2017. május 5., péntek

Utazunk

Amikor hosszabb útra megyünk, és teljes családdal, akkor szinte mindig éjjel utazunk. Egyrészt Apucink szeret éjjel vezetni, másrészt a gyerekek ilyenkor szinte végig alusznak - mi megússzuk a 'mikor érünk oda?' ; 'messze vagyunk?' típusú kérdéseket - és bár én jobban szeretek nappal utazni, a fentiek elég nyomós okkal szolgálnak ahhoz, hogy megérje így utazni. Most viszont úgy alakult , hogy a tervezett szerda este helyett csak csütörtök reggel , vagy inkább délelőtt tudtunk indulni - és a gyerekek eddigi leghosszabb autós utazását nappal kellett megtennünk. És kijelenthetem, hogy nem is volt annyira vészes, bar voltak húzós pillanatok. Volt pár roham : amikor megunták a játékot, a tablettet, az olvasást, akkor jöttek a kérdések : mikor, meddig, miért :-) Autópályán utaztunk, így eléggé monoton volt az út, Bori meg is jegyezte, hogy itt nincsenek emberek, házak? Hogy élnek itt az emberek? Majd amikor beértünk Pestre, akkor kijelentette : Végre egy falu!!! A másik jelentős pillanat amikor meglattunk egy villamost! Főleg a Fiúk voltak odáig tőle - mi meg Apucival jól szórakoztunk - rajtuk :-) Ma pedig Bulcsú levonta az első következtetést : Anya! Itt minden ugyanolyan, mint otthon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése