2014. november 30., vasárnap

(Kényszer)romantika


Még mindig tart az itéletidő - most már hóval kiegészitve. Ma este kovászoltunk, holnap meg kenyeret sütünk :-)

2014. november 29., szombat

(Kényszer)pihenő

Még csütörtökön elkezdett havazni - örvendtünk neki mind, a gyerekek jobban mondjuk mint én - de nyugtáztam, hogy igen, itt a tél... majd havazott, elállt, újrakezdte....nem maradt meg, el is olvadt péntek reggelre. Majd pénteken ismét rákezdett : elvittem a gyerekeket - hazajöttem, Bulcsi itthon maradt, mert ment a gyomra ... a meglepetés akkor ért, amikor délután indultam volna a gyerekek után : esett az eső, az autón vastag jégréteg... fél órámba tellett, amig bentről melegitettem, kintről meg kapartam a jeget és sikerült annyira letakaritani az ablakokat, hogy el is tudjak indulni. 30-40 -el araszoltam el a városig, ott már nem volt gond - de a havi fórumos talákozót fájó szivvel, de visszamondtam : nem mertem megkockáztatni, hogy elmegyek és nem tudok majd éjjel feljönni a házhoz. A hazaút meg engem igazolt - harmadik nekifutásra sikerült csak kijönni a kapaszkodón, ami a házunkig vezet... Egész éjjel hallottam az eső kopogását - reggel meg láttam egy kósza legyet a fürdőben, gondoltam kitessékelem ... áhá!!! na persze - a tetőablakot nem tudtam kinyitani. Kint meg ez a látvány fogadott :

Reggel meg net és áram nélkül is maradtunk... úgyhogy tulajdonképpen itt rekedtünk a hegyen, elzárva mindentől.: lemenni nem lehet, Apuci gyalog indult neki, de a fák rádőltek az útra, az út meg tiszta jég... sós homokot adnának, de fuvar nincs - most várunk. A kandallóba betüzeltem, adventi zacskókat ragasztottunk a melegben, gyertyafény mellett :-) az ebéd meg kakaó volt lekváros keksszel (villanykályhánk van), és hát nem volt panasz rá :-)

Röviden ennyi :-) és még nem is vagyok elkeseredve, majd lesz valahogy... (szerencsére áram az van már).

2014. november 27., csütörtök

Fekete lyuk

Van egy elméletem a hiányzó/eltünő tárgyakkal kapcsolatosan : van nálunk valahol egy fekete lyuk (mint az ürben), ami beszippantja a dolgokat, hogy azok soha többé ne kerüljenek elő. Például nézzük az ollókat, amiket mostanában nagyon sokat használtam : volt egy ősrégi, nagyon barna ollóm, az a régifajta, nagymamámtól maradt meg - nagyon szerettem, jó éles volt, mérete közepes - néha még manikürollónak is lehetett használni. Miért beszélek múlt időben róla? mert eltünt. Még tavaly valamikor a kőltözés után. Majd nézzük a két köröm/bőrvágó ollómat - néha-néha rájárt Bogi (kizárólag papirvágni használta, pedig le is tagadta a fekete főldig, amig rajta nem kaptam, hogy papirt szabdal). Ezek eltünedeztek - megjelentek a készletemben, majd egyszer eltüntek végleg, mind a kettő, nem találtam sehol. Ekkor jött Bogi ovis ollója, aminek tompa volt a hegye, ezt használtam vágni, odaadtam a kicsiknek.... mindig elraktam, amikor végeztünk. Mi lett a sorsa??? eltünt.... most meg vettem két papirvágó ollót, hogy az adventi időszakban mindenkinek legyen (naivul beleszámoltam az itthoniakat is) - ezeket most vettem elő, mert Anyum itt volt a tegnap és felajánlotta, segit az adventi naptárak előkészitésében. Jól is jött ez most, örvendtem neki - odaadtam neki az egyik új ollómat, a másikkal meg vágtam én. MONDTAM, hogy ha végzett, akkor tegye fel a szekrény tetejére... ja, persze... letette 5 percre a kávézó asztalra. Este szinház után, 10 körül megállapitottam, hogy mindenki alszik, korán van még - akkor most vágjunk még egy kicsit.... áhá, de mivel???? olló nincs!!! egy sincs!!!! végül előkerestem a saját dugiollómat, de mérgemben lefeküdtem. Ma reggel vallatással inditottam, és érdekes : olyanról, hogy zőld olló senki nem hallott, nem is tudták, hogy volt, létezik ilyen, hiába mutattam az árulkodó papirdarabokat (Made by Boró... ), végső kétségbeesésemben zsaroláshoz folyamodtam, sürün emlegetve a Mikulást és az Angyalokat - az igy elindult kommandó előadott egy piros körömvágó ollót.  A többit elnyelte az a bizonyos fekete lyuk, ahogyan a hiányzó félpár zoknikat (amitől Anyósom sikitófrászt kapott a tavasszal : Ennek mind nincs párja????? kérdezte a zacskó zokniról bizonyos hangsúllyal), vagy azt az egypár ruhadarabot, játékautót is, aminek nem tudom felkutatni a pontos tartózkodási helyét többszöri nagytakaritás után sem.

2014. november 22., szombat

Ember tervez,

Ő meg végez :-) A múlt hetem röviden :
Hétfőn : délelőtt logopédus, eső - aksi nélkül maradtam, segitséget kellett hivnom... kora délután értem haza
Kedd : laza - viszonylag, Tata hazament, Bulcsival kettesben voltunk - reggel Apucival kávéztunk a munkahelyén, majd kitakaritottam a konyhaszekrényeket, főztem
Szerda : Apucinak fuvaroztunk, felpakoltunk, lepakoltunk, számlákat kihordtunk, dél volt amire hazakeveredtünk, utána meg kiválogattam az adventi ötleteket, ráraktam egy stick-re, nyomtatni
Csütörtök : a reggelt egy barátnőmnél kezdtem kávéval - Bulcsi is ment oviba - utána Apuci szólt, hogy hazajönne velem, végül volt egy kis munka, majd elmentünk bevásárolni (a karácsonyi ajándékok egy része, élelmiszer), megebédeltünk - alig értünk haza, hogy lepakoljunk - indultam vissza a gyerekek után.
Péntek : Nyomás haza - kitakaritottam az egész lakást, majd fél kettőre visszarohantam egy szinházjegyet kicserélni, nyomtattam, találkoztam egy barátnőmmel - mondta, este kijönnének (vállonveregettem magam a rendért :-), összeszedtem mindenkit, haza. Összekaptam ami még kimaradt a rendrakásból, összepakoltam a vacsorát mielőtt megjöttek. Vacsorát odapakol, még egy utolsó kör Bogiért este fél 10-kor. Ők éjjel 1 után mentek haza...
Ma : fél nyolcra vittem Apucit, azóta meg ténfergek, eldöntöttem, ma nem csinálok semmit. Ja! csak tésztát sütöttem, ebédet főztem, kötögettem ilyesmi...
Holnap : Erzsébet nap, Anyósékhoz megyünk.
Hétfő : viszonylag szabad, csak logopédus
Kedd : homeós doktornéni egy 50 km-re levő kisvárosba
Szerda : Anyumat elhozom, este szinház....
És a terv karácsonyi takaritás lett volna, ablakmosással összekötve... de mikor?????

2014. november 19., szerda

Kezdődik....

A napokban jöttem rá, hogy alig van még tizenvalahány nap Mikulásig! és alig 11 nap múlva kezdődik Advent! de annyira jó idő volt, hogy egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom. Most viszont hüvösebb lett, nem igazán lehet kint lenni amire hazajövünk az oviból - és azon kaptam magam, hogy nagyjából megvannak az ajándékok, kész tervem van az adventi naptárra - lesz egy-egy pom-pom ragasztós Mikulás-fej - és lesz egy közös, alkotós tevékenység minden napra - ide mentegettem az ötleteket, papirzacskókat fogok megszámozni, disziteni, zsinegre felcsiptetni.... azért néha becsúszik egy, két csoki is... sajnos, most éppen itthon van Bulcsi, igy eléggé nehéz ezt úgy csinálni, hogy ne lássa... de holnaptól neki ovi, én meg pakolom össze a kreativ részét a naptárnak :-)

2014. november 18., kedd

Árnyalatok :-)

Pontosan a nappali legtávolabbi sarkában van dolga... napok óta esik, gumicsizma van rajta, de megállás nélkül bevonul (szerencsére csak a szőnyeg mellett). Meg sem várja, amig kitátom a számat - kicsit lelassult a reakcióm a sáros gumicsizma láttán - kiálltja : Felmosom! felmosom!!!!! - majd 10 másodperc után : ezt nem lehet itt behúzni.... dörmögi magának. Föl lehet mosni már - mondja kifele. Csak vigyorogni tudok :-)

2014. november 15., szombat

Ovis, vicces, logopédiás

Kezdem a végén : a logopédus-néni újabban rengeteget dicséri Tihamért, és minden dicsérete igy kezdődött : amennyire fuzsitus gyereknek tünt..., amennyire mozgékony volt.... és igy folytatódik - most épp annyira jól eggyüttmüködő, ügyes, eszes, okos.... a héten volt az első alkalom amikor nem hasonlitotta, csak dicsérte : nagyon-nagyon ügyes volt! egyszer elmondta az ellentétpárokat, és megjegyezte! Ezen én is meglepődtem itthon : ez egy dominó, az ellentétek kerülnek egymás mellé - kb 20 kártya van és simán kirakja!
Ma az oviban : Ovónénitől kérdezem, köhögött? mondja, hogy nem és rákérdez a logopédusra. Mondom, hogy járunk, már szó elején sikerül az sz, ha odafigyel. Megkérdezem, hogy T. az oviban is számol? mert itthon folyamatosan, szinte tud szorozni is, nagyon foglalkoztatják a számok. Erre megszólal - eddig csöndben lapult :-), beköpi : kétszer négy meg három az tizenegy. Ovónéni : hogy? kétszer négy az nyolc, plusz három.... tényleg!!!! és meglepődve néz rám - látszik, hogy totális fáziskiesésben van.
Fogtunk a tegnap magunknak Boróval egy új Apucit :-) egy nagyárúházban voltunk, hármasban mentünk be, Apuci elkeveredett a müszaki cikkek felé. Egyszer látom a zőldségespultnal válogatja az almát... odamegyek, megsimitom a hátát és kérdezem : Almát is veszel? erre hátrafordul - és nem ő az... Egy úgyanolyan kiállásúm kopasz bácsi, úgyanolyan felsővel. Hebegve-habogva magyarázom, hogy a férjem igy meg úgy... Jófej, mosolyog. Nem telik bele 5 perc, éktelen sirás hangzik fel : Boró! Megfagy bennem a vér : szemben a bácsi mosolyog, mellette Boró.... odament, rásimult és megfogta a kezét - majd szembenézett vele és elkezdett orditani :-)

2014. november 14., péntek

15 év

az bizony 15 év :-)  a tegnap volt a 15 éves házassági évfordulónk! alig hiszem el : csak mintha a tegnap lett volna! és még : 20+ éve vagyunk együtt, ami pontosan annyi mint nélküle, ijesztően sok, ijesztően kevés! és olyan jó tudni, hogy elfogad/elfogadom olyannak amilyen, ismer és szeret igy is :-)
Egy történet : az este brassóit készitettem, kisütöttem a krumplikockákat, de, mivel tudom, hogy vannak akik nem esznek húst, szalmakrumplit is készitettem egy adagot. Hazajön Ő egész napi munka után, megnézi mi készül (akkor sült a szalmakrumpli) és mondja : ilyent én is kérek! segitsek hámozni? és meg sem várta a választ, fogta a kést és csinálta. Pontosan ez is egy olyan dolog amit szeretek benne : hogy segitőkész. Mint valamikor azon a húsz évvel ezelőtti estén is, amikor megsajnáltam azokat a kollégista éhenkórász fiúkat és felajánlottam, hogy készitek nekik vacsorát.... vasárnap este volt, koncert után , a csajok mind eltüntek,- ki erre-arra hivatkozva, én meg ott találtam magam 6! teljesen idegen emberrel a lakásomban - és csak ő volt az, aki jött és hámozta a krumplit :-) és maradt, azóta is ....

Márton napi felvonulás

Itthon nem igazánszoktuk tartani a Márton-napot - annyit tudtam róla, hogy köze volt a libákhoz... de amióta a kisebbek ovisok, ebben az oviban hagyomány a Márton-napi felvonulás : sőt azt is megtudtam, hogy ezen a napon ajánlatos libát enni, és akkor nem maradunk a következő évben éhesek! Jövőben biztosan nem : ettünk libazsiros kenyeret :-) énekeltek, mondtak verset, készitettek mécseseket - nekem tetszik ez a hagyomány!


2014. november 10., hétfő

Felnőtt? vagy még gyerek?

Valamiért a napokban többször eszembejutott, hogy mikortól is számitunk mi felnőttnek? valamikor annyira egyszerünek tünt volna a válasz : 18 évtől (?) mert gyerekfejjel azt hittem, hogy ekkor lesz valami mágikus változás és hipp-hopp felelőségteljes felnőtt lesz a gyerekből. Sajnos a kérdés összetettebb ... én inkább attól számolnám a felnőttlétemet, amikortól különkőltöztem a szüleimtől, dolgozni kezdtem, elláttam magam. De ez sem ilyen pikk-pakk változás volt, hanem lassan, folyamatosan. Vagy akkortól mikor férjhezmentem? vagy megszületett Bogi? rendszeresen háztartást kezdtem vezetni? vagy mégsem - inkább azt mondanám, hogy akkor lettem felnőtt, amikor már nem volt meg az egyik szülőm -  de ugyanakkor még mindig gyerek vagyok addig, amig van még valaki, akinek a gyereke lehetek. Vagy egyre többször kell temetésre menni, olyanoknak, aki velem voltak gyerekkoromban is - most épp egy unokatestvéremnek.... aki 57 éves volt... öreg? fiatal? Bogi szerint öreg - nekem meg fiatal, hisz láttam őt fiatalon, mindig úgy marad meg nekem.... és, hogy mi inditotta el ezt az egészet? csak ez a hir és a tény, hogy megfőztem életem második kocsonyáját - az én szememben ez egy mérfőldkő, minthogy az is, hogy az idén raktam el életem első savanyú káposztáját is. Az első tőltött káposzta még várat magára, de nem sokáig : tanulni akarok, addig amig van akitől.... azt hiszem felnőttem....

2014. november 7., péntek

Testvérek



Bulcsika egy kicsit lusti, ki akartak menni - fel is tud őltözni, de mindig lenyom egy müsort, hogy de nem tudok, Anya!!!! segits, Anya!!!! nem tudom felhúzni, Anya!!!! Mivel épp mosogattam, mondtam várjon egy kicsit, végzek és majd akkor  - addig vegye fel amit tud.... egy ponton abbamaradtak a panaszok, majd hallom, hogy Boró mondja : Ide figyelj, Bulcsi!!!! nyomjad, mert ki kell menjek, Tesó vár! gyere, siess!!!! nézem : segitett cipőt húzni, kabátot venni. Kicsi drága gondoskodó!!!!

2014. november 5., szerda

Tervek,

melyek most csak tervek maradnak. Mert a héten vakáció - és rengeteg mindent elterveztem : játszótér a barátnőmmel (pletyó és kávé), jó nagy séták, sok kézmüveskedés, finom falatok, játék, móka, kacagás.... és helyette : ólmos fejfájás, orrfolyás, fáradtság, köhögés. Mert mikor náthásodnék meg máskor, mint amikor három kiskorúval vagyok itthon, egyedül - és akik azonnal fel is mérik, hogy anya mennyire kivan - és maximálisan ki is használják ezt... A barátnőmet hivom a tegnap - erre ő felveszi a telefont és erőtlen hangon közli : homloküreg-gyulladása van, alig él... ez a mi formánk - bár hála a sok teának, méznek, fájdalomcsillapitóval eléggé elviselhető volt a tegnap - kint voltunk az udvaron, ma sétálunk is... ma pedig jött Tata, segit ezt-azt, főzni kell, etetni, altatni....
Reggeli Tatával (persze mi más, mind szalonna...)

2014. november 4., kedd

Ezt most muszáj

leirnom : a hétvégén sikerült elkésziteni a legeslegfinomabb csülköt, amit idáig kóstoltam! Minden évben vágunk disznót - a csülkkel mindig gondban voltam : sok zsiradék, bőr, kevés húsi - megettük - legtöbbször babgulyásban végezte, jó volt úgy is - vagy megfőztem, kicsontoltam, göngyöltem. De ez a juharszirupos, pácolt, lassansült csülök - ez valami nagyon finom!!! igaz nálam mézzel készült, és mustárporom sem volt - de igy is szuper jó lett! sült zőldségeket (krumpli, répa, sütőtök) és moreturat (sós vizben elrakott zőldség) ettünk hozzá. Kóstoljátok meg, nálunk még biztosan elkészül majd - de csak jövőre (a disznónak sajnos, csak négy lába van :-)



2014. november 2., vasárnap

Végletek

Azt hinnénk, nem lehet egyszerre valami nagyon jó és nagyon rossz is - pedig igen! Mert mennyi ellentmondás van abban, hogy valakit eltemetünk, megszakad a szivünk - és mégis milyen öröm amikor kimehetünk a temetőbe, mennyire jó tud lenni amikor ilyen alkalmakkor HAZAmegyünk, találkozunk rokonokkal, szeretteinkkel. És különben is, bár tudom, hogy az aki meghalt, nincs itt velem fizikailag, de mégis annyira közel érzem őket magamhoz. Különösen ilyenkor...szinte tappintható a jelenlétük - és mit nem adnék még egy-egy beszélgetésért, ölelésért, találkozásért a fizikai valóságban is. De, tudom ez az élet rendje, igy müködik ez - és leszünk még eggyütt valamikor.