2017. július 21., péntek

Nyugi van

Vagyis relative nyugi - mert munka van bőven, de az autóm betegeskedik igy itthon vagyunk. ami nem is baj, legalább haladunk ezzel is. Nincs nagy baja - a turbó-cső vált szét - de megrendeltük az alkatrészt és azt mondták 4-5 nap, ami nagyjából el is telt, alkatrész még sehol... pedig a beszerelést a bátyám végzi - szóval az pikk-pakk menne. De mindegy : a gyerekek medencéztek, festettek, játszottak, szomszédoltak - mi meg Bogival főztünk még egy adag baracklekvárt, vasaltam reggel és este a húvösön, teraszt takaritottam - szóval azért megy az idő rendesen. Vasalás közben most éppen a Trónok Harcát nézem, annyit hallottam róla, hogy kiváncsivá tettek, és bár vannak erőszakos jelenetek bőven benne, azt hiszem azért tetszik. A kismacskák meg rendesen felszoktak a teraszra, olyan kupi volt, hogy utáltam kiülni... a tegnap reggel jöttem rá, hogy ők bizony macskavécének az én palántálótálamat és a virágok főldjét használják... és felültek az asztalra, leszedték a száradni kirakott fokhagymákat, főld kiverve, levélmaradványok mindenfelé - bekeményitettem, letakaritottam, majd egy seprűvel nagyjából a tegnap leszoktattam őket a teraszon rohangálásról. Persze sajnálom is őket, mert annyira cukik és ártatlanok - de nincs kedvem macskavécét takaritani naponta, meg a virágaimat és teraszt is imádom, igy menniük kell. Maradtak el megbeszélt programok a héten, de majd jövő héten bepótoljuk... egyelőre az a biztos, hogy Anyum vigyáz szombaton az aprónépre, mi meg koncertre megyünk -  a Kowalski meg a Vega jön, akitől én elég gyakran idéztem itt is, kiváncsi vagyok milyen lesz élőben. Érdekes a kapcsolatom velük, sokszor volt, hogy épp nagyon lepattant állapotban voltam és akkor a rázenditett a rádióbol, hogy 'ez is csak egy nap, nem a világ vége....'
Mai ebéd : variációk egy témára... tőltött paprikának indult - Apucira biztam a paprikát, azt mondta tizre itthon van. 11 magasságában rájöttem nem biztos, hogy jó ötlet, ha az ebédet 1kor kezdem el főzni - igy ment az újratervezés : sült édesburgonya krémleves és lasagna készült a darált húsból - nekem pedig tőltött cukkini a ragúval. El is fáradtam rendesen, amire készen lett minden.
 






 
 

2017. július 19., szerda

A fagyi visszanyal :-)

Kézműveskednek... nem is tudom, ki volt az (na? ki lehetett? :-) aki annyit kézműveskedett velük, hogy most már önálló ötleteik vannak : folyton rajzolnak, szineznek, szabnak, ragasztanak - de nem is ez a lényeg, mert örvendek, ha elfoglalják magukat. Viszont sajnos, egyik kézműves rejtekhelyem sincs biztonságba : eddig a konyhaszekrény egyik felső polcán tartottam a cuccaimat (ragasztók, gyöngyök, dekortapaszok, matricák, akrillfestékek) két cipősdobozban. De az van, hogy rájöttek a székre állva és a konyhapultra mászva elérik a kincsespolcot, ahol most elképesztő kupi fogadott amikor épp ragasztót kerestem. És mit gondoltok, találtam??? egy frászt! viszont a maradékot most átmentem egy szabad percemben a mosókonyha felső polcára, ahol nincs pult és még én is alig érem fel :-)
Bogi : dolgozik... és lefoglalja magát, sokat lazult. Viszont itt van helyette Apuci, aki nem tudom miért csak Bogiról tud beszélni... hogy miket mesélt... hogy későn jön haza... hogy megint alszik... korán megy... sokat dolgozik... azért a munkáért kevés a fizetés.... és még sorolhatnám. Szóval kicsit túltolta ezt a féltést, mondtam is neki szombaton, amikor ismét rázenditett, hogy nem szólok bele többet, ő majd döntse el, akarja engedni Bogit vagy sem... mert persze, nem sok az a pénz - de lelkes és ő kell rájőjjön, hogy mennyi az annyi, te hiába próbálod meggyőzni róla mert céltalan. És persze én is aggódom, mert elég sokat utaznak és féltem - de ha az van, akkor itthon is megtörténhet a baj, nem kell azért 500 km-t utazni... szóval azóta kicsit lennebb hagyott Apuci - kiváncsi vagyok meddig :-)
Főzés : imádok főzni és persze enni is... csak hát annyi minden van, hogy örvendek ha meg tudok főzni egy normal kétfogásos ebédet amit mind a hatan megeszünk. Sajnos az van, hogy  a gyerekeknél és nálunk nem úgyanazok a fogások a nyerők : vasárnap például zőldbableves volt - utána nekük vajas krumpli és bécsi, nekünk pedig a brokkolis csirke, plusz a fahéjas rúd - ami azt jelenti, hogy az egész előkészitéssel és mosogatással 5 órámban állt. És nincs annyi időm, hogy ezt mindennap megtegyem. És kezdenek feszülni a nadrágjaim - amiből enyhén elegem van, pedig  anyár elején egészen jól álltam. Szóval a tegnap leirtam mikor mit eszem - és jött a felismerés : nem a kalória sok, hanem a ch. És a tegnap örvendtem, hogy összejött a krumplileves és a barackos gombóc - nem hogy külön főzzek. Akkor mi legyen? eszem a hideget (amit utálok), eszem azt amit a gyerekek (és hizok) vagy főzök kétfele (kivitelezhetetlen) Patthelyzetben vagyok.

2017. július 16., vasárnap

Semmi különös

nem történt ezen a hétvégén. Végre sikerült kitakaritani a pince befőtt-tároló részét, ami két napot vett igénybe, de még ott van a zőldségtároló, viszont egyelőre nem érzek égető késztetést, hogy annak is nekivágjak... de a felső szintünk most már tiszta (pár napig) és moziba is voltunk szombaton - a Gru 3-at néztük meg amely még felnőtt szemmel is élvezhető. És kb. ennyi is volt a szombat - pedig készültem a Székely Vágtára előadást nézni, de mivel beleesett az eső és gyerekekkel mentünk volna, ezért inkább kihagytuk ezt az esti programot. Vasárnap mentünk csak ki, viszont arra már a jó programok (lovaglás, kézmüves gyerek foglalkozások és kirakodóvásár) nagy része már bezárt - igy csak sétáltunk egyet, meglátogattuk Anyósomat aki épp epekrizis miatt a kórházban van. Vasárnap sikerült nagyon finom ebédet főzni - minden álszerénység nélkül - brokkolis csirkemell és cukros fahéjas rúd készült - mindkettő nagyon finom, be is került a családi rendszeres kinálatba, az biztos. Limara receptjei eddig is nagy sikernek bizonyultak - most épp az express croissanttal szemezek. Ma pedig a rendszeres (és szinte céltalan) pakolászás és rendrakás mellett azt hiszem délután játszani megyünk a kicsik egyik pajtijához... meg a héten mennénk egy másik pajtihoz is, akik rég hivnak, a könyvtárba is vissza kellene vinni az elolvasott könyveket, lovagolni is készülünk és végre elmennénk fürdeni is valahová fedett fürdőbe - mert valahogy a napokban többször éreztem késztetést arra, hogy forró teát igyak - igy juliús közepén...

2017. július 14., péntek

Atyaég!!!

Teljesen átmentem énblogba - ha valaki most kezdene olvasni, azt hinné nincs is gyerekem :-) pedig azért zajlik az élet az izgalmak háttereként is. Ez a hetünk is nagyon mozgalmasra sikeredett : hétfőn barátok voltak itt játszani, kedden itthon múlattuk az időt a gyerekekkel, majd este csajos vacsi volt (nekem :-) és már annyira összeszoktunk, kialakult egy kemény mag, hogy közben lement a vihar, dörgött, villámlott - mi bevonultunk az étterembe a teraszról - és amikor elsőre ránéztem az órámra már tiz volt - és hatkor volt a tali), szerdán meggyeztünk : leszedtük és kimagoztuk, cukroztam... a tegnap pedig a gyerekek Mamánál voltak - mi meg Apucival elmentünk bevásárolni, ebédelni - majd kávéztam a csajokkal - osztálytársak, utána meg ismét egy beszélgetés egy másik osztálytársammal... szuper volt a találkozó, mondtam már? :-D
Tehát a gyerekek : jól megvannak, Tihamért is hazahoztuk szerdán, nagyon csend volt már nélküle - de komolyan, hiába voltak még itthon ketten/hárman - azért nagyon tudott hiányozni a Gombócka. Mert annyira kiváncsi, szeretetreméltó - és nem csak azért, mert az enyém ... most meg folyton csak játszanak, örvendenek egymásnak - igaz Anyumat kikészitették a tegnap, nagyon el volt fáradva estére. És mi több : lerobbant az autóm is - jelezve, hogy ennyi és nem több, elég volt a pörgésből. Szerencsére nincs nagy baja - valami turbo-cső szakadt ki, viszont a hétvégére biztos nincs autóm. A múlt héten voltunk párszor rollerezni/fagyizni a gyerekekkel - és nagyon jó kis történetet kanyaritottam az esemény köré : olyan útakon jártunk, ahol a madár sem jár, titkos jeleket olvastunk (térképet, közlekedési jeleket), szűk sikátorokon suhantunk át - nagyon élvezték! azóta is kérik menjünk még! De jól elvannak azért otthon is : rajzolnak, szineznek, festenek. Kedden kitaláltuk Borival, hogy ráfekszik egy dupla csomagolópapirra - én meg körberajzoltam . És utána egész nap csak csinositgattuk a másik Borit : megerősitettem a körvonalakat, Boró megrajzolta az arcát, körmeit, ruháját - majd közösen kifestettük :-) nekem nagyon tetszik - gondoltam el fogom rakni emlékbe : egy életnagyságó lenyomat Boróról, majd'hétévesen. és most Tihamér is szeretne ilyent :-) A medencénk végre kész : megtelt vizzel, ment bele az algairtó és a klor is, remélem birja most - eddig azzal szórakoztunk, hogy amire megtőltöttük vizzel, arra bealgásodott - most úgy néz ki eltaláltuk a dozist. Egyedül az idő nem fürdésre való most éppen, de nem adjuk fel :-)




2017. július 11., kedd

Micsoda hétvége :-)

volt ez az utolsó! nem is tudom, hogy irhatnám le - nem találom a szavakat : talán szuper, intenziv, vidám, meghitt - és még sorolhatnám... szóval jó volt :-) elsőre a találkozó... péntek délelőtt kivittem a gyerekeket Anyumhoz (csak a kicsiket - Tihamér két hete Apóséknál van), majd kicsit rendbeszedtem magam - manikür, pedikür stb. és sütöttem egy adag boci szeletet és egy adag túrós-sajtos pogácsát a bulira... és reggel tizre mentünk osziórára. Sajnos csak 12en voltunk az osziórán - itt letudtuk a feszengős részét a dolognak - és irány a kert! végül 26an gyültünk össze - és az első perctől csak beszélgettünk és beszélgettünk. Nem volt semmi naaagy felhajtás - mindenki oda ült, ahová akart, azt csinált amit akart - ettünk, ha éhesek voltunk, ittunk ha szomjasak, koccintottunk, söröztünk és megállapitottuk, hogy az osztály bohóca még mindig az osztály bohóca maradt - de remekül oldotta a kezdeti feszültséget és könnyesre röhögtük magunkat. És megállapitottuk, hogy körülbelül mindenki úgyanabban az életfázisban van - gyerekek nagyjából mindenkinek vannak, relative anyagi biztonsággal a hátunk mögött keressük kik is vagyunk mi? mi lenne az útunk tovább? És azért is nagy élmény, mert volt nekem egy Caminós álmom (vagyis van) ami lehet kicsit divatosnak számit, de nem tudom miért, nagyon vonz... és ez az álom most valahogy teljesen elérhetőnek tünik... úgy is, hogy  a házigazdánk végigjárta már és hazai zarándoklatokat is szervez - igy azonnal megbeszéltük a jövő nyáreleji pünkösdi zarándoklatot Csiksomlyóba ( 80 km, 3 nap, 2 éjszaka) - remélem összejön! Szóval mondtam már, hogy a szervezés azt is jelenti, hogy a számodra kedves embereket hivhatod meg - ez részben össze is jött, és jól is sikerült a találkozás. Azért csak részben, mert akikkel még szivesen találkoztam volna, azok közül ketten nem jöttek el : az egyik legjobb gimis barátnőm, a másik pedig egyik legjobb barátom, akivel úgyan nem az iskolában voltunk jóban, hanem utána - majd elsodródtunk egymástól - és hiába hivtam, kicsit túlfilózta a dolgokat... de mikor meglátta a fotókat, már bánta, hogy nem jött. És jó sokat 'beszéltünk' a facebookon, majd rájöttünk mit pötyögünk itt - ő jött az ötlettel, hogy fussunk össze egy kávéra valamelyik délután. És úgy örvendek ennek - mert neki jólesett, hogy hivtam - nekem meg hogy nyitani akar. A buli éjjel 1 körül oszlott fel - én még hazafuvaroztam a csajokat... és irány haza - de annyira zsongott a fejem az élménytől, alig tudtam aludni valamit. És vasárnap pedig horgászversenyünk volt, 25 emberre főztem... és a tegnap pedig itt volt Borónak az egyik barátnője... És ez a hetünk is zsuffolt lesz előreláthatóan, de ez most olyan jól jön - örvendek neki!

2017. július 7., péntek

Érdekes

lassan 23 éve vagyunk eggyütt Apucival, ami eléggé átlagos - vagy mégsem? vannak akik még egyedül vannak, vannak akik már a második (vagy éppen a harmadik) kapcsolatban ... ez most a közelgő érettségi találkozóval kapcsolatosan fogalmazódott meg bennem : hogy néha annyira közel érzem magam Hozzá, amikor szavak nélkül is képesek vagyunk kommunikálni - van, hogy nekem még csak felrémlik egy gondolat, ő meg kimondja... és akkor van valami fordulópont és mintha teljesen más nyelven beszélnénk, látszólag minden ok nélkül eltávolodunk... hogy ismét egymásra találjunk. igy van ez másoknál is ??? ( a kérdés kőltői, mert biztos igy van... csak elképedek néha ezen a nagy szakadékon)
Bogival sokkal könnyebb mióta dolgozik... remélem igy is marad és kifele tartunk már a kamaszkorból - ideje lenne :-) és még alig 3-4 év és jön a Nagy Kamasz Hármas!
Emberi kapcsolatok : milyen sokat jelent 25 év - teljesen átformálódtak a baráti viszonyok, kapcsolatok (az iskolai/osztálytársi kapcsolatokról beszélek) - aki a barátom volt, az most majdnem idegen, akivel meg eddig két mondatot beszéltem - vagy annyit sem, azzal meg tök jól el tudtunk cseverészni 2-3 órát és azt vettem észre, hogy várom azt a találkozót és eldöntöttem, hogy jó lesz és jól fogom érezni magam! A szervezés egyik jó oldala, hogy azokat az embereket tudtam mozgósitani, akikkel szivesen találkoznék.
Ez pörög most nálunk - és még sok minden más is, jövök még :-)

2017. július 4., kedd

Adminisztrativ

Lassan nyolc éve lesz az idén - valamikor októberben - hogy irom a blogot. Akkor még csak négyen voltunk és nem is nagyon számitottunk arra, hogy bővül a család... a néhai freeblog volt a legszimpatikusabb kezdetben, ott voltam három évet, majd utána, amikor az akadozni kezdett, akkor kőltöztem át a bloggerre, 2012 augusztusban :-) sajnos a freeblogos naplóm azóta elszállt az éterbe - ezt sajnálom, bár azt hiszem vissza tudnám még szedni, ha rákeresek (és igen : rákerestem, a képek már nincsenek meg, de a bejegyzések nagyjából igen - érdekes volt olvasni, itt állt le a bejegyzésem, mert elvesztem benne :-) Az első percektől voltak kétségeim is - mennyire lehet igy kitárni az életünket nyilvánosan, bár eleinte nem volt nagy a nézettség és inkább magamnak is irtam. Amikor a kicsik is megszülettek, akkor életmentő lett a blog, az irásterápia müködött, sokszor be is csavarodtam volna, ha nem tudom kiirni magamból a gondjaimat/örömömet. Érdekes, hogy most már nem is nagyon emlékszem egy-egy bejegyzés hátterére, de elolvasva azért beugrik mi is ihlette... szóval : időről-időre előjön, hogy akkor most bezárok, főleg ha nagy lesz az olvasottság... majd utána normalizálódik és akkor megy tovább minden. És szeretlek titeket is, akik olvasnak és akiket olvaslak, sokat kapok tőletek. De viszont lenne most egy kérésem : akik nem szoktatok kommentelni és van blogotok - szivesen olvasnálak, hogy oda-vissza müködjön ez az ismerettség : irjatok magatokról! osszátok meg a blogjaitok cimét akár itt, akár e-mailben is! És még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy bezárom a blogot - de szólok majd előtte.