés
  3. Én is utálom a változásokat, nehezen dolgozom fel őket és a levezető tevékenységem sokszor a takarítás. Múltkor gondolkodtam is, hogy már nem is tudok nyugodtan ülni a fenekemen és megnézni egy filmet....nekem vasalni kell közben vagy takarítani, de minimum recepteket vadászni. :) :) :)
    Igen, igen, az elengedés sok mindenre megoldás lehet, de nekem az sem szokott menni, csak ha megtanultam a leckét, ami sokszor egy hosszabb folyamat eredménye és sajnos nem egy gombnyomásé...
    Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A takaritás legalább hasznos! mintha azzal, hogy rendet rakok kint, bent is annak kellene lennie - egyszerű magyarázat és igenis működik. És igen - én sem tudok csak egy dolgot csinálni, pont ahogy te is irod : filmet nézek és vasalok :-) az agyam meg folyton kattog, néha elegem van magamból és jól beolvasnék, csak hát ez nem igy működik. yértelek.

      Törlés
  4. Ajjaj, tudnék én is mesélni az elengedésről, a változásokról, a kamaszkori viselkedésekről, pedig nekem csak két lányom van.

    Mindkettővel megéltem nehéz időszakokat, főleg a kisebbikkel, bele voltam betegedve, hogy miért nem olyanok, mint amilyennek én szeretném. Utólag beláttam, ne is legyenek az én kedvem szerintiek, én sem voltam az Anyukámnak mintagyereke. Azóta nagyon sokat változtak, már nagyon jó a helyzet mindkettővel. Egyéniségek. Tudom, hogy nagyon szeretnek bennünket, mi is Őket, én speciel végtelenül :D de soha nem telepedtem rájuk és nem is erőltettem semmit sem. Kialakulnak a dolgok hidd el, ők saját maguktól tanulják meg a helyes viszonyt a szülők felé.
    Nekünk szülőknek "csak" az a feladatunk, hogy feltétel nélkül szeressük őket <3

    Úgy látom majd' mindenki le van maradva a díszítéssel. Még én is. A héten mindenféleképpen sort kerítek rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, próbáltam én is leásni a probléma gyökeréig : hogy megtaláljam mi az ami éppen nem tetszik nekem - és valahol ott találtam a megoldást, hogy nem olyan amilyennek én szeretném - és el is szégyelltem magam. Mert az érettségi meg a tanulás... de ugyanakkor azt sem szeretném, amit a mesélő leirt (a fiú, aki kiugrott) szóval nem tudom mi a helyes út, meddig van az, hogy tolod és motiválod (meddig lehet ezt) és mikor van az, hogy vissza kell lépni és hagyni hogy ő csinálja. Olyan nehéz ez. De persze, a végén legjobb esetben visszatérnek a 'fészekbe' amikor lehiggadnak és kipróbálják, milyen felnőttnek lenni.

      Törlés
    2. Nehéz bizony, nagyon nehéz megélni, megérteni a viselkedésüket. Mi hiába látnánk jónak azt, amit mi elképzelünk, ha nekik nem megfelelő. Megtanultuk, hogy bármit teszünk, mondunk, úgyis a saját fejük, elképzelésük után mennek. Mikor "megérnek" akkor kezdenek el úgy gondolkodni, ami már jólesik nekünk is :) sok idő ám...

      Törlés
  5. Hú, nagyon nagy váltás ez Bogival, ha belegondolok, hogy 3 év múlva Mátét el kéne engednem (tudom, hogy a fiúk talán nem ennyire elmenősek szerencsére :) ), hát gondolom nagyon nem tudnék mit kezdeni a helyzettel... Szerintem nagyon jól csinálod, bár tudom, hogy ez belül sokkal bonyolultabb és nehezebb, megértelek!
    Az advent pedig pont ilyen, ahogy írod nálam is, kell egyfajta rend hozzá, és most ez nálunk nem olyan, amit megszoktunk, el vagyok maradva sok mindennel, és igen ennek is tudom be, hogy most az ünnepi hangulat ritkán talál rám :) ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem is három év múlva, de egyszer mindenképp el fogod - el kell - engedni és gondolom, Máté ha végez, akkor majd megy egyetemre. És ha nem pont Budapestre, akkor úgyis elmegy. És ez tény, meg beszélünk is róla - de amikor ott és akkor történik, az nehezebb mint azt elméletben gondolnánk.
      A rend nálunk nem sokat tart, sajnos - gyorsan elillan - a tisztaságot meg igyekszem megőrizni - és nekem ez inkább a lelkemnek kell, hogy tudjam, megvolt. Hiába, a belénknevelt, megszokott dolgoktól nehéz szabadulni. De alakul.

      Törlés