2015. január 28., szerda

Alig élek

vagy élünk... Bulcsi szombat estére lett lázas, a hasa fájt - vasárnapra meg kezdett folyni az orra is, meg köhögött ... nem is aludtunk szinte semmit, csak raktam a borogatót a csuklójára/talpára, kuppot is kapott és Ibalgint. Vasárnap nem is evett, látszik a fényképen is mennyire bágyadt. Vasárnap már Apuci is mondogatta, hogy érzi a torkát, estére meg nekem is szúrni kezdett és jött az a levertség... Szerencsére Anyum itt maradt, igy a lázas Bulcsit nem kellett magammal cipelnem a többiekkel eggyütt oviba. Doktornénihez mentünk - csak a torka piros, gyuladáscsökkentőt kap, Stodalt, C vitamint - mára már jobban is van. De ma Boró is itthon maradt, neki is fáj a torka - a tegnap délután pedig Apuci egyik kanapén feküdt, én a másikon - mindkettőnket rázott a hideg... Valami frászfene virus, az oviba ma csak nyolcan voltak a kicsik csoportjába. Most olyan jól esik itthon, jó meleget csináltam, teázunk és pihenünk, rajzfilmet nézünk. Gyógyulunk.

2015. január 22., csütörtök

Tegnap

Szabadnapot vettünk mind - hirtelen alakult ez igy, Apuci jött az ajánlattal, hogy akkor nem dolgozna, menjünk a gyerekekkel fürödni ... Boginak nem nagyon volt kedve - ez meg sem lep, úgy-e - majd jött volna, de kizárólag a szabadnap miatt.... Végül úgy döntött, hogy suli és utána ment egy barátnőjéhez... A kicsikkel mentünk hát, nem messze tölünk nyilt egy wellnessközpont - nagyon be voltak indulva már a hir hallattán - hát amikor meglátták, mit is jelent ez.... volt gyerekmedence, úszómedence, jacuzzi, finn és infra szauna, gőzkamra - egész napra fizettünk be, gondoltuk maradunk amig jó érezzük magunkat... Elsőre azt sem tudták mit próbáljanak ki - első körben kb 2 óra alatt végigmentünk mindenen - az első helyet a mély (1.2 méteres) medence vitte el - meglepően szerettek itt lenni - úszógumival úgyan, de többször is végigmentek rajta oda-vissza, és bár volt párszor, hogy elmerültek, nem volt semmi gond. Mi meg Apucival felváltva szaunáztunk is két-két kört. Jó volt nézni az örömüket - Tihamérnak meg volt egy olyan kijelentése, miszerint : Ez életem legszebb napja!!!! annyira édes volt! Este fél hétkor indultunk hazafele - mivel nem aludtak, már nagyon fáradtak voltak - itthon még egy gyors vacsora - 8kor pedig ágyban volt mindenki. És az a kajamennyiség amit betermeltek a tegnap! Atyám! : itthon reggeliztünk, ebédre pizzát rendeltünk (3 nagyot) - ebből falatozott mindenki rendesen, majd 5 körül kezdték, hogy mikor is esszük meg a magunkkal hozott pogácsát és kifliket? itthon meg vacsi. Ma meg a kegyetlen valóság : oviba kellett menni - nincs igazság! :-)


A kilátás gyönyörü - bár ez a képeken nem annyira jön át :

2015. január 19., hétfő

Hétvégi kreativ

Már december óta készülök erre - akkor ugyanis elmaradt egy adventi naptáras tevékenységünk, a 23.-i  - 24.re csak egy mese volt, amit reggel elolvastam - na de ezt hallom már egy ideje, hogy azt meg mikor???? és mit???? Anya! ma megcsináljuk??? - persze a hajtogatós karácsonyfa már jelentőségét veszitette, majd elkészül jövőre... ez biztos, mert nagyon szerették/szerettük - bár én a végére kicsit elfáradtam már, bevallom. De mindenképp gyüjtögetem az ötleteket és most egy ilyen szinezős, havas házikót készitettünk :



Van aki csak szinezett, van aki csak ragasztott - és van aki mindent csinált (a csajok, persze :-). Vasárnap meg ismét egy naptár készült - kinyomtattam, kiszinezték, kivágtam - fölraktuk - minden nap beszinezünk egy számot - elmondjuk hányadika van, milyen évszak - berajzoltuk a szülinapokat - nagyon élvezik :-)
(vajon kinek lesz szülinapja 26-án? - ez itt a kérdés :-)

2015. január 16., péntek

Itthon készültek - II. felvonás

Ez még a hétvégi programunk volt - alig vártam már, hogy leteljen az első iskolai hét és ne kelljen korán kelni, pihenjünk egy kicsit. Erre meg : a múlt héten szalámi receptet kerestem a neten - szembejött egy blog csupa ilyesmivel : házi sajtok, kolbászok, szalámik.... és - párizsi! Ez már egy régi vágyam, hogy kipróbáljam, de valahogy nem vágtam bele eddig. Ez most egy annyira egyszerünek tünő recept volt, hogy egy életem, egy halálom - ezt most ki kellett próbálni. Meg az a sajt is - a fokhagymás... és nem is annyira bonyolult.... Na persze - pénteken bevásároltam, kialakult a hétvégi program : szalámi tőltés, kenyérsütés volt az alap, mellette meg jött a párizsi és a sajt, na meg egy torta is vasárnap délutánra.... És : szombat reggel tejoltóval beoltottam a tejet - vártam, kockáztam, vártam, leszürtem, vártam, kiboritottam, újrakockáztam, izesitettem, ismét gézbe raktam lecsöpögni, újabb várakozás - végül formákba nyomkodtam és lenyomtattam. Délután 5 után volt már! Ennyire egyszerü volt :-) Közben meg reggeliztettem, ebéd készült és párizsi.... Levezetésként pedig megdagasztottuk és feltőltöttük a szalámikat. Kovászoltunk. Nem volt egy egyszerü láblógatós nap, az biztos! És akkor : a szalámik megfüstölve várják a száradást (legalább két hónap), a sajtokat meg deszkára rakva forgatom, várom, hogy megérjenek - erről sem tudok nyilatkozni. A párizsi? azt meg leszólták keményen elsőre - bár azt hiszem a hiba nem az én készülékemben van - úgyanis hiába a többszöri alufóliás tekercselés, a viz úgyis beszivárgott, az ize meg ki - szóval kicsit izetlen lett, de úgy másképp teljesen párizsias ize van. Amúgy van egy ötletem : következőkor mübélbe tőltöm és abálom majd! Azóta elfogyott mindkét rúd - melegszendvicsbe rejtve simán megették :-) Kenyérben meg majdnem profik vagyunk. Kalácsban is :-) (és szerények)
Sajt készül

 Ez meg a párizsi

Ötletek és receptek innen :-) facebook oldal sok recepttel : https://www.facebook.com/fozzunkmavalamit?fref=ts

2015. január 13., kedd

Fent és lent

Csupa jó és szép dologról irtam mostanában, de van más is... mert úgy-e furcsa is lenne, ha minden csupa mosoly és kacagás... Valahogy az év kezdete óta dolgozik bennem valami, nem tudok rátappintani, de van egy ilyen keserédes, mindenelmúlikegyszer vonulata az egésznek. Nem tudom miért, nem bántott senki, jól vagyok, mindenki egészséges. És akkor itthon maradok teljesen egyedül és zakatol az agyam : mennyire vagyok én hasznos? mennyire elég ez nekem? elég ez nekem? mert néha ilyenkor úgy csinálnék valami mást is, mennék közösségbe, felnőttek közé ahol BESZÉLGETNI lehet... normálisan felőltözni... hasznos munkát végezni, amit értékelnek... Mert nem azt mondom, hogy nem hasznos az amit csinálok, csak hiába takaritok - másnapra már kupi van. Főzök, és jó nézni amikor étvággyal falatoznak, de... és el is szégyenlem magam, mert másnak nem lehet gyereke és pontosan ezért van elkeseredve, meg örvendek, hogy vannak ők nekem. Meg egyik éjszaka nem tudtam aludni, mert ilyen gondolatok kavarogtak bennem : mit csinálnék, ha (neadjisten) egyedül maradnék? tudnék dolgozni? és mit? mennyiért? van egy diplomám, de tanitani már teljesen kizárt, hogy visszamehetnék - most már nagyon sokan vannak nyelvtanárok, nehéz lenne állást találni. Forditónak? rengetegen vannak. Idegenvezető? egy csomó idő : napi 10-12 órás munkaidő nem nekem való 4 gyerekkel. Meg nem is tudnék munkát vállalni igy, hogy nincs aki rájuk vigyázzon amikor kell : ha betegek, itthon kell maradni. És nem szóltam akkor még a nyári szünetről - teljesen kizárt dolog! Majd valamikor 10 év múlva, akkor meg a korom miatt nem kellenék senkinek, mint ahogyan most is probléma lenne már. Szóval annyira felcukkoltam magam, hogy éjjel fél kettőkor fölkeltem, főztem egy teát, bőgtem egy sort. Nézzük csak miket is tudok : főzni, kézimunkázni, gyereket nevelni, háztartást vezetni - de voltam elárúsitó, titkárnő és előkönyvelést is vezettem már. DE nem lehet rám számitani, mint munkaerő! tudom, hogy nincsenek exisztenciális gondjaim, megy a munkaidőm, van biztositásom és fizetést is kapok érte, hálátlan vagyok - de akkor is, jó volna ha csinálhatnék valami mást is ... A végére jött azért egy ötletem, amitől lenyugodtam kicsit - de annak sincs itt az ideje még, arra is várni kell.

2015. január 9., péntek

:-)

Az egyik nap a 'Játék határok nélkül' cimű vetélkedőt néztük és Harsányi Levente énekelte a ' Száraz tónak nedves partján...' kezdetű örökbecsü dalt - azonnal beugrott, hogy mennyit fújtuk mi ezt anno az általános iskolában kóruson (és jókat röhögtünk rajta), néha nehezitésként három szólamba is, amibe jól bele lehetett zavarodni, a tanár feje meg lillult.... persze, hogy azonnal bekattantam, mert van egy ilyen funkcióm, hogy néha bekattan egy-egy dallam, valami zene, szöveg és az zakatol ott hátul pár napig, néha fel-feltör. Igy dudorásztam vezetés közben, teregetés közben, főzés közben - és azon kaptam magam, hogy ők is rákattantak (mert vevők minden hülyeségre, úgy alapból) - meghatározta az elmúlt pár napot, mert hol-innen, hol onnan csendül fel : Sej-haj, denevér, benned van a kutyavér..., vagy : Sej-haj devenér- Boró (dőltünk a nevetéstől). Vagy : Sej-haj kutyavér, benned van a denevér - Bulcsi (ismét röhögés). Majd vezetek, mindenki bámul ki a fejéből, leghátul Bulcsi vékony egérhangján rázendit... ezt az egyet megtanulták, az biztos. (ha nem ismernétek : Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol,/ hallgatja egy süket ember ki a vizben lubickol./ Sej-haj, denevér, benned van a kutyavér :-)
Másik : Bogi! Minden nap megvan a rutinunk, már egy éve, amióta ide kőltöztünk : Bogi mindennap 3-ig van iskolában, a kicsik fél négykor kelnek, én akkor indulok itthonról, háromnegyed négy-négy között szoktunk találkozni az ovi előtt. Ő addig maradhat az iskolába, vagy hazakiséri a barátnőjét (amig a városba laktunk 40 perc alatt ért haza gyalog vagy busszal, mindegy volt). DE : ő mindennap felhiv : 'Szia! Mit csinálsz? mikor jössz?' Van amikor bosszankodom (ha épp fent vagy kint vagyok és elhagytam a telefonom, észreveszem, rohanok - Bogi az! Vagy hallom, csöng - megyek és legalább háromszor hivott már! megijedek, hogy valami baj van, visszahivom - kérdések mint fönt :-) tegnap : meg sem várom, hogy megszólaljon, mondom : Szia - takaritok, 4-re érek be! - Ő : Tényleg??? . Nem birom tovább, elkacagom magam : Bogi, megbolonditasz, ki akarod nyirni a megmaradt idegsejtjeimet? mind a kettőt? erre megszakad a vonal - hát nem visszahiv!, hogy : hogy is mondtad : mind a kettőt???? Amúgy a tegnap kisebb botrány is lett ebből, mert másfél óra alatt 9szer - azaz kilencszer hivott, az utolsót meg Apuci vette fel az autóba és meglátta a hiváslistámot... Meg a tanulással is : reménykedik, hogy elfelejtem kikérdezni a leckét. A kicsiket lefektetem, szólok, hogy akkor nézzük át a leckét. Kötögetek - elvonul fürdeni, hajat szárit. Megnézi fent vagyok-e még. Nagy sóhaj. Levonul két füzettel. Matek és angol. Tudja. Akkor csak két órád lesz holnap? Ja, nem lesz még törci, német, román... még egyet fordul. Németből rendben, románt elmagyarázom. Törcit kérdezném : hát izé... megtanultam, de nem jut eszembe. Akkor nem tanultad meg - mondom én. De igen! mondja ő. Akkor tudnád - én. Tudom is, csak nem jut eszembe.... :-D Majd elismétli, felmondja. Kész vagyok!

2015. január 8., csütörtök

Extrém

- 26 fok volt ma reggel nálunk! nem is emlékszem az elmúlt években mikor volt még ennyi, de hogy hideg van, az biztos! A mi hőmérőnk 'csak' -20 at mért, meg az autó is ( mi egy kicsit magasabban vagyunk, az erdő alatt - és nyilt terepen - ez meglepő, de mindig melegebb van, mint lent a vőlgyben) - viszont a városban már -26 fok volt, a 30 km-re fekvő Brassóban pedig -33! A reggel fel sem adtam a vastag ruhákat, amig az autót be nem gyujtottuk - gondoltam megsporlom a macerát, ha mégsem tudnánk elindulni :-) De az autó indult, mi is - eszkimónak beőltözve :-) állitólag holnaptól már melegedik....
Amikor hazaértem reggel 8,20 kor :
a kinti és benti hőmérsékletkülömbség közel 40 fok!
Ez pedig egy térkép a ma reggeli hidegzónákról - a központi, -27 fokos zónában kell minket keresni :-) - Sfantu Gheorghe

2015. január 7., szerda

Macska az ablakban :-)

A múltkor láttam Viviennél ezt a bejegyzést a macsekról, és jót mosolyogtam rajta - mert úgy-e a mi Rudink is gyakran teszi ugyanezt : napozik az ablakpárkányon, közben szemmel tartja a történéseket, néha be is 'szól', hogy tudjuk : ő is van! Közel egy éve került hozzánk, irtam is róla akkoriban - a lelkesedése azóta is töretlen : mármint ha arról van szó, hogy bejöhessen. De ez nem ennyire egyszerü - mert bár nagyon szeretem a cicákat, azért azt már nem, hogy a szőrét széthullassa, mi meg beszivjuk... a macskának kint a helye szerintem (azért azokon az éjszakékon, amikor a hőmérséklet -20 körül volt, akkor beengedtük a pincébe, mert alapvetően szobatiszta). A nyáron elég sok egeret, madarat fogott, nagyon le is soványodott, pedig etettem rendesen - majd kapott gilisztahajtót - most ismét kigömbölyödött, és előszeretettel napozik a nappali ablakában. Igy :


És még hasonlit is Cimbire, nem?


2015. január 5., hétfő

Kettesben, hármasban

Az elmúlt egy hét amig a kicsik nem voltak itthon érdekes volt. Pihentető, csendes, nyugis - rendet raktam - nem volt aki széthordja a cuccokat, takaritottam - nem volt aki bepiszkitson, főztem és napokig volt kaja, meg is untuk amig elfogyott. DE furcsa hiányérzetem volt. Miután kipihentük magunkat úgy öleltem volna őket (Apuci szerint be kellett érnem vele :-) Egy szempontból megerősités is volt - hogy tudok én rendet rakni és meg is tartani (ez egy elég fontos dolog nekem - ha nincs rend teljesen kivagyok - és rendszerint nincs, tehát...). Viszont jó sokat pihentünk, olvastam (4 könyvet a pár nap alatt), filmeket néztünk, 10ig aludtunk :-) kötöttem 2 sapit :-) - termékeny hetünk volt. Szilveszterkor Bogi elment a barátnőivel bulizni - mi barátokkal megbeszéltük, hogy utcabálozni megyünk - tűzijáték és koncert volt a kinálat, a házibuli valahogy nem az én műfajom már - max.12-igy birok fennmaradni, utána meg kinlódás... Végül ők nem jöttek, mert hideg volt - mi 'egyszer élünk' alapon csak elmentünk. A hőmérő -18-at mutatott itthon, a városban meg -25 fok volt! Nem nagyon lehetett megmaradni egy helyben - a meleg termo ruha, vastag nadrág, pulcsi mellett is azonnal fázott a lábam, ha megálltunk. Megnéztük a tűzijátékot, majd Nagy Feró koncert volt 1 óráig és ismét tűzijáték. Itt azért már jöttünk is haza - itthon meg forró teát ittunk, meg raktuk a tűzet, pezsgőztünk kettesben. És igy lett 2015!

2015. január 3., szombat

Igy főzünk mi

Újra együtt a nagy csapat a tegnap óta - kőlcsönösen örvendtünk egymásnak : nekünk agyunkra ment a csend (tisztára unalmas volt :-), nekik meg gondolom hiányzott Anya és Apa, na meg az otthon. Olyan jó volt ma reggel, ismét kiszorultam az ágyunkból - mindenhol gyerek - ketten a két hónom alatt, egy a hasamon... És hát vége a semmittevésnek (bye-bye rend és tisztaság is) - főzni kell! Tudom, nem újdonság - van amikor megy ez csipőből is és tudom mit szeretnék főzni, máskor meg - mint most is - gőzöm sincs. Annyit tudok, hogy szeretnék valami újdonságot, valami pikánsat, hús is legyen benne, zőldség is, mindenki szeresse... a lecke adott. Reggeli kávé mellett keresgélek - hoppá : legényfogó leves, érdekesnek tűnik. De van 5 recept, és semmi közös bennük, csak annyi hogy húsi van benne (egyikben csirkemell, másikban marhahús, megint másikban meg húsgombóc), zőldség (répa, hagyma, borsó, kukorica, gomba). Kicsit hasonlit az erdélyi csorbára - de mégsem az, a becsinált levesre - de nem is az, zőldségleves is - meg mégsem. Nekifogok, bár nincs elképzelésem, mi is lesz ebből. Van lefagyasztott rizses darálthúsom, zőldborsó, gomba kilőve (nem szeretik), húsleveskocka helyett meg fagyasztott húslevest használok. Lepiritom a zőldségeket (hagyma,répa, petrezselyem), megy rá viz, húsleves, ételizesitő. Felforr. Elkészitem a húsgombócokat, belerakom.Főzöm. Ötletszerüen belekavarok egy evőkanál mustárt. Majd még egyet. Valami hiányzik belőle : egyik receptben bazsalikom van, másikban tárkony, megint másikban babérlevél. Ez utóbbi kerül bele, csak ezért mert Bogi nem szereti, ha úszkál a levesen a fűszer. Megkóstolom és hűhaa - a mustár és babérlevél teljesen más szint adott ennek, az eddig szerény zőldséglevesnek. De még mindig hignak tűnik. Galuska!!!! galuskát kavarok lisztel, vizzel, beleszaggatom. Tejfölet kavarok el forró levessel és felengedem a levest. Finom!!!! Tányérokba merem : van aki a húsit nem szereti, van aki a répát nem - van akinek minden jöhet - tejföl is hozzá még. Csak kanalaznak. Bulcsi még az utolsó cseppeket is kicsöpögteti a kanalába :-) még kér :-) Bogi is... a két napra szánt fazék levesből marad még Apucinak. Holnap indulhat újra az agyalás :-)
Ezekből gyúrtam össze a levesem amúgy.