2014. június 29., vasárnap

Idő

amiből soha nincs annyi, amennyit szeretnék - de azért mindennap játszunk együtt is, ha szeretnék (mert van, hogy nagyon jól elvannak hármasba/négyesbe/ötösbe - stb. is). Most épp a bojlert cseréljük ki egy nagyobbra, a 200 literes kicsinek bizonyult - most egy 600 literes lesz - és mikor máskor lehetne ezt csinálni, mint amikor meleg van - igy most melegithetjük a vizet és locsolkodhatunk tusolás helyett... és persze ez ismét egy csomó plusz feladatot jelent számomra : csövek, könyökek, redukciós csatlakozó, külső/belső menetes - ez most nem mindegy, minden tévedés egy plusz utat jelent a városba. Szombaton egymás után négyszer! jártam meg magam az üzletbe (nem mind az én hibám miatt...) - remélem holnapra kész is lesz a szerelés - jön majd a nyugodt élet :-) Vasárnap viszont eldöntöttem, nem fogok dolgozni - vendégek is jöttek - a konfirmálásra bepácolt, lefagyasztott és ottfelejtett csirkecombokat sütöttük meg, valamint fagyikostolót is tartottunk : fahéjas és karamelles fagyit készitettem - barátaink pedig 11-kor mentek el :-) volt szamócaszedés, üvegekbe raktuk a feketeribizliszörpöt, gyüjtöttünk cickafarkot - és mielőtt megérkeztek volna, kicsit piknikeztünk a három kicsivel : madarakat néztünk távcsővel, Bambit olvastam és kipróbálták a fényképezőt is mind a hárman. Ügyesek!


Sajnos szemembe sütött a nap ....
Akik nézték :
és amit néztek
krokodil, vattacukor, gomba - ki mit lát benne :-)
És : Anya különböző szemszögekből - aki nincs rajta, az fényképezett



2014. június 27., péntek

A kertünk

olyan amilyen... lehet, hogy nem kellene kérkedni azzal jövőre, hogy falusi lány vagyok? ültettünk mi mindenfélét - van ami szép (hagyma, uborka, tök, borsó, paszuly) és van ami nem szereti itt, mint a spenót vagy saláta (nem tudom miért, de többszöri ültetés és öntözés mellett sem akar olyan lenni mint amilyennek lennie kellene ennyi törődés után). Viszont most teljesen megértem Anyumnak ezt a fajta megszállottságát : amikor kitavaszodott, mindig másodlagos volt minden, szinte csak a kert volt amikor jó idő lett - kapált, vetett, gyomlált, permetezett... mert van benne valami megkapó és mágikus, hogy elveted a magot és kikel (jó esetben :-), és valami hasznos lesz belőle... A virágoskertben is megjártam : vetettem én sok mindent, de nem minden kelt ki - és volt ami kikelt, még sok is ... hát vettem a kertészetben palántákat, virágokat - jó sok pénzt hagytam ott - a kertünk viszont nagy és amikor kiültettem/palántáltam a virágokat elkeseredve vettem tudomásul, hogy bizony ez nagyon kevés - és rengeteg pénz kellene, hogy beültessem az egészet. Egy egész hét telt el, amig rájöttem, hogy van itt palánta bőven : a körömvirág, büdöske, tortarózsa, sarkantyúka mind mind nagyon sűrűn kelt (mert úgy sikerült elvetni) és csak sinylődik - kiszedem és átpalántálom! micsoda felismerés! Tehát most tele a kertem virággal - és remélem, most igy szétszedve még jobban nőnek és virágozni is fognak még a nyáron. Jó lecke volt :-)
És : ezért is jó falún : őzláb- és borsgomba
egy nagy tál saláta
fekete ribizli


2014. június 25., szerda

Ad hoc vakációs tevékenységek

Nyúzni a kedvenc unokatesót
játszani Macsekkal a telefonon (és veszekedni, ki mikor kerül sorra :-)

sátorozni és piknikezni a kertben (amikor lehet és nem esik)

szivárványt nézni (miután esett)
Kezdünk belerázódni :-)

2014. június 24., kedd

Vége lett és elkezdődött

Ismeritek azt az érzést, amikor nagyon készülünk valamire, nagyon akarjuk, hogy jól menjen minden, mindent meg is teszünk érte, pörgünk ezerrel - majd eljön a nagy nap, minden szuper - jön utána a boldogság - és egy fura érzés : mintha kiégtem volna, lebegek és nem is tudom mihez is kezdjek. Ilyen állapotba vagyok most : vége lett az iskolának, megvolt a hétvégén a konfirmálási ünnepély is, most meg maradt egy fura hiányérzet, ki érti ezt? A múlt heti pörgés után - amely kezdődött az eperrel, majd jöttek sorban : évzáró Tihamérnak, Boginak, templomtakaritás, templomdiszités, jött Anyum és itt is aludt - majd szerdától összefolynak a napok : 4-5 óra alvás, csak autóztam és autóztam, vásároltam, készitettünk, takaritottunk, ismét volt egy gumidefektem (most egy szög), ismét vásárlás (most ruha, cipő Boginak) - szóval ezután fura ez a csönd. És közben persze vakáció van és rájöttem, hogy nincs semmi elképzelésem mit is fogunk mi csinálni itthon. Sajnos az idő sem támogat, mert hideg van és esik minden nap (11 fok volt egyik reggel) - tehát egyelőre strand, fürdés kilőve - rajzoltunk, bicikliztünk tegnap - elpakoltam az edényeket, rendet raktunk a vasárnapi buli után. Fáradt vagyok.
A konfirmáció nagyon szép volt : mind mindig - most is rácsodálkoztam Bogira : mikor is lett ekkora? ilyen nagy! 14 éves! aki nem is izgul, magabiztos, szép, ügyes (csak el ne bizza magát :-) nagyon sokszor nyegle, hányaveti kamasz - de remélem, tudom ez majd lekopik...Persze ezt nem lehetett megúszni könnyek nélkül, pedig nyeltem vissza őket, de a végén csak nem birtam tovább : az utolsó (meglepi) dalnál csak elsirtam magam... és amikor mentünk ki a templomból, megőlelt Bogi :-)
Persze, nem is mi lettünk volna, ha nincsenek bakik : a frissen mosott autóm tiszta sár lett egy felhőszakadás miatt, az utolsó percben megfestett hajam szinte fekete lett, mert elfelejtettem lemosni a festéket időben, az autóból kiszálló, ünneplős legények láttán majd frászt kaptam : a kikészitett  felsőjük otthon maradt a nagy kapkodásban, igy ők egy szál ingben érkeztek az amúgy elég hideg templomba.
És akkor a képek :
Lányok...

És tudta :-)
Utána :

Egyik kedvenc unokatesóval :
Másikkal :
Tesók :
Keresztszülők



Nagyszülők

És mi

2014. június 17., kedd

30 kg eper - update

Eperlekvár a lábosban
az üvegekben, tálakban

cukrozott eper
Végeredmény : van még fagyasztott eper, lesz eperszörp és befőtt (ne is mondjam a három hasmenős kiskorút, aki korlátlan mennyiségben fogyasztott - epret :-)
A háttérben : buli


Miután átestünk az első megrázkódtatáson, már nagyon jól éreztük magunkat :-)







2014. június 16., hétfő

30 kg eper

Pontosabban 6.5 x 5 vagyis 32.5 kg! Van közel hozzánk egy eperföld - erdő mellett, ahol tiszta a levegő, nincs kipuffogógőz, sem permetezés - nagyon régóta akartam innen epret venni , de eddig még nem sikerült. Várólista volt mindig (jó hosszú) és az utóbbi két évben nem kerültünk sorra, az idén meg sikerült jó helyen szólni : a tegnap délután telefonált nagybátyám, menjünk van eper. Bió. 30 kg. 2 óránk van, hogy elvegyük. Naná, hogy mentünk azonnal (ketten Bogival épp akkor jöttünk ki a templomból, a kicsik tatával). Elsőre kicsit sokalltam a 30 kg-ot, de Apuci biztatott : lemondjuk a délutáni programot (tata hazaszállitása) - hármasban gyorsan végzünk a 'kicsivel' : Bogi és ő majd pucolnak, én főzöm.... Na igen  - csak tata, aki 3 napot volt nálunk nem egészen igy gondolta : eper ide vagy oda, ő haza akart menni, de azonnal! Tetszett vagy sem, menni kellett. Ekkor már láttam a jövőt : hétfőn mindenki iskolába, munkába - én meg csak főzök és főzök... És végül? sokkal rosszabb! Este 9 után értünk haza, éjjel 1-ig 10 kg tiszta epret szórtam be cukorral, kicsit megnyugodva, hogy a többit majd holnap egyedül... De a nemalvás és a civódó gyerekek (gyorsanmertkésünkel Bogi és nemeztanadrágotakartam Bori...), egy pillanatnyi figyelmetlenség - és sikerült a garázsból kiállás közben kihasitani a jobb első gumit.... Na itt már elkerülhetetlen volt a kiborulás : hivtam Apucit, gyorsan rázuditva minden bajomat, bánatomat - ő pedig csak nyugtatott. Szóval : Bogi elment biciklivel, első órára irtam egy igazolást, utolsó hét van, kicsik itthon maradtak, kerestem egy szomszédot aki kicserélte a gumimat - erre már 9 óra is elmúlt. Reggeliztünk - én meg nekifogtam az epernek. Még egy adag van lefőzni, a kicsik szuperül vették az akadály - feladatokat oldottak a konyhasztalon, közben táncoltunk is  kavargatás közben. Megoldottam ezt is - a bajt elfelejtjük, a lekvárt meg imádják :-)

2014. június 13., péntek

Évzáró

Megvolt ma a kicsik évzáró ünnepélye és minden elfogultság nélkül is állithatom, hogy nagyon ügyesek voltak. Azt én is látom, hogy sokat fejlődtek egy év alatt - rengeteg mondókát, éneket tanultak - most meg táncoltak is. Bár Bulcsi mondta már előtt : Anaaa, én nem akajok énekelni.. (és nem és nem) azért csak beállt a sorba és fogta a kezecskéket és a végén tapsolt, táncolt is egy kicsit. Boró, ő nagyon aktiv, mint mindig és viszi Bulcsit is - azért mégis volt egy meglepetésem : hazakaptuk a munkáikat - és vannak dolgok, amikről el sem tudtam képzelni, hogy Bulcsi is meg tudja csinálni...
Az a fej!!! - látszik, komolyan gondolja és nem hajlandó résztvenni a parádéban :-)
 



2014. június 11., szerda

Mindennapok

Kicsit stresszes vagyok mostanában, azért nem is voltam . Első körben munkásaink vannak, akik befejezik a munkák egy részét (de nem mindent, marad még) - támfalat épitenek, követ raknak le - kemencénk is lesz (ez utóbbit alig várom már) - másrészt meg a konfirmáció miatt vagyok nem is ideges - hanem inkább izgatott : itthon lesz az ebéd, és a tavalyi szülinapot leszámitva, még nem volt nagyobb eszem-iszom nálunk. Na meg leszünk kb. 25-en, és ennyi embernek főzni nem kis feladat, azt nem is mondjam, hogy egész jövő hetem be van táblázva : virágszedés, templomtakaritás, szülőértekezlet, templomdiszités, évzáró... az biztos, hogy felszusszanok, ha mindennek vége. Persze, mehetnénk vendéglőbe is - de mégis úgy gondoltuk gyermekbarátabb itthon - végül is nem egyedül készitek el mindent, hanem segit Anyum és egy Komámasszony is, mindketten itt lesznek szerdától egészen vasárnapig. A héten meg itthon volt Tihamér is (köhög) - nekem meg begzulladt a szemem (hogy én se maradjak ki a jóból). Gondoljatok Ránk :-)

2014. június 7., szombat

Ma van az a nap....

- amikor mindenki itthon van (Apuci is), nem volt még hiszti, kiabálás - csak nyugi
- amikor félig kigyomláltuk a kertet ( a másik fele elmarad, mert lett egy hatalmas eső) - és kezd elfogadható állapotba kerülni minden
- megérett az első pár szem málna - mindenki örömére
- spenótot szdtünk, megkészitettük - és megállapitottuk, hogy sokkal finomabb mint a bolti társa (cseppet sem vagyok elfogult :-)
- müzlit ebédeltünk
- borsót ültettem és répát
- megpirult a hátam, mert belefeledkeztem a munkába - amikor észrevettem már késő volt (elől meg totál fehér vagyok (na nem - csak fehérebb mint hátul :-)

és még tervek :
- takaritani kell
- bográcsban ebédet főzni
- kamrában kiválogatni ami megromlott
Holnap pihenünk és megyünk látogatóba egy unokatesvéremhez, akit nagyon szeretek, de rég nem láttam. Már alig várom!

2014. június 2., hétfő

Igy sütünk mi

A tegnap muffint sütöttem... jajj, hogy a fenti képen nem az van? tényleg? elmesélem, hogy is volt. Szóval : mondom, ma muffint fogunk sütni - hatalmas ujjongás - azonnal összevesznek ki rakja a szilikonformákat és ki rakja bele a papirt. Előkeresem a receptet (ez még ilyen klasszikus papirfecnis recept, egy barátnőmtől kaptam). 2 tojás, egy bögre cukor, fél bögre olaj... hoppá, elfogyott az olaj, lemegyek, mert csak a pincébe van másik. Visszajövök : recept sehol! Összekeresünk mindent : annyi kiderül Bori csórta el - de nem és nem tudja megmondani hová tette... mivel elég régen nem sütöttem ezt a receptet, gőzöm sincs hogyan tovább : felhivom a barátnőmet. Kicsit beszélgetünk, közben előkeresi a receptet, leirom - rég nem beszéltünk/találkoztunk - kb. fél óra múlva teszem le a telefont. Szóval recept megvan - kimérem a lisztet, tejet összekavarom - gyereksereg sehol. A papirkapszlik megvannak, de a formák ... ezt most Tihamér vitte el, tette le valahová amig beszéltünk -  letette, nem találjuk... Ekkor már nagyon ideges leszek, üvöltözök is kicsit (de tényleg kicsit) - majd eszembe jut, hogy van nekem egy ilyen maci formám, az pont jó lenne. Rövid keresgélés után meg is van a forma - végre a sütőben a 'muffin'. És innen már megy minden, mint a karikacsapás : nézik amig sül - majd ezerszer megkérdezik : mikor van kész? mikor hül ki?, hogy a végén 10 perc alatt végezzenek vele.