2017. április 19., szerda

Zajlik

az élet mifelénk. A múlt hetem az nagyon húzósra sikerült - kezdve a hétfővel, amikor kipakoltam a gardróbot - erről azt hittem egy napos meló... három nap lett belőle, amire minden visszakerült a helyére kiszellőztetve, pókhálók leszedve, ruhák kiselejtezve, polcok letörölve, ablakok lemosva... mondjuk ebben a három napban az egész felső szint benne volt, de két és fél nap a gardróbbal ment el. És innen kezdetét vette a kapkodás, hogy rend és tisztaság legyen máshol is, meg sütit is süssek legalább - az ebéd részét megoldottuk : vasárnap egyik mamánál, hétfőn a másiknál ebédeltünk és mindenféle jóval megpakolva jöttünk haza... amit úgy, ahogy volt be is raktunk a fagyasztóba - rémes, mennyire elszoktunk a hagyományos kajától : a tegnap sima krumplileves volt és üres kalács, na meg piritós... a felnőtteknek tojás-curry :-) a tőltött káposzta majd megvár. De : nem készült az idén tojásfa, a tavalyi húsvéti dekorok sem mind kerültek elő... valahogy nem volt hangulatom hozzá. A tojásfestés is utolsó előtti pillanatban készült el - de nem is volt olyan sok gyerek locsolónk, a nagyja megmaradt. Viszont a fiúk nagyon élvezték a locsolást : egész nap úton voltak Apucival, délben összefutottunk ebédelni Mamánál - majd ment ki-ki a maga útjára. Mi Boróval Nanny McPhee-t néztünk itthon, összebújva a kanapén. A tegnap meg végre csak pihentem. Ma viszont indult a meló - útlevelet igényeltünk a gyerekeknek - legalább ezeren voltak - fordultunk egyet, akkor fogytak már - majd harmadik alkalommal már csak páran voltak - holmi negyedóra alatt el is intéztünk mindent. Közben vettünk legót a locsolós pénzből :-) Majd hazarohantunk ebédelni, utána tánc... És amúgy készülünk ezerrel : ballagásra megyünk, Esztergomba :-) kb. két hét múlva. A gyerekeknek is volt pár vásárolnivaló, de a ruhák rendben vannak, a tegnap pedig Boginak is találtunk cipőt, ami tetszik végre. És egy blúzot is... most már csak magamnak kell kitaláljam, mit vegyek fel, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy van ruhám, de nincs hozzá fölsőm és cipőm, vagy van szoknyám és zakóm, de nincs hozzá blúzom... szóval mindenképp kell valami, lássuk mit találok és hogy jönnék ki a legjobban.
Nálunk még egészen a jövő hét végéig szünet van - holnap jön Boró egyik barátnője játszani, majd délután pedig Tata, hogy elvigye őket pár napra, vagyis keddig - mert Tihamér kedden szülinapi buliba megy, majd közös projektet irnak az osztálytársaival, Boró barátnőzik és mozit is terveztünk a jövő hétre, meg lesz táncfellépésük is a városnapokon - amit szintén nagyon várnak már (nem a fellépést, hanem a banzájt :-). Legközelebb majd csak május másodikán mennek suliba, két egész napig, utána mi megyünk el egy hétre. Szóval valahogy igy vagyunk , de én kimondottam élvezem most ezt a nyüzsit - és várom azt a pár napos hétvégi pihenőt is :-)

2017. április 17., hétfő

Áldott, meghitt Húsvétot mindenkinek!

Variációk tojásra :



Az utóbbiak hagymahéjjal és zőld levelekkel... szerelem ... de mentem az árral, és készitettem matricásakat is ( mert : Anya!!! mindig cask olyan pirosat...) - de a fő szempont az volt, hogy ne használjak túl sok mesterséges szinezőt.
Ezek pedig a vasárnapi képek



2017. április 13., csütörtök

Nézzétek :-)

Mit csinál az Anya, akinek nem volt rollere gyerekkorában? vesz a gyerekeinek. És kipróbálja :-) És mit csinál a kamasz? jót röhög rajta... majd levideózza az Öreganyját és megzsarolja, hogy felteszi a világhálóra :-D de én akkor is megelőzöm, itt van...
Nagyon élveztem -  a Tihamérével mentem jó pár kört (amig ő csajozott), a végére egészen belejöttem, nem csodálom, hogy ők is szeretik.

2017. április 11., kedd

Nyügös

Talán ez a legjobb szó leirni a mostani lelkiállapotomat... nincs semi konkrét oka - ha nem számolom a holdállást - telihold lesz, meg pár apróságot .... A múlt héten teljesen leeresztettem : ahogy hazajöttem a kórházból azonnal nekiugrottam a mindenfélének - és lett is egy jó tenyérnyi bevérzés a combomon - szóval onnan visszavettem a tempón és lassitottam - úgy terveztem, hogy legalább egy hétig megpróbálok pihenni - mert kell a mozgás, de azért mégsem lehet úgy beleugrani a sűrűjébe talán. Szóval 'csak' főztem, mostam meg hasonlók, de a takaritást nem vettem annyira komolyan - de mondjuk ez most már látszik is - ettől meg kivagyok... Pénteken ismét havazásra és esőre meg szélre ébredtünk... és ez ment szombaton is - igy elengedtem a vasárnapi kirándulás gondolatát ( lassan szokás lesz előle, az idén ez már a harmadik alkalom...) - bár vasárnapra jó idő lett, de nem szerettem volna dagasztani a gyerekekkel a sárban. Szombaton gondoltuk mivel egyébre amúgy sem jó az idő, hát elmegyünk cipőt venni az aprónépnek - és ez jól is sikerült : nem csak sportcipőt, de szandált is kaptak :-) meg a két kicsi 1-1 roller is... szóval nagy volt az öröm! Gondoltuk, ha már ottvagyunk, akkor fagyizunk is egyet a Mekiben - nekem már napok óta a szemem előtt lebeg a vaniliás-epres fagyi... pedig nem vagyok nagyon fagyis - de erre ott és akkor rá voltam kattanva. Tömve volt a hely, nem volt szabad asztal, hosszú sor kigyózott, a gyerekek nyüglődtek... Erre meg mit hoz nekem Apuci??? karamelles fagyit :-(
Vasárnapra viszonylag jó idő lett : és hallgathattuk reggel héttől, hogy mikor....? - és ide behelyetesithető tetszés szerint : eszünk, megyünk ki, készitünk nyuszit/madarat, sül meg a süti, mikor lehet megkostólni, mikor rollerezünk??? de előtte mondtam, rendet kellene rakni a játszószobába. És bele is csaptak, legalábbis Boró és Tihamér - Bulcsú szokása szerint jól eljátszott mellettük. Ezért egy idő után mondtam, hogy ketten kimehetnek rollerezni, Bulcsú meg majd befejezi a megkezdett munkát... és ezzel kezdetét vette a hiszti... mert nem és nem volt hajlandó elrakni azt a pár kimaradt legót, inkább bőgött és visitott. Amúgy Bulcsival az egyik nagy problémám pont ez : nem hajlandó résztvenni a feladatokban - gondoltam pont jókor jön az alkalom, hogy csak rábizzak valamit, ő meg rákényszerül dolgozni, mert csak egyedül lesz. Na ja! gondoltam én... ezen meg sikerült jól felhúzni magam, szinte minden eredmény nélkül. Végül úgy oldotta meg a problémát, hogy egy csomó mindent kidobott  a kukába - én meg hiába sajnálom, nem fogom kiszedni belőle a cuccokat. De ez a harc az egész vasárnapomra rányomta a bélyegét.
 A tegnap meg az igéretemhez hiven vittem a rollereket és süli után kimentünk a parkba... jó idő volt, jól is éreztük magunkat - fagyiztunk is. Ma reggel szembesültünk a ténnyel, hogy valószinüleg ott felejtettük Tihamér kabátját a parkba, az egyik padon. Ma reggel meg az autómon hátul, a rendszámtábla fölötti rész levált (itt van a nyitógomb) és lógott. Na ezt már útközben vettem észre - nem volt mit tenni, menni kellett - de folyton rámdudáltak, szólt a telefonom - ismerősök figyelmeztettek - szóval már azon voltam kirakok a hátsó szélvédőre egy cédulát a TUDOM (és most nem tehetek semmit) felirattal. Szóval ezt elegánsan egy szigszalaggal húztam vissza holnapig, amig szervizbe tudok menni vele. És húúú, igy leirva nem is csoda, ha nyügös vagyok...

2017. április 7., péntek

Képes tavaszi

Boró, itt még két felső metszővel - felavatja a nyugágyat :-)
Virágos újdonságok - a háttérben a sok apró növényke a körömvirág... erdő sűrűségben keltek - és ezt már egyszer meg is kapáltam... most trükkös leszek, várom, hogy nőjön és akkor tépem majd ki



Ezek pedig a tegnap készitett nyuszik :-) a könyvtárban készült a prototipus, majd itthon a továbbiak :-)



2017. április 6., csütörtök

Boró mondta és a tavaszi szezon kezdete

A hétvégén sajnos történt egy baleset Boróval : focizás közben Tihamér pontosan a száját találta el - és az egyik felső metszőt, ami még nem is mozgott (de azért várható volt, hogy vált mostanában) - sajnos a fogacska kitörött, szint váltott és szegény Boró alig tudott enni. Többször is mondtam, hogy húzzuk már ki - azt a fogat csak az ige tartja... erre a tegnap vacsi után még almát evett volna - sirva rohan, kezében a fog :-) kiöblögettük a száját, lenyugodott. Látom egyszer nézegeti, forgatja - majd azt mondja : Anya! megtaláltam az igét!!! :-D de volt még más vicces is : mondtam neki, hogy ezzel most ne egyék legalább egy órát ( a megkezdett almát sem) - erre azonnal rávágja : De éhes vagyok!!! - reflex... olyan jót nevettem rajta, mert azelőtt fél órával termelt be 2 adag lasagnet, plusz egy banánt és pár falat almát... de a tiltás hozta az eredményt : még kellett!. A tegnapelőtt meg tőle kaptam az egyik legszebb bókot a kajámra - Stefánia vagdalt volt az ebéd és spenót. Boró eszi, majd kérdi : Anya! ezt nehéz elkésziteni? mert ha nagy leszek, akkor én is szeretnék ilyent főzni :-)
Amúgy a teraszra felhordtuk a muskátlikat, azzal az elgondolással, hogy az enyhe fagy, ha lesz még - a muskátliknak úgysem árt... és a nyugágyakat is kiraktuk - igy egészen nyárias hangulat lett a teraszon - még pár virágot veszek majd a kertészetből - de az elér, nálunk azért még lehet fagy egészen április végéig. A muskátlik eléggé elnyúltak én meg jól visszanyirbáltam őket, a hajtásokat meg vizbe rakva gyökereztetem - és ami nem marad meg, oda majd ültetek újat. A kertben is beindult minden... ha sikerül feldaráltatni a hétvégén, akkor indulhat az ültetés.

2017. április 1., szombat

Megvagyok :-)

Péntek reggel jöttem haza... megvolt a mütét (és a beteg is megmaradt :-) Érdekes, hogy azok a dolgok, amivel kapcsolatosan volt bennem egy kis para, azok teljesen rendben mentek (epidurális bekötése, vérvétel, véna találása, mütét) - csak azt vártam, hogy túllegyek rajta és majd lesz valahogy.... na persze - a mütét maga nem is volt nagy menet - viszont utána... amig nem szabad mozgatni a fejem és feküdni kell, na az a 6 óra az nagyon rossz volt : ment az infúzió, lassan kiment az epidurális hatása, én meg néztem a plafont... majd olvastam, telefonoztam, neteztem... felkelni nem mertem egyedül, igy eltelt 7 óra is, amire kikerültem az ágyból ... viszont nem fájt semmi, ami jó jel volt. Aludni is tudtam... de úgy össz-vissz az első teljes nap, az nehéz volt : a szoritókötés az nagyon feszes (hogy letapadjon a kimütött erek helyére a bőr), lüktetett a lábam másnap - nem fájt annyira, hogy kibirhatatlan legyen - viszont éreztem. Nem akartam a fájdalomcsillapitót, mert utálok bármilyen gyógyszert is - de amikor már annyira zavart, hogy már nyügös voltam tőle, akkor kértem - és rájöttem nem most van az ideje hősködni - ha kell, akkor kell és kész. Lassan-lassan elindultam és már egyre inkább tudtam menni - nagy teljesitmény volt az első teljes köröm a folyósón :-) - bár első nap elképzelni sem tudtam, hogy tudok én lemenni ezen a lábon akár az autóig is, hazafele. De itthon vagyok - ebből is látszik, hogy sikerült :-) A gyerekek viszonylag jól viselték, hogy csak Apuci volt itthon - többször is beszéltem velük - úgy érzem inkább Borót viselte meg leginkább - de ő is megnyugodott a beszélgetések után : azt kérdezte első alkalommal - Anya! ágyban alszol? adnak enni? kicsi drága gondoskodóm. Persze az iskolában is mindenki tudta, hogy Anya bent van a kórházba :-) Amúgy Bogi vitte az egészet : segitett fektetni, vacsizni - reggel őltözni... szóval, ha helyzet van akkor helytáll a legjobb tudása szerint, ami megnyugvással tőlt el és bizonyossággal, hogy lesz majd élet a kamaszkoron kivül is :-) meg feljött beszélgetni és látogatni is :-) meg sokan mások is, ami nagyon jólesett - mint például a kávézások az egyik ismerőssel, aki a nyilvántartóba dolgozik és látta nevem... Igy, mindent összevetve nem volt negativ élmény ez a mütét, örvendek, hogy megvolt és túlvagyok rajta. A járás egyre jobban megy és sokat is kell mozogni : a tegnap már teljes napom volt, igaz, gyerekek nélkül - Tata elvitte őket péntek este, hogy tudjak azért pihenni is. Na igen : a tegnap lazán összerámoltam a szennyest, mostam legalább hármat, porszivóztam, feltöröltem, ebédet és vacsorát főztem és még segitettem összepakolni Apucinak a mai horgászversenyre... kb ennyi volt a pihenés - bár délután azért kicsit pihentem is. De gyönyörű tavasz lett kint, minden virágzik - nehéz nyugton lenni. Ma Bogival vagyok itthon és a mai tervek között szerepel valami könnyü ebéd (csirkemell és hal között gondolkodom), valamint a muskátlikat szeretném megmetszeni - ő meg felhordja majd a teraszra ... és filmezni is szeretnénk, meg várjuk haza az aprónépet :-)