2016. június 30., csütörtök

Ezt még nem is mutatattam

legalábbis itt
igen - ismét van három cicunk, nagyon édik - és szegény Bori eleinte minden nap kétségbeesett, hogy nincsenek meg... de lassan egy hónapja, hogy velünk vannak és virulnak :-) ő itt Bóbita :-)

2016. június 28., kedd

Ma már jobb...

a tegnap kipanaszkodtam magam (kicsit megterveztem a napot :-) - ma már sokkal jobb volt minden. Délelőtt a féléves kiértékelőn voltunk Tihamérral, csupa-csupa jót mondtak róla - igy elmentünk kettesben a cukrászdába - olyan rég kérte ezt és maximálisan ki is élvezte a figyelmet. Vettünk még neki szandált - és csak mondott és mondott, annyira, hogy a piacra kétszer kellett visszamenni, mert elsőre a vásárolnivaló felét elfelejtettem :-) de bevásároltunk végre - a szomszédasszonynak is -  megnéztünk infókat a bátyámnak - igy amire hazakerültünk, arra már 1 óra volt, Bogi sem vette fel a telefont - igy kellőképpen ideges voltam, mert ebéd még sehol... sajnos igy a pihenős része csúszott az ebéddel eggyütt. DE : megvalósitottunk párat a rajzolós/festős feladatok közül : készitettünk focikaput, amivel lelkesen fociztak mind a négyen :-)

majd pet palackból készitettünk virágot - itt is lelkesen festettek


hirtelen felindulásból krumplinyomdát is készitettünk, nyomtattunk kifestőket - igy azt mondhatom, hogy a tegnapi nap sikeresebb volt - bár estére nagyon fáradtak voltunk mind (főleg, hogy egy csomó házimunka igy estére maradt nekem...) úgy látom, hogy ha az ebédet időre készitem majd és bejön a déli pihenő, akkor már sinen vagyunk :-)
Ötleteket ide gyüjtöm : pinterest

2016. június 27., hétfő

Vakációs hangoló

Azt hiszitek, hogy nálunk minden annyira könnyü? hát nem, nálunk az olyan egyszerü dolgok is, mint például a vakációzás, elég nagy feszültségeket szabadit fel... kezdjük talán a szombattal : rögtön reggel hatalmas patáliát csapott Tihamér, mert nem voltam hajlandó a reggelit ágyba vinni. Előbb nem értettem, miről van szó, mert soha nem kért ilyent és alig tudtam rászoktatni őket, hogy csak a konyhába eszünk - erre meg jön a kéréssel. Végül kiderült, hogy az egyik Tanci azt hagyta vakációs feladatnak, hogy aludjanak délig és kérjék ágyba a reggelit... megegyeztünk, hogy a délig alvásért cserébe megkapja az ágyba reggelit :-) de az egész napunk igy telt : Anya megyünk valahová? mikor? miért nem? mikor megyünk.... (ide behelyetesithető uszóda, strand, játszóház, kirándulás stb) - pedig én az egész heti lekvárfőzés és rohangálás után csak itthonlétre vágytam... vasárnap meg kirándulás... Ma reggel korán keltem (szemembe sütött a nap :-) - idilli volt a hangulat, legények nem veszekedtek, Boró aranyos... reggelizünk - lejön Bogi - ingerülten arrábtolja Borót a vállánál fogva... persze kirobban a balhé, mert Borónak kicsit megsült a tegnap a válla... erre meg egymást kezdték licitálni, hogy kinek mi fáj jobban. Bogi, hogy jóvátegye Boró sérelmét, kitalálta, hogy megcsinálja a frizuráját - persze ez Borónak nem tetszett : újabb balhé... ekkor léptem le a kertbe, mert épp éreztem, bedilizek. De még itt is hallottam, hogy Bogi irni! tanitja Tihamért : újabb balhé...ebéd - ki, hová ül... bár mindenkinek megvan a helye, mégis mindig gond van az ülésrendből : mindenki mellém akar. Most felajánlottam, hogy én kint eszek a teraszon, csakhogy elférjenek az asztalnál. És ez még csak a harmadik nap - mi lesz még szeptemberig! ismerős? ma reggel jött szembe velem a facebookon és annyira passzol a témához
valahogy igy nálunk is...
Úgyhogy most sürgösen megirtam a listámat :
- visszaszerelni(szereltetni) a hintát
- beszerezni egy medencét és négy vizipisztolyt
- megrendelni a rollereket
- megtervezni a napokat programokkal
- aludni minden délben (ők, nem én :-)
És irjuk a bakancslistát - ez nagyon jó ötletnek tünik, legalább igy mindenkinek teljesülnek a vágyai. Egyelőre ez is balhéba fulladt, de megigérték, hogy gondolkodnak rajta és ha sikerül normálisan meghallgatni egymást, akkor majd folytatjuk. Egyelőre az biztos, hogy van heti két úszás, ki akarjuk próbálni az ijjazást is, megyünk kirándulni a kisbakancsos csoporttal, lesz még egy menedékházas hosszú hétvégénk (nyeremény), mennek mamáékhoz 1-2 hétre és van ingyenes játszóházas belépőnk is, amit tartós esős időkre tartogatok. És lesz még egy hét tengerpartos nyaralás valamikor augusztus végén. Nagyjából ennyi - viszont ez édeskevés a szük három hónapot kitőlteni keziccsókolom. Felköthetem a gatyámat :-)

2016. június 26., vasárnap

Lezártuk a tanévet

a tegnapi szülő-gyerek közös évvégi piknikkel. Nagyon jó volt, jól telt - voltak olyan szülők is, akikkel egész év alatt nem beszéltünk két szót - most sikerült :-) A tanci készült - voltak szülő csapatjátékok is, mi is részt vettünk benne - volt kötél alatt átfutás, pokrócot kellett megforditani miközben rajta álltunk és volt klasszikus pokrócon álldogálás is, miközben percenként kisebb és kisebbre hajtogatták a pokrócot :-) A 'kicsik' is azonnal beilleszkedtek a csapatba - Boró kézenfogva jött-ment egy kislánnyal :-) , kavicsokat festettek, saraztak, vizeztek, szedtek terméseket, fociztak... és persze jött a klasszikus 'mikor eszünk'  kérdés is - mi legalább négyszer pakoltuk ki-be az ennivalót :-) este pedig tejeskávé szinü vizet mostunk le róluk. Ma pedig indul a vakáció!





2016. június 24., péntek

Ezért

tüntem el
ez úgyan még hétfőn volt - vettem 20 kg epret... és 5 csomag paprikapalántot... a palántákat hétfő délután ültettük el, az eper pedig csak szerdára került az üvegekbe - kedden pucoltam, mostam és sűrűre főztem, szerdán ment bele a cukor és kész. Finom lett, már rájárnak. És ez csak egy dolog - ribizlit szedtünk, fekete jó sok lett, több mint tiz kiló - piros csak kb.3 - ezek is mind elrakva szörpnek és lekvárnak. Plusz még két évzáró és egy szülői... majd mesélek :-)

2016. június 19., vasárnap

Volt egyszer

egy libatenyészet...
ez sem sikertörténet :-( RIP (igen, mind az egész - két részletben nyújtotta ki őket 4 kutya :-( hiába nem akartam őket, mégis teljesen kivagyok...

2016. június 17., péntek

Nem lesz sikertörténet

Már ami a kertünket illeti... úgy érzem minden összeesküdött ellenünk az idén. Jött elsőre a lótücsök, ami jól megtizedelte a termést - majd utána az időjárás : rengeteg eső lett az idén, de nem csak olyan lassú, csendes eső - hanem zivatar hatalmas erővel, jég és 'rozsdás' eső is. Az utóbbi hetek kb. úgy néznek ki, hogy esik, megnyomja a főldet, nem lehet rámenni pár napig - amikor meg igen, akkor van egy napod mindenre, mert ha kiszárad, akkor olyan mint a beton. Amire kigyomláltad, felkapáltad, ismét eső - és kezdődik minden előlről. Sajnos a hagymám az menthetetlen - nem akartuk agyon vegyszerezni, igy nagyrészt lesárgult - most olyasmire vetemedtem, amire még eddig nem : hagymapalántot ültettem, hogy azért legyen is valami - remélem a lótücsök megkegyelmez. A paradicsom és padlizsán szinte semmit nem nőtt, pedig rég ki vannak ültetve, csak sajnos hideg is volt éjszakánként. Néha sirni volna kedvem, annyira sajnálom! a borsó szerencsére még termett, mielőtt megütötte volna a rozsda... újhagyma van, a paradicsom virágzik... a paprikapalánt pedig még mindig a pincében, vizben - nem tudom terem ez egyáltalán az idén? a paszuly és az uborka még sértetlen, bár azok is kicsik... kukorica most kezdett nőni, a mángold silány, a sárgarépát az ágyás végén nagyon szerette a lótücsök. Igy áll most a gazdaság... Szerencsére a virágoskertem szebb mint valaha - legalább van valamennyi sikerélményem is - az évelők beváltották a hozzuk füzött reményeket, virulnak... mutatom milyen volt a főld eső és száradás után
felkapálva, gyomtalanitva - minden virágzik



az idén meghagytam az elhullot virágmagokat, csak ritkitottam a palántákat - sokkal jobban tetszik igy, nincsenek annyira sorban - természetesebb a hatás. Van a virágágyás végében az a nagy betonplacc (esőviztároló) azzal kell kezdenem valamit, teljesen elrontja az összhatást - rajzolni szoktak rá aszfaltkrétával - meg szoktam engedni, úgy jobban szeretem. Rönkökből készült virágtartót képzeltem oda, futókkal - remélem a közeljövőben az is megvalósul. Amyúgy az idén a legszebb a virágoskertem amióta itt vagyunk :-)


2016. június 15., szerda

Fáradunk

Nagyon érezzük már, hogy közeledik a vakáció : mostanában minden hétvégére esik 2-3 programlehetőség - erre meg mit választunk? itthon maradunk... múlt héten egész végig a kertben múlattam az időt, épp csak főztem, úszni mentünk , viszont a háztartás része - az elmaradt - sajnos az van, hogy vagy a kert van rendben, vagy a ház... mindkettő lehetetlen. A hétvégén kisbakancsos tábor volt , de : Apucinak szezonnyitás a horgászatban, szombaton épp reggeltől estig dolgozott, vasárnapra meg beterveztünk egy túrát a gyerekekkel : Rodhodendron virágzást szerettük (volna) megnézni, és volt egy néptánctalákozóval összekötött gyerekfesztivál is... A táborba egy napra mentem volna (a sátorozás egyedül a három gyerekkel nem vonzott annyira) - de két napra szólt a program, a szervező nem ment bele igy (fogalmam sincs miért...) - igy arról lemondtam. A vasárnapi túráról meg szombat reggel tettünk le, miután tüzetesen átvizsgáltunk minden lehető netes időjárás előrejelzéses siteot : mind esőt mondtak vasárnapra... végül azt mondom, jó döntés volt - csak azért is, mert szombat hajnalban Tihamér köhögve ébredt és ezt folytatta egész nap - mindent bevetettem, hogy csillapodjon kicsit, mert délutánra szülinapi buliba volt hivatalos... igy homeóztunk, kenegettük, adtam neki fenyőszirupot, Colostrumot lóadagban (Biocom - meglepően jó, szombaton négyszer kapott 1-1 szemet, majd vasárnap reggel este, tegnap is - semmi baja) - szerencsére sokat javult délutánra és elment buliba :-) igy elmaradt minden program - kerteztünk még amig lehetett és amig zuhogni nem kezdett... Bográcsban főztünk ebédet vasárnap ( gulyást), sütöttem meggyes rétest, kapálgattam a virágoskertben - ők meg a kiásott patakmederben saraztak :-) jó kis hétvégénk volt, nyugis, munkás, eggyüttlevős :-)

2016. június 14., kedd

Túlaggódom?!

Mert többször irtam, hogy Tihamér nem rajzol, csak felkérésre és akkor is a minimálisat (pl. önarckép = pálcikaemberke). Bulcsi sem rajzolt, viszont az ovónéni kihozta belőle a maximumot : agyondicsérte minden egyes apró ceruzavonásért - erre meg egyszer beindult a rajzolója :-) persze semmi mást, csak ami érdekli : autókat, kisbuszokat, vonatokat rajzol, de rajzol. (Sőt, most láttam természetrajzot is a táblán - az erdei iskolás élmények kapcsán). A hétvégén jött Borónak az ötlet, hogy van lent egy csomó gyalult deszkavég, amit kaptunk valakitől tüzelőnek - arra kezdett rajzolgatni, zsirkrétával - és nagyon szépeket - azonnal megörvendtem az ötletnek, kértem, rajzoljon még - gondoltam majd a teraszon és a bejáratnál milyen jól mutatnak majd ezek az apró rajzok :-) azonnal ráharaptak az ötletre a fiúk is, majd Bogi is odakerült :-D és egész szépen elszórakoztak a rajzolással, születtek nagyon szép darabok is. De ami a leginkább meglepett, az Tihamér rajza volt, teljesen magától rajzolta és felismerhető, végre nem csak vázlat. Le is fényképeztem a büszke alkotóval :-D ha nem lenne világos : ez a mi házunk a dombon, mellette madarak...
Bogi rajza (fejétmánehogy...)
És a kész müvek en-gros :-)

2016. június 10., péntek

Múlt heti kreativ

A múlt hétvégén esett az eső, ismét beszorultunk a szobába - el kellett ütni az időt valamivel. Épp szembe jött a krokotak.com oldalon ez a rakéta és egy versenyautó modell - kinyomtattuk, sznezték, vágták - összeállitottuk, és egész szombaton ezzel játszottak mind a hárman. Az autónak forognak is a kerekei - ez külön plusz pont ( a kerekeket vastag kartonból vágtam :-)




Ez pedig egy nagyon egyszerü rózsa, kocka alakú szines jegyzetlapokből, video a youtube-ról
az utóbbi ilyen lett nekem :

Bogi már rendelt is jó párat, a szobáját tervezi átalakitani a nyáron :-)

Várnai Zseni : Úgy megnőttél, szinte félek

Az elmúlt hetek margójára :-) biztosan ismeritek, nem újdonság - bár nekem ahányszor olvasom, mindig újdonságként hat... nem tudom elolvasni könnyek nélkül. És jövő héten ovis ballagás, brühüüü

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

2016. június 8., szerda

Update

vagyis utózönge a táborhoz : mondtam, hogy sokat számit az a másfél év köztük? mondtam. És meg is tapasztaltam a tegnap, mikor hazajöttek. Örvendtek és szaladtak elém, meséltek, fogták a kezem. Bori elvitt és megmutatta a csigákat és a lakásukat, a pocsolyát, amibe ugráltak (szigorúan gumicsizmában, úgy-e) majd kezet mostunk - igy eggyütt, mert nem akarták, hogy addigis felszivódjak. Állitólag nem volt gond velük, nem sirtak, aludtak, ettek, mindenben résztvettek, jókedvüek voltak... Az a kevés szomorúság Bulcsinál pedig abból adódott, hogy Bori nem engedte, hogy mellette aludjék - Boró a lányokkal aludt, Bulcsú a fiúkkal - és ezt nehezményezte (de túlélte). Szóval ebéd után indultunk haza, elaludtak az autóba - majd amikor felébredtek, akkor indult a müsor Borónál : sirt! mert jött a Tesó és elmesélte, hogy itt volt Tata. Mert az ő Stikeez-e sárga. Mert másodiknak szállt ki az autóból. Mert a kifestősét én kimondottan rosszul nyomtattam, volt rajta egy vonal, ami nem kellett volna...stb., stb. Egy darabig vigasztaltam, ölelgettem, más kifestőst nyomtattam (az sem volt jó), kentem kicsi olajat a talpára, megpuszilgattam... de egy idő után már csak azt éreztem, hogy fogom a motyómat és világgá megyek ebből a hangzavarból : választanom kellett vagy rácsapok, vagy fogom magam és kimegyek kapálni. Az utóbbit választottam... ekkor hivott az egyik csoporttárs-Anyuka, hogy mi hogy vagyunk? alig tudtunk beszélgetni, annyira bömbölt hátul Gergő - aki Anyuka szerint lassan két órája ezt a müsort adja... mondtam, hogy én is megyek világgá - megegyeztük, hogy félúton találkozunk :-) Na, igy zárult az első erdei iskolánk... ma a szokott mederben indult a reggelünk, a nemakarokmennioviba szólammal, de ezt már ismerjük. Reméljük jövőre úgyanott, de nem úgyanigy...

2016. június 7., kedd

Elsők

Tihamér hazatért az első szülő nélküli, több napos kiruccanásáról - nagyon jól telt neki - meglepően tiszta volt ő is meg a ruhái is :-) főleg majdnem mindent haza is hozott, csak kirándulós hátizsák maradt a kisbuszban és az esőköpeny... Persze azonnal elindult a mesélés - egy egész délután mesélt - mit ettek, hol aludtak, kivel, mikor, mit csináltak :-) eljött ennek is az ideje, hogy elmegy, egyedül és jól is érzi magát. És, mivel a kicsik is oda mennek majd, ahol Tihamérék voltak erdei iskolába - hát részletesen elmesélte mivel lehet majd játszani ( például : a csocsóasztalnál mindig sor volt, oda igyekezni kellett és korán kelni :-) Cuki :-) Most hétfőn pedig a 'kicsik' mentek el - őket én szállitottam a táborhelyre, gondoltam is, hogy lesz ott kesergés, amikor haza akarok jönni... de nem! elköszöntünk egymástól és mentek - igaz, Bulcsi utánamszólt, hogy ' még egy puszit, Anya' és szaladt és adott, majd ment vissza a sorba :-) izgultam kicsit, mert azért az a másfél év, amennyivel nagyobb Tihamér, az nagyon sokat számit és valahogy az én szememben mindig kicsik maradnak. De jönnek a hirek és a képek a facebookon (és ezért nagyon hálás vagyok az ovónéniknek), látszik, hogy jól érzik magukat : rajzoltak, esett az eső, ettek, volt déli pihenő (úgy szorongatták az alvókát ...) - és az hir, hogy az esti lefekvés jócskán elhúzódott :-) gondoltam én, hogy ott lesz a bibi. De már holnap jönnek haza és ehhez is pipa, nekük is megvolt az első erdei iskola, szűlők nélkül. Tudom közhely, de olyan gyorsan nőnek!

2016. június 3., péntek

Csak mert szép

Azt hiszem mondtam már, hogy szeretünk itt lakni :-) szeretem a kilátást, szeretem azt, hogy nem annyira forgalmas, mégis közel a város. És azt, hogy szinte minden nap látni nyuszit, van amikor őzet is. Egyik nap megyünk oviba : az úton üldögél egy mókus, megállok, hogy legyen ideje felmászni a fára - és máris jól indul a napunk :-) Elég rég figyelem a gabonát az út mellett - gyönyörü, tele pipacsokkal



Ez pedig a ráadás - a virágoskertben teszek-veszek, rájövök, hogy borzasztóan idegesit valami állandó háttérzaj : mintha nyikorogna egy szekér... ki a fene nyikorogtat ilyen sokáig? és nem távolodik... gondolom szétnézek - erre meglátom ŐT - Ő is engem, a zaj megszünik... de megvárja amig lefotózom, csak utána repül el - teljesen elkápráztat a merészsége (meg amúgy is imádom a balyokat)
Na mi van? fotózunk, fotózunk :-D?

2016. június 2., csütörtök

Gyereknap

A tegnap volt a hivatalos gyereknap - a városban rendezvények 10től d.u. 6-ig. de hát ovi volt, délután négykor meg már nem volt nagy durranás - de azért élvezték. Gipszdinókat festettünk, sétáltunk, hallgattunk zenét, találkoztunk ismerősökkel - kicsit beszélgettünk/játszottunk és fagyiztunk egyet... kb ennyi volt a tegnapi program. Az oviban délelőtt tanösvényt avattak - az volt a gyereknapi programjuk, ma akartuk kipróbálni a gyerekekkel - erre meg szakad az eső. Majd következőkor :-)


2016. június 1., szerda

Kőd előttem


Szemből és profilból : egy perc volt talán az egész - mindig kimegyek a teraszra megnézni milyen idő van - erre meg látom, hogy rohan felém egy felhő!? épp csak elvettem a fényképezőt, kattintottam párat - legtöbb kép nem sikerült, mert tisztán sütött a nap, alatta meg jött a köd. És egy perc múlva már utánam is köd volt :-)