2017. május 18., csütörtök

Otthonról haza !?

Mármint Erdélyből Magyarországra :-) elsőre talán a gyerekkoi emlékeimről mesélnék, amikor két évente lehetett külfőldre menni a komunizmusban és akkoriban nagyon sok erdélyi magyar családnak volt egy-két magyarországi barátja, igy mindenki jól járt : mi volt kihez menjünk, ők meg imádták Erdélyt... sűrűn jártunk egymáshoz - illetve évente találkoztunk. Magyarország akkoriban a tejjel-vajjal-mézzel folyó Kánaánnak tűnt az itthoni körülményekhez képest. Mert volt a golyórágó, a Traubisoda, a képes rágógumi, Tibi csoki, szivarrágó, farmernadrág... és még sorolhatnám. És úgy érzem kulturálisan is sokat jelentett nekünk : mert jöttek az újságok is : Nők Lapja (amit azóta is imádok), a Családi Lap, az Interpress Magazin... és persze a lapok közé ragasztva egy kis ez az - gyógyszer például. De onnan kaptunk könyveket és az első kazettás magnóm is Magyar volt... gyerekkoromban talán kétszer voltam kint... majd felnőttként, 18 évesen is teljesen egyedül. Akkor már a diktaturának vége volt, rengetegen mentek ki dolgozni. És rengetegen telepedtek ki. A Magyar hozzáállás is vegyes volt : volt akik szerették az erdélyieket, volt akik meg egyenesen utálták - mert nyilván, aki elment, itthagyta a családját és akart jutni egyről kettőre, az minden munkát elvállalt, néha jóval kevessebb pénzért is, mint az ottlakó magyarok. Érthető, hiszen ha elszakadt a családjától, akkor dolgozni akart és ez nemtetszést váltott ki... Apósom is elment miután itt dolgozott valami 20 évet, majd a gyárat felszámolták - őket meg végkielégitéssel hazaküldték. és rengetegen megjárták ezt : románia virágzó ipara romba dőlt. A gyárak, ahová ezrek jártak be dolgozni csődbe került, eladták - majd kiürültek és még ma is roskadoznak... kár érte. Szóval Apósom is elment és azt hiszem ő fogalmazta meg a legtalálóbban az ottélők reakcióját, miszerint ő egész életében román próbált lenni itt, Romániában és ez csak akkor sikerült neki, amikor átlépte a határt és Magyar főldre került:-) Szóval ő ledolgozott ott még tizenvalahány évet - majd hazajött. Nem igy sógornőm. Ő a fiacskájával telepedett ki - a gyerek ott járt oviba/iskolába, ő ott talált párt magának... de azt hiszem most, 18 év után kezdi magát otthon érezni... És akkor az én gyerekeim is eddig úgy gondoltak Mo.ra mint a csodák főldjére, ahol kolbászból van a kerités... és mindenki magyarul beszél ( amúgy a városunk is kb. háromnegyed részben Magyar) És csalódva vették észre, hogy itt bizony semmi ilyenről nincs szó és ezt talán Bulcsi foglalta össze a legtalálóbban, hogy 'Anya! itt minden olyan mint otthon...' bizony! És hogy büszke vagyok-e arra, hogy Magyar vagyok? igen! Laknék-e odakint? azt hiszem a válasz egyértelmü, hogy nem! mert én itt születtem, erdélyi vagyok és Magyar vagyok. És, hogy mennyire Magyar, azt az is bizonyitja, hogy bizony nagymamám egy kukkot sem beszélt románul - hiszen valamikor Erdély is Magyar főld volt. És a mostani Magyar politikai helyzet taglalásába nem mennék bele - mert nemis értek hozzá és nem is vagyok napirenden vele, de értékelem, hogy támogatják a magyarságomat : hogy kérhetek Magyar állampolgárságot (és meg is tettük), hogy támogat anyagilag is akkor, ha a gyerekeim Magyar iskolába járnak (de nem csak ezért járnak Magyar iskolába, nyilván) . De amit a látogatásaim alkalmával észrevettem, hogy biztos van n+1 hibája a Magyar rendszernek, de a család támogatása, különösen a nagycsaládoké, messze össze sem hasonlitható a romániaival! Sajnos a nagycsaládos adókedvezményről nem sokat tudok, csak annyit, hogy létezik - de szimpatikus, hogy nem egy adott, fix összeggel támogatja az állam a családokat, hanem a kereset függvényében. Nálunk fix összeg van és ebből pont azok jönnek ki jól, akik nulla vagy nagyon kevés pénzt fizetnek be az államkasszába, de azért vállalnak annyi gyereket, hogy kapják az összeget. Meg szimpatikus a lakástámogatás is - nálunk ez sincs. És nem utolsó sorban - az autópályák állapota is kellemes csalódás volt : az hogy vannak virágos bokrok, fű lenyirva az utak mentén - meg láttuk, hogy dolgoznak is aktivan. (nálunk ez nulla). Ami meg majdnem úgyanaz : a nagyvárosi élet! ebben nem sok különbséget látok mondjuk Pest vagy akár Brassó közt, ha a bevásárlóküzpontokat vagy mozikat nézem : úgyanazok a filmek, úgyanazok a cuccok, nagy tömeg, közlekedésileg is tumultus. Következtetésképpen megállapitom, örvendek, hogy vidéken élünk... És van benne valami, hogy itthonról haza... de úgyanakkor én ott csak turista vagyok, az otthonom pedig Erdély :-)

8 megjegyzés:

  1. "Anya,itt minden olyan, mint otthon!"
    Ez aranyos és milyen jó, hogy így van.
    Popianyu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekek néha meglepő pontossággal eltalálják a lényeget :-)

      Törlés
  2. ...mi meg kijártunk (mondjuk csak a határon túlra) gyerekkoromban, vásároltunk, és emlékszem még a gyomorszorító érzésre, ami ott fogott el, és még az ifjúsági újságot is eldugva vittük a vendéglátónk gyerekének ajándékba.
    Érdekes volt a soraidat olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekünk is sokat jelentettek az újságok, a könyvek és a ZENE ami cask onnan jöhettett be a vasfüggöny mögé - és az sem volt egyszerű menet, amig idekerültek - de úgy érzem nem lennék az, aki ma vagyok, ha ez nincs igy!

      Törlés
  3. Köszönöm, hogy leírtad:)
    Persze onnan nézve biztos sok minden tűnik szebbnek, mint valójában, de valahogy így képzeltem én is, hogy ezt láthatod érezheted, meg amit Bulcsi mondott:) a mostani Romániát már nem lehet az akár 20 évvel ezelőttivel sem összehasonlítani. A rendezetség egyelőre még a mi javunkra dől el, de nézzük csak meg Ausztriát, ahhoz képest hol vagyunk?

    VálaszTörlés
  4. Egyébként turistaként azt mondom, hogy Románia már akkor sokkal! szerethetőbb lenne, ha kevesebb lenne a szemét és a kóbor kutya ( felelős állattartás) és ezt tényleg úgy írom, hogy épp csak egy picit látok bele az ottani életbe és még kopp-kopp orvosnál, meg nagyobb áruházakban soha nem is jártunk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kóbor kutyáktól mi is sokat szenvedünk, pedig viszonylag tiszta és rendezettebb országrészben lakunk. Én itthon tornászok és az elliptikus gépet használom - és itt lakok egy mező közepén - de nem tudok kimenni szaladni a friss levegőre - pont a kutyák miatt! a nagyáruházak meg szerintem egyformák - sokszor megtévesztésig azok! amit meg az orvosokról itt-ott nálatok elcsiptem, az is nagyjából hasonló, talán itt is kicsit a ti javatokra dől a mérleg - bár ez annyira emberfüggő(orvosfüggő)

      Törlés
  5. A kobor kutyak ekkora problema? Ezt nem tudtam.

    VálaszTörlés