2017. május 19., péntek

Mindennapi 'boldogság'

Gyanús volt már nekem, hogy túl jól megy mostanában : és a tegnap pár óra alatt fordult a helyzet... Elsőre Bogi amikor ült be mellém az autóba, azonnal megéreztem a párfümfelhőn és a rágón átütő cigiszagot... és azonnal, spontán lekaptam róla a keresztvizet - hogy elegem van a hülyeségeiből, mert nemhogy nem tanul, de még cigizik is! mert románból ismét bukásra áll és abrakol itt utolsó percben - de esküszöm, ha én lennék a tanár, akkor most repülne. A nyáron meg menjen csak dolgozni, elengedtem a témát - ha megbúkik majd dolgozik minimálbérért egy gyárban - lássuk, az hogy tetszik... és Anyum aggodalmára, hogy hátha majd nem birja, meg annyit, hogy valamit csak kell birjon - ha itthonmarad akkor az sem lesz egyszerű menet.
A kicsikkel a könyvtárba voltunk - feltünt, hogy Tihamér nem volt annyira aktiv, de gondoltam, fáradt... könyvtár előtt fagyiztunk is - amire meg hazaértünk néha-néha hang nélkül maradt, már akkor gyanús volt nekem. Éjjelre meg köhögni is kezdett. Bulcsú torkfájásra panaszkodott - benéztem és tűzpiros a torka... nem a fagyi váltotta ki, viszont gondolom az is rátett egy lapáttal. Ma nem mentek iskolába - és ezzel megoldódott a hétvégi programunk dilemmája is : Apuci megy, én meg itthon maradok velük. Mondtam én, hogy megoldódik... csak nem gondoltam, hogy pont igy! Bár Apuci próbált meggyőzni - de nem lennék nyugodt a kezdődő betegséggel - mert lehet, hogy simán jóra fordul minden ( és erre koncentrálok), de csak most robbant le hirtelen és nem tudom, mire számitsak... meg nem is hagyhatom a nagyszülőkre, ha valami van, akkor mit csinálnának.
Ennyi most - és kamasztémában már-már úgy láttam jóra fordult minden (mert azt akartam látni) és akkor jött ez a pofon. Annyira csalódott vagyok!

3 megjegyzés:

  1. Sajnálom :( Jobbulást a gyerkőcöknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Sajnos már három a betegek száma és Borónak láza is lett az éjjel.

      Törlés
  2. Nagyon sajnálom én is, jobbulást a kicsiknek, remélem gyorsan túl lesztek ezen az egészen! Én is így vagyok ezzel, ahogy te, nem lennék nyugodt, ha ilyenkor elmennék valahová, jól tetted, hogy otthon maradtál...
    Még nincs nagy tapasztalatom kamaszok terén, de valahogy ezek a mélypontok velük járnak és valahogy másoknál azt látom, hogy a nagy kétségbeesések is hozzájárulnak ahhoz, hogy boldog felnőttek legyenek ezek a "nehezebb" gyerekek... (csak ép ésszel kell kibírnunk addig :) )
    Puszi Nektek!

    VálaszTörlés