2014. szeptember 29., hétfő

Még mindig ősz....

(Egyik) kedvenc évszakom az ősz,  szeretem amikor reggel hideg van, délután meg meleg, a reggeli ködöt és a déli napsütést, a félvastag ruhát, a hangulatát, a szineket... úgyhogy most jó sok kép következik :-) A tegnap gyönyörü napsütéses vasárnapunk volt : csipkebogyót szedtünk a kicsikkel - és mivel lett egy nagy disznótököm, nem tudtam kihagyni a töklámpást sem (mindenképp jövőre teszek majd többet is - mert nagyon élvezem ezt a diszitgetést :-)
Ősz kint :


és ősz bent


Évtizedek óta nem készitettem töklámpást - de úgy látszik, nem lehet kiesni a gyakorlatból :-)





Ők pedig úgy gondolták : itt meghúzzák magukat, amig tavasz lesz (de ki lettek telepitve :-)

2014. szeptember 27., szombat

A múlt hét....

nehéz volt! Hétfőn voltunk orvosnál, a diagnózis megfázás - egyelőre gyulladáscsökkentőt, nyákoldót és C vitamint kaptak a kicsik - viszont a kezelés 5 napos, addig úgy gondoltam nem mennek oviba. Kedden reggel Bogit és Tihamért vittem suliba/oviba - Tihamér végig köhögött az autóba : Bogit letettük az iskolánál, Tihamérral meg hazamentünk (naaaagyon rondán tud köhögni, amikor rákezdi). Adtam neki is úgyanazt amit a kicsiknek - és ettől kezdve ő is otthon volt... Az idő pocsék : esős, ködös, hideg napok következtek - kimenni nem lehetett - illetve csak autóval mentünk, másképp meg csak idebent : kellett valami elfoglaltság, amivel lekötöm őket. Elsőre mécseseket készitettünk - illetve ezt csak inkább én, mert sokkal nehezebben ragadt meg az üvegen a levél, mint azt én gondoltam :-) de ilyenek lettek :
Utána egy másik napon levélmandalákat készitettünk :
Bulcsié:
 Tihaméré
Boróé
Majd beugrott, hogy láttam itt levélnyomatos só-lisz gyurmát, de jó lenne ilyent is ... gyorsan begyúrtuk a gyurmát, szedtem leveleket - és nekivágtunk. Illetve én készitettem levélnyomatosokat - ők meg a kiszúróval dolgoztak... de igy is sikertörténet, mert nagyon szépek lettek a figurák...
gyúrtak, szaggattak mind

 ez meg a sajátom

És innen kezdődött a nyüglődés szakasz : mert megigértem, hogy ezeket a figurákat ki is fogjuk festeni - de hát meg kellett száradniuk : ez meg már akkor késő lett volna , amikor raktam be a sütőbe... igy a délutánunk azzal telt, hogy minimum ezerszer (de az is lehet kétezerszer) is megkérdezték 'készen vannak már???' és mikor fogunk festeni????' - igy kellően leharcolt idegekkel zártuk a napot....
Másnap meg ijedten vettem tudomásul, hogy a vizfestékünknek annyi - csak fekete, fehér volt... igy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy akkor most zsirkrétával szinezünk... Vagyis lereszeltem, megszórtük és ráolvasztottuk... ez nagyon jó ötlet volt, élvezték ! (még én is :-)





2014. szeptember 26., péntek

Erről beszéltem :-)

Irtam már, hogy belehúztam a nagytakaritásba - szeretem, amikor tisztaság van és rend, elégedetten hátradőlök. Ilyenkor tele vagyok energiával, teszem a dolgom - le sem lehetne lőni :-) De, amikor mindenki itthon van, akkor ez a tisztaság és rend csak csalóka villanás... első körben : vasárnap délelőtt kerültek vissza az ablakokra a tiszta függönyök, rá egy órára esett az eső - nesze neked ablak! másodszor : Bogi hozott fel a kamrából egy nagy üveg uborkát - kicsúszott a kezéből : mindenhol üvegdarabkák, zőldfüszerek lógtak - kapor és csombor, a padló meg utána levő nap is ragadt, pedig felmosta.... És ez pedig a játszószoba hétfőn, három! nappal a nagytakaritás után :

Ennyi szemetet söpörtem össze porszivózás előtt :
És kitakaritva :

Azóta meg nem is tudom, valamennyire fenntartom a rendet - de csoda ha csak a túlélésre koncentrálok, ha itthon vannak? (ez nem panasz akar lenni, csak tény)

2014. szeptember 25., csütörtök

Érdekes....

Már a tavaly óta sejtettem (inkább tudtam), hogy Tihamér beszéde nem fog kitisztulni magától, ahogyan az óvónéni tippelte - itt biztosan logopédus lesz a dologból. A tavaly is kérdeztem, mikortól tudnám megnézetni, felméretni (buzgó Anya :-) - de mind azt mondták, várjak még, amig betőlti az 5. évét, majd utána... megkönnyebültem, amikor második héten szólt az óvónéni, hogy holnap jön a logopédus, felméri a csoportot. És persze, nem lepett meg, amikor a Tihamér neve is rajta volt a fejlesztendők listájén : 8 hangja hiányzik, ami elég sok - de ne ijedjek meg, mondta a logopédusunk, mert helyrehozható - és még van két évünk az első osztályig (a nagycsoport és az előkészitő) - addig biztosan megoldódik. A tegnap volt találkozóm a logopédus csajjal - kitőltöttünk egy csomó aktát - többek közt ilyen kérdéseket tett fel : milyen terhességem volt? tervezett baba volt? időre született? mikor kezdett el mászni? járni? beszélni? nagyjából tudtam a dolgokat (a mászásnál megfogott - ezt csak úgy belőttem kb :-) viszont volt egy olyan pont is, hogy betegségek.... na itt ért a sokk : mert mondtam, hogy asztmás, elég gyakran köhög - és nagyon csúnyán. és hirtelen elmondtam azt is, hogy mennyire beteg volt 4 hetesen, hogy annak köszönhetem, hogy ő még mindig velünk van, hogy müködtek az ösztöneim és felvittem az ügyeletre akkor este, és nem vártam meg a reggelt és a háziorvost. Ekkor kérdezett rá, hogy ért engem valami megrázkodtatás a terhesség alatt? vagy esetleg nem halt meg valaki közeli? igen! mondtam én - ő pontosan akkor jött, amikor nagyon el voltam keseredve, úgy éreztem szétesik a családom - meghalt Apum... pedig akkor ő még csak gondolat volt : áprilisben temettük el, májusban már pozitiv volt a tesztem... de hogy valaki ennyire sejtszinten érezze azt, ami akkor velem/velünk történt az felfoghatatlan! Mindenképp azt javasolta vigyem el homeos orvoshoz, mert az asztma jó eséllyel gyógyitható - és nem tud megküzdeni ezzel egyedül - a hagyományos gyógyszerek meg csak a tüneteket kezelik, elfojtják a problémát, az alap meg megmarad. Érdekes, hogy ez a gondolat már régóta érlelődik bennem, hogy felkeressek egy homeós orvost - de aki itt van a városban, most épp szülésin van - októberben jön vissza. Úgy látszik ez lesz a jó út, mert minden arrafelé visz - kipróbáljuk, veszitenivalónk nincs. Logopédus pedig minden héten egyszer, hétfőn kezdünk.

2014. szeptember 21., vasárnap

Egy hét ovi mérlege

Első körben : péntek délutánra két szortyogó ovis - Borónak már délután folyt az orra, Bulcsúnak meg estére - nem vészes még egyelőre, paracetamolt adtam, C vitamint, mézet, fenyőszirupot (vagyis mindent ami a kezem ügyébe került, és jónak gondoltam) - de holnap még biztosan nem mennek oviba. A múlt héten ötből három napig voltak mind a hárman - ezt a három napot ki is használtam rendesen : voltam fodrásznál, majd uszodában egy év kihagyás után. Mindig igy vagyok : elfelejtem mennyire jó, majd mikor ott vagyok gondolkozom : miért is nem jövök gyakrabban? most vettem egy 8 alkalmas bérletet - egy hónapra szól, igy nincs kifogás - menni kell! ha itthon maradnak, akkor majd megoldom valahogy és elszabadulok 2 órát, és kész! Az idő többi része pedig a háztartásról szólt : mert tegye fel a kezét az, aki nem ezt csinálja amikor egy kicsi szabadideje lesz. Nem is tudom hogyan - de csütörtök délutánra leszedtem a függönyöket és ablakokat mostam - na meg akkor kimozgattam minden bútort és kihordtam ami mozgatható.... ez végül egy három napos program lett - hétvégén nehezitett körülmények közt, négy gyerekkel. Ma reggel kerültek vissza az utolsó függönyök is - tisztaság van - rendet azt nem mondok, mert az relativ : egyik percben az van, másik percben meg totál káosz. Megszámoltam és kellőképpen sajnáltam magam : 24 ablakot mostam meg - ennyi van úgyanis összesen (kisi és nagy, tetőablak, üvegajtó) plusz tükrök. Jövő hétre marad a ruhák elpakolása, előszedése úgyis esőt mondanak. És : találtam egy csomó tavalyi préselt falevelet - ezeket el is felejtettem már - és ragasztani fogunk, meg van egy csomó ötletem amire még használhatom. Majd mutogatok :-)

2014. szeptember 17., szerda

Helyesbitek :-)

Kedden már nem ment annyira simán minden : már hétfőn délután rajtam lógott Boró egész nap, kedden reggel meg orbitális hisztit rendezett : egyik szoknya sem volt elég jó neki, a harisnya és a cipő szoritotta, a felső meg nem kell és kész. Ez mondjuk egy újabb örület nála : a nyáron elég sokat voltak ruha nélkül... khm meztelenül... és most is szivesen vetközne, ha engedném - nem érti, hogy lassan vége a lenge ruháknak, rövidújjú ('búzzújjú' - szerinte :-) polóknak - fel kell őltözni : ma reggel 6 fok volt, ez kabátért kiált, nem? Tihamér még mindig itthon volt a tegnap, de már egészen jól, csak mentünk fogorvoshoz, igy nem erőltettem az ovit, mert háromkor kellett volna elvennem, vagyis inkább délben alvás előtt - maradt itthon. A tegnapi nap meg úgy átlag nem volt az én napom : délelőtt szivesen pletyóztam volna valakivel - 6 embert hivtam fel (köztük a fodrásznőmet) és senki nem válaszolt és nem is hivtak vissza (csak este, de akkor szinte mind egyszerre) - olyan érzésem volt, mintha láthatatlan lennék... ehhez jött még Boró reggeli hisztije, majd a Tihaméré a fogorvosnál - most olyan passzba volt, hogy nem akart közremüködni - 40 percbe telt amig próbatömés került a fogába, mindketten megizzadtunk a fogorvosnénivel... szóval kivoltam rendesen estére! Na, még az is, hogy Apucink este 8-ig dolgozik, fél 9 amire hazaér - alig látják egymást, mert 9-kor takarodó - 8 kor Boró már fáradt, mondogatja is - mégcsak nem is vacsorázunk eggyütt. Jól kipanaszkodtam magam :-) de a mai nap részben kárpótolt : fodrásznál voltam, és mivel volt egy órám - sétáltam! egyedül! vettem egy 'sétálós' kávét és ráérősen, bámészkodva ittam meg - nagyon jól esett! egészen jó az is, hogy most egyedül lehetek egy kicsit. Kihasználom!

PS : azt mondtam már, hogy tegnap, mikor mentünk a kicsik után, Boró csak kiszólt, hogy azonnal jövök, Anya, csak befejezem ezt a szivárványt! és jó tiz percet vártunk rá - gondolom, azért nem annyira rossz az az ovi!

2014. szeptember 15., hétfő

Ovi :-)

Nem vártam én az ovit (de tényleg, alig) mert nyár végére bár kifáradtam, mégis annyira jó volt itthon ez a nyugi, a későn kelés, játék, semmittevés (már akinek persze :-) Máskor meg mit nem adtam volna 1-2 nap szabiért vagy akár oviért - de csak a módjával. Lassan kezdtük a ráhangolódást : még a múlt héten megvettük a házipapucsokat, pizsamákat, cipőket - kinek mi volt az, ami hiányzott - Boró persze hercegnős papucsot választott : 7! félét próbáltunk fel - mind szoritott :-) amig végül meglett a papucs. Érdekes, mennyire különbözőek : Boró válogat, próbálgat, tanácstalan - Bulcsi meglátja, kiválasztja, próbáljuk, fizetjük - egyszerü. Szóval már itthon kérdezgették mikor fogjuk felhúzni? mikor fogjuk felvenni? - mondtam, majd hétfőn az oviba. És akkor mikor megyünk? ma? jött mindennap a kérdés. Na, meg ovónénivel is találkoztunk a játszótéren, hajat vágattunk... A tegnap már tiszta ideg voltam a mai ovikezdés miatt : sütöttem sütit (és majd'mind meg is ettem), összepakoltam, ruhákat kikészitettem már, Apuci beszervezve (háttértámogatásnak és csomaghordónak), óra beállitva reggel hatra. És : simán ment minden - ébredtek, fogmosás, őltözés, indulás - nincs hiszti vagy nem akarok menni és hasonlók. Csak besétáltunk, vetkőztek, vették a köpenyt, kipakoltunk és kész! Mehettünk is! De azért, hogy ne maradjak teljesen magamra - Tihamér szombat óta küzd valami virussal - diétázik itthon maradt egyedül velem, hatalmas megelégedésére. Most meg fél 11 van, bevásárlás és konyha nagytakaritás letudva - ebéd fő, kávézok és várom a délutánt....

Reggeli pillanat :

2014. szeptember 11., csütörtök

Nyaralásunk : kamasszal....

Igérem, most már leszállok a tengeres témáról (mert amúgy is : mikor is volt ez már????), egy darabig gondolkodtam is rajta leirjam ezt vagy mégse? de hát ezek is mi vagyunk és valamikor jókat vigyorgunk majd ezen és hasonló sztorikon. De jó volna ha már ott tartanánk : a nevetésnél! mert egyelőre a kamasszal az élet csak kivülről meg utána legyintős ... és lehet, hogy ez volt az utolsó közös nyaralásunk? mert amig a kicsik lelkesen, újjongva várták az utazást - Bogi unottan bólintott, ha a közös nyaralás jött szóba : De, Mami - én úgyis tudom mi lesz ott : minden évben úgyanoda megyünk, minden reggel evés, fürdés, ebéd, alvás, séta! unalmas! (és gondolom : minden évben úgyanazokkal az emberekkel - fújj). De akkor miért jössz? maradhatnál itthon? - teszem fel - joggal -  a kérdést. Apuci megsértődik - zárja le a témát és jön. De - duzzog a vonatban, duzzog a szálláson, végül nem akar lejönni a tengerpartra, fürödni, napozni, sétálni - vagyis úgy egyáltalán semmit nem akar - csak feküdni az ágyon, kezében telefonnal ( vagy könyvvel) és várni a hazaútat. Végül győz az Apai autoritás : kimozdul, továbbá a pokrócon látjuk, fején és hátán törülköző.... fotózni nem lehet.... néha kegyesen elmosogat, mert hanem úgysem hagyjuk békén. Szenved. de amúgy én is, mert nézni valakinek a szenvedő fejét nyaralás közben, ahová én kimondottan lazitás és pihenési szándékkal érkeztem - hát, eléggé nyomasztó tud lenni. Két nap után kitörök: a tengerparti séta közben leüvöltöm a fejét - a helyzet innen kezdve kicsit jobb - próbálunk nem tudomást venni a viselkedéséről - ő meg próbál résztvenni az épp aktuális történésekben (pl. cikizi a kicsiket.... mindegy....) Szóval : jövőben úgyanitt, úgyanezzel a csapattal? meglátjuk!




Kész! Csapó!

2014. szeptember 7., vasárnap

Hol van már az a nyaralás??? mintha évekkel ezelőtt lett volna! De végre mára, vasárnapra sikerült úrrá lenni valamennyire a kerten és a háztartáson! Mert Apósom itt volt úgyan, de nem szedett le semmit, nem locsolt - tehát gondolhatjátok, mi minden fogadott amire hazaértünk. Az első két nap reggel mindig lefutattam fejben az aznapi tervet, ami kb. igy nézett ki : kert, kert, kert - takaritás, portörlés, fürdőtakaritás - és ezen utóbbiakat csak a tegnap sikerült teljesiteni! Tihamér elment Apósommal még kedden - egyedül szeretett volna menni, hát beleegyeztem. Kedden- szerdán leszedtük ami szedhető, mostam, daraboltam, fagyasztottam, paradicsomot kötöztem (most kezdett érni a zöme) és locsoltam (ez utóbbi jó egy-másfél órás esti program).Részleteiben a termés : kukorica rengeteg lett és mivel eléggé későn ültettük el, most a legfinomabb - de sok az most egyszerre, így fagyasztóba kerül - kiváncsi vagyok milyen lesz úgy
 ez itt paradicsom, mángold, maradék uborka és tök - őszirózsa a temetőbe ...

Ami nincs itt : málna és szeder, maradék hagyma...
Anyum meg egész nyáron várta a Kicsiket, most kivittem őket pár napra, úgyis lassan ovi, vége a vakációnak. Hazafele meg bevásároltam - szilva (lekvárnak), uborka (savanyúságnak) - és ha már ott voltam : egy adag zakuszkának... Bogi is segitett valamennyit, és mégis : az éjjel fél kettőkor raktam üvegbe az utolsó adag zakuszkát - ilyenkor persze erősen fogadkozom, hogy én ? soha többet! elegem van! - de azért mindig nekifogok újra és újra :-) persze a kicsik 4 naposra tervezett eltávozásábol csak kettő lett : pénteken jött a hivás : Bulcsi hányt és megy a gyomra is, igy hagytam mindent és mentem utána - Murphy igazolt itt is : azóta nem volt gond vele, mióta hazajött....

2014. szeptember 5., péntek

Szerelmesek lettünk :-)

Szerelem első pillantásra - vagy még azelőtt, amikor még nem is láttad, csak elképzelted...  vártál rá... és akkor kinyitottam a csomagot - és elvarázsolódtam :-) mert lehet ezt másként?
A fogadtatás vegyes volt : Bulcsinak tetszik a Kisbulcsi, de kijelentette 'Én nem ilyen vadok!', de azért viszi magával, öleli néha-néha :
Boró? őt szintén elkapta a szerelem . Első látásra. Viszi magával, őltözteti, babusgatja - és kötnöm kell Neki sapkát, kabátot, sálat a télire - nehogy megfázzon :-)


DE : ha ők meggondolják magukat, akkor én szivesen eljátszok majd velük :-)Ő készitette : Bemka! Köszönjük!

2014. szeptember 3., szerda

Időkapszula

Annyira szeretném, ha azt a szabadságérzetet valahogy menteni lehetne - ezt az egész hetet, mert annyira jó volt együtt! Nem történt semmi különös - csak együtt voltunk és kész. Későn keltünk, majd reggeli után ráérősen kiballagtunk a tengerhez. Napozás, fürdés - olyan jó nézni az örömüket - mennyire szeretik a vizet, a hullámokat, azt hogy most Apuci is egész nap ott van... majd ebédeltünk, aludtunk, sétáltunk  - minden nap! és minden nap felhúztuk az órát, hogy ma felkelünk korábban - sikerült? áááá dehogy!









és egy fotó ötünkről nappal szemben