2017. április 11., kedd

Nyügös

Talán ez a legjobb szó leirni a mostani lelkiállapotomat... nincs semi konkrét oka - ha nem számolom a holdállást - telihold lesz, meg pár apróságot .... A múlt héten teljesen leeresztettem : ahogy hazajöttem a kórházból azonnal nekiugrottam a mindenfélének - és lett is egy jó tenyérnyi bevérzés a combomon - szóval onnan visszavettem a tempón és lassitottam - úgy terveztem, hogy legalább egy hétig megpróbálok pihenni - mert kell a mozgás, de azért mégsem lehet úgy beleugrani a sűrűjébe talán. Szóval 'csak' főztem, mostam meg hasonlók, de a takaritást nem vettem annyira komolyan - de mondjuk ez most már látszik is - ettől meg kivagyok... Pénteken ismét havazásra és esőre meg szélre ébredtünk... és ez ment szombaton is - igy elengedtem a vasárnapi kirándulás gondolatát ( lassan szokás lesz előle, az idén ez már a harmadik alkalom...) - bár vasárnapra jó idő lett, de nem szerettem volna dagasztani a gyerekekkel a sárban. Szombaton gondoltuk mivel egyébre amúgy sem jó az idő, hát elmegyünk cipőt venni az aprónépnek - és ez jól is sikerült : nem csak sportcipőt, de szandált is kaptak :-) meg a két kicsi 1-1 roller is... szóval nagy volt az öröm! Gondoltuk, ha már ottvagyunk, akkor fagyizunk is egyet a Mekiben - nekem már napok óta a szemem előtt lebeg a vaniliás-epres fagyi... pedig nem vagyok nagyon fagyis - de erre ott és akkor rá voltam kattanva. Tömve volt a hely, nem volt szabad asztal, hosszú sor kigyózott, a gyerekek nyüglődtek... Erre meg mit hoz nekem Apuci??? karamelles fagyit :-(
Vasárnapra viszonylag jó idő lett : és hallgathattuk reggel héttől, hogy mikor....? - és ide behelyetesithető tetszés szerint : eszünk, megyünk ki, készitünk nyuszit/madarat, sül meg a süti, mikor lehet megkostólni, mikor rollerezünk??? de előtte mondtam, rendet kellene rakni a játszószobába. És bele is csaptak, legalábbis Boró és Tihamér - Bulcsú szokása szerint jól eljátszott mellettük. Ezért egy idő után mondtam, hogy ketten kimehetnek rollerezni, Bulcsú meg majd befejezi a megkezdett munkát... és ezzel kezdetét vette a hiszti... mert nem és nem volt hajlandó elrakni azt a pár kimaradt legót, inkább bőgött és visitott. Amúgy Bulcsival az egyik nagy problémám pont ez : nem hajlandó résztvenni a feladatokban - gondoltam pont jókor jön az alkalom, hogy csak rábizzak valamit, ő meg rákényszerül dolgozni, mert csak egyedül lesz. Na ja! gondoltam én... ezen meg sikerült jól felhúzni magam, szinte minden eredmény nélkül. Végül úgy oldotta meg a problémát, hogy egy csomó mindent kidobott  a kukába - én meg hiába sajnálom, nem fogom kiszedni belőle a cuccokat. De ez a harc az egész vasárnapomra rányomta a bélyegét.
 A tegnap meg az igéretemhez hiven vittem a rollereket és süli után kimentünk a parkba... jó idő volt, jól is éreztük magunkat - fagyiztunk is. Ma reggel szembesültünk a ténnyel, hogy valószinüleg ott felejtettük Tihamér kabátját a parkba, az egyik padon. Ma reggel meg az autómon hátul, a rendszámtábla fölötti rész levált (itt van a nyitógomb) és lógott. Na ezt már útközben vettem észre - nem volt mit tenni, menni kellett - de folyton rámdudáltak, szólt a telefonom - ismerősök figyelmeztettek - szóval már azon voltam kirakok a hátsó szélvédőre egy cédulát a TUDOM (és most nem tehetek semmit) felirattal. Szóval ezt elegánsan egy szigszalaggal húztam vissza holnapig, amig szervizbe tudok menni vele. És húúú, igy leirva nem is csoda, ha nyügös vagyok...

2 megjegyzés:

  1. Szerintem sem csoda... meglett a kabát?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lett meg, sajnos / rengetegen voltak kint, nem csoda - vagyis az let volna a csoda, ha megvan. És nem is az értéke - egy turis kabát volt, viszont szerette meg jól is állt neki, nagyon sajnálom.

      Törlés