2016. augusztus 31., szerda

Anya! unatkozom.

igen, elég gyakran elhangzik ez a mondat Tihamér szájából és elismerem ez azon mondatok egyike, amivel simán ki lehetne kergetni a világból. Mert szerintem elég sokat jövünk-megyünk ( azt szoktam mondani, hogy ahol két fedőt összecsapnak, mi ott vagyunk:-) - ha nincs más programunk akkor csak beugrunk egyet rollerezni és fagyizni és a parkban mindig akad 1-2 ismerős/barát akivel játszani lehet. De Tihamér az, akinek soha nem elég ami van, ha megyünk valahová akkor meg az érdekli, hogy mi lesz majd UTÁNA... meg azért van háztartás és mi magunk is - nekem nagyon jól tud esni, ha csak úgy itthon maradunk semmittenni 1-2 nap (ez egy kicsit túlzás, mert olyan, hogy ne csináljunk semmit - na olyan nincs). Például szerdán áram nélkül maradtunk, Tihamér egyedül volt itthon. Látványosan unatkozott, pedig römiztünk és mesét is olvastam... de jött az egyik szomszédasszony 2 gyerekkel, a másik is két unokával, igy öten kergetőztek egy adott percen. Majd miután elmentek - Kristóf maradt - majd fél három körül Tihamér hazakisérte - én mentem utána négykor, hogy ideje lenne hazajönni és ebédelni. Hát kérem négy óra 10 perckor ismét unatkozott! A tegnap volt úgy, amikor hármasban voltak - és T. kb. tizszer mondta el - Unatkozok, Anya! persze mikozben én egyik kezemmel takaritottam, másikkal kolbászos kiflit gyúrtam és a kenyér is várta a sütést... na itt osztottam ki, hogy kérem, foglalja már el magát... és rakjanak rendet a játszószobában... vagy rollerezzenek... vagy társasozzanak... Csak mert én nem igazán emlékszem, hogy a szüleim leültek volna velünk játszani vagy olvasni, vagy olyan sokat jártunk volna (csak mert akkoriban nem volt ez divat, meg dolgoztak is) és mégis nem emlékszem, hogy unatkoztam volna, hanem inkább azt, hogy gyorsan eltelt a nyár - meg vártuk minden évben... Az egyik nap is szalonnasütni voltunk, amikor ülünk be az autóba hazafelé, már kérdezi, hogy Anya! Holnap is jövünk? Ti is találkoztok ilyen jelenséggel? Hogyan lehet ezt jól kezelni?

2016. augusztus 28., vasárnap

Még egy...

A pechszéria folytatódik... szombaton szalonnasütni voltunk az egyik ovis barátnál és focizás közben Bulcsi elesett : de olyan szerencsétlenül, hogy a szeletelt kő élére esett, a  kő meg elvágta a bőrt a térdén. Nem lett nagy seb, viszont eléggé mélynek tünt - mivel a wellnessfürdő mellett voltunk, hoztak nekünk fertőtlenitőt és kötszert, bekötöztük és csodák-csodája focizott tovább, nem fájtatta. De csak nem hagyott nyugodni a dolog ( mert láttam, hogy tele volt homokkal és tudtam, nem sikerült kitisztitani rendesen) igy megmutattuk a szomszédasszonyuknak, aki történetesen a sebészeten aszisztens - és jött a tanács, hogy jó lenne összeőlteni és kitisztitani mert mély és koszos :-( igy este fél tiz magasságában berendeltem Apucit a kórházhoz, hogy elvigye a többieket és mi helyett foglaltunk az ügyeleten egy levágott (és visszavart) fülü r.férfi és egy vesekrizises néni között. Nem mondom, hogy boldog voltam - sőt! a drága egészen vidáman várta a kezelést, de tudtam én, hogy nem lesz az egy könnyü menet. Nem is volt. Most van két őltés a térdén, nem fáj azt mondja - viszont este megyünk a tengerre - kicsit nyugtalanit, hogy lesz ott majd - bár kaptunk antibiotikumot és tetanusz oltást is. Igy állunk most... és a sebészeten kapott tarajos lufival olyan boldogan pózolt... nekem pedig lelkiismeretfurdallásom van, hogy nem figyeltem jobban rá... vagy nem adtam hosszúnadrágot rá... pedig tudom, ez volt előirva nekünk, nem tudtam volna kivédeni

2016. augusztus 26., péntek

Megáll az eszem

Ismét beütött a krach hozzánk ... elsőnek Bogi volt az, aki rosszullett vérvétel közben. Hogy előlről kezdjem - már régóta fáj a feje, de szinte mindennap hallom. Látom, hogy levert, ha kérdezem mi a gond - hát : 'Fáj a fejem'. Igy megelégeltem, hogy szinte naponta szed valami bigyót - elmentünk a doktornénihez, aki vérvételre küldött első körben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annyira csipőből lőtte és annyira könnyedén a válasz, hogy néha nem tudtam csak megszokásból mondja, vagy tényleg fáj... Na de mindegy - kaptunk időpontot és mivel utána barátnős találkára ment, kitalálta, hogy majd elmegy vért vetetni, ne menjek én is... erre hiv, hogy rosszul lett - de ezt is olyan kamaszosan, félig komolyan, félig röhögve - majd felháborodva, hogy nem hiszem el. Mindenképp felhivtam a csajt a recepción (mert ismerem) és mondta, hogy igen tényleg és hogy mennyire megijedtek, meg hogy menjünk el egy neurológiai vizsgálatra, mert ez nem egy egyszerü ájulásnak tünik, hanem voltak epileptikus tünetek is. Bakker. Gyorsan berohantam, hogy hazahozzam - hát nem, nem jött haza, nem beteg... szóval megyünk a neurológiára szept 21-én. Előzmények meg voltak korábban is - voltak ilyen kisebb ájulásai, de 1. soha nem láttuk - mindkétszer az iskolába volt, nem volt a közelben felnőtt sem - és 2. a körülményekre fogták (Apum épp akkor nagyon beteg volt). Utána évekig semmi. Most meg ez. Hát nem mondom, hogy nem vagyok ideges.
Másik : megyünk nyaralni hétfőn, kiszámoltam mikor kell megjönnie a menszeszemnek ( és elmúlnia amire megyünk). Minden rendben - csak épp nem akar megszünni a vérzésem. A tegnap döntöttem el, hogy orvoshoz megyek - mivel a saját orvosom minimum egy hét múlva tudott volna fogadni, igy ahhoz mentem, aki épp ott volt a klinikán. Hát, kérem...  másfél órás késéssel érkezett, első voltam - és minden túlzás nélkül kb. 5 perc alatt kint is voltam a rendelőből. És ebben benne van az, hogy elmondtam mi a bajom, echoval megnézett, receptet irt (meg nyomkodta a telefonját!) - és megvigasztalt, hogy elmúlik... hát kösz! és olyan gyógyszert irt fel, amit kórházi használatra terveztek és csak rendelni lehet, kb. 1 hét lenne amig ideér. A gyógyszerész meg felhivta a dokit, hogy mit adhat helyette - kálciumot kaptam... és nem, egyáltalán nem lettem nyugodtabb azzal, hogy ő nem látott semmit - szuper kis nyaralás lesz!

Kerti hiradó

Már rég nem irtam a kertemről... csak mert az idén egymás után jött a bogárvész, a sok eső - majd utána a rozsda... és az amúgy is megtizedelt veteményt még tovább gyéritette az időjárás... amikor esett, utána ha épp nem volt időm kertezni, akkor persze, hogy nőtt minden - a gyom legfőképp. A múlt héten hagymát szedtünk, leszedtem a maradék bontós zőldpaszulyt, a borsót (másodvetés), a száraz, télibab is érik, van 1-2 adagra való zsenge kukorica is. És kb. ennyi. Jajj, paradicsom az lett szerencsére - úgy 10 kg-ot főztem meg paradicsomlének - szerintem lesz még annyi, meg azért esszük is rendesen. A padlizsánt az idén a piacon vettem, a paprikát is... hát ez van - ha meleg lesz, akkor még lehet megnőnek a sajátok is annyira, hogy leszedhető legyen - hanem, akkor ez van. Anyum is azzal vigasztal, hogy ilyen a kert : egyik évben hopp, másikban meg kopp.





És végül még egy fotó a lelkes segédekről : annyira boldog a sereg, amikor kertezünk - ők meg csak szaladgálnak, ugrálnak át a növényeken, simulnak a lábunkra, majd fel a lécekre :-) itt épp pihenőben


2016. augusztus 21., vasárnap

Bálványos - várrom, fürdő, kénes barlang

És ezzel mindent el is mondtam :-) Jó ideje készülünk a bálványosi Csiszár fürdőbe, mert az a hir járja, hogy az ott található viz jó a visszereknek... most jött el az ideje, hogy kipróbáljuk - igy vasárnap reggel izgulva lestük az eget esőfelhő után kutatava - de szerencsére nem volt egy szem se - igy szendvicsekkel, vizzel és kekszel felpakolva útnak indultunk úgy 10 óra magasságában. Elsőre a fürdőt céloztuk meg : jó sokan voltak - és annak ellenére, hogy ez a gyógyviz nagyon hideg (simán elzsibbadt a lábam 5 percnyi áztatás után) - sokan voltak akik meg is mártóztak benne... én meg persze folyton azon paráztam, hogy a gyerekek közül valaki belefordul, mert egész végig ott cikáztak a szélén, amig mi Mamával próbáltuk kúrálni a lábunkat. Most épp háromszor áztattunk - de állitólag legalább 10 napos kúra kell ahhoz, hogy hatása legyen - igy megvan a program a következő melegnyári napokra is :-)


Az ülőke szélén egyensúlyozva, hogy legalább térdig belelógjon...



Fürdő után a várromokat vettük célba - itt Mama inkább lent maradt, mert elég meredek volt a hegyoldal - ő lent sétált és pihent amig mi felmásztunk a hegyen. Persze a vizet mind megitták és nyafogtak, hogy fáradtak : Bogi épp végkimerülésben szenvedett, amikor elértük a várat... pedig pihentünk is... Bulcsi pedig 'csak' kétszer esett el, Tihamérnak és Borinak sikerült belegyalogolni a borvizforrások melletti tenyérnyi sárba - de azt annyira alaposan, hogy teljesen elmerültek :-) a fenti kilátás kárpótolt mindenért - bár olyan sok fotó nem készült róla ...

Utána a Torjai Büdösbarlanghoz mentünk fel - ez nem több mint 850 méter, de az kimondott emelkedő. Ide Mama is jött velünk, bár neki nehéz volt a terep, de azért kitartott és kipróbálta a kéngázas fürdőt is. A gyerekeknek ide nem szabad bejönni a gáz miatt, de azért élvezték a sétát mert utána fagyit igértünk :-) És vizet vettünk a lenti forrásokból, etettünk kecskét, libát, juhokat...



És csodálkoztunk, miért vannak ilyen sokan, itt ebben az eldugott parkolóban, este fél nyolckor???? rá is kérdeztünk : hát kérem : medvét vártak... szokás szerint az egyik szálloda kirakja a maradék kaját a parkoló mellé, a medvék pedig lejárnak falatozni! És - kérdezem én úgy halkan, magamban - mi lesz majd, ha egyik este jön a maci és nincs kaja? mit eszik majd akkor? ennyien voltak ott
Mi gyorsan leléptünk - és hálát adtunk Neki, hogy nem találkoztunk Macival az erdőben... Mindenképp nagyon szép vasárnapunk volt, nem kellett nagyon ringatni senkit. Holnap meg a kicsik mennek Mamához - mi meg maradunk kétgyerekesek ismét 3-4 napig - én meg szervezem a programokat az itthon maradottaknak ...

2016. augusztus 20., szombat

Mozgalmas

hét van mögöttünk ismét. Nem történt semmi különös, de egész héten jöttünk-mentünk, olyan jó vakációs hangulat volt végig. Van Tihamérnak egy osztálytársa a faluból, ő volt nálunk és mi is voltunk játszani. Érdekes, mert egy idő után elúnják egymás társaságát, de ha igy valaki bekerül 'idegen' akkor ismét azonnal tudnak eggyütt játszani. Amikor ide kőltöztünk, akkor eléggé magunkra voltunk, nem volt játszópajtás - most viszont lassan 6 család lakik itt fent a szomszédunkban és mind fiatal családok, gyerekkel vagy épp unokával - igy mindig kerül valaki játszótárs... Kedden Tihamért és Bogit kiszállitottuk Mamához, majd bevásároltunk - piacra mentünk, majd elmentek ismét játszani. Szerdán csak kerteztünk, uborkát raktam el, padlizsánt sütöttem, főztem. Csütörtökön gondoltam kihasználom, hogy csak ketten vannak itthon és meglátogatjuk az egyik ovistársukat. Kicsi baba is van, 6 hós - igy tudtam, hogy Boró azonnal ráharap :-) igy is történt - mi Boróval babáztunk a fiúk meg játszottak. Olyan jó volt - nyugis és mégis pörgős napunk volt - este kilenc (és vacsora) után indultunk haza, megbeszéltük jövő héten megismételjük a látogatást - kimegyünk az erdőbe szalonnát sütni és piknikezni. Látom és emlékszem mennyire nehéz volt nekem anno, amikor két gyerekkel voltam otthon és mennyire jó volt, amikor jött valaki... És jó volt eggyütt, úgy szeretem amikor valakivel ennyire passzol minden az első perctől, mint például Gizussal :-)úgyhogy jövő héten megyünk még - most már Tihamérral is kiegészülve... arról nem is beszélve, hogy van ott minden ami nálunk nincs : állatok - ló, tehén, kutya, tyúk és mezőgazdasági gépek Bulcsi örömére :-)
A tegnap pedig Apucival mentünk megnézni egy horgásztavat - versenyt szeretnének szervezni - most mentünk felmérni a tavat : szuper helyen van - patakon kellett átmenni, hogy megközelitsük - nyugis, szép zőld - és van mindenféle hal : pisztrángok, pontyok meg társai. Jót sétáltunk, majd fagyizni mentünk... délután meg Tihamér után, majd rokonlátogatni... ismét este lett amire hazakeveredtünk. Igy a mai napra össznépi pihenőnapot tűztünk ki, csak itthon próbálok a háztartással napirendre kerülni - főzünk, sütünk, pakolászunk. Holnapra egy kirándulás van kitüzve, remélem az idő is velünk tart majd.




2016. augusztus 18., csütörtök

Gasztro-reveláció :-)

A QUICHE - igy csupa nagybetüvel! Mángoldos... parmezánnal és tejszinnel, kevés fokhagymával... nagyon-nagyon finom! Már a tavaly szemeztem vele - és milyen kár, hogy csak az idén készitettem el. Igaz, most már két hét alatt ez a második :-) valahogy igy voltam anno a krémlevessel : mindig babapapiként tekintettem rá, amig egyszer meg nem kóstoltam a vendéglőben és rájöttem, hogy nagyon finom... és megláttam benne a lehetőséget, hogy igy tálalhatóak a kevésbé szeretett levesek is, amelyek csodák csodájára krémlevesként nagy sikert arattak itthon :-) A másik kellemes csalódás a rizottó volt, amit én mindig amolyan rizseshúsnak képzeltem el (és azt mifelénk mindig olyan szétázott rizzsel készitettek, brrrr) - igy az első, recept szerint készitett sütötökös rizottót nem győztük falni és dicsérni... Szóval süssetek quichet - nekem a következő tervezett a quiche lorraine (hagymás, szalonnás - nyami) :-) a mangoldos meg ilyen


2016. augusztus 16., kedd

6 és 16

Hétvégi 'bulis' bejegyzés - ünneplés a családdal és a nagyszülőkkel. Úgy szoktuk, hogy mindenkinek van a napján egy kis köszöntés, ajándék, meglepi - majd a családi ünneplés. Sajnos, mivel ők mindhárman nyáriak, igy ilyenkor azért elég nehéz összeszedni a kispajtikat - de úgy tervezem, hogy jövőtől majd szeptemberben lesz a szülinapi buli az iskolástársakkal :-)


2016. augusztus 15., hétfő

Munka - kamasszal

Mivel nagycsalád vagyunk, igy tény, hogy a mindennapi müködéshez rengeteg energia és munka kell, nem csak a részemről, hanem mindenkinek megvan a feladata. Itt persze vannak viták, mert Bogi szerint neki sokkal több jut mint a többieknek - de rendszerint azzal 'nyugtatom' (vigasztalom), hogy ő jóval nagyobb is, mint a többiek.... egy hat vagy hét évesnek is van tennivalója - de amig a kicsiktől azt várom el, hogy rendbe rakják az ágyukat, addig Bogitól meg azt mellette, hogy lehozza szennyest és kitakaritsa a szobáját is... persze Boró szokott segiteni takaritani is (port töröl és segit kirakni a szőnyegeket például) - de Bogi szerint ez égbekiáltó igazságtalanság, hogy neki ennyi 'dolga' van. Vagy ennyi dolga lenne... úgyanis folyton ösztökélni kell, hogy megcsinálja a teendőit. Vagy segitsen. vagy csak résztvegyen a család mindennapi életében. Úgyanakkor ha elmegyünk valahová, akkor nagyon segitőkész - úgy gondolom van még remény, csak az itthoni helyzet ellen berzenkedik (és ez normálisnak számit kamaszkörökben...) Most például már egy hete nézik az időjárás-jelentés, mert szőnyeget szeretnének mosni a közösségi termükben... vagy szeretne menni Segitő-kéz táborba takaritani, meszelni, kertet rendezni, segitenek majd azoknak, akiknek szükségük van erre.... De addigis itthon... hát... ez elég nehezen megy. Például : megkérem segitsen valamiben - most szombaton épp teregetni kellett volna, amig én sütök. Első körben lemászik az emeletről - és pontosan megérdeklődi mire gondoltam. Elmegy wc-re (telefonnal). Rájön, hogy éhes. Eszik. Szomjas. Iszik. Ismét wc - telefonnal. Megkérdezi, mit is kellene tenni? hová teregessen? csiptesse-e meg? leszedje, ami kint van? Közben mesélni kezd valami facebookos sztorit... Itt megfordul a fejemben, hogy eddig simán kiteregettem volna 10-szer, minden idegelés nélkül. Elmondom ezt neki. Sértődötten elvonul. Kiszedi a ruhát a gépből. Összeveszik Borival, akinek lepasszolta a zoknik párositását. Össszeveszik Tihamérral, aki a kibic szerepet tőltötte volna be a teregtés alatt. Közben zenét hallgat... Ennél a pontnál a kialakult hangzavarban legszivesebben világgá mennék...itt lépek én közbe - mindenki megy a dolgára : Bogi tereget, Tihamér sérelmezi, hogy Bogi ezt vagy azt csinálta neki... órára nézve a laza 10 perces munka kb. másfél óra... és utána jön, hogy : Kiteregettem, ügyes vagyok? ... hogy te soha nem dicsérsz meg... neked semmi nem tetszik... Szóval igy megy ez nálunk. Köben röhejes és nevetni is tudok rajta, de vannak helyzetek, amikor csak a vicsorgásra futja - ez is egy olyan amit túl kell élni.

2016. augusztus 11., csütörtök

Leeresztettünk

a héten. Talán az elmúlt időszakok jövés-menése, de közrejátszott az a három veder sárgaszilva, két láda uborka, meg a 'kevéske'áfonya is, hogy a héten nem csináltunk semmit... vagyis ezen kivül semmit. Vagy mégis? hétfő, kedd a befőzés jegyében telt - akartunk menni kirándulni, vizesést nézni, menedékházba aludni... de valahogy nem jött össze, tele volt a menedékház és addig tanakodtunk, hogy mikor/hová, hogy végül sehová. De nem volt eseménytelen a hét azért, sőt jól is telt a gyerekeknek - itt nyaral a szomszédasszony két unokája - itt voltak nálunk kedden meg szerdán játszani, meg itt volt Tihamér egyik osztálytársa is a játszani - igy adott percen hatan voltak (ebből csak 3 saját - Bogi előrelátóan lelépett :-) én meg csak sütöttem a palacsintát (50 körül), adtam a tanácsokat ha véletlenül nem tudták mit játsszanak, vasaltam a gyöngyöket, lestem ki, merre, mit csinál :-) Igy a tegnapra kellőképpen elfáradtam ahhoz, hogy azt mondjam ma szünet... azért csak elmentünk este rollerezni, sétálni, rohangálni a parkba - és persze cukrászdába is : a tegnap volt úgyanis a kicsik szülinapja... és azt mondták, nagyon jó nap volt, Anya! egyik legjobb szülinap! - gondolom nincs sok viszonyitási alapjuk :-D Ma pedig a Családi napunkat elmosta az eső - na de majd holnap... és hétvégén szülinapi 'buli' nagyszülőkkel - két torta és ebéd a penzum vasárnapra...

2016. augusztus 6., szombat

Minigolf, kalandpark és játszóház

Sűrű hetünk volt ez is, jövős-menős - de ez nem is baj, szerettük mind! Amennyire nyögvenyelősen indult a vakáció - épp annyira jó lett minden... és vannak ötleteim jövő hétre is, meg az utána következő két hét is valahogy úgy néz ki, hogy mennek Mamához, ketten-ketten 2-3 napot (ez egy hét, amikor mindig itthon lesz két gyerkőc), majd utána meg jön egy hét tenger - ezután meg már vége augusztusnak. Döbbenet, mennyire telik az idő! Szóval a héten kedden megpróbáltam kicsit haladni a héztartással - takaritás, vasalás, főzés, kicsi kertezés (borzasztó állapotban van a kert - de erről majd külön). Szerdán esett az eső - igy be is hajtották rajtam a beigért játszóházazást... valami 1 körül érkeztünk, délután 6kor is csak a hasuk miatt jöttek el - éhes volt mindenki a jó 5 órás mászkálás, ugrálás után. És megállapitottam, hogy lassan kinövünk ebből a játszóházból is - kicsik már az autók, a csúzda is - bár a trambulin, a felfújható csúzda, ugráló, a mászóka még épp jó... Csütörtökön pedig egy kedves Barátnőmet vártuk ebédre a családdal - hatan voltak gyerekek és meglepően jól tudtak játszani eggyütt minden korkülönbség ellenére is, még a nagy 16 éves is... (bár azt mondta, ha elmondom valakinek, úgyis letagadja :-D Szuper napunk volt! Ebéd után kalandparkba mentünk - és itt jött a meglepi - bár a tavaly simán körbementek a kötélpályán Bori is meg Tihamér is, most valahogy nyögvenyelősen indult az egész, nekem kellett alúlról biztatni mindkettőjüket kiszáradó torokkal, miszerint : Nem fogtok leesni! még egy lépés... még egy... és még egy... szóval Tihamér valami fél óra alat jutott el a végéhez, a tirolihoz - ahol feladta és ereszkedés helyett visszamászott a kiindulóponthoz és levette a felszerelést... Boró sem mert csúszni, igy Apuci ment fel és segitett neki leereszkedni, majd Boró tett még egy kört - majd neki is ennyi volt. Úgy érzem a tavaly nem gondolkodtak ennyit rajta, azóta eltelt egy év, nőttek és nőtt a félelemérzetük is - most túlgondolkodták a dolgot. Vagy az is lehet, hogy a tavaly ott voltak a szomszédaink (ők üzemeltetik a parkot) és a Boró kis barátnője is, aki szintén mászott - igy Boró is inkább biztosnak érezte magát. A többiek meg már versenyt mentek a pályán, ki többet, ki hamarabb... De hogy nekik kicsiknek is legyen valami jó kis játék - bevetettük magunkat a minigolf pályára - és végre mindenki élvezte (még mi, felnőttek is :-) Utána még ugra-bugra a trambulinon, hazamenés előtt és fagyi zárta délutánt.







Jó későn feküdtünk le csütörtökön, igy  a péntek eléggé kómásan indult - nekem fél hét körül, de szerencsére egy déli össznépi pihenő sokat javitott rajta. Ma pedig a hetet egy laza lekvárfőzéssel zárom, meg megérkezett Anyósék uborkaszállitmánya is, az is elrakásra vár...

2016. augusztus 5., péntek

Dino park és Rozsnyó-i vár

A nyugis vasárnap után jött az ötlet, hogy menjünk a Dino parkba - nem messze, alig 40 km-re tőlünk nyilt még a tavaly, azóta is szerettünk volna megnézni - most jött el az ideje. 10-en voltunk - 5 felnőtt és 5 gyerek, Mamáékat is vittük - ők is nagyon szerették :-) Amikor odaértünk, akkor láttuk, hogy a közelben van a vár - ott sem voltunk még - igy a traktor húzta kisbusszal mentünk a várig

A belépésnél Boró izgatottan kiáltotta : Anya, ez egy igazi palota! :-)


szerették a várat is - de folyton jöttek a kérdések : Anya! mikor megyünk a Dino parkba? Anya! meddig maradunk itt még... igy jött a Dino Park. A belépésnél Tihamér meglátta a játszóteret és kijelentette, hogy őt nem is érdekli a Dino park - csak játszani és sakkozni szeretne... ehhez képest ő volt a leglelkesebb - lassan már a sok olvasástól kiszáradt torokkal alig kaptam levegőt - újabb és újabb infókat követelt minden dinóról : hol éltek? mit ettek? hogy tüntek el? stb. stb. - mivel román nyelvü felirattal volt az egész - elég jól ment a végén a szinkron-forditás. :-) persze minden a Dinó téma körül forgott - és a forgatagban sikerült elvesziteni Tihamért - szerencsére mi ebből mit sem vettünk észre, csak azt hogy megkerült ... egy ott dolgozó magyar fiú hozta utánunk, hogy ott sirdogált lent a boltban - mikörzben mi felvonultunk az emeletre az interaktiv játékokhoz... még jó, hogy nem ijedtünk meg :-)












A végén még maradtunk egy kicsit a játszótéren, sakkoztak a fiúk és fagyiztunk is... hazafelé pedig már jött a kérdésözön : Anya! jövünk még? mikor jövünk? Anya! ez nagyon jó volt :-) És igen, jövünk még... ez is egy jó nap volt - jó barátokkal. Szerettük mind!