2016. július 30., szombat

Nyaralás kamasszal - II. felvonás

Amikor jött az ötlet, hogy Bogival elutazunk egy hétre most nyáron, pont az volt a cél, hogy kettesben legyünk. Mert tudom, neki sem könnyü - négyen vannak és bármennyire is szeretem őt (mert igen, akármit is mond) - azért persze vannak esetek amikor én magam is felnőttként tekintek rá, elvárásaim vannak, feladatokat kap - amiből ő mindig azt szüri le, hogy ő kevesebb mint a többiek. Jó volt igy kettesben eggyütt lenni, még ha néha sok is volt az eggyütlétből neki is - ilyenkor csak elvonult egyet sétálni vagy zenét halgatni, olvasni - és meg is értem ezért. Épp innen jött az az ominózus elévedése is - mert éreztem egyedül akar lenni kicsit, majd azt hittem játszik - ami nem kizárt - csak végül azt mondja eltévedt... de már mindegy is - mert szerencsére megkerült mielőtt baj lett volna :-) amúgy épp hazafelé olvastam a Nők Lapjában egy cikket a kamszkorról, amiben épp ezekről a dolgokról ir : hogy legnagyobb élmény mindig az ami kicsit kivül esik a megszokott határain. És, hogy a kamasz szembefordulása a szüleivel egy szinte törvényszerü fordulat - el szeretné tépni a köteléket, hogy magát meg tudja valósitani és ez a szakadás annál erősebb, minél közelibb volt a kapcsolat... ezek szerint jó uton járunk, csak ki kell most már birni :-) És hogy neki mi volt a legszuperebb élmény? a Zoo kávézón kivül az, hogy megbüntettek a villamoson - na, az szuper volt - meséli csillogó szemekkel a barátnőjének a telefonba :-) én szivesen kihagytam volna az élményt, meg nem is találom jogosnak - de látjátok, hogy Őt szorakoztassam azért mindent bevállalok :-) Az utazás másik ajándéka az, hogy találkozhattam ismét egy nagyon jó barátnőmmel - akivel lassan 39 éve ismerjük egymást, akivel rengeteg közös élményünk van - sok-sok nyarat eggyütt tőltöttünk már, a vakációim fix pontja volt, hogy jön majd Éva 1 hónapra és akkor majd csavargunk :-) kirándulni mentünk, vonatoztunk, bicikliztünk, napoztunk, fürödtünk, olvastunk - és közben megváltottuk a világot : beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. és ez a kapcsolat kibirta idáig - sőt még most is élő és virágzik, ha már virágnyelven beszélünk :-D És még mindig élmény minden találkozás ... és remélem ez igy is marad még sokáig! Mindenképp nagyon jó volt ez a kimozdulás - már alig vártam, hogy hazaérjek és újra összeszedjem a családot.Valahogy úgy vagyok vele, hogy néha kell egy kis eltávolodás ahhoz, hogy újra értékelni tudjam ami van és örülni tudjunk egymásnak... érdekes, hogy kedd óta, amióta ismét eggyütt vagyunk - nem igazán volt még veszekedés, szépen játszottak - százszor elmondták már, hogy Szeretlek, Anya. Ezért is megérte...

16

Ennyi lett Bogi tegnap - kész felnőtt néha, máskor meg gyerek, egyszóval : kamasz. A tegnap a barátnőivel ünnepelt, családi tortázás úgy egy hét múlva. Addigis, itt is Boldog szülinapot, Bogi!!!

2016. július 28., csütörtök

Nyaralás kamasszal - I. felvonás

Még valamikor márciusban körvonalazódott egy közös, Bogis nyaralás ötlete - ő már régóta szeretett volna elmenni Magyarországra - bár volt velünk bő 8 évvel ezelőtt - nem sok mindenre emlékezett belőle, pedig akkor is sokat jöttünk-mentünk. Neki végül összejött egy sulis tanulmányi kirándulás is Mo.-ra, mondtam is, hogy akkor már volt - menjünk azért? persze!!! vágta rá :-) az előzményeket tudjátok, utolsó percben döntöttünk a kirándulás mellett - és milyen jól tettük, nem volt semmi gond a hátrahagyott gyereksereggel szerencsére - mama jó vette az akadályt :-) mi pedig péntek délután buszra ültünk Bogival és laza 12 órai utazás után meg is érkeztünk a Népligetbe, ahol már várt sógornőm és párja :-) az odaút is megér pár mondatot - egy őskori busszal utaztunk, esett az eső - a soför pedig félig megázva szállt le a buszról...a körülmények kicsit nosztalgikus állapotba ringattak - erősen emlékeztetve ama 89 utáni állapotokra, amikor még fa hokkedliket raktak be pótszék gyanánt az igéret főldje felé utazóknak :-D Szóval megérkeztünk : otthon 35 fok és kánikula, itt laza 13, szemerkélő eső - vastag ruhánk szinte semmi, mert én mondtam - ott mindig melegebb van... Igy jártunk... két napig majdnem csak bent ültünk, illetve pihentünk, majd elmentünk vásárolgatni négyesben, sőt vasárnap délután megkockáztattunk egy esztergomi kiruccanást - a Bazilikát gyorsan lezavartuk (hideg volt) - majd egyet sütiztünk/kávéztunk.


Ez egy Bogis kép - több nem is igazán van, nem szabadott - gondolatban tegyétek őt oda :-D vagy mutassak lesifotókat? Na?
Hétfőn délelőtt még sétáltunk Eszetergomba egyet, majd sogórnőm megmutatta Tátot... pizzát sütöttünk - kedden pedig vonattal mentünk Pestre. Nem kicsit paráztam, hogy eltévedünk, nem jó vonatra ülünk majd fel - szerencsére simán ment minden (amúgy a közlekedés részével nem volt gond egész végig, pedig ettől tartottam végig... vagyis de, majd leirom azt is).
És : Budapest... igaziból ezt a részét vártam leginkább :-) van nekem egy barátnőm (több is, de ilyen csak egy...) akivel kb. 39 éve ismerjük egymás. És még mindig élmény a találkozás... és akivel egy ideje csak virtuálisan kávéztunk eggyütt, hol a facebookon, hol a skype-n...most emg végre, ismét - élőben :-)
Rengeteg tervünk volt erre az öt napra - többek közt Zoo Cafe, állatkert, mozi, vásárlás, séta, Csik-koncert, hajókázás... és a tervek nagy része terv is maradt, de ez nem azt jelenti, hogy mi csak úgy engedtük elfutni az időt - kihasználtuk rendesen... És bár Bogi volt az, aki a legtöbb irányvonalat felvázolta - hát néha szinte lehetetlen volt kimozditani a lakásból... első nap Boginak nem volt kedve semmihez, ő inkább lefeküdt - és aludt is, a saját bevallása szerint ( meg szerintem is, mert éjjel nem birt és olvasott - ettől meg én nem tudtam aludni) - de rajtunk nem fogott ki holmi utazás meg ilyesmi - azonnal nyakunkba vettük a bevásárlóközpontot és kihasználtuk a leárazásokat (és persze beszélgettünk) . Ezzel kijelentem, hogy a vásárlás igenis kemény meló, jól el lehet fáradni vele... Második nap meg a Zoo kávézóval inditottunk (ez nagyon bejött Boginak is - főképp a süni...) - utána meg nem is tudom már tartani a sorrendet - volt Margitsziget-i hajózás, séta, megnéztük az országházat, a cipőket a Dunaparton... fagyiztunk. És felmásztam a kilátóra a Bazilikában. És sétáltunk a Váci utcán :-)





Ezután, csütörtökön lett volna az Állatkertes napunk, amit kettesben akartunk abszolválni - és miután fél órán át keresgéltünk, hogy összehozzuk az útvonalat - a lazán elővonuló Bogi egy vállvonással leintette a tervet - kiderült, hogy ő nem is akart Állatkertbe menni. SOHA. Majd megyünk jövőre... igy otthon maradtunk délelőtt - illetve fagyizni voltunk, sétáltunk Budaörsön... majd vacsiztunk a Dzsungel étteremben, utána meg volt egy kis esti városnézés : Hősök tere, Gellért hegy esti budapesti kilátással... és az Állatkert - kivülről :-)


Péntek : Várkert, Nemzeti Galléria - és megnéztük a Picasso kiállitást. Ha már ott voltunk nem akartam kihagyni - meg tanulságos is volt - de engem személy szerint az állandó kiállitás Munkácsy festményei sokkal inkább megragadtak... délután meg moziba készültünk kettesben - és tartottuk is a tervet - egészen addig, amig meg nem látott Bogi egy Libri könyvesboltot a Camponában a lelkem - oda meg AZONNAL be kellett menni - a mozi meg túl korán volt... és el is maradt... pedig ő volt az aki mindig vágykozott, hogy elmenne egy magyar szinkronos filmre, moziban. Ez most nem jött össze. Sőt : elmentünk este sétálni, persze, hogy elfáradt, lemaradt mögöttünk - szerinte rossz irányba ment el a szürkületben - mi meg kétségbeesve kerestük este 10 körül... már-már rendőrt akartam hivni, amikor felbukkant a sötétben. Mindenesetre látta, hogy be voltam indulva - hirtelen még a szombati kirándulást is bevállalta - pedig reggel 7kor keltünk :-D


és akkor az utolsó napon, reggel hétkor keltünk - szó nélkül kimentünk a Kő hegyi kápolnához... nem igazán beszéltünk - én felmásztam a hegyre - Bogi lent maradt kipihenni magát (felébredni :-) - majd innen ismét sétálni indultunk, vásárolgattunk még ezt-azt, utána finom ebéd, még beszélgetés - és este fél hétkor már indultunk is haza...
Ez történt velünk a múlt héten - mármint ami a fizikai valóságot illeti... impreszumokkal, belső megélésekkel meg külön fejezetben folytatom majd :-)

Unokatesós találkozás

Jó ideje irom már az utazós bejegyzést (harmada készen is van :-) - de anniyra begyorsultak az események, hogy csak beszúrok még ezt-azt, hanem ez is elévül, feledésbe merül. Most kaptam meg a képeket - unokatestvéreim voltak itt, olyan ágról akik nagyon messze élnek, valami 500 km-re tőlünk, és bár beszélünk telefonon néha-néha, mégis nem találkoztunk lassan 21 éve. Épp azután érkeztek, ahogy mi elmentünk - és már a tegnap mentek is haza - igy örvendtem, hogy találkoztunk - hiszen annyira kicsik voltak az utolsó találka idején (én meg annyira fiatal) , hogy simán elmentünk volna egymás mellet az úton... és most annyira jó volt beszélgetni, hiszen most már nem számit annyira a korkülönbség, mint anno 21 éve, volt közös témánk rengeteg. Én remélem, hogy lesz még folytatása ennek - akár itt nálunk, akár náluk, ez most csak rajtunk áll. Anyúm még vasárnap s felvetette, hogy jönnének (akkor reggel értünk haza) - de mondtam, hogy szerintem jobb lenne olyankor, amikor kicsit már kipihentebbek leszünk - igy maradt a kedd - és ebéddel vártam őket... ez pedig nem volt egyszerü : volt egy Crohn beteg, Anyósék nem esznek csirkét... valami gyors és kiadós kellett... meg süti is ... - végül igy alakult : húsleves, rakott tejfölös, sajtos csirke, diétás párolt csirkemell, petrezselymes krumpli, uborkasaláta, sült oldalas, grizes-meggyes torta. Izzadtam rendesen a tüzhely mellett a 35 fokban... de az eredmény kárpótolt - azt mondják finom lett minden...









2016. július 27., szerda

Újra itthon

és újra eggyütt :-) túl egy 14 fős ebéd főzésén, egy rokontalálkozón... vasárnap reggel érkeztünk haza, a tegnap, kedden jöttek a gyerekek :-) örvendtek az ajándékoknak - azóta is játszanak mindenfélével :-) majd jövök és mesélek - nagyon szép útunk volt, bár nem izgalomtól mentes - és tanulságos is...
Addig pár kép a tegnapi családegyesités utáni közös játékról







2016. július 15., péntek

Távirati stílusban

Már a buszról... Mindenki rendben. Mindenki Mamánál. Fáradtság.Agyalás. Jegy. Utazás. Kettesben Bogival. Jövő vasárnap jövünk. Puszi

2016. július 11., hétfő

Felemás hétvége

Bulcsi egész szombat éjjel köhögött ( és az örületbe tud kergetni vele - nem tudok aludni, próbálom csillapitani) alig aludtunk valamit. Úgy maradt, hogy majd vasárnap reggel eldöntjük, lesz-e kirándulás vagy mégsem : előkészitettem, felpakoltam mindent már szombat este. Én tudtam, annyira fáradt vagyok, hogy nem fogok menni - Bulcsi meg annyira köhög, hogy ő sem. Igy Apuci tipródott egy darabig, majd hirtelen döntött : mentek. A beszámoló szerint nagyon jó volt - egy vizesésen másztak fel a létrákon, sütöttek kolbászt, szalonnát, a gyerekek játszottak



Addig mi itthon jó kis nyugis vasárnapot tartottunk - filmet néztünk, olvastam, Bulcsi aludt... vasaltam is - kihoztam a maximumot a napból. És Bulcsi magában is nagyon jól elvan, elszöszmötöl a dolgaival - autózik, legózik :-)


2016. július 9., szombat

Egyszer fent, egyszer lent

Tudom, hogy természettől fogva igy van ez... most amire megszoktuk és belerázódtunk a vakációba - jön a koppanás... egy ideje köhécselnek a drágák, nem találtam vészesnek, de ott volt néha egy-egy elejtett köhögés, amit kezeltem mézzel, teával, fenyősziruppal, vitaminnal, olajokkal ( a homeos bogyókat azért nehéz bekapkodni, mert nem szabad, úgy-e, előtte-utána fél órával enni, inni - amit nagyon nehéz követni még saját magamon is, hát akkor még három gyerek esetében...) . A köhögés hol csillapodott, hol meg jobban előjött. A tegnapelőtt este úgy feküdt le Bulcsú, hogy fájt a füle... és reggel is fájt neki - igy gondoltam elviszem őket a doktornénihez - inkább mondja, hogy semmi bajuk, mintsem a hétvégén legyen valami... Tihamér maradt itthon - Borót és Bulcsit vittem : Bulcsinak piros a torka, viszont Borónak sajnos hallatszik is valami : kezdődő légcsőhurut. Totál ledöbbentem - nem gondoltam volna, hogy betegek - jó kedvüek voltak, játszottak, rollereztek, rohangáltak pénteken is egész nap - egyikük sem volt elesett vagy bágyadt! én ezt nem értem! Kicsit meg is zuhantam az este ez miatt, főleg mert Bogival tervezünk egy egész hetes kiruccanást - és valamiért folyamatosan úgy érzem, nem fog összejönni... mert elsőre volt egy évvégi szülői Boginak, amiről még nem is irtam - akkor totál ledöbbentem , mert rengeteg hiányzása volt, hatalmasat csalódtam benne... bár nem búkott meg semmiből és az évvégi átlaga sem rossz - úgy érzem valahol kicsúszott a kezeim közül és nem őszinte! szóval : mondtam neki, hogy sajnos esik a betervezett programjai nagy része, ez van - nem büntetés, de úgy érzem sikerült normális hangnemben megbeszélni az egészet ( bár vannak esetek, amikor úgy érzem, hogy csak mondja, amit hallani szeretnék). sajnos az a nagy gond vele, hogy eléggé el tud menni a barátok után - bár ezt is értem, mert kilógni is nehéz, és azt látom, hogy most igy, hogy nem találkoznak napi szinten, teljesen másnak érzem Bogi. Szóval lemondtam a programjait - ez az utazás függőben maradt - az volt, hogy ha azt mondom rá, hogy megyünk, akkor magammal tolok ki mert mégis megyünk, pedig előtte azt mondtam, hogy nincs buli... de azért mégis, ez egy jó lehetőség lenne egy eggyütt eltőltött héthez, a kicsik nélkül, csak rá figyelve...igy végül úgy maradt, megyünk... utána meg jött az a lehetőség, hogy különbözeti vizsgával átmehetne a Müvészeti iskolába, amelyik felé a tavaly is kacsintgatott - egy barátnőm meg is beszélte a tanárral, hogy felmérnék hétfőn - a vizsga pedig pontosan 17-én lenne, amikor mi nem vagyunk itthon. Elég sok gondolkodás után, úgy döntött nem megy át igy kilencedik végén, marad ebben az iskolában - és beiratkozik a rajztanfolyamra, amit a tavaly már kinézett magának... És végül ez a betegség : szerdán megyünk vissza a doktornénihez, akkor mondja majd meg, gyógyultak-e vagy sem... igaziból a kicsik Mamáéknál lennének - de igy betegen nem szivesen hagynám el őket, meg Mama is - érthetően - aggódik, hogy mi lesz... persze benne van a pakliban, hogy lebetegednek ott is - de nehéz igy dönteni. Végül mára lenyugodtam : ha úgy alakul megyünk, az Ő kezébe adom a döntést - jegyünk nincs még - de ha mennünk kell, akkor lesz... egyebet most nem tehetek, várok.

2016. július 8., péntek

Egy kis nosztalgia :-)

A tegnapi program egy bevásárlókörút volt Anyummal, vagyis ő bevásárolt, szólt amikor majdnem végzett (hogy ne cipelje) mi meg ekkor csatlakoztunk hozzá - piacra mentünk, majd utána hazaszállitottuk Mamát. úgy kettő körül értünk haza - odakészitettük a barackos gombócot, beszélgettünk, kávéztunk - a gyerekek játszottak - olyan jó kis nyugis nap volt. Mama a múlt héten nagytakaritást tartott - összepakolta a régi fényképeimet amiket még nem hoztam el és pár régi ruhát amit itt-ott talált, többek közt a menyasszonyi ruhámat amit ott tároltunk helyhiány miatt. Eldobni most sem volt szivem - viszont akadt jelentkező hirtelen kettő is, aki felpróbálja :-D ezt is, meg a többi ruhát is, azonnal beindultak, mindenki mindent akart - jó kis álarcosbál vette a kezdetét :-)

Elárulom, hogy rám is feljött még, pár eléggé passzent - a levegővétel nehezen ment benne - viszont az, hogy még fel tudtam húzni a zibzárt, elég nagy dolog igy 17 év és négy gyerek, három terhesség után! Úgy elment az idő, hogy totál ledöbbentem, amikor rápillantottam az órára és láttam, hogy fél kilenc. Szuper napunk volt!

2016. július 6., szerda

Igy sétálunk mi

A tegnapelőtt könnyelmüen bevállaltam egy vásárlást a négy gyerekkel - semmi különös nincs benne, ha nem rollerrel tesszük... az apropóját a Boró épp széteső tavalyi szandálja adta, amely egész jól birta idáig - és még a mérete is jóvolt. Egy csoda! Gondoltam, összekötjük a kellemest a hasznossal - a rollerezést (és fárasztást) az unalmas vásárlással. Nem szoktam bemenni a városközpontba az autóval, mivel időre parkolás van - és ha több időt maradunk, akkor a) sajnálom a bedobott pénzt - b) rohangálhatok időre parkolást hosszabitani, akárhol is vagyok... szóval távolabb álltunk meg - innen vonultunk az árúházhoz. Valahogy igy : legelől Tihamér robogott, utána meg szaladtam én - egy idő után már kiabálva, hogy Tihamééééér!, utánam a két kicsi a rollerrel, kiabálva, hogy Anyaaaaa!!!! - Bogi kicsit hátrább, látszólag mintha nem hozzánk tartozna :-D legalább hatszor vonultunk végig a központban aznap - gondolom mindenki jól szórakozott - én nem annyira... meg beállitani minden cipőüzletbe három rolleressel sem akkora móka, mint gondoljátok.... A sétát maximumra felhúzott, pattanásig feszült idegekkel zártam. Otthon bekaptam egy fájdalomcsillapitót - Apuci pedig látva az állapotomat - és miután meghallgatta a beszámolómat, nagylelküen felajánlotta, hogy hagyhatom nála, a munkahelyen, ha hasonló akciót tervezek. És igen, vettünk szandit Borónak és Boginak is... meg nekem is - bár a sajátom nem volt betervezve :-)

2016. július 4., hétfő

Idilli pillanatképek

Ad hoc szinezős, fűzős, rögtön hazaérkezés után

Focis :-) - ez egy kedvenc, sokat játszanak vele (ki gondolta volna???)

Itthon is lehet rollerezni :-)



Update : megvan az idei nyár kedvenc sütije, a galette... már rég kinéztem magunknak, még epres korában :-) először barackos készült, majd múlt héten kétszer málnás. Nagyon finom : kevés liszt, kevés cukor, vaj - sok gyümőlcs, gyorsan kész van, percek alatt elfogy :-) recept : innen
Ez a mi málnásunk :