2017. április 19., szerda

Zajlik

az élet mifelénk. A múlt hetem az nagyon húzósra sikerült - kezdve a hétfővel, amikor kipakoltam a gardróbot - erről azt hittem egy napos meló... három nap lett belőle, amire minden visszakerült a helyére kiszellőztetve, pókhálók leszedve, ruhák kiselejtezve, polcok letörölve, ablakok lemosva... mondjuk ebben a három napban az egész felső szint benne volt, de két és fél nap a gardróbbal ment el. És innen kezdetét vette a kapkodás, hogy rend és tisztaság legyen máshol is, meg sütit is süssek legalább - az ebéd részét megoldottuk : vasárnap egyik mamánál, hétfőn a másiknál ebédeltünk és mindenféle jóval megpakolva jöttünk haza... amit úgy, ahogy volt be is raktunk a fagyasztóba - rémes, mennyire elszoktunk a hagyományos kajától : a tegnap sima krumplileves volt és üres kalács, na meg piritós... a felnőtteknek tojás-curry :-) a tőltött káposzta majd megvár. De : nem készült az idén tojásfa, a tavalyi húsvéti dekorok sem mind kerültek elő... valahogy nem volt hangulatom hozzá. A tojásfestés is utolsó előtti pillanatban készült el - de nem is volt olyan sok gyerek locsolónk, a nagyja megmaradt. Viszont a fiúk nagyon élvezték a locsolást : egész nap úton voltak Apucival, délben összefutottunk ebédelni Mamánál - majd ment ki-ki a maga útjára. Mi Boróval Nanny McPhee-t néztünk itthon, összebújva a kanapén. A tegnap meg végre csak pihentem. Ma viszont indult a meló - útlevelet igényeltünk a gyerekeknek - legalább ezeren voltak - fordultunk egyet, akkor fogytak már - majd harmadik alkalommal már csak páran voltak - holmi negyedóra alatt el is intéztünk mindent. Közben vettünk legót a locsolós pénzből :-) Majd hazarohantunk ebédelni, utána tánc... És amúgy készülünk ezerrel : ballagásra megyünk, Esztergomba :-) kb. két hét múlva. A gyerekeknek is volt pár vásárolnivaló, de a ruhák rendben vannak, a tegnap pedig Boginak is találtunk cipőt, ami tetszik végre. És egy blúzot is... most már csak magamnak kell kitaláljam, mit vegyek fel, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy van ruhám, de nincs hozzá fölsőm és cipőm, vagy van szoknyám és zakóm, de nincs hozzá blúzom... szóval mindenképp kell valami, lássuk mit találok és hogy jönnék ki a legjobban.
Nálunk még egészen a jövő hét végéig szünet van - holnap jön Boró egyik barátnője játszani, majd délután pedig Tata, hogy elvigye őket pár napra, vagyis keddig - mert Tihamér kedden szülinapi buliba megy, majd közös projektet irnak az osztálytársaival, Boró barátnőzik és mozit is terveztünk a jövő hétre, meg lesz táncfellépésük is a városnapokon - amit szintén nagyon várnak már (nem a fellépést, hanem a banzájt :-). Legközelebb majd csak május másodikán mennek suliba, két egész napig, utána mi megyünk el egy hétre. Szóval valahogy igy vagyunk , de én kimondottam élvezem most ezt a nyüzsit - és várom azt a pár napos hétvégi pihenőt is :-)

2017. április 17., hétfő

Áldott, meghitt Húsvétot mindenkinek!

Variációk tojásra :



Az utóbbiak hagymahéjjal és zőld levelekkel... szerelem ... de mentem az árral, és készitettem matricásakat is ( mert : Anya!!! mindig cask olyan pirosat...) - de a fő szempont az volt, hogy ne használjak túl sok mesterséges szinezőt.
Ezek pedig a vasárnapi képek



2017. április 13., csütörtök

Nézzétek :-)

Mit csinál az Anya, akinek nem volt rollere gyerekkorában? vesz a gyerekeinek. És kipróbálja :-) És mit csinál a kamasz? jót röhög rajta... majd levideózza az Öreganyját és megzsarolja, hogy felteszi a világhálóra :-D de én akkor is megelőzöm, itt van...
Nagyon élveztem -  a Tihamérével mentem jó pár kört (amig ő csajozott), a végére egészen belejöttem, nem csodálom, hogy ők is szeretik.

2017. április 11., kedd

Nyügös

Talán ez a legjobb szó leirni a mostani lelkiállapotomat... nincs semi konkrét oka - ha nem számolom a holdállást - telihold lesz, meg pár apróságot .... A múlt héten teljesen leeresztettem : ahogy hazajöttem a kórházból azonnal nekiugrottam a mindenfélének - és lett is egy jó tenyérnyi bevérzés a combomon - szóval onnan visszavettem a tempón és lassitottam - úgy terveztem, hogy legalább egy hétig megpróbálok pihenni - mert kell a mozgás, de azért mégsem lehet úgy beleugrani a sűrűjébe talán. Szóval 'csak' főztem, mostam meg hasonlók, de a takaritást nem vettem annyira komolyan - de mondjuk ez most már látszik is - ettől meg kivagyok... Pénteken ismét havazásra és esőre meg szélre ébredtünk... és ez ment szombaton is - igy elengedtem a vasárnapi kirándulás gondolatát ( lassan szokás lesz előle, az idén ez már a harmadik alkalom...) - bár vasárnapra jó idő lett, de nem szerettem volna dagasztani a gyerekekkel a sárban. Szombaton gondoltuk mivel egyébre amúgy sem jó az idő, hát elmegyünk cipőt venni az aprónépnek - és ez jól is sikerült : nem csak sportcipőt, de szandált is kaptak :-) meg a két kicsi 1-1 roller is... szóval nagy volt az öröm! Gondoltuk, ha már ottvagyunk, akkor fagyizunk is egyet a Mekiben - nekem már napok óta a szemem előtt lebeg a vaniliás-epres fagyi... pedig nem vagyok nagyon fagyis - de erre ott és akkor rá voltam kattanva. Tömve volt a hely, nem volt szabad asztal, hosszú sor kigyózott, a gyerekek nyüglődtek... Erre meg mit hoz nekem Apuci??? karamelles fagyit :-(
Vasárnapra viszonylag jó idő lett : és hallgathattuk reggel héttől, hogy mikor....? - és ide behelyetesithető tetszés szerint : eszünk, megyünk ki, készitünk nyuszit/madarat, sül meg a süti, mikor lehet megkostólni, mikor rollerezünk??? de előtte mondtam, rendet kellene rakni a játszószobába. És bele is csaptak, legalábbis Boró és Tihamér - Bulcsú szokása szerint jól eljátszott mellettük. Ezért egy idő után mondtam, hogy ketten kimehetnek rollerezni, Bulcsú meg majd befejezi a megkezdett munkát... és ezzel kezdetét vette a hiszti... mert nem és nem volt hajlandó elrakni azt a pár kimaradt legót, inkább bőgött és visitott. Amúgy Bulcsival az egyik nagy problémám pont ez : nem hajlandó résztvenni a feladatokban - gondoltam pont jókor jön az alkalom, hogy csak rábizzak valamit, ő meg rákényszerül dolgozni, mert csak egyedül lesz. Na ja! gondoltam én... ezen meg sikerült jól felhúzni magam, szinte minden eredmény nélkül. Végül úgy oldotta meg a problémát, hogy egy csomó mindent kidobott  a kukába - én meg hiába sajnálom, nem fogom kiszedni belőle a cuccokat. De ez a harc az egész vasárnapomra rányomta a bélyegét.
 A tegnap meg az igéretemhez hiven vittem a rollereket és süli után kimentünk a parkba... jó idő volt, jól is éreztük magunkat - fagyiztunk is. Ma reggel szembesültünk a ténnyel, hogy valószinüleg ott felejtettük Tihamér kabátját a parkba, az egyik padon. Ma reggel meg az autómon hátul, a rendszámtábla fölötti rész levált (itt van a nyitógomb) és lógott. Na ezt már útközben vettem észre - nem volt mit tenni, menni kellett - de folyton rámdudáltak, szólt a telefonom - ismerősök figyelmeztettek - szóval már azon voltam kirakok a hátsó szélvédőre egy cédulát a TUDOM (és most nem tehetek semmit) felirattal. Szóval ezt elegánsan egy szigszalaggal húztam vissza holnapig, amig szervizbe tudok menni vele. És húúú, igy leirva nem is csoda, ha nyügös vagyok...

2017. április 7., péntek

Képes tavaszi

Boró, itt még két felső metszővel - felavatja a nyugágyat :-)
Virágos újdonságok - a háttérben a sok apró növényke a körömvirág... erdő sűrűségben keltek - és ezt már egyszer meg is kapáltam... most trükkös leszek, várom, hogy nőjön és akkor tépem majd ki



Ezek pedig a tegnap készitett nyuszik :-) a könyvtárban készült a prototipus, majd itthon a továbbiak :-)



2017. április 6., csütörtök

Boró mondta és a tavaszi szezon kezdete

A hétvégén sajnos történt egy baleset Boróval : focizás közben Tihamér pontosan a száját találta el - és az egyik felső metszőt, ami még nem is mozgott (de azért várható volt, hogy vált mostanában) - sajnos a fogacska kitörött, szint váltott és szegény Boró alig tudott enni. Többször is mondtam, hogy húzzuk már ki - azt a fogat csak az ige tartja... erre a tegnap vacsi után még almát evett volna - sirva rohan, kezében a fog :-) kiöblögettük a száját, lenyugodott. Látom egyszer nézegeti, forgatja - majd azt mondja : Anya! megtaláltam az igét!!! :-D de volt még más vicces is : mondtam neki, hogy ezzel most ne egyék legalább egy órát ( a megkezdett almát sem) - erre azonnal rávágja : De éhes vagyok!!! - reflex... olyan jót nevettem rajta, mert azelőtt fél órával termelt be 2 adag lasagnet, plusz egy banánt és pár falat almát... de a tiltás hozta az eredményt : még kellett!. A tegnapelőtt meg tőle kaptam az egyik legszebb bókot a kajámra - Stefánia vagdalt volt az ebéd és spenót. Boró eszi, majd kérdi : Anya! ezt nehéz elkésziteni? mert ha nagy leszek, akkor én is szeretnék ilyent főzni :-)
Amúgy a teraszra felhordtuk a muskátlikat, azzal az elgondolással, hogy az enyhe fagy, ha lesz még - a muskátliknak úgysem árt... és a nyugágyakat is kiraktuk - igy egészen nyárias hangulat lett a teraszon - még pár virágot veszek majd a kertészetből - de az elér, nálunk azért még lehet fagy egészen április végéig. A muskátlik eléggé elnyúltak én meg jól visszanyirbáltam őket, a hajtásokat meg vizbe rakva gyökereztetem - és ami nem marad meg, oda majd ültetek újat. A kertben is beindult minden... ha sikerül feldaráltatni a hétvégén, akkor indulhat az ültetés.

2017. április 1., szombat

Megvagyok :-)

Péntek reggel jöttem haza... megvolt a mütét (és a beteg is megmaradt :-) Érdekes, hogy azok a dolgok, amivel kapcsolatosan volt bennem egy kis para, azok teljesen rendben mentek (epidurális bekötése, vérvétel, véna találása, mütét) - csak azt vártam, hogy túllegyek rajta és majd lesz valahogy.... na persze - a mütét maga nem is volt nagy menet - viszont utána... amig nem szabad mozgatni a fejem és feküdni kell, na az a 6 óra az nagyon rossz volt : ment az infúzió, lassan kiment az epidurális hatása, én meg néztem a plafont... majd olvastam, telefonoztam, neteztem... felkelni nem mertem egyedül, igy eltelt 7 óra is, amire kikerültem az ágyból ... viszont nem fájt semmi, ami jó jel volt. Aludni is tudtam... de úgy össz-vissz az első teljes nap, az nehéz volt : a szoritókötés az nagyon feszes (hogy letapadjon a kimütött erek helyére a bőr), lüktetett a lábam másnap - nem fájt annyira, hogy kibirhatatlan legyen - viszont éreztem. Nem akartam a fájdalomcsillapitót, mert utálok bármilyen gyógyszert is - de amikor már annyira zavart, hogy már nyügös voltam tőle, akkor kértem - és rájöttem nem most van az ideje hősködni - ha kell, akkor kell és kész. Lassan-lassan elindultam és már egyre inkább tudtam menni - nagy teljesitmény volt az első teljes köröm a folyósón :-) - bár első nap elképzelni sem tudtam, hogy tudok én lemenni ezen a lábon akár az autóig is, hazafele. De itthon vagyok - ebből is látszik, hogy sikerült :-) A gyerekek viszonylag jól viselték, hogy csak Apuci volt itthon - többször is beszéltem velük - úgy érzem inkább Borót viselte meg leginkább - de ő is megnyugodott a beszélgetések után : azt kérdezte első alkalommal - Anya! ágyban alszol? adnak enni? kicsi drága gondoskodóm. Persze az iskolában is mindenki tudta, hogy Anya bent van a kórházba :-) Amúgy Bogi vitte az egészet : segitett fektetni, vacsizni - reggel őltözni... szóval, ha helyzet van akkor helytáll a legjobb tudása szerint, ami megnyugvással tőlt el és bizonyossággal, hogy lesz majd élet a kamaszkoron kivül is :-) meg feljött beszélgetni és látogatni is :-) meg sokan mások is, ami nagyon jólesett - mint például a kávézások az egyik ismerőssel, aki a nyilvántartóba dolgozik és látta nevem... Igy, mindent összevetve nem volt negativ élmény ez a mütét, örvendek, hogy megvolt és túlvagyok rajta. A járás egyre jobban megy és sokat is kell mozogni : a tegnap már teljes napom volt, igaz, gyerekek nélkül - Tata elvitte őket péntek este, hogy tudjak azért pihenni is. Na igen : a tegnap lazán összerámoltam a szennyest, mostam legalább hármat, porszivóztam, feltöröltem, ebédet és vacsorát főztem és még segitettem összepakolni Apucinak a mai horgászversenyre... kb ennyi volt a pihenés - bár délután azért kicsit pihentem is. De gyönyörű tavasz lett kint, minden virágzik - nehéz nyugton lenni. Ma Bogival vagyok itthon és a mai tervek között szerepel valami könnyü ebéd (csirkemell és hal között gondolkodom), valamint a muskátlikat szeretném megmetszeni - ő meg felhordja majd a teraszra ... és filmezni is szeretnénk, meg várjuk haza az aprónépet :-)

2017. március 27., hétfő

Hétvége képekben és cimszavakban

Szombaton : szinjátszó-találkozó, este pedig szinház Apucival

vasárnap, túra helyett





PS : sok-sok pozitiv energiát kérek : megyek szerdán lábmütétre - megszabadulok a kitágult vénáimtól... akivel beszéltem idáig, 95% könnyen átesett a beavatkozáson... remélem benne leszek én is a százalékban... Pénteken jövök haza.

2017. március 24., péntek

Végre

bepótoltuk a tegnap a szombati rollerezést, egész héten ment a fülrágás, hogy Anya! de mikor??? a tegnap jött el az ideje, pedig már harmadik napja, hogy meleg lett - nem is tavaszias, hanem nyári meleg - és azóta meg az a sláger, hogy mikor is lehet rövidujjú polót venni? Tihamér abba ment a tegnap, ma reggel meg tüsszögött és mintha folyni is akarna az orra - mert nem érzi az árnyalatokat, hogy mikor lehet levetni a felsőt és mikor kell magántartani (a teremben nagyon meleg van, egész nap tűz a nap) - ha rajta van a poló, akkor úgy megy ki (mert az a menő) - a tanci meg nem tud mindenkit külön figyelmeztetni. Na de vissza rollerezéshez : a tegnap Borónak hajat vágattunk - egy barátnőm szokta vágni, Boró nagyon szereti ott, mert van egy csomó csajos dolog - mükörmök, festékek, fodrászcuccok, csattok, szalagok - mindig szerez magának valami extrát : most épp egy virágos mükörmöt :-D én is szeretek odajárni - ő volt három évig a babysitterünk és tök jól kijövünk még mindig - egy kávé és egy beszélgetés és totál feldobódva jövök el tőle. Olyan édi volt Boró a tegnap - kiáltotta a tancinak az udvaron : Ma megyek fodrászhoz :-) A rollereket már bepakoltam itthon és alighogy kiszálltunk az autóból, azonnal belefutottunk Petrába, Tihamér egyik osztálytársába - aki nem is az egyik, hanem AZ osztálytárs :-D és innen kezdve nem is volt kérdés, hogy ők ketten csak egymás mellett voltak : Petra görkorival, Tihamér pedig a rollerével... és megpillantottam a kicsik egyik ovónénijét, mi elmentünk köszönni neki - nagy volt az örömködés mindkét részről - főleg, hogy ott volt az ovónéni kislánya is, Boróékkal egyidős, aki sokat volt bent velük, de odakerült még két régi csoporttárs is - igy gyorsan ad hoc ovis találkozó szerveződött... meg azon kaptam magam, hogy ezeréves barátnőként cseverészünk Mónikával - mondjuk végig szimpatikus volt az ovi alatt is. És olyan cukik voltak a kicsik, Boró végig emlegette, hogy mennyi jó emléke van a parkkal és az ovódával kapcsolatosan is... Nagyon jó napunk volt : mindenki elégedett volt, amikor hazaértünk - első sorban azért is, mert vettünk fagyit, de mindenkinek megvolt a maga öröme : Tihamér örült Petra társaságának, Boró és Bulcsi az ovis barátoknak, Bogi pedig biciklivel ment és ő is barátnőzött. Este fél nyolcra értünk haza - épp vacsoráztunk tusoltunk és pakoltuk el őket másnapra... Valahogy Tihamér igy foglalta össze az este : Anya! én úgy várom a nyarat! de nem akarom, hogy vége legyen az iskolának sem, mert szeretem az iskolát... :-D drága gyermek.Kimondottan jól esett a meleg, ma is az van, bár hétvégére rossz időt mondanak, pedig kirándulni mentünk volna ... és óraátállitás is lesz...

2017. március 22., szerda

Kicsit sok....

egy napra : megdöntöttük a sapkaelhagyás világrekordját - a tegnap vásárolt két sapkából hány jött haza ma? lehet tippelni... de elárulom : egy sem! a két kiszakadt térdü nadrágról nem is beszélve... Plusz : ma mentünk táncolni és ama ominózus cserbenhagyásos eset óta egyszer jött még a kislány is táncolni velünk, azt is úgy, hogy nem volt megbeszélve előre, csak jött a gyerekekkel, nem volt szivem otthagyni.... Ma ismét... telefon Anyukának, hogy vihetem-e? Anyuka, tök nyugodtan : Igen, megbeszéltük, ma megy táncra ... persze viszem, majd a végén mivel hónapvége van, megyek fizetni. Látom, megjön Anyuka - összeborul a kiscsajjal és elmennek... erre én meg kiborulok, mert legalább odaköszönne és szólna, hogy mennek. Ez csak alap szerintem. Ti mit tennétek? bevallom,  a gyereket nézem és hülyére idegesit a felelőtlensége, nem várok el hálát, csak az alapvető emberi dolgot : a kommunikációt! morrr

2017. március 21., kedd

Hipp-hipp-hurrá - jóhir és kreativ

megjöttek az eredmények, mindenkinek negativ! bár hallottam olyanokat is, akik újra levetették a garatváladékot magánklinikán és ott pozitiv lett... én úgy vagyok vele, hogy ha nincs tünet, akkor hagyom, nem kutakodok már tovább, örvendek neki és annyi. De én alapból tudtam, hogy nem lesz baj, éreztem! kentük az olajkát, meg szedtük az Immun Supremet (Biocom).
És akkor mutatok ennek örömére pár fotót az elmúlt hetek terméséről, fotók, amiket most tőltöttem fel és hanem feledésbe merülnek
Március 8-ra, Borótól :-)

Cicás krétatábla - disz a bejárathoz

Ezek pedig a legújabb virágok :-) Iris, kékmogyoróalj és a kék krókusz :-)



A virágoknál most látom, hogy ez a kék-sorozat :-)

2017. március 20., hétfő

Elmúlt a hétvége

 itt ülök a szétszedett lakásban - ma reggel meg havazott - a tegnap is, meg olyan szél fújt, hogy szinte lehetetlen volt megmaradni hosszú ideig kint. Érzett is a bezártság hatása mindannyiunkon, pedig kimondottan vártuk ezt a hétvégét : végre Apuci szabadnapos volt szombaton is, meg vasárnap is alapból... szombatra mozizást terveztünk, vasárnapra pedig az idei első kisbakancsos kirándulást. És ismét van egy adag izgulnivalónk péntek óta : az ikrek osztályában skarlátos lett egy kislány, mindenkitől vettek kenetet, eredményt mára igértek... nem kicsit izgulok, hogy ne legyen semmi - ha skarlát nem is, de ha pozitiv a teszt, akkor bizony atb. kell és háziőrizet - én meg készülök a lábmütétre, Mamákat nem szivesen hivnám és fertőzném be ... De amikor ez a kirándulós terv megszületett, akkor még szép idő volt és 17-18 fok... igy a kirándulás elmaradt, jövő vasárnap lesz majd - ami alapból nem igazán jó, egyedül megyek majd a gyerekekkel vagy nekünk elmarad, mivel Apucinak épp egyéb van beütemezve vasárnapra. Szombaton igy csak elvoltunk itthon, befütöttem, ebédet főztem, rizsfelfújtat sütöttem - majd hivott az egyik Anyuka, hogy elvinnék Borót játaszani, Bogi pedig egy előadásra ment... igy programoztam a sütőt, Borót és Bogit teljes létszámban befurvaroztuk a városba - mi gondoltuk a fiúkkal, hogy rollerezünk egy jót - sajnos annyira hullott valami esős daraszerüség, hogy ez elmaradt. Amúgy egész hétvégén váltakoztak ezek a jelenségek : egyik percben hétágra sütött a nap, másikban meg jeges szél fújt és havazott... a gyerekek is többször nekifutottak a kinti játéknak - nem birták sokáig. Igy a szombati mozit átprogramáltuk vasárnapra, szombat pedig viszonylag csendesen telt - ami azt jelenti, hogy kő kövön nem maradt, már ami a rendet illeti - de értékelem, hogy csendben elvannak. Sőt, délután volt egy olyan szakasz is, hogy mi Tihamérral kettesben a takaró alatt olvastunk - ő Geronimo Stilltont :-D, Bulcsi meg legozott... tiszta negédes idill! Apucink fát hordott, tett-vett odakint, kicsit szomszédolt is... Vasárnap pedig elmentünk moziba, a Rock Dog-ot néztük meg ami ismét nagyon jó volt - utána meg a megszokott : készültünk hétfőre, fürdéssel, hajmosással. És most már úgy igaziból, teljes szivvel vájuk már a tavaszt, az igazit, a maradóst, a meleget!

PS. hétvégi vicces : kirakom mindenkinek a bogyókat - C vitamint, E vitamint, algakapszulát - magamnak a hormontablettát, omega 3-at. Apuci - aki utál mindenféle tablettát, rákérdez, hogy én miket szedek. Mondom. És mire kell ez az omega-3? kérdezi. Hogy vidámabb legyek, felelem (és jobban birjam cérnával, teszem hozzá gondolatban). persze, ott van a kamasz is - elkezd idétlenül röhögcsélni : Á, Apuci azért szedi, hogy jó kedve legyen!!! képzeld el, mi lenne itt, ha még ezt sem szedné! és kacagnak rajtam, egész nap többször is... mit mondjak erre? igazuk van!

2017. március 15., szerda

Csupa jó

Érdekes észrevétel : ha a jó dolgok sorozat elkezdődik, akkor hozza magával a többi pozitivat. A tegnap elmentünk Bogival vásárolni - vettünk neki egy (mű)bőr kabátot, ami árleszállitással volt - igy vettem mellé két sálat is (egyet Borónak és egyet Boginak), majd benéztünk a turiba is - magamnak is turtam egy szuper Desigual körsálat :-) annyira boldog voltam, mert nagyon szeretem a márkát - szines, vidám - viszont az ára az újnak, az horror... Ma pedig reggel megméretkeztem : hurrá, fogytam két kilót!!! és fél egyre fodrászhoz mentem : azóta már bezyebeltem jó pár bókot a frizurámra :-D és a sálamra (amit az este ki is mostam és ma már viseltem...) és vettem egy jó szabású tunikát is - ezt felpróbáltam itthon és az mondta a dráganagylányom, hogy igy simán letagadhatok 10 évet... ezt bóknak veszem. Amúgy az ebéd is nagyon izlett mindenkinek : krumplileves és Boci szelet volt, ez utóbbi tényleg csak volt, Boginak úgy kellett megmenteni pár szeletet - ő ment ünnepelni, felvonulni. Mi nem - a gyerekek 11-ig voltak, de nekük Apás nap volt : reggel ő vitte el, délelőtt ő vette el őket és vigyázott rájuk, amig elmentem a fodrászhoz. Már csak lenne jó meleg és napsütés, meg virágok - úgy lenne szinte tökéletes minden!

2017. március 13., hétfő

Nem aprózza el :-)

Ma kokárdát készitettek - amig a többiek egy óra alatt max. kettőt hoztak össze, addig Ő ötöt! A poén meg az volt, hogy a felsőjén volt kettő, amit nagyon megdicsértem - erre szétnyitja a felsőt, alatta még három :-D

2017. március 11., szombat

Az elmúlt hétről

Olyan felemás hét volt, de úgy látom nem csak nekem - lehet valami a levegőben, ami mindenkiből a legtürelmetlenebb, leghisztisebb énjét hozza ki... vagy ez már a tavaszi fáradtság? pedig ott volt március 8-a - amit mi nem tartunk nagy ünnepnek, meg butaságnak is tartom, mert annyira fel van értékelve, és úgy érzem, hogy a virágárúsok direkt ráhúznak, hogy eladhassák az arra a napra nevetségesen felemelt árú virágot... mert nem attól lesz kedves, ha megkapjuk a kötelező virágot - hanem, ha kapunk olyankor is, amikor csak úgy kapjuk minden ok nélkül. Apuci most a legények nevében vette - mindenkinek... De a gyerekek is készitettek ezt meg azt az iskolában - de Tihamér extra-szuper nyügös volt aznap, odaadta a virágot, majd leverte az egyik legnagyobb hisztijét. Nem tudom mi van vele, de utóbbi időben nem akar menni sehová, nem akar csinálni semmit - úgyanakkor itthon gyötör, hogy unatkozik. Lehet, hogy kifáradt, beleunt a dolgokba - ki tudja... már a múlt héten sem akart menni táncolni, majd Varázskuckóba sem - akkor ezt a lappangó betegség számlájára irtam... de a héten már jól volt : már kedden mondta, hogy nem akar táncolni... szerdán meg egyenesen bunkó volt : semmit nem akart, még azért is duzzogott, hogy ő egykor végzett és a kicsik meg háromkor, meg kellett várni őket. Gondoltam addig felköszöntjük Mamát... hát annyira felhúzott, hogy inkább Apucinál hagytam és nélküle mentünk... még olyant is mondott, hogy akárhová megy, csak oda nem, ami megvallom nagyon rosszul esett. Mondanom sem kell ez is megalapozta az aznapi fura, semmisemjó hangulatot... És azóta valahogy ez meg is maradt - a tegnap egy polóját szakitotta el elől, a másikat meg rojtosra vágta... kilátásba helyeztem, hogy a szülinapi ajándékba kapott pénzéből polót fog vásárolni magának, amitől ismét kiborult... Bogi is hozta a formáját - vele is valami apróságon kaptunk össze, nevezetesen azon, hogy nem hajlandó főtt kaját enni, csak hideget... meg nem rak magának szendvicset (mostanában Apuci hétre jár, vele megy iskolába - neki kellene elkészitebi a tizórait magának - eddig én pakoltam mindenkinek, akkor elvitte) - és akkor délután meg reggel is gyötör, hogy ő meg éhes, vegyek neki ezt meg azt... a tegnap épp a levest nem akarta megenni - mert nem - de még csak megkostólni sem... ő akkor inkább nem is eszik... hát jó. Viszont akkora csapkodásba kezdett, hogy főldhözcsapta az egyik fazakat, ami menthetetlen lett, dobhatom ki. Ilyenkor legszivesebben megráznám - vagy kiszállnék... na mindegy, sokszor annyira kamasz és én azt érzem nem találom a kulcsot, pedig anno rengeteg kamasz járt hozzám angolozni és mind imádták, jól el tudtunk beszélgetni - amig más gyereke volt! az enyémmel nem tudok... Azért voltak jó dolgok is a héten , mint például a csütörtöki csajos találka és vacsi, ami az utóbbi időben elmaradt - voltak akik gyerekkel és férjjel jöttek, aki meg nem, azok nem találtuk a helyünket - olyan fura, felemás helyzet alakult ki. Most felvetette az egyik csaj, hogy tartsunk csak csajos estét, 15en voltunk és nagyon jó hangulat lett, jót vacsoráztunk, beszélgettünk - rég volt ilyen, hogy valakivel még az utcasarkon beszélgessek még egy fél óracskát, világmegváltás cimén :-) teljesen feltőltött! És kaptam ma estére meghivót a szinházba, Apucival megyünk - ezt is alig várom!!!
És a végére pedig egy kis időutazás : a bátyám nagyon a technika megszállotja - talált egy olyan programot, amelyikkel digitalizálta a régi negativ fotókat... és rengeteg olyan fotó került igy elő, amiről nem is tudtam, nem emlékeztem rá - és itt olyan 25 évnél is régebbi képekről van szó - akkoriban minden képünk jól megkomponált, beállitott volt - nem voltak pillanatfelvételek, ... épp ezért is annyira értékesek azok a fotók, amik az egyik tekercsen voltak, pillanatfelvételek - rólam meg az egyik akkori legjobb barátnőmről, akivel azóta már rég szétment a kapcsolatunk, nem tudom miért, nem volt veszekedés vagy nézeteltérés - talán csak annyi, hogy a férfiak nem igazán kedvelik egymást... azért még fáj, hogy nem beszélünk... és annyira megfogott azoknak a képeknek a meghitt hangulata, úgy sajnáltam ott és akkor, hogy szétment ez a kapcsolat... el is küldtem neki a fotókat - megköszönte... tudom, ennyi - nem is várok egyebet.

2017. március 7., kedd

Paleo... micsoda????

Boró a tegnap lelkendezve jött haza a suliból, hogy olyan játékot játszottak, hogy volt két csoport, megegyeztek és választottak egy mesterséget - majd valaki kiállt és mondta : 'Amerikából jöttem, mesterségem cimere - és a kezdő meg a záróbetüt, majd elmutogatta... de biztos ismeritek a játékot, mi is sokat játszottuk és szerettük amig iskolások voltunk. Persze azonnal összevesztek, mert Tihamér rávágta, hogy ő is ismeri és már régebbről mint Boró... és licitáltak, ki hány éve... végül csak lecsillapodtak a kedélyek, de arra már nem volt idő játszani, mert hazaértünk - itthon meg ezer más dolog van ami érdekes, úgy-e? De ma reggel Tihamérnap ismét eszébe jutott és játszani akart... Mondja is, hogy 'Amerikából jöttem, mesterségem cimere : PS...' nem láttam mit mutogat, de mindenki csak találgatott : pék(es), pontos, pereces... nem, nem és nem... mielőtt elszalad a reggeli puszi után, megkérdezem mi is volt az - Hát paleontológus :-D megáll az eszem ....

2017. március 5., vasárnap

Végre tavasz

Igen, hozzánk is elérkezett - a tegnap olyan igazi jó kis tavaszi napunk volt, a reggeli hatos ébresztő ellenére, amikor fél nyolckor már letudtuk a reggelit, mosakodást, őltözést is... a kandallóba raktam tűzet, amig kisütött a nap - a héten már csak a melegvizért tüzeltünk, a fűtést kizártuk és igy is 22-23 fok volt bent. 11,15re mentünk moziba és mivel nem tudtam biztosan, ezért nem is foglaltunk jegyet - hát elmentünk fél 11re. Szerencsére nem voltak sokan, a legutolsó sorba szólt a jegyünk - a gyerekek nagyon élvezték a filmet (én amúgy láttam a tipikus hollywoodi sikerfogásokat benne, de nem ez a lényeg). Utána meg sétáltunk egyet a főtéren, kirakodós vásárba, majd beültünk sütizni. Amire hazaértünk rendesen meleg volt - 17/18 fok, igy  a gyerekek kint is maradtak egyet játszani a kései ebéd előtt - én meg sütni kezdtem a krumplit és én is szétnéztem a kertben. Mutatom is : mivel nem volt szántva a kert, igy  a főldben maradt hagymák azonnal beindultak, ott is, ahol fogalmam sem volt, hogy maradt valami
hagyma és fokhagyma

a mángold
és a petrezselyem is :-) Beindultak a virágok is krókuszok, tulipánok, irisz és a nevétnemtudom hagyma is, amelyik olyan nagy gömböt virágzik mint a hagymavirág,meg a  gerezdes és a búzavirág



És akkor ők azok, akik a legboldogabbak, hogy mi is kint vagyunk, végre

Ezek pedig a háttérjelenetek

Egész az esti sötétedésig kint voltunk - én teraszt takaritottam le : a macskák itt ettek és csupa ételfolt meg zsir minden - most lekőltőztettem őket a pince elé - a teraszt meg nem győzöm sikálni. Pedig tudtam, hogy kiszedik a falatokat és kényelmesebb volt csak kirakni a kaját az ajtó elé és igy nem dézsmálták meg a kóbor macskák - de erre kitalálok majd valami más megoldást, mert igy nem jó... Idebent meg ment a mosógép - kimostuk a téli vastag nadrágokat, kabátokat - volt ami le is száradt. És este a fürdés után pillanatokon belül elaludt mindenki - Tihamér megjegyezte : Anya! imádom a tavaszt és várom a nyárt! mit mondjak : én is!