2015. május 30., szombat

Mekkora az akkora?

A kertem ismét :-) Itt inkább a szivárványt akartam megörökiteni, de jól látszik a kert is: a jobb oldalon vannak a hagymák, a répa, petrezselyem, a paszuly (téli), elől a cukkini, zőldpaszuly, utána paprika, hátul a paradicsom, uborka. Középen a borsó - másodvetés, még egy ágyás répa, mangold - ezek nincsenek kikelve még... de a teraszozott részen már van eper (még zőld), saláta, zőldborsó (hamarosan szedhető) és a korán elszúrt zőldhagyma is. Ahol gyomos, oda már azóta ültettünk padlizsánt és pritamint, sütőtököt... mifelénk csak 'Orbán' után (május 25) szoktuk kiültetni a palántákat, mert akkor lehet még fagy is - most is kemény 6 fok volt azon a reggelen, gondolkodunk egy melegházon jövőre...

 Ez pedig a virágoskert - részlet :-) alakul
Amúgy még van tennivaló bőven - napi szinten a locsolás, kötözés, gyomlálás, kapálás.... terülterendezésileg pedig még egy sziklakert is lesz majd valamikor a a vörös téglafal után.

2015. május 28., csütörtök

Ovis projekt : kenyérsütés

Megvolt, szépen lezajlott - bár bevallom egy kicsit (vagy inkább nagyon :-) izgultam előtte, hogy fogják érezni magukat a gyerekek, sikerül majd lekötni a figyelmüket? mi lesz ha esik az eső? meglesz minden időre? meg hasonlók - de tapasztaltam, hogy mint mindig : sokkal egyszerübb a gyakorlat mind az elmélet és hajlamos vagyok túlaggódni a dolgokat... Talán tegnapelőtt kezdeném a mesélést, amikor éjjel 1 körül feküdtünk le - kicsit takaritottam, előszedtem az edényeket (bográcsolás is volt), kovászoltunk, elkészitettem a savanyúságot, lisztet, a kalács hozzávalóit - hogy délelőtt csak a történésekre kelljen majd figyelni és ne keresgélni. Viszont igy a reggel 6 órai ébresztő kicsit korainak tünt - de nem igazán volt időm lustizni - reggeliztünk, összepakoltunk, lefőztem egy termosz kávét, kikészitettem a csészéket - és már jöttek is az ovisok - 9 körül kezdetét vette a dagasztás. Utána mindenki elővette a szendvicsét - de volt aki nem hozott - igy gyorsan vajas, lekváros és zsiros kenyeret kentünk tizóraira. Majd az Anyukák elkezdték főzni a gulyást, én a kalácsot pakoltam össze - közben kenyeret szaggattunk a gyerekek aktiv részvételével és jött a fő attrakció : a teknőkaparás :-) majd kenyérbevetés, ebéd, énekeltünk egy kicsit, kiszedtük és levertük a kenyeret (ez is bulis volt :-) Ők elmentek sétálni az erdőbe amig a kalács kihült - én összepakoltam egy kicsit, utána kalácsot ettünk. De volt játék, kergetőzés, hintázás, labda - én úgy láttam egy szép nap volt - mi nagyon élveztük. Igaz, miután elmentek senki nem volt fáradt - de 5 perc rajzfilmnézés után egy halomban hortyogott a három kisovis :-) én meg csak néztem ki a fejemből - akkor éreztem csak mennyire elfáradtam... De nem bánom, hogy bevállaltam : a fáradtság elmúlik, de a csillogó szemek kárpótoltak mindenért :-)
PS : csak egy félórával azután kezdett el esni, miután az gyerekek elmentek .
Dagasztás :
és játék kint
a teknőkaparás
Kenyérvivő gráciák :-)

Levertük ...

és a séta előtti pillanat Dadus nénivel

2015. május 26., kedd

Izgalom

Nem mondhatnám, hogy unalmas az életünk - hát nem, sőőőőt... vagyis alig gyógyult meg a lábam, elmúlt a náthám (ezek emlitésre sem méltóak), a kicsik is köhögni kezdtek. Igy Boró csütörtök óta, Bulcsi pedig pénteken nem volt oviba. De a legnagyobb izgalom okozója mindig Ő, a drága középsőm, az izgimozgi, mindig kiváncsi, mindent kipróbálni akaró Tihamér. Ő az aki két évvel ezelőtt, pontosan ilyenkor majdnem kiszúrta a szemét bottal - az apró cseprő vágásokat, sebeket, eséseket nem is számolom - de most sikerült ismét a két évvel ezelőttihez hasonlót alkotni : elvágta a kezét - a fejszével! Azzal a fejszével ami mindig ott van a fásszinben, úgyanazon a helyen, elérhető magasságban (bár neki már a magasság sem akadály) és soha nem láttuk, hogy piszkálta volna. Vagy kérte volna legalább. Vagy érdekelte volna. Na mindegy : most jött el az ideje és valami késztetésből mégis kézbevette a fejszét. Kint voltunk mind a kertben, Bogi egyszer szól, hogy Tihamérnak vérzik a keze. Mivel nem hallottam sirni - és rendszerint minden apróságért nagyon kiereszti a hangját - nem vettem komolyan, mondtam Boginak kösse be, majd meggyógyul... ez egy bevett praktika nálunk, rendszerint megnyugtatja őket, megadja a fontosságérzetüket és rendszerint a következő tiz percben meg is vannak gyógyulva :-) szóval Bogi bekötötte - de mégis kijött és szólt, hogy ez vágott seb... még szöszmötöltem egy kicsit kint - de mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ránézzek... a 'beteg' bent jajjgatott, hogy fáj, kérdeztem mit csinált? nem akarta elmondani - odacsiptette - mondta. Elvágta - vallotta be... mivel? a fejszével! na itt ment ki a lábamból az erő - hivtam Apucit... kicsomagoltuk a kezét : nem nagy vágás, inkább mély a párnás kézháton... Ekkor hatalmas koppanás : az első sorban figyelő Boró ájultan esett az asztal alá... Én Borót kaptam fel - Apuci Tihamért csomagolta össze és elrohant vele az ügyeletre... totál pánikba voltunk, én annyira, hogy egyszerüen nem találtam Tihamérnak tiszta polót/nadrágot... Borót felmostam - a fiúk elmentek. Visszamentem a kertbe, hogy valamivel elfoglaljam magam, amig hivnak... Jó óra múlva szólt a telefon, hogy minden rendben : Tihamér kapott tetánuszt és egy őltést a sebére - szerencsére nem ért inakat, ereket a fejsze. Hatalmas kötéssel a kezén, diadalmasan tért haza : Apuci szerint annyira üvöltött, hogy 5 orvos is berohant a rendelőbe... és miközben varrták a sebét, felváltva üvöltött, majd érdeklődött melyik csipeszt mire használják... jellemző :-) most már megnyugodtunk, bár egy hétig még kötözésre fogunk járni, jövő héten meg kiszedik a varratot - ma pedig nem ment oviba. Megölelgettem örömömben, hogy nem lett nagy baja : ő pedig ünnepélyesen megigérte, hogy nem fog a fejszéhez nyúlni, egy darabig gondolom mindenképpen nem... Most egyelőre megmarad a bogarak befogásánál és megfigyelésénél :-)

2015. május 23., szombat

Bogival szülőin

még nem voltam, ez volt az első alkalom. De milyen jó, hogy ott voltunk mindketten : megtudtam, hogy az Oszi is úgy gondolja, akárcsak én : 'kicsit' elszállt az én nagylányom : pengeélen táncol, már ami a románt illeti... egyébbel semmi gond, sőt kitünő a magyarja és a matekja, csak ne lenne az a fránya román. Merthogy három hét múlva vizsga - és ez a majdnem bukás vagy az esetleges bukás teljesen elvágja a lehetőségeit, pedig amúgy nem lenne buta. Úgy néz ki sikerült megértetni vele, elbeszélgettünk normális hangnemben, kicsit riadt is lett, mikor megértette saját magával lő ki, mert nem tanul. Egyszerüen nem akarja és kész - én meg nem tudok helyette tanulni, tehetetlennek érzem magam. Mindenesetre egyelőre nincs buli, haverok, ifjúsági egylet, koncertek stb. - TANULÁS van. Ha meg nem menne át, akkor az én szemszögemből a bukás tán jobb lenne mint a pótvizsga, mert a pótvizsga augusztus végén van és akkor majd bedugják egy maradék helyre... de majd meglátjuk, addig izgulunk - én legalábbis nagyon... És hogy ti is érzékeljétek, mennyire kamasz : ma reggel hivtam, segitsen nekem a kertben : most épp a cukkinisorból igyekeztem kiirtani a gyomot, a kapálás meg nem elég, ha eső éri visszaköthet a gyom : ő gyomlált, én meg utána kapáltam. Megmutattam : EZ A CUKKINI!. Visszakérdeztem : megmutatta. Elkezd gyomlálni, és mit húz ki legelsőnek???? A CUKKINIT!!!!

2015. május 21., csütörtök

Azt még nem is mondtam,

- hogy pénteken megvolt a negyedik csajos buli : most nem voltunk sokan csupán 11 lány és két fiú :-) de nagyon-nagyon jól éreztem magam, majdnem 12-re értem haza : reggel pedig 6-kor már ébresztő volt a kirándulás miatt. És ezt azóta sem sikerült kipihenni :-(
- hogy vasárnap Anyumnak szülinapja volt, tortát is sütöttem, ebédelni voltunk - jó volt a családdal lenni :-)
- hogy hétfőn reggel megnéztem az egyenlegemet a kártyámon (volt rajta pénz!), majd elmentem vásárolni : erre meg eltünt! Ott álltam az üzletben a cuccal, pénz nélkül - gyorsan riasztottam Apucit, majd be a bankba - semmi okosat nem mondtak, csak hogy menjek be másnap... a tegnap tudtam bemenni ismét - minden rendben volt, megvan a pénz...
- kedd, szerda : disznóvágáson voltam, kedden csak este 9-re értünk haza... a tegnap meg fél ötre és itthon csalódottan vettem tudomásul, hogy Apuci az autókulccsal elvitte a házkulcsomat is - igy 3 órát voltunk az udvaron - közben kapáltam, gyomláltam egy csomót
- hogy Boró mára elkezdett köhögni és volt egy kevés hőemelkedése is sajnos, úgyhogy ma doktornénivel inditottunk - és ma délután meg szülői Boginak - khm, alig várom....

2015. május 18., hétfő

Ismét kirándultunk

Ismét a kicsikkel - Bogi már nem jön velünk : Hozzá mi felnőttek vagyunk, a kicsik meg kicsik... Tagjai vagyunk egy egyesületnek, ők szerveznek ilyen túrákat kisgyerekes szülőknek - szerintem nagyon jó kezdeményezés, a tavaly indult. Bár elég sok kérdőjel volt bennem a túrával kapcsolatosan - el merjek indulni a lábam miatt? hogyan bir majd Apuci a három csemetével, ha nélkülem mennek? milyen idő lesz? mert esőt mondtak egész hétvégére - végül mégiscsak úgy döntöttem a lábfájás és a nátha mondjanak le : megyünk! Szombaton reggel fél hatra volt az ébresztőm beállitva - esőkopogásra ébredtünk. Megfőztem a kávét, közben percenként mentem ki a teraszra, kémleltem az eget - szürke volt minden, zuhogott. Végül eljött a pillanat, amikor nem lehetett már tovább halogatni : pakolni kezdtem... csere nadrág, cipő - a kicsiknek, poló, zokni, esőkabát - mindenkinek. Készitettem egy-egy szendvicset (zsömlét sütöttem előző napon), csoki, alma, banán, keksz, pótkajának kenyér, konzervek. Hatalmas hátizsákja lett Apucinak - nekem a viz maradt és a kulacsok. Még vittünk egy Anyukát és kislányát - és imádkoztunk, hogy 50 kilométerrel arrébb ne essen. És csodák csodája igy is volt! teljesen száraz volt az út amikor megérkeztünk! Útnak indultunk - a gyerekek most már rutinosan kapaszkodtak a hegyoldalon, végig erdő között haladtunk. az első pár lépés után Tihamér azonnal talált egy óriás éticsigát, amivel azonnal népszerü lett a lurkók között. Az első fél óra neki még nyögvenyelős volt, mert fáradt, nyafogott, hogy nem birja, álljunk meg pihenni - de mondtam beszélni meg mászni is nem lehet, próbálja meg hallgatva :-) az első pihenő után meg egymásra találtak az egyik kisfiúval, Bencével - na innen kezdve csak fékezni kellett őket, hogy lassabban :-) Ez a túránk 'csak' 11 km volt, 700 m syintkülönbséggel - 1500 m volt a legmagasabb pont a menedékháznál. És gyönyörü volt! annyira imádom a hegyeket! amikor csak mászol és mászol : majd kiérsz és elakad a lélegzeted! de ezt látni kell - szerintem a képek sem adják vissza azt szépséget, mélységet amit ott helyben látsz. A gyerekek nagyon jól érezték magukat - mi is. A menedékháznál megebédeltünk, kávéztunk - a gyerekek játszottak - végül a tervezett 2 helyett majdnem háromkor indultunk vissza, annyira jól érezték magukat. Vissza meg a Zernyesti szoroson jöttünk : 200 m magas sziklafalak között. Akkor már nagyon be volt borulva, érződött a levegőben, hogy készülődik a zuhé... De szerencsénkre csak akkor kezdett zuhogni - mit zuhogni, ömleni - amikor mindenki beült az autóba. Szeretnek minket ott fent :-) a tegnap meg egész nap csak lebegtem :-) annyira feltőlt a hegy. A következő pedig egy sátorozás lesz - remélem megyünk!














Ez pedig a csúcs - felhőbe burkolózva


A visszaút a szorosban

Bence és Tihamér

2015. május 15., péntek

Kertes, gyerekes, beteges...

A hét első pár napjában annyira jól éreztem magam, hogy elkapott a kertészkedési hév : felkapáltam a répát, céklát, hagymákat, salátát... ültettem még két ágyás hagymát - ezt télire, palántát... elültettem a sütőtököt, kigyomláltam az epreket és a ribizlit - fel is kapáltam :-) majd jött a virágágyás - azt is... rengeteg mag elhullott a tavaly, sok kel ki, nem győzöm irtani. A bosszúságom másik forrása pedig az, hogy vettem 10 tő rózsát a koratavasszal - ebből 2 azaz kettő darab hajtott ki csak! már ki is akartam hajitani a szemétbe - Anyum azt mondta hagyjam még, hátha kihajtanak (egy fenét!!!) a muskátlikat még beteg lábbal megmetszettem úgy két hete, a hajtások egy részét csak úgy simán elszúrtam, a többit meg gyökerezni raktam - nagyon elnyúltak a télen a pincébe, kell egy kis idő, amig olyan szép dúsak lesznek - addig is bohócvirággal, lobéliával és napvirággal próbálom feldobni egy kicsit a teraszt .... Végre elkészült a füszerspirálunk, aminek az alapjait már egy éve lerakta Apucink, majd valamiért elakadt vele - a hétvégén meg a barátunk csak úgy lazán összerakta - szerintem nagyon jó lett - tele is ültettem mindenféle maggal - szerintem fele nem fog kikelni majd a szabadfőldben, mert ilyeneket vetettem mint : tárkony, metélőhagyma, zsázsa, kapor, leostyán... de megyünk szombaton Anyumhoz, ő igért különböző füszernövény-gyökereket - azok is ide kerülnek majd... ennyi röviden a kertes része - és ehhez aktivan hozzákapcsolódik a gyerekes téma is : mert ki lenne más a segitségem a kertben, mint a gyerekek :-) amióta jó idő van, szinte minden percben kint vannak - este alig lehet beimádkozni őket az udvarról, nem ritka, hogy fél kilenc/kilenc az óra amikor bejönnek többszöri figyelmeztetés után . és akkor még jön a vacsi, fürdés (legtöbbször salak marad a tusoló lefolyónál :-) és amire lefekszünk megvan 10 óra is... és akkor persze reggel ennek arányában lelkesek, amikor fel kellene kelni - persze negativ irányban... Azt ne is monjdam, hogy a logopédiás feladatok most éppen teljesen parkolópályára kerültek - egyrészt sok is a feladat, a tanárnéni belehúzott, másrészt meg érdekli is T.-t a szinezés, hibakeresés meg hasonlók, amikor odakint lehet labdázni, békát cukkolni, biciklizni. Na persze! De ügyes már szerintem, átvették mind a 8 hangot, szépen alakul - a feladatok pedig meglesznek, vagy sem :-) És végül : a jó idő örömére elkapott a nátha - az az igazi orrfolyós, fejfájós, tüsszögős - lassan egy hete húzom, kezeltem magam vitaminokkal, mézzel, teával - ma annyira gyengén ébredtem, hogy elmentem a doktornénihez - AB-t irt fel, remélem használ... de mi lesz a hétvégével, nem tudom : ma este csajos buli, holnap kirándulás, vasárnap Anyum szülinapja (tortát sütök)... össze kell kapjam magam!

2015. május 10., vasárnap

Bográcsgulyás, játszótér, Bagdi Emőke :-)

Pénteken voltam másodszor 'kenetni' - és annyira jól voltam - ergo: nem birtam magammal - hogy pénteken este megkértem Apucit, hadd hozzam haza Bogit este én, összekötve egy gyors bevásárlással. Olyan jó volt végre újra önálló lenni! Bogi pedig csak csacsogott, amikor már hazaértünk, akkor kerekedett el a szeme, hogy : Hoppá, hát te vezetsz???? És igen, ezzel kezdetét is vette a megszokott, jó kis eseménydús hétvégénk : szombaton a barátnőm jött ki hozzánk (vagyis elmentem és kihoztam) babgulyást főztünk kint a bográcsban (nesze neked lábpihentetés : a bográcsolás az nálunk kész kalandtúra, amikor mindent ki, majd behordunk a konyhából a kertbe :-). Levágtuk Borónak a haját, már nagyon le volt nyúlva - most csini, cukker fejecskéje lett, és ami lényeges, nagyon hasonlit az én frizurámhoz, csak az övé csinibb :-) délután meg fagyizni, játszóterezni mentünk... déli alvás kimaradt, este 8 után értünk haza... Vasárnap kijöttek egy barátnőmék beteglátni :-) a beteg pedig épp pizzát gyúrt - jó kis pizzaparty kerekedett belőle, a gyerekek rakták a cuccot a lapra - majd jött az elismerés : finom lett :-) 5körül én leléptem : Bagdy Emőke előadásra mentünk Anyummal : ez már egy régebbi program, csak még annyira bizonytalan voltam a héten a lábam miatt, nem is tudtam : megyek vagy sem. A jegyeket a neten rendeltem meg, a belépésnél kellett elvenni, előtte pedig elmentem Anyum után. Nagyon jó volt hallgatni Őt, megfogó, magával sodró az előadásmódja, hát még az üzenete. Új dolgokat nem mondott, inkább tudatositotta, megfogalmazta azokat a dolgokat amiket én magam is észrevettem már. Az előadás az Optimizmus, altruizmus, spiritualizmus cimet viselte - nem is mesélnék róla, csak ennyit : mennyire fontos az, hogy optimisták legyünk - és hogy ezt elérjük van egy egyszerü, gyakran alkalmazott fogás : az irás terápia :-) mert amikor leirjuk a gondolatainkat, megfogalmazzuk és összeszedjük a gondjainkat, máris megszabadulunk a terhétől, hát még ha valaki el is olvassa ezeket! vagy egy másik gőzkieresztős fogás : elbeszélgetni valakivel, elmondani ami bánt, ahogyan megélted a dolgokat, még akkor is, ha a másik semmi egyebet nem tesz, csak meghallgat! Sőt, nem is szabad mást tenni csak hallgatni, illetve elmondani a saját dolgaidat... és bizonyitottan, ha ki tudod ereszteni a gőzt, akkor máris javult a közérzeted, jobban tudsz figyelni magadra és másokra. És még egy tényező : derülátó vagy akkor is, ha szeretsz valakit, felméred kinek van feltétlen szüksége Rád!!!! És rájöttem hálás vagyok, mert vannak barátaim, gyerekeim, akiknek fontos vagyok/lehetek, akikkel megoszthatom a gondolataimat és teljes életet élhetek :-) És ez olyan jó!!! Köszönöm :-)

2015. május 7., csütörtök

Anyák napjára

Tihamérék hétfőn szerepeltek, kicsik meg kedden. Tihaméréknál klasszikus éneklős, versmondós 20 perc volt, kaptunk 1-1 szál virágot és egy sk gyurma-nyakéket, nagyon büszke volt a drága, mert ő készitette, egész délután rajtam volt és megigértem még felveszem :-) A kicsiknél nagyon jópofa dolgot találtak ki az ovónénik : volt 1 ének előtte-utána, majd egy vetités : mindenik gyereket megkérdezték, hogy milyen az Anyukája, mennyire szereti az Anyukát és mit szokott segiteni otthon. Nagyon  megható, ahogy a gyerekek elmondták ezeket a dolgokat, nem lehetett megúszni a könnyezést és a nevetést. Majd egy-egy Anya-portrét kaptunk és egy-egy szál virágot :-)




És Anyák napja ide vagy oda, a kicsik szereplése után Tihamér hatalmas botrányt csinált, mert ő is akart nekem adni képeslapot és virágot... virág az volt, képeslap meg úgy-e nem... hát hatalmas bömbölésbe kezdett, hiába magyaráztam, hogy nem az ő csoportja és hogy tőle is kaptam már egy nyakéket.... nem tudtam megvigasztalni és persze mindenki kérdezte mi a baj... valahogy lecsendesedett és elment szaladgálni, én közben beszélgettem az egyik Anyukával, mert rákérdezett, hogy T. a középső? Mondtam igen és valószinü ezért is érzi úgy, hogy nem kap elég figyelmet... de közben Bogi és Apuci pont a hátunk mögött állt, és ők is szinte egyszerre vágták rá jó hangosan, hogy : De mi sem!!!!a körülöttem állók meg felnevettek :-D

2015. május 6., szerda

Megkentek :-)

és levettem a térdfixálót :-) Hogy az elején kezdjem : Apósom már a balesetem utáni első beszélgetésünkkor mondta, hogy menjek el és massziroztassam meg a térdemet, mert hanem az mindig fájni fog... keressek valakit és rakassam rendbe az inszalagokat, mert hanem lemerevedik a lábam... Hittem is neki meg nem is, úgy voltam vele, hogy a doktor csak jobban tudja, bár józan logika szerint is ha valami elmozdul, akkor azt vissza kellene rakni a helyére, hogy ismét egyensúlyba kerüljön, gyógyulni tudjon. Hittem benne, hogy a rögzités és pihenés hatására majd regenerálódik a testem, erős vagyok, minden jó lesz! Mégis, igy egy hét után is valahogy volt egy olyan érzés a lábamban, hogy idegen, hagyom el ha beleakad valamibe - meg zavart az is, hogy nem tudtam behajlitani, merevnek éreztem - nem láttam a végét, hogy majd 2 hét múlva mitől lesz ez jobb? Még a hétvégén irtam a Facebookon egy ismerős masszőrnek, hogy csinál ő ilyen gyógymasszázst? vagy tud esetleg valakit? Meg irtam a helyi csontkovácsnak is - ő tudott volna adni időpontot : pontosan egy hónap múlva... A masszőr lány meg a tegnap irt, nem volt itthon a hétvégén, a tegnap én meg már túl voltam a 'kenésen'. Apósom a tegnap reggel telefonált, hogy talált valakit, Laci bácsit, Zabolán lakik (egy aprócska falu kb. 50 km-re tőlünk...), megyek? mert ő azonnal indul, elmegy, megkérdezi, majd elvisz és haza is hoz utána. Mivel az utóbbi két nap eléggé fájt a lábam, éjszaka is csak fájdalomcsillapitóval tudta pihenni - úgy voltam vele, hogy mindegy, ennél rosszabb nem lehet, egy kis masszázs meg nem árthat. És elmentünk... Pici falu a hegy tövében, az udvaron fenyőfa, hatalmas tornác, a tornácon egy kanapé, rajta két lusta macska :-)Oda ültem én le, macskák mellé, a bácsi pedig hozott egy barna 'kicsiszéket', elém telepedett, ölébe fogta a lábamat, bekente valami saját kenőccsel és munkának látott. Kb. 20 perc volt az egész - a bőr alatt megkereste az inakat és a helyére simogatta őket. Nem volt egészen fájdalommentes, de annyira rossz sem - kibirható. Időnként felállitott, hogy nézzem meg, hogy jobb most? és igen! újra az enyém volt a lábam, éreztem, hogy van, az oldalsó duzzanatok eltüntek róla, ismét az a régi érzés volt, hogy jó a lábam, használhatő - sőt 90 fokban már hajlitani is tudtam... a végén meg valami folyadékkal locsolta meg (saját gyógynövényfőzet) ezt belemasszirozta, majd úgy nedvesen bekötözte rugalmas pólyával, hogy visszatapadjanak az inszalagok. Ennyi :-) Közben a néni pitypangszirupot főzött, hozott kóstolót, elmondta a receptet : ma én is főzöm :-) hazafele pedig már váltott lábbal mentem fel a lépcsőn! és azt mondta pihentessem és mozogjak is azért óvatosan, vigyázva a lábamra... Pénteken ismét megyek :-) Telefonjuk? ja, az nincs, de otthon szoktak lenni :-)

2015. május 3., vasárnap

Majális

A tegnap csak eljutottunk sétálni egy kicsit (vagyis vitt minket Apuci) - Tihamér szerepelt a városnapokon a gyerekszinpadon, nem szerettem volna, ha ez miattam kimarad. Sőt - mentem én is - bár azt hittük elmarad, mivel zuhogott péntek este óta. De szerencsére délre kitisztult, sütött a nap, meleg lett - igy még fagyiztunk, lángosoztunk, játszótereztünk, sétáltunk is egyet hatosban és mennyire tudtak örülni, hogy ott vagyunk mind, eggyütt - eléggé ritka pillanat. Kaptak vásárfiát is - egy-egy furulyát választottak egyöntetüen és használják is azóta : egyikük énekel, másik kettő furulyázik :-) vagy táncol :-) Jó későn keveredtünk haza, mondjuk ez miattam is volt, mert naaagyon lassan tudok menni - kimaradt a déli alvás igy este nyolckor aludt mindenki. Jó napunk volt a tegnap is, bár az előző esős, nyüglődős szombat után nagyon kellett már egy ilyen ismét.




2015. május 1., péntek

Mai

Ezért is szeretem itt kint - csak kimegyünk és van minden - meleg, levegő, virágok, nap - eljátszanak kaviccsal, virággal, vizzel, főlddel... A kertünkben egy kinthagyott dézsába pedig egy békacsalád kőltözött - az ő megfigyelésükkel telt a ma délelőtt. Bulcsú mindenképp ki akarta őket csalogatni, valahogy igy : brekeke, brekeke... megszoktak minket és csak lebegtek a vizen és kukucskáltak :-) Közben Boró virágot is szedett, koszorút fontam - találtak egy csigát és nem nagyon féltek tőle - a csiga sem, felmászott Bulcsi kezére :-) Lopva elszórtam az őszirózsamagokat, amig Apuci le nem tolt érte... Ők meg Anyummal előkészitették a további ágyásokat a holnapi ültetésre. Jó napunk volt!