2014. július 31., csütörtök

Úgyanaz másképp

Pár kép a múlt hétről, amit muszáj megmutatnom :
Anya és Apuci :-)

reggeli pillanat
csináljunk már valamit!!!!! krumplinyomda...
és az asztal
ez a megoldás kétségkivül sokkal de sokkal tisztább (és jó 2 órán át gyömöszölték, teritették a festéket, rajzoltak rá - annyit simán megér)

és : fagyizós séta a falúba :
A festékes megoldáshoz a forrás

2014. július 29., kedd

:-( és :-)

Valami rossz és valami jó.... mert ez igy van mindig : vasárnap hazaszállitottam Bogit (ez félnapos program volt) : a szülőkkel közös bográcsolás, gyógynövény-gyüjtés és méta - a kicsiket Anyumnál hagytam - és nagyon élveztem a csendet és friss, hegyi levegőt.... majd délután Mamánál voltunk - hazajőve pedig pánikba tapasztaltuk : nincs viz! a szürőrendszer tele homokkal - a tartalék viz pedig alig 500 l - ami azonnal elég volt, de hosszú távon kétségbeejtően kevés... érdekes, hogy Apuci épp aznap délelőtt beszél a másik Mamával és úgy döntött elássa a csatabárdot (ez egy hosszú történet...) - tehát úgy volt mindenképp, hogy a kicsik akkor mennek Mamához.... meglepően jól fogadott Mama én meg őszintén örvendenék, ha sikerülne ezt a normális hangnemet megtartani - a tegnap beszéltünk telefonon, és mondja Anyósom, hogy ne a hétvégén - hanem majd csak jövő héten menjünk a gyerekek után :-) Szóval : rám/ránkszakadt a szabadság! első körben : Bogi szülinapja -  a tegnapi napot együtt tőltöttük (már amennyire ő is akarta :-) - együtt ebédeltünk, majd fagyiztunk, sétáltunk utána a barátnőivel lógott egészen estig.... hivatalos ünneplés majd 10-én... milyen jó, akinek kétszer is van szülinapja. Tovább pedig Apucival intéztük el a dolgait, majd kicsit barátoztunk, kicsit dolgoztunk - ma pedig Bogi megy másik mamához - lehet, hogy fogok én itt unatkozni??? mindenképp most nagyon furcsa ez a nagy csönd!

U.i. : a vizünk szerencsére rendben, kiszivatták a homokot, kitisztitották a szürőket és voila!

2014. július 23., szerda

Röviden :-)

Három napomba telt, amig végeztem a BARACKKAL - akkor most ha valakitől azt hallom, hogy BARACK, akkor visitani fogok és kiszaladok a világból (le sem merem irni hány kg-ot főztem be... közel 45) Apuci meg igy vigasztal : de még csak a szilva van (na meg az uborka, csalamádé, káposzta.... és még amiket elrakok a fagyasztóba. csak.)
A  közben elhangzó beszélgetések zömében igy kezdődtek : Anya, mikor..... és Anya, kérek....
Bogi hazajött vasárnap délután 4-kor, bepakoltunk két adag ruhát a mosógépbe, teregetett, majd leszedte, vasalta, pakolt és hétfőn délelőtt 11 magasságában ismét lelépett....
Vettem hétfőn egy farmersortot és egy bársonyszoknyát - 38-as méretet! tudom, hogy ez amolyan csali 38-as - de akkor is. Otthon amikor felpróbáltam Apuci csak annyit mondott : Áhá! - de a másik oldalon megalakult az ad-hoc rajongótáborom, ilyen szöveggel : Anya, te olyan szép vagy! Anya, te olyan csini vagy! el fogok ájulni! (Tihamér) és mellette Bulcsú pedig hanglejtéssel imitálta az ájulást, kb. ebben a stilusban:
 
(mondtam Apucinak, igy kell ezt csinálni :-)
 És végül Boró, akit elrabolt egy gumicsizma és elvitte sétálni :-)

2014. július 19., szombat

Újdonságok

Nem sok van.... pedig annyi a tervem, csak lenne végre már jó idő.... olyan igazi, meleg nyarat szeretnék! Addig is : eső....

barack (a kép csalóka - itt legalább 15 kg van tisztán - és még minimum ugyanennyi maradt...)
Boró
Zöldpaszuly és tök
és még : tv, unatkozás, kupi a házban, sár kint és bent, felhőszakadás a héten kétszer is.... mondtam én nem sok minden van....

2014. július 16., szerda

Égetem magam :-)

Nem tudom... Nektek is szokott ilyen lenni : úgy tünik ismered azt az embert, de nem is tudod honnan... ismerős az arca, nem emlékszel a nevére, pedig biztos ismered valahonnan... esetleg beszélgetsz is vele? akkor hogy lehet megkérdezni valakitől pár beszélgetés után : Bocsi, de hogy is hivnak???? mert vannak nekem ilyen eseteim is - egy lány aki rendszeresen integet nekem, de gőzöm sincs ki az.... vagy egy fiú, akivel valamikor egy továbbképzésen ismerkedtem meg, az akkori munkahelyem mellett lakott, igy volt, hogy párszor fénymásoltam neki, közben beszélgetni kezdtünk.... majd megállitott az utcán is... igy tudtam meg, mikor várták a babákat... mikor születtek a gyerekek... a felesége Edit (mert egyszer találkoztunk, gyorsan bemutatott - gondolom kihasználta a helyzetet és megtudta a nevem :-) majd mikor elvált... - a nevét? azt nem tudom.... És van egy hasonló itt a falúban is : a télen a kicsik mikor betegek voltak, az egyik szomszédasszony elvitt az asszisztensnőhöz - nagyon megörvendtem neki, Ági - ugrott be a neve és azonnal le is tegeztem (abban a percben, ott , abban a helyzetben bárkinek örvendtem volna, akivel akár egyszer is találkoztam). Ő meglehetősen tartozkodó volt : hogy ismerjük egymást? honnan is? hirtelen én sem tudtam, csak biztos volt, hogy igen.... iskola, filmvetités, valamilyen szakkör... (végül beugrott : egy régi barátom exbarátnője... lehet nem is kellett volna ezzel kérkedni?) Mindegy, nem ő adta be a szurikat végül - viszont azóta is tartozkodó - én pedig ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor csak locsogok és locsogok.... bemegyek a múltkor egy optikába és ki jön be utánam? hát Ő! várni kellett, hát ha már azt mondtam ismerem, akkor illett beszélgetni ! és hát ez pokoli nehéz, ha az a valaki nem kérdez! nem érdeklődik! szóval csak mondtam és mondtam, már az iskolázási terveinket is elmeséltem, meg hogy szeretjük itt falún - meg minden. Ő csak rezignált és rövid válaszokat adott.... mindenesetre fellélegeztem amikor kijöhettem. És jót röhögtem magamon... szegény csaj! gondolom kirázza hideg, mikor meglát :-) remélem lesz majd időm tisztázni vele, mert amúgy jó fejnek tünik.... és azt hittem az ilyesmit ki lehet nőni - de úgy látszik, mégsem...

2014. július 14., hétfő

Most van

az a pont, amikor kifáradtam, jó lenne egy kis szünet - de ez majd csak jövő héten...Nyügös vagyok, türelmetlen . most az én idegeim sincsenek kötélből, mint átlag, plusz még esik is az eső, kimenni is sarazni lehet csak. Bogi elment a tegnap az első önálló táborába - most nincs ott oszi vagy tanci vagy osztálytársak akiket ismer, csak barátnőkkel mentek. Vasárnap jön haza, hétfőn megy tovább másik táborba, onnan meg pontosan a szülinapjára jön meg. Hiányzik ...

2014. július 10., csütörtök

Szóval....

már a múltkor kigyúlt a piros lámpa, miután megirtam az előző bejegyzést : megengedem, szóljatok rám vagy billentsetek fenéken, ha még ömlengenék.... mert az elmúlt két napban megették az életem. persze ennek konkrét okai voltak és érthető, de akkor is... Tehát : nagyon meleg volt a tegnapelőtt és eszembe jutott, hogy ott van a pincébe a medence, amit még a tavasszal vettünk és még nem fújtunk fel - mert nem volt itthon pompa vagy nem volt elég meleg, majd hová is tegyük, hogy ne szúrja ki semmi.... úgy döntöttünk Bogival itt az idő, most vagy soha - és ő nekifogott szájjal, estére Apuci hozott pompát, másnap reggel kiraktuk (és épp akkora mint a járdánk -  a helye is megvolt). Csakhogy amire megtelt vizzel, arra beborult, nagyon fújt a szél, lett egy kicsi eső is, nem lehetett fürdeni. Ekkor már percenként jártak rám, Boró kémlelte az eget, győzködtek, hogy csak egy kicsit... És eltelt az első nap : még nem volt gond, mert hogy kárpótoljam őket, a tv-t nézték, a CN-ot, ami másképp nem nagyon megy (és nem is akarom) és csak reklámszünetben jöttek. Másnap reggel sajnos még mindig látszott, hogy nem lesz itt fürdés ma sem - hüvös és szeles időre ébredtünk, kimennésről igen, de fürdésről szó sem lehetett. Na de itt elszabadult a pokol : ha nem lehet fürdeni, akkor kicsináljuk Anyát program indult, ráadásul nagyon nyomott idő is volt, alig birtam talpon maradni. Első körben szegeltek, T. fejbe ütötte Bulcsit, majd a lábára dobott egy nagy követ. Megállt bennem a szufla, mert elég csúnya volt, nem is akart B. ráálni, borogattuk és imádkoztam ne legyen törés... nem lett, mert amikor elfelejtette a sokkot, már vidáman szaladgált. Vagyis szaladgáltak, hatalmasakat csúszva és esve kergették egymást - galád Anya meg ezt is leállitotta... közben egy telefonbeszélgetés közben jöttem rá, hogy nincs meg a fülbevalóm (megtaláltuk) - szóval a tegnap nem az én napom volt, az biztos. Szerencsére sikerült mindenkit ágybadugni, majd úgy döntöttem játszóterezni megyünk, mielőtt kinyirnák egymást (és engem) itthon. Kitörő öröm fogadta a javaslatomat és innen ment minden mint a karikacsapás : őltöztek, mosakodtak, szivélyeskedtek egymással - és kitörő örömmel üdvözölték a játszóteret. Tihamér szinte azonnal talált barátokat és nagy homokozásba mélyedt, a kicsik pedig a csúzdákat célozták meg és csak csúsztak és csúsztak 2 órán keresztül. Majd jött Apuci is, fagyiztunk - este fél 10 volt amire hazakeveredtünk. Ma pedig : kipróbálták a medencét!
A vita tárgya :
Igy vártak
és : végre!!!

2014. július 7., hétfő

Szivmelengető

Kicsit (vagyis annál jobban) tartottam a vakációtól - amikor tudatosult bennem, hogy vége az ovinak és mostantól három hónapig itthon vannak - volt bennem egy félelem, hogy mit fogunk mi itthon csinálni? mennyire tudom lekötni őket? szerencsére félelmeim - eddig - alaptalannak bizonyultak. Nem mondom, vannak napok, pillanatok, amikor úgy érzem összecsapnak fejem fölött a hullámok - de átlagban nagyon jól elvagyunk, csak úszunk az árral, örvendünk egymásnak - játszanak/játszunk - élvezzük az eggyüttlétet. Ez annyira nyilvánvaló, hogy Apuci is panaszkodott egyik nap - kár, hogy nem tud itthonmaradni, mert annyira jó most itt. Ennél szebb bókot :-) mert amikor túllépünk reggelente a 'mit vegyek fel???' kérdésen by Boró

ilyen párbeszédeknek vagyunk a tanúi :
T: Bojika, olyan tép vagy! Bojika, olyan dönöjü vagy! Bojika - én azonnal elvennélek feleségül!
B: Tetó, én Bulcsikával fogok élni, mindig! és közben őlelik, puszilják egymást - tiszta tömény cukormáz :-)
És végül Bulcsi, aki pózol :

2014. július 5., szombat

Kamasz...

mondom róla - a hangsúlyt meg illik odaképzelni (szegény, nem tehet róla... - féle). Vagyis : lusta, nagyot hall, szemtelen és még sorolhatnám - szerencséje, hogy az elmúlt 14 év alatt annyira hozzánknőtt, hogy még ezt is elviseljük :-) Értitek? mert én nem! és ő tökélyre fejlesztette a fenti tulajdonságokat, sőt néha még rá is játszik : ha megkérem hozzon oda valamit, azt biztosan nem találja meg, és kérdésekkel bombáz : hogy mit? az milyen? hol van? mekkora? melyik kamrában? - hogy a válasz a tiz perces toporgás után : nem találom!!! az itt biztos nincs!!! - könyörgöm, néha arra a következtetésre jutok, inkább megcsinálom, mert elhalnak az idegsejtejeim - de mégsem, mert pontosan ez szeretné. Meg sokszor már annyira idegesit ezzel a hozzáállásával, hogy kacagnom kell rajta. A tegnap egész nap panaszkodott, hogy nem aludt az éjjel - merthogy Tihamérka, merthogy sötét volt, merthogy a telefonja - én mondtam, hogy ne is várja, hogy 24-ből 24-et lehet aludni - mert előző nap a reggeli fél 11-es ébresztő után 2.kor 'elaltatom Tihamért!' felkiáltással este 8-ig aludt (Tihamér meg vigan játszott ezalatt, miután elaltatta Bogit :-)....A csúcs a tegnapi kérdése volt : megkértem, szedje ki a szemetet, rakjon tiszta zacskókat. Látom, kedvetlenül toporog a szemetes előtt (ez nem az a feladat, amit szivesen - úgy-e) - majd időt húzni rákérdez - Ezt meg hogy kell kiüriteni????

2014. július 2., szerda

Átmentem kertészbe...

és még élvezem is !!! a kora délelőtti/késő délutáni órák programja, szinte kivétel nélkül: a kert. Most már nagyjából rendben van, bár aki kertészkedik, tudja - olyan nincs, hogy a kert rendben - a gyomok sokkal gyorsabban képesek nőni, mint ahogyan gondolnánk - mindig van valami tennivaló. A virágoskertem bizonyos szemszögből még hasonlit is ahhoz a buja virgoskerthez, amit terveztem. Szóval vannak reményeim későbbre (jövőre?)

 Soha nem hittem volna - csak reméltem - , hogy lesz majd egyszer egy ilyen bejegyzés, amelyben azt irom, szeretem itt!!! De mostanában vannak pillanatok, amikor tökéletes minden, ismerős, szép : reggel ülök a teraszon, kezembe a horgolás, a nap melege a lábaimon, kávé mellettem - bent a rádión megszólal Ákos : 'szóra váltanám a gondolatot....' vagy délután van, cickafarkot szedek, közben szamócát szemezgetek (rengeteg van!), kijön Boró, épp felébredt, természetesen megölel és betársul a szamócázásba... most nincs rohanás, feladat - ez most olyan jó! hogy itthon lehetek velük, eggyütt lehetünk :-) kicsit gyerekkoromra emlékeztet ez az egész élethelyzet :-)