2017. július 11., kedd

Micsoda hétvége :-)

volt ez az utolsó! nem is tudom, hogy irhatnám le - nem találom a szavakat : talán szuper, intenziv, vidám, meghitt - és még sorolhatnám... szóval jó volt :-) elsőre a találkozó... péntek délelőtt kivittem a gyerekeket Anyumhoz (csak a kicsiket - Tihamér két hete Apóséknál van), majd kicsit rendbeszedtem magam - manikür, pedikür stb. és sütöttem egy adag boci szeletet és egy adag túrós-sajtos pogácsát a bulira... és reggel tizre mentünk osziórára. Sajnos csak 12en voltunk az osziórán - itt letudtuk a feszengős részét a dolognak - és irány a kert! végül 26an gyültünk össze - és az első perctől csak beszélgettünk és beszélgettünk. Nem volt semmi naaagy felhajtás - mindenki oda ült, ahová akart, azt csinált amit akart - ettünk, ha éhesek voltunk, ittunk ha szomjasak, koccintottunk, söröztünk és megállapitottuk, hogy az osztály bohóca még mindig az osztály bohóca maradt - de remekül oldotta a kezdeti feszültséget és könnyesre röhögtük magunkat. És megállapitottuk, hogy körülbelül mindenki úgyanabban az életfázisban van - gyerekek nagyjából mindenkinek vannak, relative anyagi biztonsággal a hátunk mögött keressük kik is vagyunk mi? mi lenne az útunk tovább? És azért is nagy élmény, mert volt nekem egy Caminós álmom (vagyis van) ami lehet kicsit divatosnak számit, de nem tudom miért, nagyon vonz... és ez az álom most valahogy teljesen elérhetőnek tünik... úgy is, hogy  a házigazdánk végigjárta már és hazai zarándoklatokat is szervez - igy azonnal megbeszéltük a jövő nyáreleji pünkösdi zarándoklatot Csiksomlyóba ( 80 km, 3 nap, 2 éjszaka) - remélem összejön! Szóval mondtam már, hogy a szervezés azt is jelenti, hogy a számodra kedves embereket hivhatod meg - ez részben össze is jött, és jól is sikerült a találkozás. Azért csak részben, mert akikkel még szivesen találkoztam volna, azok közül ketten nem jöttek el : az egyik legjobb gimis barátnőm, a másik pedig egyik legjobb barátom, akivel úgyan nem az iskolában voltunk jóban, hanem utána - majd elsodródtunk egymástól - és hiába hivtam, kicsit túlfilózta a dolgokat... de mikor meglátta a fotókat, már bánta, hogy nem jött. És jó sokat 'beszéltünk' a facebookon, majd rájöttünk mit pötyögünk itt - ő jött az ötlettel, hogy fussunk össze egy kávéra valamelyik délután. És úgy örvendek ennek - mert neki jólesett, hogy hivtam - nekem meg hogy nyitani akar. A buli éjjel 1 körül oszlott fel - én még hazafuvaroztam a csajokat... és irány haza - de annyira zsongott a fejem az élménytől, alig tudtam aludni valamit. És vasárnap pedig horgászversenyünk volt, 25 emberre főztem... és a tegnap pedig itt volt Borónak az egyik barátnője... És ez a hetünk is zsuffolt lesz előreláthatóan, de ez most olyan jól jön - örvendek neki!

2 megjegyzés:

  1. :) ez a Camino az anyukákálma szerintem, hogy csak megy atermészetben és senki nem kér/akar/követel tőle semmit, hogy csak ő van és az út. A 3 nap- 80 km szerinte pont jó lenne nekem is elsőre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert neked is? gyere Csiksomlyóra jövőre! :-)

      Törlés