2016. november 28., hétfő

Ahol a madár sem jár :-)

Biztosan olvastátok az Ábelt - és itt a trilógiából az első kötetre gondolok, az Ábel a rengetegben, ami nekem személy szerint a kedvencem - és ha igen, akkor biztosan megvan a Madarasi Hargita - itt volt erdőpásztor Ábel alig 15 évesen (amit én még az olvasáskor nagyon zsenge kornak tartottam egy ilyen munkához...). És itt voltunk mi a hétvégén huszonvalamennyi felnőtt és tizenkét gyerek... játszottunk, túráztunk, társasoztunk, rajzoltunk, szánkóztunk, ettünk, ittunk, láttunk rókát, nyuszit és medvének a nyomát (szerencsére :-) És bár pénteken nekem nagy kedvem nem volt útnak indulni, mégis örvendek, hogy nem mondtam le - mert szombaton már örvendtem, hogy ott vagyok és nem maradtam otthon. Egyetlen gondunk, hogy a hó az csak foltokban volt - és ami maradt az a sár, amit nem tudtunk kivédeni - igy szombaton estére mindenünk csupa sár és viz volt ( pedig három rend vastag nadrágot vittünk/fő) - csak otthon maradtak a hóvédők és sokszor nem kivülről, hanem felülről folyt bele a viz és a hólé a cipőkbe... vasárnap reggelre meg eljutottunk abba a fázisba, hogy mindenünk jó koszos, de száraz volt - hála a száritgatásnak :-) Szombaton a csúcsra másztunk fel - itt a turulmadár és a kopjafák fogadtak - és vágható köd. A csúcs az amolyan székelyfőldi zarándokhely lett, sok-sok piros-fehér-zőld szalaggal és kopjafa-rengeteggel. Ebéd után szánkózni mentünk a sipályára, ahol még volt hó... este meg közös főzőcske, majd vasárnap a Súgó vizesés következett - ez utóbbit nagyon élveztem - jó kis túra volt. Este hétre értünk haza a rengeteg koszos, sáros cuccal - ma pedig már iskola mindenkinek, igaz csak két nap - hosszú, öt napos hétvégénk következik (Szent András és Románia nemzeti ünnepe)-. És most jöttem rá, hogy alig 2 nap és indul az adventi naptár is - ami csak elméletben van meg - gyakorlatban pedig nem vagyok még sehol... van még két napom, hogy belehúzzak!


 













2016. november 23., szerda

Adventi


A keddi közös adventi készülődés eredménye : két asztali disz, egy adventi- és egy ajtókoszorú :-) jó kis délután volt!

2016. november 21., hétfő

És vissza a földre

Zsuffolt hetünk lesz - ez is. Már a tegnap indult a délutáni szülőivel a kicsiknek, ma reggel folytatom az érsebészeten (vizsgálat és programálás a mütétre), délután 'eldobom' a kicsiket úszni, utána mi Tihamérral visszamegyünk az iskolába, adventra készülni :-) Holnap meg disznóvágás, csütörtökön is valószinü mennek majd az utómunkálatok, pénteken este meg indulunk egy családos hétvégére a Madarasi Hargitára (alig várom :-) . Viszont kellene még 1-1 pár csere csizma vagy bakancs a gyerekeknek valamikor, lehetőleg úgy, hogy ők is ott legyenek és megpróbálják. Mikor? gőzöm sincs, mert be kell menni Brassóba (30 km) - ezt csak délután lehet, ma nem, holnap nem - csütörtök esetleg... meglátjuk.

Valahol a fellegek felett :-)

Csütörtökön jött Apucinak (aki a héten elméletileg szabin lesz) az ötlete, hogy a hétvégén menjünk el túrázni, kettesben egy helyi csapattal. Ő még volt velük túrázni a tavaly is valami kétszer - én nem ismertem senkit - rábólintottam, de nem sokat foglalkoztam vele - pörgött az élet, volt mit tenni - igy pénteken délután tudatosult bennem, hogy mire is vállalkoztam : magashegyi túrára, télen, amikor fent valószinüleg hó van és jég, meg láttam a kiirást a facebookon, hogy kereste a hágóvasat... részleteket továbbra sem ismertem, csak szendvicseket kentem, kaját pakoltam és próbáltam úgy őltözni, hogy ne fagyjak meg ( bár azt tudom, hogy mozgás közben még melegem is lehet). Volt azelőtt is egy elméletem, miszerint a spontán dolgok sokkal jobbak, mint a hosszan és aprólékosan megtervezettek : ezt most is elismerem, mivel ez a túra nagyon-nagyon jó volt! Nem gondolkodtam, hogy mi lesz, hogy lesz - csak tettem amit mondtak és teljesen elégedett vagyok magammal, ami nagy dolog :-D másztam 65 fokos emelkedőt/lejtőt, használtam hágóvasat (életemben először), jó volt rájönni, hogy bár nem gondoltam volna, mégis van annyi kondim, hogy ne az utolsók között legyek a mászásnál. A látvány meg : valami fantasztikus!!!! nem találok szavakat. És olyan jó volt most engedni a spontán terveknek, nem agyalni semmin, engedni, hogy diktálják a tempót... hogy gitár mellett énekeljünk ismét... és rájönni, hogy tudok aludni még 8 emberrel egy szobában :-D itt voltunk : Cabana Malaiesti, Bucegi hegység -  a menedékház 1720 méteren volt, innen mentünk fel a gleccser-teraszra ami 1915 m és a Tiganesti kilátóra 2050 m. A fényképezőgépem úgy döntött, hogy a hideget nem birja - igy csak pár fotót tudtam késziteni... de az mindent megmutat szerintem :-)





Igen, az ott jó pár macinyom :-)
Ja, és még ez :

2016. november 17., csütörtök

Valami készül :-)



Azt is elárulom, hogy mi ez : egy számláló, amire rá lehet irni a napokat még karácsonyig... negyedórás projekt, nagy sikere volt gyerekkörökben, minden reggel más és más jelentkező vési fel az épp aktuális számot :-)

2016. november 16., szerda

Egy kicsit unatkozós, egy kicsit jövős-menős

Ilyenre sikerült ez a hétvége. Szombaton 'csak' főztünk és kalácsot sütöttem : tészta begyúrva - venném elő a rahátot - csak két darab van. Akkor jó, lesz csokis : nincs annyi cukrom, pedig úgy emlékeztem, van... gyorsan őltöztünk, gumicsizmát fel és a két, sürün nyávogó macskától kisérve végtunk neki az útnak... kiabálva - mert féltem, hogy korán zár a bolt, igy siettem... Boró meg rájött, hogy fázik, visszament volna - de állitólag félt (20 méterre voltunk a háztól, Bogi otthon) - én meg nem szándékoztam visszatérni... Tihamér meg elszöszmötölt az udvaron, lemradt, majd sirva rohant utánunk... a macskákat meg kiabálva kergettük vissza - nem szerettem volna, ha lejönnek a faluba... szóval - jól festhettünk :-D és ez volt a nap fénypontja, maradtak még kint kicsit az udvaron, majd utána csak ettek és ettek : a három kalácsból kettőnek a végére is jártak szombat estére :-) Vasárnap reggel meg hóra ébredtünk és orkán erősségű szélre - de azért felőltöztünk és elindultunk - néptánctalálkozó volt és vasárnap a gyerekek napja - gyerektáncházzal és kézmüves foglalkozással, benti program, amit most kimondottan áldottam. Itt egész jól elvoltak - készitettek nemezelt karkötőt (Boró), diszitettek mézespogit (mindhárman), társasoztak (Bulcsi és Tihamér), karkötőket fontak (mindhárman) és készült pár filcdisz is.

A gyerekfoglalkozásoknak fél egykor lett vége - a táncházra várni kellett egy órát és mivel unatkoztak bent, igy elindultunk, hogy sétálunk egyet a parkban... áhá, sétáltunk volna, mert alig pár méterre a szinháztól már annyira süvitett, hogy Boró arra kért : menjünk haza.
Eddig jutottunk a sétával : 10 m a szinház :-)

És itthon amig én készre főztem az ebédet, addig ők egy filmet néztek/ejtőztek Apucival a kanapén.

És ebéd után csak jöttek a kérések, hogy menjünk ki hógolyózni, szánkózni - de hát nagyon fújt a szél - igy inkább bekuckóztunk a nappaliba és filmeztünk, majd jó hosszú kádfürdővel zártuk a napot. A hó még maradt, bár nem hiszem, hogy ebből tél lesz most még - de a hangulat az megvan :-)

2016. november 11., péntek

A héten

Olyan gyorsan elmúlt ez a hét! meg amúgy is, szerintem felgyorsult az idő : csak úgy jön a hétfő után a péntek... hétfő-péntek, hétfő-péntek... mindjárt vége az évnek. Amikor kicsik voltak, a külső szemlélőktől sokszor megkaptam, hogy csak most születtek és MÁR ennyi vagy annyi idősek... aha - gondoltam én - MÉG csak annyiak. De komolyan - most már annyira gyorsan telik. Meg ettől a hidegtől teljesen karácsonyi hangulatba kerültünk - Boró csak Mikiket és angyalkákat rajzol, én meg gyüjtögetem a karácsonyi ajándékokat, hogy ne utolsó percben kelljen agyalnom rajta. A kivánságlista élén a tablett áll, annyira szeretnék, folyton azt hallom - én meg nem annyira vagyok hive eme digitális eszköznek, Apuci szerint NE, én meg úgy vagyok vele, hogyha annyira vágyik rá, akkor minden egyéb csalódás lesz... most éppen a hétvégeken van személyenként egy-egy fél óra számitógép - meg amióta CD-n is megkaptuk a tankönyveket és gyakorlatokat, azóta hétközben is kell sajnos. Szóval nem tudom mitévő legyek tablettügyben. Amúgy egész hetem a pakolással telt és mégsem vagyok sehol, bár a nyári cuccok elpakolva, a téliek előszedve - de még mindig nem végeztem - vagy Apucinak kellett segiteni, vagy Tihamérék voltak rövidebb programmal és hamarabb kellett elvenni őket, vagy éppen Bogival voltunk szemészeten és azért kellett bentmaradjak a városba. És az itthon tőltött idő nagy részét a főzés viszi el : nem tudom miért, de rengeteget változtak a gyermekek - lassan nincs olyan leves, amit megennének... igy marad az, hogy két-három fogást főzök, ami meg az időt viszi... Mint például az egyik este is : magunknak kinai piritott tésztát főztem, nekik pedig tejbegriz készült... vagy ha oldalast és céklát sütök, akkor még pluszban befigyel egy adag túrógombóc is - és ha ehhez még hozzácsapjuk a tőltött paprikát, a kenyeret és a csokifagyit - akkor könnyen kiszürhető, hogy egész nap a tüzhely mellett telt - és este csak az elégedettség marad - minden üres :-) És ide jön egy Tihamér aranyköpés : besétál amikor mi a piritott tésztát esszük, belenéz a wokba, majd megkérdezi : Adsz valami vacsorát? vagy nem is főztél egyebet, csak ezt a kotyvalékot???? mutat a szójaszósztól sötét zőldségekre :-D na igen, csak kutyulok egész nap :-D

2016. november 7., hétfő

Öszből a télbe

a szombati kisbakancsos kirándulás margójára : szuper volt! fagyon indultunk, de szikrázó napsütésben - majd ahogy haladtunk egyre feljebb úgy jöttek a hófoltok, majd a hó és a jég ( a napsütés maradt, szerencsére) . A gyerekek - és mi is - nagyon élveztük, sőt elkészült az első hóember is :-) láttunk rókát és medvenyomot is bőven, szerencsére a mackóval nem futottunk össze, de nem is hiányoltuk. Hazafele pedig a reggeli fagyos sár megolvadt, igy három jól megtapasztott gyerekkel tértünk haza : olyannyira voltak sárosak, hogy a ruhákat csak kézi előmosás után tudtam bepakolni a mosógépbe. De szerintük szuper volt - és ez számit csak :-D a Bucegi hegységben voltunk a Diham menedékháznál, itt 





2016. november 4., péntek

Mikor, ha nem az őszi szünetben

- lehet későn kelni?
- kakaót inni minden reggel?
- fél 11kor pizsamában fogadni az érkező vendégeket (de ciki...)?
- lehet megsütni 50 palacsintát?
- lehet olvasni mesét?
- lehet unatkozni is, ha éppen olyan van...
És mikor, ha nem éppen akkor teper le a torokgyulladás - engem? és igy pontosan három napig lézengtem - nem volt annyira vészes, mert elláttam a dolgaimat, de csak félgőzzel. Sok tervünk csak terv maradt... de ma volt egy jó kis pillanat : jöttünk hazafele, a fiúk előreszaladtak - mi Boróval meglestük a fakopáncsot - munka közben. Ehhez is kell egy adag nyugi és idő is. Meg szép idő lett ma - végre!!! - kint voltunk a délután : ők játszottak, én a virágoskertet szedtem kicsit össze - és készülünk holnap kirándulni, igy a szünet végére :-)