2019. szeptember 30., hétfő

2019. szeptember 26., csütörtök

Barátos

Tény, hogy szeretnek hozzánk járni idegen gyerekek (barátok), mert nálunk mindig van gyerek, akivel játszani, odaülnek az asztalhoz és meg is eszik azt, amire otthon fanyalognak. Itt nincs kütyü, max tv, de azt egy idő után unják, igy szerepjátékoznak vagy társasoznak de szoktam néha tenni nekük a Youtube-on Just dance videókat, azzalis  jól elszórakoznak. És néhanapján itt is alszik egyik másik. Ez igy meg teljesen rendben van. A tavaly pedig volt egy olyan szakasz, amikor minden - de mondom : minden - délután akartak menni valahová, ami a pár pluszfoglalkozás miatt, meg az, hogy sokan is vagyunk és ha hárman mennek, mindenki másfele, akkor már az összeszedés is idő - volt egy nehezebb periódus, amig megértettem, hogy nem és miért nem megyünk/vagy jöhet hozzánk minden délután valaki. És ez az idén ismét előjött. De az enyémek viszonylag könnyen megértették, nem igy B. aki Bulcsi barátja. Ő minden délután könyörgéssel indit : de jöhet Bulcsi hozzánk? nem? miért nem??? de jöjjön! és hiába érvelek, nem tágit, a végén meg nekem már nagyon kellemetlen, ő mondja  magáét - én meg hülyére felcukkolom magam. Az van, hogy igy is elég sok foglalkozásra járnak eggyütt még suli után is, meg én viszem őt lovagolni is minden szombaton. És ez igy jó is. De meg kell érteniük, hogy ez igy elég az én szemszögemből - nem akarok naponta felugrani 1-1 órára, mert az úgy sok. Ha a foglalkozásokon kivül még kb. két hetente összefutnak egy játszós napra, az úgy ok - de B. itt aludt a múlt szombaton (mert buli volt, majd reggel lovaglás) és szombaton is ittmarad, mert az Anyukája elutazik és megkért vigyázzak rá. És legutóbb hallottam, hogy Anyuka megigérte B.nek, hogy heti egyszer játszhatnak eggyütt... na az ilyen előre leszögezett, más által eldöntött dolgoktól én meg totál kibukok. Mert nálunk hárman vannak a kicsik, mindenkinek van kebelbarátja - és akkor ha Bulcsinak engedem heti egyszer, akkor a többinek is kellene. és akkor majdnem mindig van itt hétvégén egy vagy több másik gyerek. Szóval értitek. Meg B. Bulcsi legjobb barátja, jól kijönnek, ez nem vitás. Nem is szeretném megszakitani a kapcsolatot, de kicsit lazitanék rajta - viszont nem tudom hogy, hogy ne legyen harag belőle. Anyuka azért ragaszkodik, mert B is rengeteget nyilt meg változott, mióta bekerült a csapatba - ő is egy nagyon beforduló, csendes gyerek volt. Ez most a feladat, meg kell oldanom valahogy. Ti hogy csinálnátok?

2019. szeptember 20., péntek

Húzós

volt ez a hét, de az vigasztal, hogy ha beüt a zombi-apokalipszis, akkor lekvár az lesz biztos, elleszünk ezen egy jó darabig, még ha Bence is jön, akkor is... az apropóját ne kérdezzétek, de ez egy fontos információ : ha véletlenül beüt a fenti esemény, akkor jobb kimenekülni a városból falura, ahol kevesen élnek... és van tartalék... :-D na mindegy, a fáradtsági nemistudom hányadik faktor, hogy Apuci kiabál reggel, menjek a fürdőbe és ott volt a kagylóba az egyik kontaktlencsém, amit azt hittem betettem :-) számokat nem irok, mert ennyi szilvát ép eszű ember nem főz be egyedül. Vagy irjak, sokkolok : a leszedett szilvát kb. 50 kg-ra saccoltam, de a hétfő elment a válogatással, kimagozással : 45 kg darált masszát raktam oda felrottyantani hétfő este, plusz a fagyasztóba ment kb. 5 kg., úgyanennyi az aszalóba, lett jó pár üveg befőtt, meg ettünk is belőle - szóval ez olyan 70 kg. körül van. És időben majdnem három nap, amig minden a helyére került. Erre jött tmég egy adag zakuszkának-való, egy adag pritamin - ami valójában másfél adag volt mérés után... aztán két torta a pénteki szülinapi-bulira. Ma délelőtt meg futólépésben közlekedtem, hogy minden meglegyen 11ig. A buli meg jó lett - szerencsére - és most először nem hivtunk csak pár barátot : Bori négyet, Bulcsi egyet, de ez igy jó is volt. Most meg itt ülök éjjeli fél egykor, várom, hogy a zakuszka végre megadja magát és kész legyen. Az elkövetkező három napról meg annyit, hogy csupa kötelesség, legszivesebben keddet szeretnék már. De meglesz ez is (lemondó sóhaj)

Zakuszka : 3 kg paprika, 3 kg kápia, 3 kg pritamin, 3 kg padlizsán, 2 kg hagyma, kb. fél kg. szemes paszuly,  1 kg répa, fél liter paradicsomlé,háromnegyed liter olaj, só, szemes bors és babérlevél. A paprikát, kápiát, padlizsánt meg szoktuk sütni, a paprikáknak lehúzom a vékony héját, a padlizsánt húsát is szürőbe téve lecsepegtetem. Másnap mindent ladarálok, majd a hagymát és a répát kb. háromnegyed liter olajon üvegesre párolom, meg rá mindenféle darált paprika és az egészet a fűszerekkel beteszem a süőbe, közepes hőfokra - igy nem kell olyan gyakran kavargatni és nem pattog. Addig sütjük, amig az olaj kezd feljönni és a leve elpárolgott. Ekkor jön hozzá a padlizsán, a paszuly és a paradicsomlé és ezzel még visszasütjük, amig feljön az olaj. Sterilizált, forró üvegekbe rakom, beteszem a forró, kikapcsolt sütőbe, majd mikor kezelhető - kb. 1 óra, akkor csavarom rá a tetőt és hagyom másnapig a sütőben kihülni.

2019. szeptember 16., hétfő

Hétvégi program

Takaritás, filc róka és sk. szőnyegprojekt szombaton

plusz még készitettünk két nemez tulipánt a vásárba, de azt el is hagytuk egy standnál :-(
És sok-sok szilva vasárnap


Ami zavar, hogy semmi nincs befejezve : a rókát varrogattuk, de félkész, az újjon kötött zsinorból kisszönyeg lesz, de ez is csak eddig jutott - a szilvát meg leszedtük : négy nagy kosárral lett, ma azt kell elraktározni lekvárnak, kompótnak, fagyasztóba és aszalt szilvának. Csak éppen délutáni fél kettőre végeztem a munkával és most befőzöm még azt az 5 liter paradicsomlevet, elmosogatok és elhozom a gyerekeket - onnan meg indul a félbehagyott dolgok befejezése. Remélhetőleg.


2019. szeptember 14., szombat

A nyáron

volt itt minden : hideg és meleg... A nem piskóta gyerekekről jut eszembe, hogy nem is mondtam, hogy Boginak nem sikerült az érettségije, sőt, románból meg is húzták év végén és ez nem kis feszültséget okozott - nekem. Őt, látszólag, nem nagyon érintette, szerinte én spirázom túl az egészet... addig-addig fejtegeti, hogy a végén én érzem magam hibásnak, mert stresszelem és nem tud miattam tanulni :-) mindegy. Meg kell tanulnom elengedni azt, amin nem tudok változtatni és nem enni magam miatta, mert ez igy nem jó. Tulajdonképpen felnőtt, az ő élete - csak hát nehéz ezt úgy nézni, hogy hátradőlök, mikor látom, hogy nem jó fele halad. Mindenképp dolgozik most, de megvannak a mindennapi vitáink. Sajnos.
A kicsiknél is változott valami : félve irom, hogy lehet kamaszodnak?! ez a már a kiskamaszkor kezdete? Boró rengeteget beszél, de konkrétan rengeteget! Az megvan, hogy bemegyek az üzletbe - listával vagy aznélkül - és addig csacsog, hogy felét elfelejtem amit venni akartam? ha mindhármukat viszem, akkor még többet :-) a lista sem segitség, mert volt, hogy megnéztem a listát és betettem a zsebembe, majd amikor hazaértem, akkor jöttem rá, hogy mégsem vettem meg azt a dolgot. Lehet nem is a csacsogás, hanem öregszem :-) És a nehezitett faktor, hogy az idén nem volt Mama vagy Tatahotel sem : vagyis ha mentek is, akkor csak sorban, mert mindig volt valami, amiért nem mehettek mind. Igy nekem ez nagyon nehéz volt, főleg már a vége fele, jól esett volna 1-2 nap, amikor rendbecsapom a házat és nézek ki a fejemből. Hát nem igy jött össze.
De ami abszolut pozitivum, hogy majdnem minden reggel ágyba kaptam a kávét :-D a kávégép használatára Bulcsi kattant rá nagyon, mondjuk volt, mikor ez reggel fél hétkor érkezett az a bögre kávé - de nem legyünk telhetetlenek. Most már azért feljön, benéz, hogy ébren vagyok-e és csak utána főzi a kávét - szóval jó fele haladunk :-D De rengeteget segitettek a házimunkába is, és ez most már ez mérhető segitség. Például a porszivózás az, amit Bulcsi meglepően jól csinál és nagy segitség - én összepakolok, rendet rakok, port törlök - ő felporszivóz, én addig haladok a másik szobával. És a mosogatás is megy mindhármuknak, meg a csirkéknek is enni adnak, meg vizet, tojás behozzák, a macskának is adnak enni (kisebb ráhatással). Teregtnek, felcsiptetik a zoknikat. A zoknipárositás még mindig mumus. Sütinek kimérik az alapanyagokat, de Bori inditott be mosást is.
És ahányan vannak, annyi félék - ez pedig igy van jól.
A suliról meg Tihamér - aki a leglelkesebb volt eddig suliügyileg - kijelentette, hogy mintha kicsit uncsibb lenne a suli.

2019. szeptember 12., csütörtök

Hurrá, suli

Elkezdődött még hétfőn - és vele eggyütt a bonyodalmak... ez az első hét amúgy sem egyszerű, ahányan vannak, annyi programmal futnak, plusz szülőik délután, és a hétvégére beszerveztük a kicsik elmaradt szülinapi buliját - aztán úgy alakult, hogy ez tolódik egy héttel... alig várom már, hogy minden unalmasan megszokott legyen, izgalmaktól mentes. Azt hiszem várhatok még egy jó darabig :-D

2019. szeptember 7., szombat

Hurrá, itthon!

Azért jó mindig elmenni, hogy jó legyen mindig hazajönni :-) Nyaralás végén még mindig húznám, toldanám az időt és alkudoznék, hogy csak még egy nap... csak egy délután... de hát belátom a jó dolgoknak is vége van egyszer. De nem igazság, hogy az indulás és hazaérkezés közt kb. egy másodpercnek tűnik az az öt nap. Idén Bulgáriába voltunk, Nessebarban - és talán ez volt eddig a legcuccosabb hotel, ahol valaha nyaraltunk a gyerekekkel. Viszont a tengerpart az sokkal keskenyebb - őszintén csalódott voltam első találkozáskor : hogy mi is ez??? de jó volt minden végül : meleg is volt, lehetett fürödni, napozni, medencézni, csúszdázni és sétáltunk is egyet az óvárosban... Viszont azt látom, hogy lassan Tihamérnak sem lesz elég a mi társaságunk hamarosan - vagyis még 3-4 év, remélhetőleg - de ezt gondoltuk, viszont a kicsik még felhőtlenül tudtak örülni a tengernek, a viznek és az eggyütt töltött időnek.












Holnapután pedig kezdődik a suli.