2017. január 29., vasárnap

Végre jó

A tegnap és ma is jó idő lett, plusz fokok voltak és a köhögésük is lanyhult már annyira, hogy kimentünk. A tegnap a kisebbik szánkóval próbáltunk szánkózni - sajnos az nem ment le a dombról, folyton elsüllyedt a hóban. Kint voltunk egy darabig, amikor látom, hogy az egyik szomszéd bácsi kiáll a kistraktorral és bőszen integet :-) ez lett belőle :-D
jót rohangáltunk a traktor után a szomszédasszonnyal, mert folyton felborultak - de jó móka volt! két szánkót kötöztünk a traktor után - öt gyerek volt rajta (a két unoka, meg az én három kisebbikem) - közben volt, aki a traktorban is utazott...
Ez pedig bejárati csendélet - macskával, és a Micit sem tudtam kihagyni

Viszonylag visszatértünk a normalitáshoz - ebéd után meg kolbászos kiflit sütöttünk Boróval
Ma, vasárnap pedig ismét kimentünk szánkózni - most gondoltuk kipróbáljuk a nagy, sitalpas szánkót : és nagyon jót szánkóztunk - jó hosszat lehet menni itt nálunk, dombon lakunk - csak éppen hegyre felhúzni nincs jelentkező :-) de igy is csúsztunk valami tizszer... hógolyóztunk, hóangyalt is készitettünk - én is nagyon élveztem az egészet : végre kint az elmúlt napok bezártsága után :-)

2017. január 27., péntek

Jó is, meg rossz is

vidám és szomorú... igy jellemezhetném ezt a pár napot... Kedden délután kerültünk orvodhoz : a diagnózis Tihamérnál hörghurut, antibiotikumot kapott, Boró 'csak' köhögött, neki csak felirta a doktornéni, hogy adjam a C vitamint és paracetamolt, ha két napig nem javul, akkor kezdjem el csak... és szerdán mindenkinek beadtam (Bulcsinak is) mert nem voltak jobban, sőt : az éjszakáinkat nem részletezném - valami pokoliak voltak, a kétségbeesés és tehetetlenség között sodródva próbáltam a köhögést csillapitani, amely makacsul kitartott egész éjjel. Gondoltam már az ügyeletre is - de szinte biztos voltam, hogy bent marasztalnak - akkor meg mi lett volna az itthon maradókkal? Nem voltam ennyire fáradt a kisbabakoruk óta - nem is tudom, hogy birtam akkor olyan sokáig nemalvás nélkül? vagy az is lehet, most a tehetetlenség is gyengitett, akkor meg alapból jól vannak, csak nem tudtam kialudni magam... A mélypont a csütörtök éjjel volt, akkor Anyum is itt volt szerencsére. De az éjszakáktól eltekintve jó kedvük van, nem elesettek vagy bágyadtak, jól elvannak napközben - van amikor játszanak hármasban - máskor viszont a bezártság miatt is (túl kómás voltam, hogy elvigyem őket akár sétálni is, meg fújt a szél, hideg volt) hülyére szekálják egymást, ami enyhén szólva is, időnként szinte elviselhetetlen. Az egyik reggel jött Tihamér, hogy Boró megy világgá :-) összevesztek, Tihamér rácsapott - Boró meg felőltözött ( a pizsamára húzta a vastag cuccot), hogy megy innen, mert őt sokat bántják ... szerencsére csak az ajtó elé ért, arra meg Tihamér bocsánatot kért :-)
A másik vicces jelenet : itt voltak, úgy-e, a szomszédék a kis 1 éves 4 hós Emmával, aki nagyon bejött mindenkinek (főleg Boróból hozta ki az anyai ösztönöket, nagyon jól kijöttek ők ketten) - és eldöntötték, hogy kérnek még egy kistesót :-D egyik este vasalás közben kuncogva méregettek... Bulcsi mondja Borinak : szerintem van akkora hasa, hogy baba legyen benne! - mondja rám... :-D (és igen, sajnos tényleg megnőtt a hasam az utóbbi napokban, stresszevő vagyok....) én mondjuk alapból eloszlattam a reményeket, hogy nem lesz több baba...
A másik szép : minden virágom beindult - virágoznak az orchideák, az ibolyáim, a karácsonyi kaktuszom, kihajtott a tulipán... és az amarilisz is - ez most az újabb kedvenc

2017. január 26., csütörtök

8 éves

a drága, golyófejü :-D nagyfiam... okos, ügyes, szép... és a mienk :-) mintha ma született volna Boldog szülinapot itt is neki!

2017. január 23., hétfő

Ez a hét...

nem az én hetem volt, ez már biztos. Viszon csak remélni tudom, hogy elmúlt és ezzel vége... Bár a csúcs még mindig a szerdai eset volt, azér csütörtökre is jutott : Tihamérral orvoshoz mentünk és megállapitotta a doktornéni, hogy semmi baja. Viszont a könyvtári foglalkozáson szembesültem vele, hogy Bulcsi folyamatosan köhög, otthon a torkába benézve fehér pöttyöt is láttam. A köhögést folytatta egész péntek délelőtt, hiába párologtattam, kenegettem illókkal, adtam neki a homeót... végül amire a doktornénihez kerültünk, arra egyet sem köhintett - be sem tudtuk mutatni milyen volt... a pöttyöt ő nem látta, a torkát sem itélte annyira vészesnek (szerencsére). Szombaton meg Tihamérral vásárolni mentünk - a sitáborra vettünk hiányzó dolgokat, ami jó program is lett volna, ha a drága gyermekem nem lenne annyira férfiból és halálra nem unta volna magát egész idő alatt. Még a riasztót is sikerült beinditani az egyik nagy áruházban, arról nem is beszélve, hogy kabátot akartunk venni neki, meg sikesztyüt - de amire levadásztam azt ami tetszett és a megfelelő méretet is - arra meg nem volt akire ráadni, mert árkon-bokron túljárt. Visszatereltem, ha meg nem talált, akkor ezt eljátszottuk még minimum háromszor... fárasztó volt, na - nekem is. Azt mondta a végén, hogy legközelebb irjam le a méreteit és vegyem meg egyedül amit akarok - hát kösz! Fél háromra értünk haza, gyors ebéd - a kicsiket meg vittem szülinapi buliba - erősen rezgett a léc, hogy ez elmarad Bulcsi miatt, de végül mentek és jó volt minden... Közben összefutottam a szpmszédékkal - mondták átjönnének később. Gyorsan lefutattam fejben a nappali állapotát - siralmas... Igy hazaérve gyorsan összekapkodtam, porszivóztam, port töröltem, almafánkot kavartam (Bogi megsütötte) - és az utolsó másodpercben kopogtak az ajtón :-) nagyon jól éreztük magunkat - közben hazaértek a gyerekek és Apuci is - 10 után mentek el a vendégek, gyorsan elpakoltuk a gyerekeket - és indult a rákészülés a vasárnapi horgászversenyre : füszerek, hozzávalók - minden kirakva, megpucolva, előkészitve - egykor feküdtem le.... Vasárnap a gyerekeket Anyumnál hagytam - ismét főztem egy 47 fős csapatnak - viszont ez most eléggé nehéz volt, mert nehezen gyúlt meg a tűz és nem láttam bele az üstbe a gőz miatt... de jó lett, úgy tünik ismét tetszett az embereknek - sokan odajöttek megköszönni a rendezést és a kaját - sőt a facebookon is rámirtak :-) délután ötre végeztünk - majd innen indult a nagy pakolási hadmüvelet - Tihamér készült a sitáborba... ketten irtuk meg a listát, kiraktuk a holmit és amire becsomagoltunk arra már este lett... A pontot az i-re az Apuci által elkövetett hajvágás tette fel : ő hirtelen felindulásból nekiugrott, hogy akkor nem várja meg amig én végzek (én szoktam hajat vágni mindenkinek) hanem gyorsan nekiugrott ... és összetévesztette az 1 mm-t az 1 cm-el... az eredmény meg valami elképesztő : egy kopasz kerekfejü, akitől folyamatosan jajgatnom kell, ahányszor szembetalálom magam... ez volt a második (és utolsó) hajvágása Apucinak, az első is hasonlóan katasztrófálisra sikerült... szerencsére hamar nő a hajuk... de még ezzel az akcióval valahol nyolc óra magasságában éreztem, hogy annyira elfáradtam, hogy ott álló helyemben, füstösen is el tudnék aludni... pedig hol volt még az éjszaka. Végül csak lefürdötem és kilencre ágyba is voltunk : előbb Boró kezdte a köhécselést, majd Tihamér folytatta egésze fél négyig - nekem meg főtt az agyam, mi is legyen : menjen a gyerek vagy maradjon - már ami a sitábort illeti... és szerintem benne is munkált ez az aggodalom, mert fürdés közben is bekiálltott, hogy Anya! és ha nagyon fogok köhögni és te nem leszel ott, akkor mit fogok csinálni???? és hiába nyugtattam, csak zaklatott volt... igy ma reggel hivtam a Tancit és mondtuk, hogy Tihamér marad itthon egyelőre - hátha javul még és majd holnap felvisszük, ha úgy itéljük...annyira sajnáltam szegényt, mert nagyon készült - a csomagot sem dobtuk még szét, meglátjuk merre alakul.

2017. január 18., szerda

Szomorúúúúú...

Krikszinél olvastam, hogy január harmadik hétfője a legszomorúbb... van benne valami, elismerem - de hogy az egész hét??? igy kezdődött a hetünk és igy is folytatódott, sajnos. Hétfő : orvoshoz mentünk Tihamérral, a háziorvoshoz, mert a gyerekorvos csak kedden tud fogadni... megvizsgálja, hümmög (a kérdésre, hogy hall valamit? - meghúzza a vállát. Letol mert a gyerek túlsúlyos...megkérdezi van itthon ketof... mondom van... akkor jó... és felirja úgyanazt a Zinnatot, amit a gyerek két hete is szedett, 7 teljes napig. Mondom, hogy két hete is ezt kapott, akkor ez most is jó? miért ne lenne... A gyógyszertárban ismerem a csajt, tőle is kérdem : és sejtésem beigazolódik - szerinte is nem sok értelme van beszedni ezt az antibiotikumot egy hónapon belül másodikszor. Hülyére felmegy a pumpám, kiveszem az egyebet, eldöntöm nem adom be a bogyót, maradok a homeónál... összefutok a szomszédasszonnyal, felajánl egy inhalátort - szépen alakul Tihamér, ma már alig köhög.
Kedd : másik orvos... nincsenek sokan, várni sem kell órákat... megerősit, nem kell atb, csináljam csak amit eddig. Rákérdezek, hogy vegyek neki is Isoprinosint, mint a kicsiknek? és úgyanúgy adjam mint Bulcsúnak? 2-1-2? Hogy???? kérdez rá 2-1-2??? NEM 1-fél-1!!! és letol becsületesen, hogy nm figyeltem oda, túlgyógyszerezem a gyereket - és ő elmagyarázta! képzeletben kikeresem a papirlapot, amire ráirta (Ő), hogy mikor miből mennyit... határozottan emlékszem a 2-1-2re, sőt összenéztem a gyógyszertári zacsival is, azon is úgy irta... meg volt 25 tabletta, 5 napig... A kérdésemre, hogy akkor most mi lesz, lesujtóan legyint : nem tudja, mert senki nem volt ennyire figyelmetlen... Otthon az első, hogy rohanok és megnézem : nekem van igazam, ŐK irták rosszul - gondolom az asszisztens - és ha nem lennék 10 kmre a várostól, és nem lenne annyira K.nehéz feljönni a hegyen, akkor nyomban rohantam volna vissza a papirkával a doktornénihez... igy elmarad - és maradok a keserű szájizzel : még egy orvos, akiben csalódtam...
Szerda : Anyumnak disznótvágni segitettünk, de délután tánc lenne gyerekeknek, agyalok, hogy oldjam meg. Megkérem a falubeli Anyukát, hogy vigye be őket és várja meg, Apuci oda- és hazaszállitja őket - jön az ötlet. Felhivom az Anyukát (akinek szintén szoktam vinni a kislányát), megbeszéljük, hogy mivel Apuci tömény zsir meg mindenféle szag, meg gumicsizmában is van, nem menne be, intézze ő az adminisztrativ részét - el is vállalja. Apuci hiv fél hatkor, hogy nem találja a gyerekeket!!! Kiderül, hogy ő leszállitotta őket, Anyuka nem is volt ott négykor, igy Apuci teljes gumicsizmás szerelésben bevonult a gyerekekkel táncra... szólt Anyukának, hogy ott vannak, várja meg őket. Negyed hatkor ment és sehol senki. A telefont felvette, azt mondja a gyógyszertárba van - Apuci azt hitte a gyerekek is , várt. Erre jön fél hatkor, egyedül. Apuci berohan a terembe (másodikszor a gumicsizmájával :-) gyerek sehol... Agybaj... gyorsan körbetelefonálunk minden ismerőst, kideritem, hogy elvitte!!! őket valaki, egy nagy autóval és még két kislánnyal... Rendőrt akarunk hivni... ekkor hivja az Anyukát (aki szuper nyugodt) egy ismerőse, hogy a gyerekeket elvitte sétálni, mivel nem várta senki... Na, ez az eset totál kikészitett - nem értem... megkérem, vigye és várja meg a gyerekeket - az övét is - erre meg mintha nem is tudná miről van szó! arrafele sem ment, mert nem tudja, hová kell! akkor meg miért kóválygott a környéken??? értelmetlen. Az ismerős, meg könyörgöm, elsőre nem a szülőnek kellene szólni, hogy elvihetem? vagy maradok a gyermekkel, amig jön a szülő? frászt hozunk a másikra? most kiábrándult, csalódott vagyok...én soha nem tennék ilyent, nem értem. Még jó, hogy meglettek a törpék : lelki szemeim előtt már láttam, hogy viszi őket valaki. És jó lecke volt nekük is : elmondtuk, hogy nem mennek el senkivel, hacsak nincs előre megbeszélve. Szóval ez a január első hetének első három napja, ma még csak csütörtök...

2017. január 16., hétfő

Mesebeli utazás

Ha Gyimes, akkor nekem azonnal a Gondos Atafiság (Szabó Gyula) ugrik be :-) és ez egy olyan hely, ahová nagyon régóta kivánkoztam, de még soha nem voltam... Igy jött az ötlet valamikor november végén, hogy akkor menjünk oda a következő családos kiruccanásra - főleg, amikor megtudtuk, hogy van ott egy skanzen is, amely a képek alapján is varázslatos hangulatot árasztott. És : a valóság még annál is szebb volt. Tőlünk valami 100 kmre vannak a Gyimesi havasok, nem hosszú az út - és nem is volt izgalomtól mentes. 49-en voltunk, időben indultunk - ami gyerekekkel ez eléggé nehezen megvalósitható - de most reggel nyolckor már úton voltunk. Viszont azt megtanultuk, hogy akkor majd következőkor nem engedjük reggelizni őket, csak pár szem kekszet... meg az első megállónál majd lesz szendvics - úgyanis elsőre Boró kergette meg a róka komát, majd Bulcsó következett - de amig az első időben szólt, hogy rosszul van és volt időnk megállni - addig az utóbbit csak akkor vettük észre, amikor már nem volt mit tenni - csak takaritani tudtuk. És - sajnos - nem vittünk cserekabátot (minden egyebet pakoltam, és tömve volt igy is az autó csomagtere) igy amennyire tudtuk letakaritottuk a kabátot és továbbmentünk. Ezután már nem volt gond : az ezeréves határ volt az első célunk - ez a Wikipédia meghatározása szerint : '1920 előtt itt volt a Magyar Királyság keleti határa'. Itt a gyermekek azonnal gyártani kezdték a hógyolyókat és a hóembereket, indult a hócsata, készültek a hóangyalok a Gyimesbükki müemléktemplom árnyékában :-) jó móka volt... igy van ez akkor, ha a múlt és a jelen találkozik







Innen meg felsétáltunk a Gyimesbükk-i Rákoczi várhoz és egyet sétáltunk a határon - majd vissza és erre meg már délután fél három volt - igy megkerestük a szállásunkat : és meseszép volt minden. Egy apró falu a völgyben - a skanzen meg első látásra ilyen
rengeteg fotót készitettem, nem tudtam betelni vele : mintha visszacseppentünk volna a múltba, a nagymamámnál tőltött időre emlékeztetett, amikor minden csendes volt, nyugis, békés... amikor reggel a vadgalambok hangjára ébredtünk az aprócska faházban...



Itt berendezkedtünk, sétáltunk még egyet ebéd után, szánkóztunk, hógolyóztunk, társasoztunk - majd mi, lányok, előkészitettük az esti gulyást, a fiúk meg megfőzték :-) kicsit babáztam is - két babánk is volt - nekem a 9 hónapos Gergő jutott, akivel nagyon jól kijöttünk az első perctől (és : igen, ilyenkor annyira tudom sajnálni, hogy nincs már kicsi babóca a családban...). Nagyon jó hangulat kerekedett igy estére : az egyik csapat kanasztázott és vesztesnek bizonyos büntetéseket kellett végrehajtani... Ilyenkor azt (is) szeretem, hogy a gyerekek csak akkor jönnek ha éhesek, vagy szomjasak - másképp őltöznek/vetkőznek, mennek játszani kinek mikor mire van kedve :-) De a szombat éjjelünk nem volt eseménytelen : fél egy körül arra ébredtem, hogy Tihamér nagyon köhög... de olyan igazán rondán, már-már nem kapott levegőt... hiába adtam neki vizet, simogattam a hátát - már-már az ügyeleten gondolkodtam, amikor beugrott, hogy ki a levegőre... nagyon meleg volt bent, ablakot nem lehetett nyitani a többiek miatt - igy a kabátomba őltöztettem, takaró, sapka és kiálltunk a az ajtó elé... és lassan lecsendesedett. Szinte azt hittem, hogy csak hiába pánikoltam...üldögéltünk még egy darabig az étkezőben, de mivel semmi gond nem volt, lefeküdtünk. és aludtunk egészen hatig - amikor ismét köhécselni kezdett - ismét őltöztünk és ismét ki a levegőre... És érdekes, napközben nem is igazán hallottam köhögni - meg az éjjel sem itthon - gondolom a meleg és a száraz levegő váltotta ki nála ezt a rohamot (és : ma orvos!)
Vasárnap ismét szánkóztunk és sétáltunk - majd délután hatra értünk haza. Innen meg indult a mosás, romeltakaritás, tűzrakás - de ez már egy másik történet :-)






2017. január 10., kedd

És : jégbefagyva

az előző poszt folytatásaként. Pénteken, szombaton , sőt még vasárnap is csak havazott és havazott, vihar is volt, hordta a havat és le is hült a levegő - igy várható volt, hogy hiába takaritották el a havat és sózták le az utat, felénk egyre nehezebb lett a közlekedés. Nagy kaptató van az utcánkban és egy 90 fokos kanyar, ott ha havazik szinte lehetetlen feljönni, csak lánccal. Igy már vasárnap rájöttünk, hogy mivel láncunk csak egy van - az én autómra - és azt én nem tudom feltenni, mert ráfagyok, és Apucinak az autóján téli/nyári gumi van, ami a -10 fok alatt nagyon csúszik , Neki meg munkába kell menni, igy ő fogja vinni a törpéket, majd délután elrohan, elveszi őket és beviszi még hatig a munkahelyére, majd úgy jönnek haza. Én meg ezzel tulajdonképpen ittragadtam a hegyen :-) jó, persze ez nem egészen igy van, mert bármikor felőltözhetek és leballaghatok a buszra és irány a város (ezt is átbeszéltük) , de ötünknek a búszjegy többe kerül mint az egész napi üzemanyag... viszont a lehetőségem megvan, azért mehetek, ha akarok :-) Igy a tegnap reggel elvonultak - nekem meg nyakamba szakadt a szabadság... és nem mondhatom, hogy nehezemre esett elfoglalni magam : olvastam : Jane Hawking - Utazás a végtelenbe , amiből film is készült a Mindenség elmélete cimmel, azt is láttam - és érdekes ez az egyik eset, amikor a film jobban tetszett mint maga a könyv. Amikor meg meguntam, akkor megnéztem a Lány(t) a vonaton - a könyvet már rég előjegyeztettem a könyvtárba, kiváncsi leszek, a film itt nem fogott meg annyira - érdekes, meg fordulatos, de egy krimi és annyi, viszont a könyvről csak szuperlativuszokban beszél mindenki - hát kiváncsi vagyok. Ezen kivül tornásztam, havat lapátoltam, fotózgattam kicsit kint, főztem... elrepült az egész nap és már itthon is voltak :-) Tihamér amúgy szombaton jött haza, és nagyon örvendtünk neki, érdekes mert sokkal csendesebbek voltak nélküle és egész jól elvoltak vasárnap is. Olyan édik voltak, mert amikor jött be akkor rohantak elé és összeölelkeztek hárman :-) Vasárnap meg házszentelés volt és annyira jó, mert sikerült belefutni egy igazi Papbácsiba, aki - végre - nem erőlteti a keresztvetést, nem nyomja a szádba a keresztet - megkérdezte ki a katolikus (Apuci és a három kicsi) és asszerint alkalmazta a rituálékat. Mifelénk ez annyira ritka - inkább az az általános, hogy elvárják, hogy alkalmazd a katolikus szertartásos mozdulatokat - és ezt én nem tartom hitelesnek... Ilyen volt a vasárnapunk
Ez meg a kinti

A mai terveim között még szerepel a karácsonyfa lebontása és elpakolom az adventi/karácsonyi diszeket is, porszivózok... torna is lesz... majd feltalálom magam :-)
PS : ma reggeli hőmérőállás - és a kinti szenzor védett helyen volt, az autóba Apuci -27 fokot mért :-)


2017. január 7., szombat

Behavazva

És ez most a szó szerinti verzió... hullott a hó két napig - és mikor máskor mint csütörtök-pénteken, hétvége előtt, amikor mi vagyunk az utolsók, ahonnan eltakaritják a havat - igy szinte teljesen elzáródtunk a külvilágtól. A tegnap is hólapátolással ment el a napom - eltakaritottam és egy óra múlva kezdhettem előlről... csak az a szél ne fújt volna - igy csontig ment a hideg (-7 volt napközben is). Szerencsére kihasználtuk azt a szük két napot, amig enyhébb volt és csak sétáltunk meg sétáltunk - sőt eljutottam egy kávéra egy barátnőmhöz is (egyedül), ami sokat javitott a hangulatomon :-) és iszom az orbáncfűteát is, szedem (szedjük) a D, E vitamint - én az Omega 3-at is - igy szinte azt mondom, hogy jöhet a világ vége, mit az nekem! Mindenképp a tegnap Apucinak jó 1 órába tellett amig hazajött (de hazajött, autostól)  viszont a láncot azt fel kellett tenni - remélem hétfőig vagy javul a helyzet vagy akkor majd én lemegyek az autoval - és gyalog jövünk haza... megvan a télnek is a maga szépsége és romantikája, mégha jól elrejtve is.
Reggeli összebújós, melegre várós
És ezeknek a hagymáknak meg külön meséjük van : a tavaly kaptuk Apucitól, nőnapra - majd elvirágzás után betettem őket a pincébe, hogy kiültetem augusztus végén - majd jól megfeledkeztem róla... most láttam meg, hogy viz nélkül is kihajtottak a pince 5 fok melegében - igy felhoztam, átültettem, locsoljuk

És az orchideáim is virágoznak - ez is teljes meglepi volt...
Jó látni őket - főleg a tulipánokat és a jácintot - mert már jelzi, hogy a tél után csak van remény a tavaszra is ....

2017. január 4., szerda

Sétáltunk, végre

(sóhaj) a tegnapelőtt... bár a készülődés ideje forditottan arányos a séta hosszával : Boróból ez a branül sikeresen kihozta a leghisztisebb énjét, azt amelyiknek semmi sem jó, minden blúz szük, csak kabátot ne kelljen venni (-10 fokban!) és különben is, hogy áll a haja... agybaj!!! 40 percbe tellett felőltözni és elindulni - egy órát voltunk kint kb. De azért a kezdeti perceket leszámitva mintha ők is megkönnyebbültek volna egy kicsit, hogy kimozdultunk.




A tegnap a doktornéninél voltunk - szerencsére nem hallatszik már semmi, de Bulcsit nem vittem - ma reggel meg panaszkodott, hogy fáj a torka... gyorsan olajkával kentem és kapott homeos bogyót is - és szoritok, hogy ne legyen ismét beteg... Ma is megyünk - az újjonan megnyitott gyerekkönyvtárba és sétálunk is egyet ebéd után. Vasalni is kellene, a mosás is megy - lassan visszarázódunk a hétköznapokba az ünnepek után, bár a fánk még áll a jövő hétig :-)

2017. január 2., hétfő

Boldog új év ?!

Igen, van rajta egy kis kételkedő, kérdező hangsúly. Pénteken mentünk vissza a doktornénihez - boldogan, mert én úgy láttam, teljesen jól vannak : kevesebbet köhögtek, vidámak és lelkesek voltak mind a ketten. Sőt : még várni sem kellett annyira sokat, csak valami 20 percet, de az még belefér. Bent jött a hidegzuhany - Borónak sajnos már jól hallatszott a bal tüdején, hogy 'rotyog' - vagyis tüdőgyulladása volt még mindig, 6 nap antibiotikum után is! A doktornéni szurit javasolt, mert az jobban hat és ne kerüljünk kórházba. Szóval pikk-pakk végeztünk a vizsgálattal - és innen indult a vadászat - ki adná be igy évvégén, december végén, szilveszterkor... nehéz eset! a péntek estém ezzel ment el - végül találtam valakit, aki betette a branült, hogy ne kelljen szúrni izomba tizszer... de az, hogy bent van a branül a kezében, na az egy külön stressz... és rohangálni valaki után, hogy beadja reggel/este, megnézze a kezét, nem mozdult-e el, minden rendben van-e??? valahogy igy halt meg a szilveszteri hangulat még a csirájában... szombaton reggel hoztam a nénit, harmadik szúrásra lett meg a véna, utána már jobb, csak őltözni és vetkezni nehéz, meg fürödni sem akar, pedig mondtam vigyázok... de jól van, amennyire meg tudom itélni - de ez azelőtt is úgy tünt... Szóval szombaton délelőtt 11 körül estünk neki a főzésnek - kiosztottam a munkát és kettőre minden megvolt : két saláta (gomba és zeller), kolbászos tekercs és fasirt, sajtos tekercs és kókuszgolyó, lencsfőzelék sült virslivel :-) utána gyors porszivózás - és indult a pihenő... nálunk a szilvesztert szinezős bulival inditottuk :-) ami kifejezetten jót tett a megtépászott idegeinknek


Az első az enyém :-) és azóta is napi program, hogy szinezünk hármasban. Amiután a gyerekeket lefektettük 12kor koccintottunk - és lefeküdtünk. Ennyi. A tegnapra meg egy jó kis szánkózás és séta volt betervezve - viszont egyértelmü, hogy lemondtuk - de ettől a bentüléstől meg az agyalástól lassan kezdek (vagy kezdünk) begolyózni. Ma ha esik, ha havaz kimegyünk egyet sétálni, hacsak egy órát is. Közösségbe nem szeretnénk vinni őket, kint meg nagyon hideg van - ma reggel -20 volt... Ez volt a mi szilveszterünk...
Minden kedves olvasomnak viszont boldog új évet kivánok egészségben, boldogságban!!!!