2016. október 28., péntek

Ortopédiás kalandok

Tihamérnak kellett cipőbetétre receptet kérni - a régit már kinőtte ( és lelkiismeret furdallásom van már, mert lassan két hónapja csukott cipőben jár, azóta kellett volna már az új...) csak hát kell legalább két hét amire időpontot kaptunk : október 28, reggel kilenc. Már be sem mentünk az iskolába, mert nyolcra beér - fél kilenckor el kellett volna venni, hogy odaérjünk - gondoltam megyünk hamarabb, hátha megy a sor és bekerülünk még kilenc előtt. Na persze! a doki fél kilenckor jött - mi ott voltunk a tömött váróba nyolc tizkor - Tihamér meg tizenötkor már harmadikszor szólt, hogy unatkozik... hát, mit mondjak : én is!!!! szóval valamikor háromnegyedkor kezdték behivni a reggel 7 órai pácienseket (mert előtte a sürgösségieket vette a doki) - mi valamikor negyed tizenegykor kerültünk be, pattanásig feszült idegekkel... Tihamér legalább százezerszer (vagy még többször) mondta addig, hogy unatkozik... és csürte csavarta : annyira unatkozom, Anya! mikor kerülünk sorra? mikor következünk mi? Atyám! ha én azt pontosan tudom, hogy mikor, akkor nem ültünk volna ott több mint két órát - nyilvánvaló, nem? Amúgy érdekes volt : a legjobban egy roma nő és édesanyja siettek, mintha halaszthatatlan dolguk lett volna : nekük elmúlt az időpontjuk és kész! mintha másnak nem... és elbarikádolták az ajtót... Két és egynegyed óra múlva a vizsgálat 5 perc : kell még a cipőbetét, kaptuk a receptet és megkönnyebbülve rohantunk a suli felé... azért ha nem tartanék a megtorlástól, azt elmondtam volna, hogy minden tiszteletem az orvosoké - de azt elvárnám, hogy kőlcsönösen megtiszteljük egymást azzal, hogy nem raboljuk mindenkinek az idejét... szomorú! az egyik néni beszélgetés közben elmondta, hogy itt még jó, mert két hét a várakozási idő - a szivorvosnál négy! hónap - azt lehet ki sem birja egy súlyos beteg! vagy ha pénze van, akkor magánrendelőbe megy és fizet...

2016. október 25., kedd

Kertes hétvége

Rengeteg tervünk volt erre a hétvégére, de sajnos a körülmények átirták mindeniket. Elsőre most lett volna a kisbakancsos csoport utolsó kirándulása az idei évre - sajnos a túravezetőnk mindkét gyereke lebetegedett, egyikük kórházba is került - igy tolódott a túra... amikor megtudtuk ezt, akkor szóltunk a Tihamér osztályának, hogy esetleg tartsuk meg a beigért családos bográcsolást ( jó időt jósoltak vasárnapra). Érdekes, de mindig a Tihamér csoportja/osztálya az aki hozzánk akar jönni - nem tartom véletlennek, sőt azt gyanitom, hogy javarészt a drága gyermekem hivja őket :-) Itt tudni kell, hogy mindenki családostól jött volna, itt nem 20, hanem minimum 60 emberrel számolunk - a bográcsot az udvaron terveztük főzni, közben az egyik Apuka kirándulni vitte volna őket, majd utána jön a közös ebéd, játék. És mindenképp jó időnek kell lenni ahhoz, hogy ezt megtartsuk, ennyi embert nem tudok és nem is akarok a házba beterelni... de sajnos az egyik tancinak programja volt - igy ez a kirucc is ugrott egy későbbi időpontra - vagy szánkózás lesz belőle vagy majd tavaszi kirándulás, meglátjuk. Szóval ezek lettek volna a hétvégére - ezek hilyán úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk Apuci szabadnapját és kertet takaritunk : leszedtem a maradék borsót, kiszedtük a petrezselymet, a tartó-karókat, elmaradt hagymákat, a magnak való paszulyt, a kardvirág és dáliagyökereket - Apuci pedig összedarabolta a növénymaradványokat - igy most a kertben csak a mangold maradt és pár szál zőldülő fokhagyma - ezeket benne hagyom egészen szántásig. És minden elismerésem, mert bár nagyon nehezen indult ez az év, azért a répafélék elég jól összekapták magukat - lett cékla és répa is, sőt a legnagyobb ekkora
Vasárnap ebédre húsit pácoltam be, sütőtököt és miccset sütöttünk, majd úgy terveztük, hogy sétálunk egyet az erdőben - sajnos esni kezdett, a társaság meg kidőlt az egész napi friss levegőtől - igy a végén csak a szivárványt csodálhattuk meg
Bár az őszt nagyon szeretem a szinei miatt is, azért az idén lehetett volna melegebb is...
És az utolsó : kilátás az ablakból

2016. október 20., csütörtök

Fogtündér jelenésen :-)

Imádom azt a fogatlan fejét - olyan cuki :-D jó ideje lóg az első két metszó - most jött el az ideje, örvendek, hogy nem sürgettem - kiesett ez magától... bár volt egy kis kesergés a tegnap az iskolába, mert a becsomagolt fogát elhagyta... reggelre meg a párna mellett találta meg a másodikot :-)

2016. október 18., kedd

Céklatorta

Végre kiszedtem a céklát - és legnagyobb meglepetésemre - lett egy nagy kosár céklám a takaritás után! igaz nem nagyok, elég sok az apró - de ez nem ok arra, hogy eldobjam őket. Egy jó nagy adagot hámozás és darabolás után összeforgattam kevés olajjal, fokhagymával, sóval és borssal - sütőpapirra teritve kellett neki legalább egy óra, amig megsült(párszor átforgattam közben) - de nagyon finom csak úgy magában nasiként vagy egy húsi mellé köretnek. Most pedig egy céklatorta készült - olyan browni stilusú süti - nagyon finom - próbáljátok ki, ha meg lecserélitek a cukrot édesitőszerre, akkor kalóriatartalma is jóval kevesebb, mint igy! én most cukrot raktam bele, de csak 10 dkg.-ot a receptbeli 20 helyett, hiszen a csoki és a cékla is édes - az elkészült süti még igy is túl édesnek tünik az én izlésemnek (legközelebb elhagyom a cukrot teljesen). Recept itt

2016. október 17., hétfő

Megyünk már valahová?

tette fel a kérdeést Boró a tegnap legalább ötödszörre... nem - mondom én - de a hétvégénk az ilyen volt :-) A szombat még eléggé jól sikerült : jöttek Mamáék, mi meg Boróval és Bulcsival, és Mamával elmentünk téli cipőt venni, Mama a piacon akart bevásárolni. Az ebédet odakészitettem még elmenés előtt - pörkölt készült krumplipüréval a maradék zőldségleves után. Igy hurrá - legalább 1-1 pár bakancsunk/csizmánk van, már csak a csere-párat kell levadászni. Ebéd után - ami jó későn volt, valamikor fél három körül - a gyerekek lementek játszani a barát kiscsajhoz - én meg beszélgetés közben, Mama segitségével kocsonyát készitettem oda főni, tőltött báránycombot sütöttem - vasárnapra egész napos kertezés volt betervezve - a répa még a főldben, a kardvirág és dáliagyökerek is, ezen kivül még a kerttakaritást szerettük volna megejteni... De érződik itt is : nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük : esőre ébredtünk, hideg is volt - bár megpróbáltam kiszedni a répát gumicsizmában és vastagon beőltözve, amikor nem esett - de csak egy fél ágyásnyit sikerült - azt is zuhogó esőben takaritottam le - elmaradt ez is... mint ahogyan a csokis céklatorta is - kiderült úgyanis, hogy 15 dkg csokit valaki megdézsmálta... És kb. ennyi történt vasárnap : befütöttünk, ebédeltünk, olvastunk kicsit - ment a tv... a gyerekek már délutánra nagyon unatkoztak - igy kifestősöket nyomtattam nekik. Ma reggel meg annyira hideg volt, hogy most megyek és előszedem a téli kabátokat - az előbb meg havazott is.
A hét vicce : kiderült egy apró himsovinistát melengetek a keblemen... Mondom Tihamérnak, hogy rakja rendbe az ágyát. A válasz : és ha nem? akkor majd te úgyis megcsinálod... De mondom neki, hogy azért jó megtanulni rendet tartani, majd amikor nagy lesz, akkor hasznát veszi. Megütközve néz rám és kiböki : De ha nagy leszek, akkor lesz feleségem :-D

2016. október 12., szerda

Kicsit sok

úgy minden, éppen most .
Elsőre : az eső. Négy napja szakad az eső, csitul és erősödik... elázunk, mert az autóból nem vettem el az esernyőt, amikor kiszáltunk, mert épp nem zuhogott akkor, csak szemerkélt. Ott kopog a tetőablakon, a teraszon a napágyakra... el is raktam a tegnap (mármint az ágyakat), tele van tócsával az út, sáros minden - a gyerekek is folyton.
Másodjára : az iskola utáni programok a gyerekeknek. Azt tudtuk, hogy lesz úszás - egyszer az iskolával, meg még egy azon kivül. A múlt héten hivott egy barátnőm, hogy menjünk néptáncolni, az idén lesz felvétel a csoportba, majd 2-3 évig nem... gondoltam, kipróbáljuk. Érdekes, mert akinek leginkább bejön, az Tihamér - a kicsik meg be sem álltak táncolni, pedig nagyon jó hangulat volt - Boró meg sirt mert szeretne táncolni, de nem ismert senkit és szégyellte magát, Bulcsi meg azért nem táncolt, mert Boró sem... nem erőltettem, néztük a széléről - mindenképp kell vinnem őket is, nem tudok egyszerre két helyen lenni és reménykedek, hogy majd megjön a kedvük hozzá - volt még rá példa, hogy elsőre nem tetszett valami, utána meg megszerették. A tegnap pedig felhivott egy pasi (komolyan, annyira furán beszélt, hogy szégyen vagy sem, háromszor kellett rákérdeznem, hogy tessék? mert nem értettem semmit :-) szóval kihámoztam a végén, hogy voltak a kicsik pinpangozni a sulival és szeretné a tanárbácsi, ha Boró járna edzésre, mert tehetségesnek látja. Ja, és legalább heti kétszer... és ezzel meg minden napra lenne valami program, ami szerintem enyhén sok. De úgyanakkor ez a plusz az mind mozgás, amiből szerintem elég kevés jut az iskolában - igy azt mondtam próbáljuk meg egyelőre heti egyszer... és persze mindenhová mennek mind a hárman :-) aki a legboldogabb ettől, az Tihamér, ő folyton menne :-)
Harmadjára meg - az előző eredményeként - kicsit sok lett nekem is a programom az elmúlt napokban. Kedden szinházba mentünk - ez azt jelenti, hogy be kell szervezni a 'babysittert' előre meg kell főzni a vacsorát és a másnapi ebéd sem hátrány, mert Mamát el kell hozni és haza kell vinni... de nagyon szeretem ha itt van, ilyenkor el szoktunk menni és bevásárolunk neki, a nagy volumenü dolgokat is, hogy ne cipelje... Úgyanakkor hivott egy barátnőm, hogy segitsek neki : otthon van a gyerekkel, esik, jogsija nincs - másnap van a férje szülinapja... megkér vegyek ajándékot neki... szóval szétnéztem, fotóztam, átküldtem, egyeztettem, vásároltam - a végén meg hazaszállitottam az ajándékot :-) annyira hálás volt! mondtam neki, tudom milyen ez - élénken emlékszem, amikor én voltam otthon a kicsikkel és milyen jól esett minden segitség :-) Meg próbálom eladni a tavalyi téli csizmákat (olyan is van, ami még cimkés - mert a tavaly picit nagy volt - az idén meg már kicsi) - ezeket meg elviszem az érdeklődőknek próbálni, mivel falun lakunk (és tudom én, miért nem szoktam a gyerekcuccokat árulni... és az idén sem lesz ez másként, csak a nagyobb és értékesebb darabokat).Szóval igy vagyunk - ma egyedül maradtam itthon - elsőre ezen a héten - remélem eláll az eső - én meg ablakot szeretnék mosni... holnap meg már péntek - szinte vége a hétnek.

2016. október 9., vasárnap

Klasszikus

hétvégénk volt, olyan jó nyugis. Szombaton elmentünk bábszinházba - nagyon jó volt, ez korántsem az a hagyományos bábszinház, hanem volt benne minden bábok, zene, árnyjáték - mind nagyon élveztük. Utána meg sütiztünk egyet - mert milyen a bábszinház, ha nincs utána süti vagy fagyi? majd vásároltunk ezt-azt (és persze közben zuhogott kint) - majd haza, és a gyors ebéd után megejtettük a déli pihenőt - mind az öten :-) ezután csak az esti hamburgerhez készültünk elő :-) Vasárnap igaziból túrázni mentünk volna Apucival (és Mama jött volna a gyerekekhez) - de itt van a feltételes mód : én úgy döntöttem, hogy ilyen esőben és hidegben - valami 4-5 fok volt - nem megyek... Apuci erősebbnek érezte magát annál, hogy itthon maradjon - igy ő belevágott, mi maradtunk itthon. És megfőztem a tervezett, és nagyon szeretett klasszikus vasárnapi ebédet : húsleves, főtt csirkehúsi, krumplipüré, meggyszósz, a desszert pedig egy gyors almás süti : levelestészta és alma, itt láttam a receptet - gyors és nagyon finom, én azonnal négyszeres adaggal inditottam :-)
Közben kitaláltuk, hogy készitünk girlandot a múlt héten kivágott levelekből és egy régi könyvből ( tanköny volt ), Boró meg azonnal ráharapott az ötletre, kilyukasztotta és felfüzte a rajzait - én meg kifeszitettem a konyhába :-)


Ebéd után mesét olvastunk és volt egy rövid csendespihenő - azért rövid, mert megigértem, hogy megyünk mamához ( akit hiába vártak úgy-e szombaton) :-) persze Boró volt az ertelmi szerző, mert mamánál van 7 kismacska és ő nagyon készült már egy kis dédelgetésre :-D Igy zártuk hát a hétvégét, és egy össznépi kádfürdővel adtuk meg a módját, mert hétköznap csak tusolásra futja. Nem történt sok minden, de pont erre vágytunk mind : pihenésre és eggyüttlétre minden más program helyett :-)

Macskaélet :-)


2016. október 7., péntek

Mondom én

hogy fáradtak és az iskola a ludas. És érdekes, hogy a legények sokkal jobban viselik, mint Boró, aki látszólag egy tüzrőlpattant, cserfes kiscsaj - viszont szegénykém rettenet sokat parázik a dolgokon (vajon kire üthetett a Drága?). Például kinéztem két pár cipőt neki egy ismerőstől, elmentünk, hogy felpróbáljuk : az egyik, egy softshell kisbakancs nagyon megtetszett neki, a másik, egy kiscsizma meg nagy. És akkor elkezd sirni - mert a csizma nagy, a másik meg füzős... de neki nagyon tetszik, és kellene is - de hogy fogja megkötni??? és zokog, mert Anya! te nem vagy ott mindig és ha ki akarok menni, akkor hogy kötöm meg? eltartott egy kis ideig, amig megvigasztaltam és megigértem, hogy megtanitom neki... és megvettük a cipőcskét... Meg éjjel felsir, hogy nincs meg a rajza! Anya! hozzad gyorsan a rajzomat :-) addig simogattam a hátát, amig visszaaludt... Most meg napok óta azon parázik, hogy mennek úszni és más tanárbácsi lesz, mint akihez szoktunk velük járni - és mi lesz akkor? hátha nem fogja szeretni? a tegnap ismét sirdogált egy sort ezért. De megigértem, hogy beszélek a tanárbácsival és nem fog haragudni azért, mert máshoz megy. És, hogy mi továbbra is fogunk menni Jocó tanárbácsihoz minden kedden. Ma meg annyira boldogan jött ki az uszódából, hogy jó volt! és tetszett! és de jó! holnap szabadnap!!!! de hogy holnap se teljen el program nélkül, délelőttre bábszinházat terveztünk, délután meg készülnek a szomszédba játszani :-) azért olyan kicsik még ...

2016. október 6., csütörtök

:-(

Valamiért úgy érzem , hogy kifog rajtam ez az iskola... annyi mindenre kell figyelni, hogy nem tudok rendesen teljesiteni - és elkeserit az, hogy elméletileg csak ennyi dolgom lenne - hogy tudja ezt csinálni valaki egy teljes, minimum nyolc órás munkaidő mellett? De ma volt  a csúcspont : már nagyon vártam, hogy szól a logopédus, hogy akkor mehetünk ismét - hiszen - emlékeim szerint - úgy váltunk el egymástól, hogy ő majd szól (mert a tavaly is oktober elejétől kezdődtek a foglalkozások)és semmi hir nem volt, hát gondoltam felhivom. Erre meg ő ma úgy vetette fel a témát, hogy szeptember elején kellett volna szólnom, hogy jövünk - most meg már késő, megvan az órarendje - mi meg szépen kimaradtunk. Nem tudom, hogy nézhettem el ennyire ... vagy érthettem félre az egészet... ennyire beszámithatatlan vagyok. Most két lehetőségünk van : várni, amig valakinek helyrekerülnek a hangjai - de ez legalább egy félév, ha nem több - és nekünk azonnal két hely kell - vagy pedig elmegyünk xy alapitványhoz érdeklődni - és jó pénzért magánórára járunk majd (NEM)... vagy esetleg valami csoda folytán bekattan hirtelen mindkettőjüknek az R... vagy gondoltam keresek gyakorlatokat a neten és majd megpróbálunk gyakorolni... na meg végre sikerült összerakni a tornazsákot is... és a három úszófelszerelést, amit legalább háromszor ellenőriztem le, hogy minden benne legyen. Majd holnap meglátjuk. Viszont folyton jönnek ezek a negativ visszajelzések - én meg komolyan elgondolkodtam, hogy jó anya vagyok én? fel tudok én nevelni négy gyereket? képes vagyok rá? mert volt Boginak is szülői a tegnap - teritéken a cigi... és a szülők 90%-a természetesnek tartja, hogy cigiznek a gyerekek és úgy néznek rám, mint egy ufóra... honnan jöttem én? én nem cigiztem anno a WC-ben??? hát nem! meg otthon a szülői házban sem a teraszon, amig ők otthon voltak... meg a szobámban sem... csak bulikba próbálgattuk, de akkor már sokkal nagyobbak voltunk, nem 16 évesek... és én még örvendjek, hogy csak cigizik... hát kösz! a hiányzásokat meg megpróbálom követni. Az tény, hogy nem tanul - de mi mást tudok tenni, mint hagyom vállalni a felelősséget ezért, hiszen nem tudom megtanulni helyette - neki kell(ene) tanulni, neki kell(ene) leéretségizni - ő szeretne továbbtanulni. Punktum.

2016. október 3., hétfő

Kisbakancsos túra : Málnásfürdő, Zalánpatak :-)

Igy előljáróban : sikerült egy kicsit túlszervezni ezt a hétvégét, szusszanásnyi időnk sem maradt, és ez sajnos érződött is. Pénteken kezdődött az őszi sokadalom a városban, ide készültünk, mert itt lett lezárva a Mese hete... meg pár apróságot is kellett volna vásárolni a szombati szülinapi bulira, és az a helyzet, hogy mivel mi visszük haza a kislányt, mégsem tartottam jó ötletnek, hogy eggyütt menjünk neki meglepit vásárolni... De úgy igazából erre az esti bulira nem vágytam (és igy utólag igazolt is az egyik barátnőm, hogy félhomály voltés tömeg, ő meg idegbajt kapott, mert folyton veszitette el az egyszem gyerekét) - és mivel a kislányt épp pénteken valaki más vette el - igy úgy döntöttem, hogy akkor most veszünk ajándékot, fagyizunk és utána majd irány haza... és igy is lett : hat körül értünk haza, tüzet gyújtottunk és levezetésként szalonnát meg húsit sütöttünk a grillen ( és cukkinit, hagymát meg kápiát :-). Szombaton délután háromtól kezdődött a buli és este fél kilenckor értünk haza (nem mi voltunk az utolsók) - de Bulcsi annyira fáradt volt, hogy kilátásba helyezte, hogy lent alszik a nappaliban, a kanapén, mert nincs ereje felmenni az emeletre... És akkor vasárnap : bár fél tizkor volt a találka - azért csak fel kellett kelni hétkor, hogy időben odaérjünk. Tudtuk, hogy ez nem lesz egy hosszú és nehéz túra - de jó időt mondtak vasárnapra, kár lett volna kihagyni az alkalmat ( meg amúgy is elég sok kirándulásra nem tudtunk elmenni mindenféle bajaink miatt). Viszont lehet a front is bejátszott, mert elég nehezen sétáltunk fel a dombra - Bulcsi konkrétan végig szivta az idegeimet a hisztijével, pedig ennél sokkal nehezebb útvonalat teljesitett eddig gyorsan és dalolva - de most nem az ő napja volt. De azért is fognám a frontra, mert általános gond volt ez - többen is panaszkodtak... meg sokan is voltunk, majdnem százan... amikor felértünk a tisztásra, akkor pihentek egy kicsit, majd szalonnát, kolbászt sütöttünk és utána indult a játék... egyikük kitalálta, hogy az összegyüjtött ágakból kunyhót épitenek - persze hogy két óra alatt csak épültek a kunyhók - némelyik még lakható is lett :-) A kirándulás egyik főszereplője is nagy sikert aratott : Boglárka, egy farkaskutya-lány, aki nagyon népszerü volt a gyerekek körében. Lefele pedig Boróék találtak egy hosszú fát - az lett a vonat - és igy már nem volt nyüglődés, vidáman masiroztak lefele a hegyről. A kirándulást a cukrászdában zártuk egy közös fagyizással/sütizéssel. És nem bántuk meg, hogy elmentünk - én annyira szeretem az őszi erdő szineit, lehet még jobban mint nyáron... Bulcsi meg ma reggel már kérdezte, hogy mikor megyünk még... szóval neki sem volt annyira rossz :-)