2015. szeptember 29., kedd

Legyen úgy, mint régen volt...

Mondta Mucika (alias Boróka) az ovónéninek. Nem csodálkozom, hogy a három hetes AmErika nénizés kiboritotta a drágát, nem tudott napirendre térni a tény felett, hogy Anyája más valakivel - idegennel! - foglalkozik az Ő! idejében. A következő párbeszédet ovónéni mesélte el :
Boró szoromorú, ovónéni megkérdezi mi a baj. Nem szól. Vendégetek van még? kérdezi ovónéni. Van... mondja Boró lehangoltan. És szereted? jön a következő kérdés. Tihamér igen... válaszol. És kifakad : De úgy várom, hogy minden máshogy legyen... mint régen - jelenti ki sóvárogva :-) a drága. A hétvégén végig velem volt - kenyeret sütöttünk és sütit, szilvalekvárt főztünk, a kedvenc spagettit és szineztünk a várakozási idő alatt. Kicsit lenyugodott. A tegnap óta ismét csak hatosban vagyunk, már jó hangosan vadultak és örvendtek, hogy Anya ismét az övék. Kizárólag!

2015. szeptember 28., hétfő

Körúton II.

Harmadik napon átkőltöztünk egy másik faluba - Carasova volt a neve - a fiúk egy másik szorost és pár barlangot akartak megnézni. A falu 90 százaléka szlovák volt, ami nagyon meglepett - keveset tudtak románul - értettük egymást, de mások a hagyományok, más a falu...




Negyedik napon egy másik vőlgy volt tervben - de reggel esett is az eső, meg fáradtan is ébredtem - úgy döntöttem, hogy aznap nem megyek sehová - pihenni fogok. Igy kettesben a szállásunkon maradtunk - és egy jó, kiadós reggeli séta után olvastam, aludtam egyet, beszélgettünk.
És a következő napon indultunk haza - az első megállónk Vajdahunyad volt, a Korvin kastély






Déva - itt a vár felújitás alatt áll, csak a kilátást csodálhattuk meg a dombtetőről
És Nagyszeben - sétálóutca, központ, Hazugok hidja
Az útazásunkat a moziban zártuk - stilszerüen az Everest cimü filmet néztük meg :-)

2015. szeptember 25., péntek

Körúton

nem vesztünk el - vagy ha mégis, akkor most már megvagyunk :-) ez a körút volt az utolsó állomása a barátnőm vakációjának : Románia délnyugati csücskében jártunk - nevezetesen a Bánátban, ott is a Néra vőlgyében. Érdekes tapasztalat volt... ahol kezdtük az egyik felén rengeteg apró tavacska és vizesés volt - szebbnél szebbek, hihetetlen szinekkel, nyári meleggel (csak ne lettem volna annyira fáradt - igy utólag látom a képeken, hogy ez szebb volt, mint amire emlékszem :-) Az utazás kemény 8 óra volt - és az első állomás : a Bigar vizesés
ami e tábla szerint az egyes számú a különleges vizesések listáján
utána pedig pár tó és vizesés következett - az egyik látványos a kékvizü Bég szeme :


és a nyári szárazság eredménye a kiszáradt Beusnita vizesés

Majd a második nap a Nera vőlgyében túráztunk - ez kb 20 km volt oda-vissza, itt a barátnőm lemaradt egy idő után és visszafordult, mert tempóba kellett menni, hogy teljesitsük a távot még napnyugta előtt. Az út hol lent a vőlgyben, hol meg fent a sziklákon vezetett a romai korban vésett alagútakon


és az útunk végén az Ördög tava
és még vissza 10 km
Harmadik nap : vizimalmok - 12 van egy sorban a Néra fölött, némelyik felújitva, használható állapotban - a többiek meg eléggé rozogák - de szépek mind!



folyt. következik

2015. szeptember 17., csütörtök

Bucegi

Vannak helyek, ahová menni mindig jó. Jó a hangulata, a kisugárzása, megnyugtat, ellazit. Lehet a társaság is az ami számit. Vagy éppen a közösen megtett kilóméterek száma hoz még közelebb. Vagy csak egyszerüen jó eggyütt. Ez most ilyen volt : jó idő, jó társaság...felhők felett jártunk.










2015. szeptember 15., kedd

Suliiii :-)

Ma reggel elkezdődött az újabb tanév. A kicsik már várták (meg azért mi is :-) - viszont a helyzet az idén tovább bonyolodott : Bogi felsős lett, már nem egy városrészbe szállitom a négy gyereket, hanem háromfelé. Bogi a város egyik részébe, persze időre, majd Tihamér a város másik részébe szintén 8-ig, a kicsik meg oviba fél kilencig. Kb. ez lesz a napi sorrend - órarend még nincs, bár lehet Boginak lesz órája 7-től is... Ma reggel meg sorba indultunk reggeli után - Apuci a kicsikkel fél 9-re, én meg Bogival és Tihamérral 9-re, de előtte még virágot is vettem. Bogi csak kilépett az autóból (puszi nélkül), Tihamérral pedig indult a kaland... A nagy megkezdő beszéd után az udvarról bevonultunk a tanterembe - vagyis Meseországba - és itt az első bemutatkozás után játszottak, énekeltek, ugráltak egy kicsit. Majd volt bábszinház, mindenki kapott egy-egy táskát, tolltartót, ceruzát - és persze egy-egy mézespogácsát. Tihamérnak annyira bejött a suli, hogy el sem akart jönni. Most meg várja a holnapot, ágya mellett a hátizsákja (mert hátha azt véletlenül itthon felejti ...) Cukker :-)








2015. szeptember 14., hétfő

Megszámlátatott...

és hijával találtatott...
vagy mégis plusszal? hiszen hozta a két fogát haza egy zsepibe csomagolva, a másik kettőnek meg már látszik a hegye... Holnap pedig suli!

2015. szeptember 7., hétfő

Az van, hogy

van nekem egy barátnőm, akivel 20! éve levelezek - de még soha nem találkoztunk, sőt beszélni is csak kétszer beszéltem vele skype-n, úgyanis Kaliforniában lakik. Az unitárius egyház keretei közt ismerkedtünk meg - volt egy testvértelepülésünk, irtam bemutatkozó levelet - ő meg engem választott... és jöttek-mentek a levelek, kezdetben gyakrabban, majd a virtuális világ betörésével kisé ritkábban, de akkor lett facebook és e-mail, láthattuk is egymást... közben férhez mentünk, nekem gyerekeim lettek, elkőltöztünk, ő is férjhez ment  - meghalt nekem is meg neki is az édesapja... Hogy miért irom le mindezt? mert a tegnap Bukurestben vettük el őt a repülőtérről - úgyanis meglátogat minket - a tegnap találkoztunk előre élőben. és pontosan olyan mint ahogyan elképzeltem... Nem mondom, hogy nem voltak nyelvi nehézségeim elsőre, mert az én berozsdásodott angolomat alig lehet összevetni az ő folyékony, pergő amerikai stilusával - de elég jól elbeszélgettünk a fáradtság ellenére is. A gyerekek Tatáéknál lesznek a héten, hogy mi tudjunk egy kicsit jönni-menni, beszélgetni, pihenni - ma például azonnal a Drakula kastéllyal és a Brassói Feket templommal inditunk ...

PS : nem is én lettem volna, ha nincs egy gigszer : felkelünk éjjel 2-kor, álmosan pár óra alvás után, és beautózunk Bukarestbe (ami úgy-e csak 150 km - de az út kb. 3 óra a hegyek közt a szerpentinen... ahhoz hogy megérkezünk, nézzük az érkező repülőket és sehol egy olyan, hogy Frankfurt. Sőt : még 5,20-as időpont sincs... megnézem az e-mailt , és akkor ér a meglepetés : 5,20 PM!!!! és én mindvégig meg voltam győződve, hogy reggel jön és kész! mert nekem a délután 5, az 17,20.... Nem mondom, hogy Apuci boldog volt elsőre... de értékelem, hogy nem veszekedett, dühös voltam én eléggé magamra. De az első sokk után megvettük az árút, amit amúgy is vettünk volna, bepakoltunk, megreggeliztünk - majd elmentünk moziba...évek úta nem voltunk kettesben moziba... majd beléptünk nézelődni az IKEA-ba, ebédeltünk - és épp, hogy odaértünk a reptérre időben. Végülis nem is volt az olyan rossz nap...

2015. szeptember 4., péntek

Tengeres, nyaralós

Nagyon jó volt ez az 5 nap!!! főleg, hogy már le is mondtunk róla - elfogadtuk, hogy az idén nem megyünk és kész - de kár lett volna kihagyni. Főleg, hogy nagyon jó idő volt - 27-30 fok körül , folyton kentük a gyerekeket és magunkat, hogy ne süljünk meg... Éjjel utaztunk - reggel 7 körül érkeztünk és azonnal a tengerpartra mentünk - persze fürödni kellett, mégcsak azt sem várták meg, hogy a fürdőruhákat előkeressem :-) és könnyü volt nekük - egész éjjel aludtak - nekem akkor már eltelt a 24 órám amióta ébren voltam... de úgy 11 körül kiszedtük őket a vizből és elfoglaltuk a szállást, megebédeltünk és jó nagyot aludtunk. Délután pedig egyik kedvenc helyükre - egy hajós játszótérre mentünk (kicsit csaltunk, mert autóval mentünk majdnem a helyszinig séta gyanánt....)


És másnaptól már be is állt a napi programunk : délelőtt 9 körül lementünk a partra - itt fürdés és sarazás volt a program - Apucié volt a fürdés része, én felügyeltem a saras blokkot :-) felváltva pihentünk/napoztunk. Majd délben ebéd/alvás - délután meg valamilyen program fagyizással és vacsorával összekötve. Mivel rákészültem, hogy esetleg nem lesz jó idő - rákerestem a neten Mamaia/Konstanca nevezetességeire - igy voltunk egy délután Delfináriumban - és volt mellette egy vadaspark is, ami akkorának bizonyult, hogy nem is tudtuk bejárni kétésfél óra alatt... a delfinek Boró kedvencei voltak - az állatok pedig csak hazai állatok - de mégis nagyon élvezték a nyuszikat, kecskéket etetni :-) sőt láttunk pelikánt, hattyút, struccot, szarvast, őzet, vaddisznót, zergét is





A másik program a felvonó volt amit kinéztem - 2 km-t utaztunk a levegőben 50 m;terrel a tengerpart felett - úgy gondoltuk majd visszasétálunk az autóig. De : megláttam azt a hosszú stéget, amit most pár éve épitettek és amely 500 méterre nyólik be a tengerbe... azt ki kellett próbálni. És ha már ott voltunk - sétahajóztunk is egyet...





Utolsó este pedig a turisztikai kikötőbe mentünk megnézni a hajókat - a terv a kikötői séta mellett az akvárium lett volna - de az sajnos már bezárt amire mi odaértünk - igy csak sétáltunk, fagyiztunk - maradt látnivaló jövőre is :-)

PS : az idén csak ötösben voltunk -  Bogi nem tartott velünk - ez eléggé rosszul esett, utolsó percig reménykedtem meggondolja magát - még a szállást is úgy foglaltuk, hogy esetleg ha mégis, akkor legyen esély pótágyat is berakni... végül csak itthon maradt... de - minden nap többször hivott, mit csinálunk... most meg úgy látom, mintha kicsit féltékeny is lenne a kicsikre... Nem mondom, hogy nem furdalt a lelkiismeret, hogy itthon hagytam - de mégis sokkal pihentetőbb volt a kicsik örömének örülni, mint rászólni, elvonszolni őt nyaralni, majd mérgelődni azon, hogy nem élvezi... Viszont a jövő heti, rég várt tábora elmarad - és nekem sürü hetem lesz (erről később) és úgy döntött velünk tart :-) sőt : holnap megejti velünk eggyütt az első kibakancsos túráját is - úgy gondolom el kell engedni néha, hogy vissza tudjon térni hozzánk ...