2016. szeptember 30., péntek

Iskolás mindennapok

A héten már elég jól ment a reggeli rutin : 6,20kor ébresztő - igy marad még idő egy apró összebújásra, simogatásra is - ha ez elmarad, akkor határozottan nehezebben indul a napunk. És mosakodással, őltözéssel, reggelivel - tizóraival, fél nyolckor indulni kell - hanem késés van - igy is nyolc előtt öt perccel pakolom ki a kicsiket az iskolánál. A héten próbálkoztunk azzal, hogy egyedül mentek fel - sajnos Borónál nem igazán müködik - hatalmas hisztit kerekit belőle - bár ma reggel (talán a levendula hatása) arra kért, hogy ölelgessem, puszilgassam meg - és kettesben mentek fel Bulcsival...  Innen kezdve nekem van közel hat óra nyugim - amivel elsőre nem is tudtam mit kezdjek - mindent azonnal meg akartam csinálni és totál kilőttem magamat - amig rájöttem, hogy majd lehet folytatni a dolgokat másnap is, meg harmadnap is... igy csak a hütőt és fagyasztókat olvasztottam le, pincét takaritottam, vasaltam és hasonló finomságokra keritettem sort... De valahol most érzem azt, hogy mennyire fáradt vagyok! bár igy igaziból, most nem is tudnám megmondani miért - de majdnem egész héten volt rajtam egy mázsás súly, amit nem tudok ledobni - pedig vannak napok, amikor azt mondom, hogy ma nem csinálok semmit... csak virágot locsolok, mosogatok... főzni is kell... meg sepregetni... és igy tovább és azon kapom magam, hogy három óra, azonnal indulni kell a csapat után. A héten még az orvosi igazolásokat is kivettem a doktornénitől, Boginak szemészetre időpont... hát igy megy ez. És délután pedig pikk-pakk el is telik - amire hazaérünk majdnem öt óra, egy kicsi játék, egy kicsi logopédia, vacsi, fürdés - nyolckor pedig már takarodó, mert hanem annyira elhuzódik, hogy reggel nem tudunk felkelni... és még nincsenek akkor benne az úszás, ami jövő héttől indul, a logopédia szintén - és szeretnénk Tihamért még vinni mozogni legalább egyszer karatéra... A héten meg egész végig az Iza szülinapi bulijára készültek - gyártották az ajándékokat - ment az agyalás, hogy ki mit visz ajándékba - komolyan felszusszanok és hálás leszek, mert holnap délután van a szülinapi buli :-)

2016. szeptember 26., hétfő

Egy dolgos hétvége

Teljesen ellentétben a múltkorival... ez most egy teljesen másféle hétvége volt... Ez volt az első általunk szervezett horgászverseny : Apuci volt a szervező, az én tisztem pedig a kaja volt... kb. 30 versenyzőre számitottunk, plusz hozzátartózók, barátok - igy azt a feladatot kaptam, hogy főzzek gulyást - 50 személyre... Nem kicsit voltam gondban, eddig a maximumom a 15 fő volt - és tudtam, hogy el lehet szúrni rendesen az arányokat - és én meg azt szerettem volna, ha majdnem tökéletes lesz. Keresgéltem a neten az adagokat illetően, majd találtam is egy receptet, pontosan 50 főre - ezt próbáltam meg követni többé-kevésbé... Az egész szombaton kezdődött, akkor legyártottam 9 kalácsot, majd előkészitettem a hagymát, répát,petrezselymet, füszereket és elkészitettem a káposztasalátát. Vasárnap reggelre csak a krumpli maradt - majd 10kor elindultunk... ez két horgásztó - van mellette egy aprócska játszótér is - igy gyerekestől mentünk... Eléggé hideg volt - rétegesen őltöztünk, de amikor kisütött a nap, akkor meg nagyon meleg lett, nem győztük ledobálni a rétegeket :-) és lassan odakészült a gulyás és kezdtek szálingózni az illatra az emberek érdeklődni... Pontosan arra lettünk készen, amikor vége lett a versenynek -majd az összesités és dijkiosztó után jött a kaja és az elismerés : izlet mindenkinek! sőt volt, aki repetát is kért. Kétszer. És elvitelre is... de igy s bőséges adag készült - vittünk Mamáéknak és a szomszédoknak is jutott, úgy, hogy ma nekünk is ez volt az ebéd. A visszajelzés meg minden felől pozitiv - igy jövő hónapban ismét verseny :-)




2016. szeptember 24., szombat

Tegnapi, múlt heti


Nem sütöttünk a kemencébe kenyeret legalább 6 hónapja - el is felejtettem, mennyi munka... az este , vacsorára egy kis könnyü baconba tekert sütőtököt terveztem - be is tettem a sütőbe - amire meg nem maradt bacon, arra maradék parmezánt szórtam... közben Boróval baglyokat kezdtünk vágni/ragasztani - valami 8 óra körül jöttek a barátnőmék... rájöttem nem lesz elég a tök nyolc embernek... gyors újratervezés :  tepertőkrém, tepertő, lilahagyma - friss kenyérrel :-) igazi finom vacsi - nem a könnyü fajtából :-D
Kemény hetünk volt : az első majdnem teljes - szerdán máris rövid programmal (metodikai nap), hogy ne éljük magunkat bele annyira a szabadságba... Péntekre eléggé leeresztettünk - reggel kapkodás (pedig este előkészitek mindent : a kiszálláskor vettem észre, hogy Tihaméron nincs kabát. Csupa öröm - főleg, hogy éjjel köhögött is. És még mindig vannak beszerzendő dolgok, ezeket vagy nem irják le a tancik, vagy csak üzengetés formájában jut a fülünkbe (a gyerekeket is akarják nevelni egy kis önállóságra) - igy van, hogy otthon tudatosul bennem, hogy holnapra be kell boritani az éppen aktuális munkafüzetet, és persze soha nincs hozzá éppen passzoló müanyag boritó... megoldjuk, persze - de azt dijaznám, ha egyszerre letudnám az egészet. Voltunk a tegnap az oviban is - csak 10 percre ugrottunk be, látogatni - erre meg legalább 5 gyerek volt a csoportban a régi csoporttársak közül! úgy szerettem ezeket az ovónéniket - most is nagyon szivélyes volt a fogadtatás - Boró most tervezi, hogy jövő héten meglátogatjuk majd Mónikát is (a másik ovónénit :-)
Itthon kezd lassan alakulni a rend, bár a tervezett dolgoknak csak a töredéke valósult meg - hátra van az ablakpucolás és a szobák alapos takaritása... de a kamra, gardrób, mosókonyha, fürdők alaposan ki vannak pucolva, lomtalanitva és a cuccokat hétfőn szállitom - a kinőtteket továbbadom, a divatjamúltakat a konténerbe és ment a kukába is egy zsákkal. Ha lassan is, de alakul a rend.

2016. szeptember 22., csütörtök

Bogi és a neurológia esete

Az elejéről kezdeném : voltak neki még anno, kb. 8 évvel ezelőtt hasonló esetei - két, három ájulás - ezek miatt kerültük akkor is a neurológiára... de akkor volt egy olyan eset is, hogy éppen egy nagyon nehéz perióduson mentünk át összcsaládilag - Apum beteg volt, sokat volt kórházban - és bár Bogi akkor csak 8 éves volt - kénytelen voltam egyedül hagyni otthon (ezt most Tihamérral meg sem merném kisérelni!) : szegény Apumot volt amikor a társalgás is fárasztotta, sőt az amúgy imádott unokát sem fogadta mindig kitörő örömmel... Ebben az időszakban voltak ilyen esetek, utána kivizsgálás : az EEG egyértelmüen kimutatta, hogy van valami, amire azt mondták egy kis hiba a bal agyféltekén, 95 % lehetséges epilepszia, 5% daganat... igy kerültünk mágneses rezonanciás vizsgálatra és jött a megkönnyebbülés : nincs daganat! Viszont az epilepszia is kérdéses volt : a doktornő, akinél voltunk pszichiáter volt - semmi neurológiai képzéssel, csak nem volt más - őt nevezték ki a neurológiára - és persze azonnal gyógyszerezni akart, kikiáltotta epilepsziásnak, nyilvántartásba akarta venni... ekkor jött a gyerekorvosunk, hogy  a lánya gyerek neurológus, de egy felnőtt kórházban dolgozik - megnézi a leleteket és meg is vizsgálja Bogit... Maga a vizsgálat inkább egy torna volt (behunyt szemmel megérinteni bal kézzel a jobb fület... az orra hegyét... és forditva... egyenes vonalon menni és hasonlók). Szerinte is van ott valami - de ő egyértelmüen nem adott volna gyógyszert! És én is úgy éreztem nem lesz itt semmi baj - Bogi nem beteg! Igy nem is mentünk vissza a nyilvántartásba vételre és sem a receptért, biztunk a megérzésünkben. És mondták akkor, hogy jó eséllyel ez kamaszkorban szokott még felbukkanni, kiválthatja a nagy hormonális változás vagy bármilyen krizishelyzet. Igy jött a múltkori vérvételi ájulás. És a tegnapi neurológiai vizsgálat : most már az utóbbi óta eltelt ismét 8 év, most már rendes neurológus vizsgálta Bogit. És jött a diagnózis : nem, nem epilepszia! de ő is látja azt a hibát a rendszerben - és nagyon kellene vigyázni magára : semmi kóla, kávé, ital, cigi, energiaital és társai. Sok alvás - lehetőleg éjfél előtt. Fizikai állóképesség növelése, tornászni is szabad. És sajnos kiválthatja még mindig egy krizishelyzet - bármikor - ez egy oxigénhiányos állapotot idéz elő - és jön az ájulás.... Nagyon örvendtem, hogy úgy döntöttünk jó pár éve, hogy nem adunk gyógyszert neki, megerősitette a doktornő, hogy nem is kell. Viszont annak nem örülök, hogy ott lóg a feje felett az epilepsziának a veszélye - sajnos ha nem vigyáz, akkor megtörténhet, hogy átcsap epilepsziába - és akkor a folyamat már visszafordithatatlan.

2016. szeptember 19., hétfő

Lassú hétvége

Kimondottan élvezem, hogy újra tagolódik a hetünk - van hétvége (ami persze eddig is volt, csak összefolytak a napok).Amikor pénteken hazaértünk, nem volt semmi konkrét elképzelésünk a hétvégéről - viszont Apuci jött az ötlettel, hogy menjünk vasárnap kirándulni... igy szombaton igyekeztem befejezni az elkezdett dolgokat : átmentem pékbe , közben főztem és vasaltam, sőt sikeresen be is fejeztem ezeket a munkákat és még belefért egy gyors (szemkiszúró:-) takaritás is... Ami készült : kenyér, zsömle és egy-egy tepsi darázsfészek és kakós csiga - ez utóbbiról már nem készült fotó - és bár a kirándulásra is szándékoltam pakolni ( és el is tettem az adagot) vasárnap reggel kopogó eső hangjára ébredtünk... és gyorsan rohantak felfalni a maradékot, amikor kiderült, nem megyünk :-D Szombaton még elkészült a második adag aszalt paradicsom is - rengeteg lett az idén, most az aszalással próbálkozunk - szerintem nagyon finom - de valami 10% lesz belőle - és simán tudnám enni csipszként is... igy lett 10 kg. paradicsomból 2 üvegnyi bazsalikomos, fokhagymás, olajas paradicsom... ebből is becsaptuk már az első felét :-) Szóval : szombat... a reggeli eső után gyorsan kitisztult, de már késő volt elindulni ... úgy döntöttünk, hogy a kertben teszünk-veszünk. A gyerekek kifestőztek és feladatlapoztak, ebéd után pedig sétálni indultunk - szuper, meleg idő lett addigra - jót sétáltunk az erdőbe... este meg fürdés - és utána lefekvés. A lelkesedés még tart - igy reggel pikkpakk készen vagyunk - és most remélem nem szóltam el magam :-) tiszta idill. Amúgy ez lesz az első hét teljes programmal - nekem meg hatalmas terveim vannak a hétre, meglássuk mi az, ami meg is valósul belőle...







2016. szeptember 15., csütörtök

Iskola, mindennapok

Belevágtunk a közepébe : a hétfői iskolakezdés után, kedden Tihamérék kirándulni mentek, a kicsik meg felfedezőútra az iskolában... a lelkesedés még mindig tart - bár azért Bulcsi ma reggel könnyes szemmel reklamál, hogy milyen dolog ez? milyen iskolába is irattam én? hogy még nem is kezdték el tanulni a betüket.... drága gyermekem :-D Mindenképp olyan felfokozott érzelmi állapotban kerülnek haza, mintha áram rázta volna meg őket - gondolom igy próbálják meg feldolgozni a sok új élményt, ami éri őket. És egy jó óra múlva rendszerint annyira átveszem ezt, hogy megfájdul a fejem. Épp gondolkodtam, hogy kellene valami levezetés - csak rendszerint itt ragad a szomszéd kislány is, akit én hozok-viszek a héten, majd idecsapódik a másik szomszéd kislány is... szóval zajlik az élet. Ma eltökéltem, hogy nemet mondok minden vendégre : ma csak mi leszünk itthon és megpróbálunk kicsit ejtőzni és olvasgatni a teraszon (tegnap voltunk könyvtárba). A tegnap délben, ebéd után még visszamentünk egyet rollerezni, fagyizni - persze vittük Izát is - igy négy gyerekkel száguldoztunk körbe-körbe a parkba. Volt valami gyerekfoglalkozás is : zsákbafutás, célbadobás, szinezés - szóval jó kis program volt, viszont este fél kilencre ágyba került mindenki - mi is aludtunk kilencre... szóval igy telnek a napjaink - a héten csak 12-ig van a suli, viszont jövő héttől teljes müszakban nyomja mindenki ... idillinek is mondható az állapot, ha nem lenne az előző posztokban emlitett kamaszos csinytevés. Nem igazán tudom leirni, miről is van szó - de csak annyi, hogy ez nálam nagyon kiverte a biztositékot - most értem meg azt a közmondást, hogy kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy baj... mert nem tudtam elképzelni első gyerekesként, amig azt figyeltem, hogy vesz-e levegőt? vagy egyet tüsszentett - beteg? vagy nem eszik... nem alszik... - hogy van nagyobb stressz, mint életben tartani a csecsemőt... Hát kérem szépen : van. Azon agyalni, hogy merre jár... rájönni, hogy a szemedbe hazudik, szemrebbenés nélkül... átver... pedig úgy gondolom, soha nem haraptam le a fejét, ha valami olyant tett - de ha még le is tagadja - úgy, hogy tetten érem - na ez az ami kiveri a biztositékot. És felülről beszél, és kioszt... Szóval : nem tudom, lesz ez még rosszabb is? vagy innen már csak javul?

PS. a cicuk viszonozni szeretnék a sok gondoskodást amit kapnak,  igy minden reggel van egy kis meglepi a teraszon : egér, béka, bogár... rendszerint kinyújtva tálalják, mellette ül a tulaj és ajánlja... és büszke a fogásra. Szóval most megyek és lepattintom a teraszról a békát :-)

2016. szeptember 12., hétfő

Suli

Borzoska és Szundi első napja az iskolába
És ime a teljes szerelés, amelynek kiválasztása majdnem két napba telt, olyan igazi nincsegyrongyomsem stilusban

Amúgy a kezdőbeszéd uncsi volt (szerintük), de a suli az szuper jó, Bulcsi min. ezerszer kérdezte, hogy mikor megyünk suliba? reggel van már? szóval tetszik...
Ő pedig már rutinos iskolás, már nem kezdő
Bogi pedig már veterán, ő már nem szeret suliügyben szerepelni....

2016. szeptember 9., péntek

Van az úgy...

hogy az ember sok (vagy kicsivel több) időt tőlt szerettei körében és ettől feltőltődve azt hiszi minden tökéletes. De nem. Viszont az elmúlt napok majdnem idilli, boldogságos pillanatai után nagyon rosszul tud esni sok minden - igy ma már lecsillapodtam, de a tegnap... Az van, hogy 1. rájöttem, hogy valaki a közeli családból hazudik - simán, a szemembe és úgy, hogy közben fentről kezel...2. kimondottan fáj, hogy ezért a hazugságért (és nem a tettért, amit letagadott), büntetést kell kirójak.... Egy másik valaki meg reggel felhiv és lekezelő hangsúllyal kioszt, hogy minek is csavargunk mi annyit, ülnénk inkább otthon és raknánk rendbe a kertet... meg amúgy is, minek kell annyit menni... erre csak azt tudom mondani, hogy az irigység beszél belőle - és én sem tudom megszabni, hogy kinek mi a prioritása : van aki a ruhákra áldoz,kozmetikumokra, táskákra, van aki a lakásra, van aki kutyát/macskát tart, van aki a munkában éli ki magát - mi ezt szeretjük.... nem rosszabb vagy jobb, mint a többi hobbi. És akkor : megkaptam a szülőértekezlet napirendi pontjait... az még csak hagyján, hogy függöny, székpárna, babámfüle... vagy táska, füzet, ceruza... ez mind ok, azt mondom - de van egy olyan pont, hogy sitábor - itt akadtam ki én : 600 lej (50-60ezer forint)... ez meg szorozva hárommal... na itt érzem én azt, hogy kezd kevés lenni az, ami van és mi ezt nem tudjuk megugrani... mert akkor van a napi kaja/utazás, tevékenységek ami magában sem egy kevés pénz havonta - de az, hogy ezután a családi nyaralás helyett a gyerekeknek a sitáborra gyüjtsek! ezen hülyére felhúztam magam a tegnap - főleg, hogy úgy volt tálalva, hogy tiz gyerek esett ki, olyanok aki esetleg vállaltak volna minden anyagi terhet... hát kérem, ez is csak egy állami iskola és nem magán! na mindegy, kedden ismét szülői, majd meglátom... pedig annyira jó tapasztalataim voltak idáig ezzel a sulival. Szóval röviden igy... elkeseritő...

Nagykőhavas, 1844 m

Mivel a tavaly minden kiránduláson résztvettünk a kisbakancsos csapattal, igy nyertünk egy családi hétvégét egy közeli menedékházban. Voltunk is ott a tavaly, de csak a menedékházig (1400 m) - most úgy gondoltuk, hogy felmegyünk egészen a csúcsig, 1844 méterig. És mivel majdnem vége  a vakációnak, igy alig hogy hazatértünk a tengerpartról, már indultunk is tovább - én meg kihagytam egy szülőit a kicsiknek - de azt hiszem vagyok már annyira rutinos iskolakezdő, hogy nem mondtak semmi újat - vagy amit igen, azt megtudom Mamától, aki volt annyira kedves és lelkes, hogy elment helyettem :-) Szóval valamikor ebéd után indultunk el szerdán (tudom, hogy hétvégéről szólt, de nem volt hely egész nyáron és szeptemberben hétvégén a házban), kajával jól felpakolva - gondoltam én és Apuci, akinek cipelni kellett a municiót - sőt kértünk kőlcsön egy barát-gyereket is, ha nem lenne elég a mi négyünk - ez nagyon jó döntésnek bizonyult igy végül, mert többször megfigyeltük, hogy ha valaki bekerül a mi összeszokott (és marakodó) gyerekeink köző, azonnal átrendeződnek az erőviszonyok és jobb lesz minden, mert nem egymásra koncentrálnak, hanem a vendégre :-) Azt tudni kell, hogy ez a hegy nem annyira magas, viszont nagy a szintkülönbség és eléggé kemény terep - köves, meredek, jól megdolgoztat - végig erdő között ... de már voltunk itt és tudtuk, hogy fel tudnak menni. És mentek is : az egyik kellemes meglepi ismét Bulcsú volt, aki folyamatosan az élen járt (pedig még a tavaly olyan félénk volt!) utána a nagyok - Bogi és Szilárd, majd mi terelgettük a két hátulmaradó Borót és Tihamért. Jól megdolgoztunk felfele, a kiirt 2 és háromnegyed óra időt kb. 3 óra alatt tettük meg :-), de elégedettek voltunk! Viszont annyira belefogtak a kajálásba, hogy azt hittem nem marad semmi másnapra ( kb. ennyi volt a kaja egy napra : 25 bécsi, 14 zsemle szendvicsnek, egy hatalmas májkrém, két szál szárazkolbász, háromnegyed kenyér, keksz, csoki....) szerencsére a kezdés után csillapodtak egy kicsit - és a kaja pont! elég volt, két szelet kenyér jött haza csak :-) Már szürkületkor értünk a menedékházhoz, ahol megmutatták az ágyainkat, megnéztük a szamarakat, kutyákat, hoztunk vizet - a gyermekek meg felfedezték, hogy egy csomó társas lapul az egyik sarokban, és innen kezdetét vette a nagy játék-maraton, amiről a fények hiányában elég nehéz volt jó képet késziteni. Este tizkor volt a villanyoltás - két égő volt csak, ami napelemről müködik, térerő semmi, viz csak egy vékony csőből a hegyoldalból - de pont ez volt a szép benne :-) Csütörtökön reggel fél nyolc körül ébredtünk - szerencsére a sűrű imánk, miszerint senkinek ne kelljen wc-re menni éjszaka (kinti volt), beteljesült :-) - reggeli és pár forduló sakk, dáma, römi, malomparti után, elindultunk a csúcsra. A kicsik könnyen vették az akadályt - viszont aki pánikrohamot kapott, az Bogi volt - hogy neki tériszonya van, meg le fog esni, meg nem tud ott felmenni stb. - igy hosszas győzködés után Apucival kézenfogva mentek fel, majd le a sziklákról... és nagyon boldog volt, hogy megcsinálta. A vendéggyerekünk meg teljesen kivolt a kilátástól - még soha nem volt túrázni - igy folyton a sziklapárkányokon járt az én két legényemtől szorosan követve (és igy kergetve engem is az őrületbe :-) Végül megegyeztünk, hogy szeretném épen és egészben hazaszállitani - igy továbbra csak két lépés távolságra közelitette meg a peremet. Ebéd után ismét társas következett, majd három körül indultunk lefele - itt már a jól bevállt taktikával csaliztunk, hogy odalent majd lesz fagyi :-D és mivel lefele más úton jöttünk - igy itt is volt kihivás : sziklás úton másztunk le végig, de gyönyörü volt... és jó hosszú : valamikor 7 körül értünk le.Hazafele pedig az első 5 perc után mindenki hortyogott - sőt Bulcsi itthon is folytatta egészen reggel nyolcig. De azt hiszem szerették, mert Tihamér most nyúz, hogy legközelebb egy hétre menjünk... háááát, meglátjuk. A civilizáció hiánya még ok, de a fürdőszobát - na azt nagyon hiányoltam, bár csak nézőpont kérdése ez is :-) Innen most már csak a hétfőn kezdődő tanévre koncentrálunk :-)


















És végül füvek, virágok, gombák, bogarak :-)









2016. szeptember 6., kedd

Tenger 2016ban is :-)

Nem is tudok olyan nagyon sokat irni róla : elengedtük magunkat és csak egymásra figyeltünk... szerencsére 500 kilóméterről nem lehet beszaladgálni a munkahelyre ha 'gond'van, sőt, a telefon csengését is üti a hullámok és a szél hangja... minden reggel 8 körül keltünk, reggeli, kávé - majd kivonultunk fürödni : ez a része az idén szuper jól sikerült - meleg volt és a viz is kellemes, a gyermekeken meg látszik, hogy jártak úszni pár hónapot... kellemes meglepetés, hogy Bulcsi megtanult siklani a viz alatt, sőt volt amikor tempózott is :-) és egyre beljebb és beljebb merészkedtek a vizbe, mi csak folyamatosan felügyeltük Apucival, egyéb dolgunk alig volt :-) amikor pedig már lila volt a szájuk, akkor meg a parton saraztak... délben meg ebéd után jó nagyokat aludtak minden nap... utána meg séta vagy a parton vagy pedig bent az üdülőfaluban... Én külön szerettem azt, hogy sikerült kicsit egyedül is sétálni (ők fürödtek) meg egyik reggel kimentem napfelkeltét nézni - kettesben lett volna az igazi - de igy is szerettem nagyon, főleg, hogy utána még tettem egy hosszú sétát is a parton... láttam halászokat, futókat, madarakat, kagylókat... jó volt.
Első találkozás :-)

És utána





Homokvárak



és róluk/rólunk







Vadaspark :-)