2017. június 30., péntek

Mindennapjaink

A kicsik Anyumnál van két szabadnapom, ami már nagyon kellett, mert a folyamatos munka mellett (irom majd, mi is ez) csak morrogni tudok a gyerekekkel. Mert volt, úgy-e az a két hét az iskolából, ami nagyon húzós volt... majd jött még a sok eper, meg a málna is érni kezdett, majd voltunk cseresznyézni, táborba... nem sok időm maradt ezek mellett a háztartással foglalkozni : tulajdonképpen most szerdára eljutottunk addig a pontig, ahol már tarthatatlan a helyzet : ruhahegyek mindenfele, por, rendetlenség, száradó ruhák, szennyes ruhák, behordott sár stb. és ez az a pont, amikor már nem érzem jól magam itthon. És kedden érkezett meg ez :

Elsőre csak 6 kilót vallott be ládánként, de én vagyok már annyira dörzsölt, hogy lemértem :-) és ez bizony ládánként 8 kg, azaz 40 kg. barack. És lett belőle barackos gombóc ebédre, került jó pár csomag a fagyasztóba is télire és az aszalóba is - igy végül 27 kg tiszta barack ment a lekvárnak. És ennek pontosan két nap kellett, amire az üvegbe került a kész cucc. Arra már éjjeli fél egy volt és csütörtök éjjel. Csütörtökre igy egy gyerekmentes, nyugis napot gondoltam : délelőtt ügyintézni voltunk Apucival, majd úgy terveztük, hogy megebédelünk valahol - délután meg csak a saját ritmusomban tettem-vettem volna ... na igen, de megláttuk hazafele ezt a rókagombát... és meg is álltunk rákérdezni... és benne is voltam úgy 5 kgban... erre meg vásárolt úgy 15öt. Na itt pattant el valami nálam - és láttam elúszni a délutáni nyugalmamat. És láttam a vég nélküli gombapucolást és főzést... esküszöm, világgá tudtam volna menni. Persze, végül megoldodott : váratlanul jött Anyós és Após, majd Apuci is - de igy is két órába telt amig lepucolták az egészet - én meg főztem és szürtem és zacskóztam... meg közben rizses gomba is készült - de igy is este lett amire minden nyomot eltüntettem. Ma pedig lazitok - már amennyire lehet.
Más : Boginak kimondottan tetszik ez a munka - most épp az ország másik felébe vannak, Moldovában - egy teljesen román város, én meg reménykedem, hogy szerencsés mellékhatásként legalább szokja majd a füle a románt. És érdekes, mintha a kpacsolatunk is sokkal jobb lenne azóta - bár ez csak egy hetes dolog. A munkaadójával már személyesen is találkoztunk, beszéltünk azóta - megigérte vigyáz majd rájuk.Szerintem igy tanulja meg megkeresni és beosztani a pénzét... és egyelőre iskola mellett is dolgozna - de addig még van jó pár hónap, majd meglátjuk.

PS : Apuci az este nagyon akart segiteni és felajánlotta, hogy leszedi a ribizlit is. Hát, kösz... csodáloztok, hogy azonnal, csipőből lehurrogtam :-)

2017. június 28., szerda

Hétvégi túra

Székelyzsomboron voltunk, ahol vadaspark is müködik, alig 60 km-re tőlünk - de eddig még cask nem is hallottunk róla! A pénteki események miatt relative fáradtan érkeztünk meg - pénteken nagyjából összepakoltunk, kolbászos kiflit sütöttem este és reggel csak bedobáltuk a cuccot az autóba. Sátorral mentünk és most is kimondottan élvezték a gyerekek (és mi is!) voltam annyira fáradt, hogy este cask bedőltünk a sátorba és aludtunk is. De nem szaladok még ennyire előre :-) érkezés után regisztráltunk, majd bevonultunk a vadasparkba, egy szarvas kiséretében :-) felállitottuk a sátrat, kikötöttük a függőágyat - ami azonnal a tábor fő atrakciója lett : a két nap alatt alig volt pillanat amig szabad lett volna! Tihamért a szokás szerint csak nyomokban láttuk - megfigyeltem, hogy ő kimodottan lubickol a tömegben, imádja ha sok a pajti körülötte, meg Boróka is... Bulcsi ő kicsit nehezebb eset, idő kell neki amig felenged - ő elég sokszor úgy játszik, hogy lásson engem... de alakul majd ez is. És volt ott minden : nagy játszások, egy-két rövid túra, állatismertető, állatsimogató, szalámikostoló, közös vacsora, tábortűz - vasárnap pedig vártúra. És persze, meleg - kánikulai meleg, igy kissé megpörkölve tértünk haza, pedig jó sokszor kenegettem mindenkit.
























2017. június 25., vasárnap

Mirr-morr

Péntek : a nap amikor fel sem kellett volna kelnem... Bulcsi köhécselésével indult a nap. Szép kezdés, ahhoz képest, hogy nyár van és alig egy hónapja söpört át rajtunk a Nagy Vész, amiből alig tudtunk kimászni. Második sokk : elfogyott a vizünk (lett majd, de csak estére) és a várt tejszint (amit direkt a helyi üzletben rendeltem meg, a helyi feldolgozótól, hogy lokálpatrióta legyek) elfelejtette a tulaj elhozni... és akkor majd kezdődött az alkudozás : később, estére... na igen, csak tudtam megyünk doktornénihez és későn érek haza, szombaton meg megyünk táborba a friss tejszint meg mihamarabb fel kellett volna dolgozni... szóval nem tetszett, hogy akkor azt mondtam legyen hétfőre. Hazajövünk : telefonál Anyósom, akivel keddre beszéltünk meg egy újabb cseresznyézést, hogy kedden neki mégsem jó, mert mennek halotti misère délután. Meg úgy általában, a gyerekek ne maradjanak ott, mert igy meg úgy... megjegyzem, Tata az aki a gyerekeket mindig csábitja - Anyós meg hallgat. Most is eléggé hátulütős húzásnak tartom, hogy nekem mondja vissza, mert nem én vagyok aki biztatja a gyerekeket... Tihamér meg egyenesen bolondul a nagyapjáért - igy viszont úgy érzem rajtam csattan az ostor : Tatánál mert nem viszem, a gyereknél mert készül és nem mehet. Most áruljam be a nagyszülőt? ne vigyem többé oda? pedig azt hiszem  a gyereknek szüksége van a nagyszüleire is... de Anyósomnak nem ez az első ilyen húzása - nincs türelme, nincs kedve vagy mit tudom én - de akkor legyen benne már annyi, hogy elmondja a gyereknek amikor megbeszélik és nem utólag nekem... és ekkor még csak dél volt :-) Jön haza Bogi, aki a hétvégét Anyumnál tőltené... erre meg valamikor négy táján befut egy telefon, hogy mennek az új munkahelyével Szebenbe, két napra - kürtőst, fagyit meg jégkását árulni. Hogy mi?! pénteken járt be megbeszélésre - nekem meg ez túl hirtelennek tünik, egyelőre sem munkaszerződés és azt sem tudom kivel menne. Egyik felől tombol Bogi, hogy ő keresi a munkahelyet, amikor meg ott van, akkor nekünk semmi nem tetszik. Másrészt meg ott van az aggodalom : kivel is menne és hová a 17 éves kiskorú, két napra! Szóval gyors érdeklődés, telefonok erre meg arra : elcsitul minden - állitólag rendes a tulaj, megbizható - és még jól is jön ha kipróbálja a munkát, mielőtt hivatalosan beáll. Kiváncsi leszek a beszámolóra - a telefonbeszélgetések szerint egyelőre tetszik.
És akkor végül : ötre volt időpontunk a doktornéninél, még csütörtök este felhivtam, mert láttam valami készülődik Bulcsinál és hogy biztosra tudjam, nem péntek este eszmélek rá, hogy nincs ki megnézze Bulcsit és rohangáljak. Erre meg mi történik? péntek délután van, a kapu zárva... kiderül, csak két beteg lett volna, doktornéni elment a lányához, az 500 km-re levő Kolozsvárra! Na ott és akkor lett elegem! Tudtam, másnap tábor - és nem merek elindulni egy köhögős gyerekkel, annélkül, hogy valaki megnézte volna előtte... és rábólint, hogy nincs nagy baja! Agyrém - nincs senki más orvos, csak az ügyelet. DE rémlik, hogy meséltek a csajok még egy doktornéniről, aki mindig készséges - ha otthon van. Csak egy óra volt kideriteni a telefonszámát - és megnézett este fél nyolckor. Rábólintott, hogy mehetünk - irt fel gyógyszert is, ha véletlenül rosszabb lenne - nem lett, szerencsére - és hétfőn visszavár. Azt hiszem ennyi izgalom elég volt egyelőre - inkább a kellemesebb dolgok felé kacsintgatnék...

2017. június 20., kedd

Alakul ez kéremszépen :-)

A vakáció : a péntreki nyüglődés után egész jól elvoltunk - jött a 'bácsi' autósbeállót újrarakni térkövel és vakolni, nagy volt az érdeklődés iránta még a zuhogó esőben is : esőkabátban, gumicsizmával és esernyővel elvoltak egész nap kint. (azt ne is mondjam, hogy a terasz és a bejárat is csurom sár... de ez van)
Befőzés : megvan 30 kg eperból a lekvár - Anyum segitett, de igy is két napi munkánk van benne, viszont nagyon finom lett - és jól beettünk eperből is. És csütörtökön cseresznyézni megyünk Tatáékhoz - már alig várjuk
Program, napirend : eddig elvoltunk a munkákkal - de jól lefoglalják magukat az udvaron, hármasban is . Viszont hosszú a nap, azt hiszem be fogom vezetni a déli csendes pihenőt - mindenkinek csak a hasznára válik, nekem is meg nekük is. Este 10 előtt úgysincs takarodó, reggel pedig fél hétkor kelnek - és van délbe/délután egy holtpont, hisztivel meg mindennel ami kell (vagy sem), azt hiszem a pihenő majd segit ezen a problémán. Holnap a Verdákat szeretnénk megnézni és igazolványképet is csináltatunk a személyihez, csütörtökön cseresznyézünk, hétvégén pedig kisbakancsos tábor!
Kert : szépen kikelt minden, palánták elültetve, még Anyum is elismerően hümmögött, főleg, hogy elismerte, három hete azt hitte itt nem lesz semmi! Mert amúgy is agyagos, nehezen müvelhető a főldünk és a mostani, tavaszi szántás nem használt neki, sőőőt. Ilyen most (vagyis pár napja / egy hete)












2017. június 17., szombat

Áció, káció... vakáció!

Végre! újabb zsuffolt és eseménydús hetet tudhatunk magunk mögött : volt itt minden - ismét kaótikus program a gyerekeknek (és szülőknek) - azt hiszem szinte mindennel elégedett vagyok, már ami az iskolát illeti - de ezeket a programokat, a szülők idejének beosztását - na azt nem értem... és volt szülőértekezlet, Tihaméréknak szereplés, majd lovas-téma bemutató, évzáró... ha jól belegondolok minden délutánra jutott valami program, kivéve péntek... És felszusszantam a tegnap, hogy vége... és két óra múlva már unatkoztak :-D A sok jövés-menés mellett még mentek az itthoni dolgok is - elkészült végre a melegházunk váza - a fóliát majd csak jövőhéten rakjuk rá - addig kihasználjuk a beigért esőket az öntözés helyett :-) és persze megy a gyomlálás/kapálás is ezerrel - nem unatkoztam. Meg lesz junius 8-án érettségi találkozónk - és egy gyengébb pillanatban bevállaltam a kaja rendeléses oldalát - igy telefonálgattam, egyeztettünk, a fejenekénti hozzájárulás összegét állapitottuk meg... egyik osztálytársunk volt annyira kedves és felajánlotta a kertjét - igy kerti parti lesz. Vegyesek az érzelmeim, ami a találkozt illeti - varom is meg nem is, de nem akarok megfutamodni és lemondani. Majd meglátjuk hogy sikerül (és a tapasztalat szerint mindig job volt még eddig, mint amit reméltem. ebben bizom most is.
Viszont ismét az árammal hadakozunk meg a kúttal - valamiért mindig leüti a biztositékot egy idő után - nem volt egyszerü menet már az elején is, eddig úgy-ahogy müködött, most meg nem tudom mi van... mindenesetre a hévégén jön a kúttakaritó... de a tartalék vizünk vészesen fogy - onnan meg nem tudom mi lesz. És mesteremberek is lesznek holnap - készül a kiülőnk és vannak térkövek, amiket fel kell szedni és újrarakni, mert megsülyedt az egész. A következő nagy projektünk a nyárra pedig a kerti tó és a hozzá tartozó sziklakert lesz - ennek drukkolok leginkább, hogy meglegyen - hiszen ez egy, pont középen áthuzódó sáv, mely folyamatosan tele van gazzal - ideje lenne felszámolni már. Ennyi most egyelőre - és mutatom mivel múlatja Boró az időt :-)
 
PS. Láttátok a 'Szolgálólány meséje' cimü sorozatot? egészen friss, 2017-es az első évad - nekem nagyon tetszik... egészen rákattantam (és persze vasalgattam közben, hogy a munka is menjen)

2017. június 13., kedd

Lovas hétvége

Nagyon húzós hetünk volt az elmúlt hét... nem is tudom, hogy oldja/oldanám meg ha mellette dolgoznék is... vagyis hát dolgozok én, csak úgy értem kötött munkaidőben. Meg fáradtak a gyermekek is már - reggel alig lehet őket kirobbantani az ágyból - bár utána már van kedvük ezt-azt csinálni, csak felkelni (meg lefeküdni időben) na, az nehéz. Igy szombaton eléggé leharcolva ébredtünk, bár úgy gondoltuk elmegyünk a lovas családi napra. Igen ám, de amikor nézem a rendezvény az meg vasárnap van! Hatalmas szussz : végre egy szabadnap! Igy nyugodtan megreggeliztünk, pihentünk egy kicsit - majd 10 körül úgy gondoltam összerámolok meg berakok egy mosást... összerámolás közben meg beugrott, hogy azért az ágynemüt is le akarom cserélni... meg akkor porszivózok is... meg akkor már ablakot is mosok és a felső teraszról is le kellene takaritani a madárnyomokat... meg hütőt mosni :-) szóval igy lett a szabadnapunkból egy jó munkás nap! még bevásárolni is elugrottunk Boróval, meg az ebéd is nagyvonalakban elő volt készitve vasárnapra :-) szombat este fáradtan, de elégedetten dőltem be az ágyba :-) Vasárnap reggel összedobtunk egy gyors málnás sütit - a fagyasztótakaritás eredményeként (azt mondják egyik legfinomabb süti, ez ) - majd elmentünk lovazni. Igaziból alig egy köpésre volt ez a program, a másik faluban - volt lovaglás, szekerezés és mindenféle kézmüves programok, de amire mi már odaértünk csak papirgurigából lehetett lovacskákat késziteni - ehhez nem volt kedvük - amihez meg lett volna (ló pálcából, zokniból) arra elfogyott az alapanyag hozzá. Igy megigértem, hogy a vakációban majd elkészitjük itthon a lovacskákat és mi maradtunk a lovaglásnál meg a szekerezésnél. Na ez a két dolog az nagyon bejött Borónak meg Tihamérnak - mentek is jó sokat, valami 12 kört fejenként :-) meg két-két kört szekérrel. Érdekes, hogy Bulcsi nem volt hajlandó felülni a lóra, a szekérre is csak úgy, ha én is megyek. Tényleg nem értem miért - de például a többiek simán elmennek vásárolni is, ha egy légtérbe vagyunk - például én a ruhákat nézegetem - ők meg fagyit vesznek egy bevásárlóközpontba - Bulcsi ő meg csak velem hajlandó - mert fél, azt mondja... Na mindegy - szóval én Bulcsival szekereztem egy kört - Boró meg Tihamérral és Bogival.

És a lovaglás



Nagyon szerették a lovaglást -elgondolkodunk, hogy kipróbáljuk rendszeresen a közeljövőben, lehet már a vakációban. Amúgy készülünk ezerrel - a medence teletőltve, bár a betegségek miatt még szóba sem került a kipróbálása. És van már pár programunk is : kisbakancsos tabor, kirándulás, játék a barátoknál, mamáéknál 1-1 hét, a családi tengerpartos nyaralás - de valahogy kicsit tartok az első hetektől - emlékszem, a tavaly is elég sokat gyötrődtünk és első pár napban már unatkoztak bár azóta eltelt egy év és nőttek is. Jajj! és azt még nem is mondtam, hogy van két kiscicánk! Borónak a program biztositva!

2017. június 9., péntek

Ilyen-olyan rövidek

Első körben a tegnapi legnagyobb büszkeségem : sikerült megalkotni az első olyan csirkesonkát, ami finom is! jó nagy rúd lett belőle - 1kg csirkemellből készült, meg raktam bele füstölt sajtot is - és az előző példányokhoz képest ez lett a legizletesebb, mivel nem alufóliába göngyöltem (ahol beszivárgott a viz, az izek meg ki) hanem műbélbe gyömöszöltem. És annyira finom lett, hogy már csak vagy két szeletnyi maradt belőle :-) ma megpróbálom disznóhúsból is!
Ma végre Magyar állampolgárok lettünk :-) és lesz Magyar személyink meg útlevelünk is!
Ideért az eső : szerencsére a vihar része elkerült minket - és érdekes, hogy két nap alatt minden vetemény legalább az előző napi méretének kétszerese lett!
Még csak 5 nap suli! ez a hetünk nagyon húzósra sikerült - és azt hiszem a jövő hét is hasonló lesz! Igyekszem kihasználni a jövő hét délelőttjeit és elintézni az ügyes-bajos dolgaimat :-)

2017. június 8., csütörtök

Évzáró szereplés

Vége az első évnek, ami nálunk az előkészitő nevet viseli - most már elsősök lesznek a kicsik (akik már nem is annyira kicsik). Kedden már meg is volt az évzáró szereplésük - kiváncsi voltam, mert otthon nem sokat tudok mi történik az iskolába : ketten két végletet képviselnek : Boró mesél, de a saját dolgairól, igen szubjektiv módon - Bulcsi meg a másik véglet : nem mesél semmit. Meg a Tanitónénik elég sokszor panaszkodtak is, hogy zavarja az órát, mert bohóckodik és kacagtatja a többieket - amikor rákérdeztem, akkor azt mondja izgul (amit amúgy valósnak is érzek, ő eléggé visszahuzódó, lehet igy próbálja levezetni a zavarát). Borónak elég sok barátnője van - voltunk már eggyütt játszani egyik-másiknál, meg szerveztünk az idén közös programokat is - szóval úgy gondolom ő rendben van - Bulcsival kapcsolatosan ismét nincs semmi infóm a barátairól. Most a szereplésen valahogy Boróval kapcsolatosan igazolódtak a megérzéseim : résztvesz mindenben, aktiv, aranyos (naná), barátságos, szivesen jelentkezik . Bulcsival kapcsolatosan meg teljes volt a döbbenet - jó értelemben : szerepelt, elmondta a szövegét, ügyes volt - sőt táncolt is! - látszott, hogy jól érzi magát. Kicsit megnyugodtam, mert voltak jelek, hogy nagyon bezárkózik ha valami nem tetszik neki. Például hétfőn mentünk Tihamér után a szülinapi buliba - sok volt az idegen és be sem jött, inkább maradt a kályhameleg autóba - igy nekünk is sietni kellett. A szereplésen volt két roved szindarab, utána meg népi gyermekjátékok (itt nagyon aranyos a tanárnéni, a gyerekek meg aktivak voltak) és volt társasági tánc is - ez formálisabb - és, őszintén, ezért nem vagyok oda - de igazodunk a többséghez.




2017. június 7., szerda

Mit jelent

felnőttnek lenni? mert én felelőségteljes felnőttként a tegnap úgy kezeltem az orditózó gyereksereget (akikre már nem hatott az én orditásom:-), hogy felhúztam a rádiót maximumra. Vezetés közben - mert mikor máskor ölnék egymást? mit ne mondjak, sokkoló volt Kovács Kati Rockandrollerét hallgatni orditva. És a gyerekek? röhögtek :-) ennyi. Amúgy érzem, hogy kicsik megzuhantam ettől a sok betegeskedéstől, enyhén elegem van belőle. Már-már paranoiás vagyok minden köhintésre - és hát azért köhögnek még szépen. A hétvégének még nagy lendülettel futottunk neki : de pénteken Bulcsi máris lerobbant - akkor épp sétálni voltunk Tusnádra majd a kalandparkba is bementünk (ahol Tihamérnak nem igazán jött be a mászkálás:-). Majd utána szerencsére nem volt semi Bulcsival, de a vasárnapi túrát lemondtuk - részben ezért, részben meg nem tudtuk hánykor kell elvenni Tihamért, aki első ottalvós szülinapi bulijába készült... végül este hétre ért haza - attól mehettünk volna kirándulni. Na mindegy - lassan elegem van a lemondott kirándulásokból is :-( Hétfőn ismét szülinapi buli volt Tihamérnak - Boróval vittük el, Borót is ottmarasztalták. Mi meg nem nagyon csináltunk semmit  -  hacsak a főzés, sütés meg a szépitkezést nem számitjuk, de ez utóbbinak meg nagyon ideje volt. A héten meg az 'iskola másként' program megy - ami az én szemszögemből azt jelenti, hogy teljesen kaótikus a programjuk - van aki 8-ra, másikuk meg fél kilenre megy... egyik egykor, másikuk meg négykor végez. Ma például nem is fért bele szinte semmi, mert a fogászaton inditottunk, amire hazaértem arra 10 volt - 12re megyek vissza. De még 9 nap és vége a sulinak!

2017. június 5., hétfő

Gyereknapos

Ezt még nem is mutattam :-) De igaziból a gyereknap nálunk a közös vacsi és játék volt Tihamér osztályával, ahonnan este 11kor indultunk haza - igy másnap nem sok kedvünk volt menni akárhová is. Végül csak összeszedtük magunkat, de igy is 12 volt amire elindultunk - fél háromra meg otthon is voltunk. A kinézett programok nagyja (kreativkodás a könyvtárban és a bábszinház) arra már véget is ért, nem sok mindenből válogathattunk - de Boró végre kifestette az arcát
és ott volt még a rendőrautó és a tűzoltóautó is - ezeket ki is lehetett próbálni...


És kb. ennyi volt a gyereknap - plusz ettünk fagyit, találkoztunk pár pajtással és már jöttünk is haza.

2017. június 2., péntek

Megvagyunk :-)

Többé-kevésbé egészségesen... végül én sem úsztam meg a betegséget - és elismerem, nagyon rosszul éreztem magam, nagyon sajnálom igy utólag is a gyerekeket. Vasárnap reggel már érződött, hogy készülődik valami - le is kellett feküdnöm, amit nem szoktam... és aludtam is. Aznap Bogi főzött ebédet, annyira elvoltam. Ekkor már prbált kezelni Paracetamol és C vitamin kombóval. Egészen szerdáig húztam - ekkor már éreztem, muszáj elmennem orvoshoz, nem jó igy. És az első két adag antibiotikum után mintha levették volna rólam az egészet. De az élet úgysem állt meg : hétfőn és kedden, dupla adag gyuladáscsökkentővel és Anyum segitségével veteményeztünk. Nem sok kedvem volt hozzá épp akkor, a hátam közepére kivántam a dolgot - de akkor jött a segitség, csinálni kellett. Úgyhogy most már vetettünk répát, céklát, uborkát, kukoricát, paszulyt és a hagymát is elültettük, meg pár paradicsompalántát. Egyelőre ennyi - most csak locsolunk és bőszen imádkozunk :-) meg várjuk a jeleket. Szerdán pedigTihamérnak volt az erdei iskola záróbulija sütögetéssel, tábortűzzel, énekléssel ... kár, hogy akkor voltam a legrosszabbul, mert jól sikerült az egész - valami 11körül értünk haza. De mindenképp úgy néz ki szereztem pár játszótársat a nyárra :-)
Nálunk csütörtöktől hosszú hétvége indult - nemzeti ünnep let a juni 1, a gyereknap - és mivel az csütörtök, igy a pénteket is hozzácsapták, meg a Pünkösddel eggyütt ez már egy jó kis minivakáció. És milyen jó, hogy pont most látogatott meg egy kedves Barátnőm a családdal... a gyereknapi programot rövidre fogtuk, pont a fáradtság miatt - de jöttek ők délután és feldobták a napunkat! mert olyan jó látni, hogy nem csak mi, hanem a gyerekek és a férjek is megtalálják a közös hangot! mondjuk volt benne egy kis csavar is : a gyerekek játszottak, én húst pácoltam be - és a Férfiak meg sütögettek - úgy mi tudtunk beszélgetni - jó kis délután volt!
A gyerkőcök jól vannak amúgy - jó látni, hogy most épp ez van :
Bár Bulcsival kapcsolatosan vannak fenntartásaim : múlt hétvégén nagyon fájtatta a lábait, alig tudott ráállni... majd amire orvoshoz vittem volna, elmúlt. Ma pedig sétálni mentünk és kalandparkba - olyan nyomott és sápadt volt egész délelőtt... bár néztem, nem éreztem lázasnak. Egyszerre meg úgy éreztem, tűzforró és a torokfájésra panaszkodott... szóval kértünk időpontot a doktornénihez, de amire odaértünk, arra meg nem volt már láza és nem is fájt sehol... doktornéni szerint lehet a gyomrával less majd a gond - én meg remélem csak vaklárma volt.