2014. április 30., szerda

Azt mondja...

Tihamér, hogy : Anya! a 'gyermekfűláncból' lesz az elfújós?

Egész nap húzott, rosszalkodott - terrorizálta a kicsiket, totálisan lemeritett, haragudtam rá nagyon. Esti puszi mindenkinek jár és persze egy kis összebújás, mese. Igy fogad amikor megyek be a szobájába : Anya! te vagy az én virágszálam! Anya! neked vannak a legfinomabb puszijaid az egész világon! lehet ezután haragudni rá? (NEM)

És ismét Tihamér : Borót megkinálja pudingjából, kap érte egy puszit. Azt monda : Borika! soha többé nem fogom megmosni az arcomat!

Még valami : volt nekünk két motorunk, olyan lábbal hajtós, az egyik Tihaméré volt, majd kinőtte (gondoltuk mi), kapott egy biciklit helyette - ez lett az egyik - majd vettünk mellé még egyet a másik kicsinek. Ez rendben is volt egészen addig amig ki nem kőltöztünk ide - itt meg nem kell a bicikli, hanem csakis a motor. Tehát adott a helyzet : három gyerek, két motor - valaki mindig jajjgat, hisztizik miatta. Mivel melegek voltak, sokat vagyunk kint megelégeltem az állandó visitást és vitát, 'túrtam' egy használt motort (pirosat a meglévő szürke és narancs mellé) . Na most azt gondoljátok csend van? melyik motorra akarnak ülni mind? csakis a pirosra! most hallgathatom ismét, hogy Anya! XY nem adja ide a piros motort! mikor adja ide? miért vette el? Anya, nekem az kell! és igy tovább... ki érti ezt?

2014. április 29., kedd

Munka, munka, munka....

Ez van most - a húsvéti vakáció után már annyira vágytam, hogy végre mindenki jól van, mennek majd oviba és lesz legalább 1 azaz egy szabad délelőttöm, vagy pár órám, amikor egyedül vagyok... Na persze, álmodozni szabad.... Szerdán leraktam az egész bandát, ki-ki ment oviba-iskolába (Boró hatalmas cirkuszt rendezett, mert úgy-e nem volt már kerek egy hónapja oviba, alig tudtam otthagyni, utána meg nagyon rosszul éreztem magam - bár tudom elhallgat és jó Neki ott, de mégis) - Apuci meg átkapcsolt ügyintézős üzemmódba - azt mondta, hogy 1-2 óra munkára számitsak - ebből végül egész nap lett (árúért voltunk - és kipipálhatok még egy dolgot a képzeletbeli listámból : vezettem nagyvárosba - ott ahová azt gondoltam SOHA nem fogok bemenni autóval - és tessék itt vagyok, megvolt és nem is volt vészes!). Szóval fuvaroztam : innen elvettem egy csomagot, oda elvittük, felpakoltunk, lepakoltunk - alig értem el az oviba záróra előtt... utána meg kint maradtunk az udvaron, sötét volt amire bekerültünk a házba. Csütörtökön pedig szintén úgy kezdtük, hogy gyerekek ovi, autó mosás és megyünk lecseréljük a téli gumikat. időpontot délre kaptunk - addig meg persze ismét futárt és sofört játszottam, a többi mint szerdán. Pénteken már meg sem lepett, hogy ismét délre értem haza... akkor meg megpróbáltam a lehetetlent : 4 óra alatt összekapni a házat, hogy délután ne a port mártsák a gyerekek (mert már kimenni nem lehetett, bent voltunk). Hétvégén meg főzés, játék, háztartás, templom, kert... hétfőre meg Bulcsi köhög, ő most itthon van velem - a tegnap kettesben kertészkedtünk : borsót, paszulyt ültettünk, kapáltunk, gyomláltunk, vastag ruhák egy részét kiszedtük, doktornéninél voltunk. 'Röviden' ennyi... és még egy nap - itt a hosszú hétvége - az is nagyon jó, hogy mindenki itthon van nem kell utánuk rohangálni. És van egy csomó tervem ha eső lesz arra is :-) szeretik, szeretjük!

2014. április 20., vasárnap

Igy festünk mi...

tojást. Pár éve felhagytam a bolti festékkel, inkább a természetes irányt támogatom. Próbáltam már zőldet festeni spenóttal - de lehet nem volt elég erős a levem, mert alig látszott valami, próbáltam már a céklát is - az idén a hagyma volt a főszereplő - na meg a levélkék, amit egy laza 10 perces keresgéléssel találtam kint a domboldalon... ezután még egy 20 perc kellett amig a fazékba kerültek a tojások, majd lassú tüz mellett még 20 perc amig elkészültek, majd hagytam a levében kihülni.


Az eredmény :
És a csodálók
Jöhetnek a locsolók!!! (csak délig... és ne túl sokan...) délután meg megyünk egy hatalmasat sétálni az erdőbe... alig várom már!

Tojásfa

A horgolt tojás az Anyum érdeme, szerintem nagyon jók lettek :-) még jövök képekkel a tojásfestésről is :-)

2014. április 18., péntek

Vakáció!!!

A héten mindenki itthon volt, az idő pedig pocsék - mert mikor is lehetne máskor eső. havazás, 2 fok - mint akkor mikor kint lehetne (kellene) lenni minél többet. Könnyebb is igy, mert nem kell rohangálni velük/értük, csak Apucit fuvaroztam - igy egész lezser hetem volt. A gyerekek meglepően jól vették az akadályt - akarom mondani a bezártságot - én pedig próbáltam kitalálni mindenféle tevékenységet, amivel ideig óráig kizökkennek és alkotnak, na meg élvezik is :-) Első körben festettünk - csirkét villával, szines tojást és nyuszit krumpli nyomdával, készitettünk lepkét (kinyomtunk mindenféle festéket, összehajtottuk a papirt)...



Majd kitalálták, hogy piknikeznek a lépcsőfordulóban - Anyást-Apást játszottak egész délelőtt minimális vadulással...

Egy nap meglátogattuk mamát, felkavartuk (nála is) az állóvizet :-) meg persze hoztunk tőltött káposztát, jó sok tojást, csomó virágmagot, virágot ...
Egy másik nap meg sátor készült Bogi segitségével - és kupi is volt persze - de hát ez van :-)
Elkészültek az első húsvéti sütik, megjelentek a nyulak :-)
A tegnap este meg csirkéket készitettünk - nagyon jó hangulat lett, felváltva énekeltek, Tihamér megtanulta a locsolóversét (Bulcsi nem akarja...) - majdnem 12 lett, amire ágyba kerültek. de cserébe ilyen cuki tyúkok lepték el a konyhát :


Borónak meg van elképzelése, mert bár Tihamér is festett, de beleunt és nézelődött inkább - Boró ki is festett egy csirkét teljesen egyedül és megvárta amig kivágom és összeragasztjuk. Szerintem az övé is nagyon cuki lett!
Igy dolgoztak :
De azért kimondottan ő a sztár, ez nem vitás :

És még annyi mindent tervezünk szerdáig : nyuszik papirgurigából, tojásfestés, sütik (meg takaritás) és persze, fognak menni hétfőn locsolni is :-)



2014. április 15., kedd

Szinezd újra, szinezd újra...

Megvan a megoldás, ha uncsi az életed :-)Tihamér, ismét... ő a legizgágább, legcsibészebb, a leg-leg-leg - bár azt hiszem nem is irtam ilyesmiket Róla ... nem értem miért? talán a középső státuszból adódik, hogy ő ilyen, igy próbálja felhivni a figyelmet, hogy ő is van, létezik - pedig tudatában vagyunk ennek, nagyon is. Persze gyerek és kiváncsi - szétszed mindent, Bogival olyan finomvegyes a kapcsolata - van amikor szeretik egymást (amikor pl. áramszünet van és azonnal összeállnak, hogy de jó lenne együtt aludni :-) máskor meg irtják egymást - de ezt is megértem, mert pl. nagyon szereti a Bogi dolgait szétszedni. A múltkor tanúja voltam egy beszélgetésnek, amikor épp Borót akarta megvesztegetni - igy : Boró, kérsz meglepit? erre Bori : Meg lehet enni? T. (töpreng) Várj csak, megnézem mit találok Boginál! :-D persze az akciót lefújtam, de van amikor nem veszem észre... Most meg az történt vele, hogy túlfejlődött??!!, ha van ilyen szó (de nincs!) csak másképp nem tudom leirni ezt az állapotot. Szóval az elejéről kezdve : már szeptember óta panaszkodtak az ovónénik, hogy gond van a ceruzatartásával, gond van a festéssel és gond van az ollóhasználattal : fejlesztés, fejlesztés és odafigyelés, rajzoljunk, vágjunk, fessünk minél többet, igazitsam ki a ceruzatartást minden alkalommal, gyakoroljunk. Na persze... hiába próbáltam én terelgetni a fentebb emlitett tevékenységek felé - 5 perc és kész, köszönte nem kért belőle, kivéve ha én festettem, rajzoltam, vágtam - na akkor igen versenyeztek, hogy ki honnan fér oda jobban, kinek honnan van jobb rálátása a dolgokra - tisztára mint a moziban. A karácsony előtt kifüggesztett pingvinnek a hasa csak apró szilánk lett és nem ovális, ahogyan kellett volna. Büntudattal szemléltem meg és tudomásul vettem, hogy ez nem megy - és kész. Aztán lassan, úgy három héttel ezelőtt (nagyjából amire a pónis kifestőst is befejeztem) bekattant valami : meglátta Bogit TANULNI a szobájában és innen kezdve beindult : minden nap matekházit (?!) irt ő is - vagyis apró cirkalmas bigyókat rajzolt egy lapra egymás mellé, akár betük is lehettek volna, de fellélegeztem hogy hajlandó ceruzát venni a kezébe és ir, rajzol. Aztán ezek a cirkalmak elkezdtek megjelenni máshol is : itt-ott elől felejtett ürlapokon (az oviba kellett visszairatni a gyerekeket - hát ezt kitőltötte), számlákon, Bogi füzetében, a falon... és akkor robbant a bomba amikor az Apucival itthon hagyott Tihamér kifestette feketére Boginál a széket, az asztalt, a szőnyeget filctollal!! de csendben volt és szépen dolgozott... Boginak és nekem pedig egy egész délutánba került amire rájöttünk, hogy körömlakk-lemosóval lejön (hurrá) és nyoma sem marad, csak a kezünkön - de hát az lekopik. Na de azóta beindult az ipar : festett az ovódába (a szőnyegre) - itt kilátásba helyezték, hogy hazaküldik a szőnyeget), itthon a kanapéra a nappaliba (erre nagyon kényes vagyok, nyakon is csiptem hirtelen) illetve a játszószobában kidekorálta a bútorokat, tv-t, székeket... cserébe most egy szabályosan kivágott, szép, ovális (papir)tojással örvendeztetett meg ... Tehát : fessetek sokat, a példamutatás után biztosan nem fogtok unatkozni :-))))
A müvész úr - háttérben a bútorok egy része...

2014. április 12., szombat

Helyzetjelentés (finomvegyes)

A két kicsinek genny van a manduláján - Bulcsit kedden vittem oviba, reggel megnézték a torkukat és nem volt semmi. Délután 3 körül szólt az ovónéni, hogy Bulcsinak láza van, megmérték és 38,5, furcsán nyel és azt mondja fáj a torka. Azonnal mentem utána (Borónak előző este volt kisebb hőemelkedése, igy ő otthon maradt) benézek a torkába és persze gennyes. Megáll az eszem! Hazajöttem és azonnal elővettem Borót is - neki is ott voltak már a pöttyök... úgyhogy most megy ismét az antibiotikum, akkora adag, ami már egy lovat is kiütne.
Reggeli, déli, esti adag
délelőtti - délutáni adag
az első antibiotikum, a második pedig probiotikum, vitamin és gyomorfogó (mert már az is megy - meg pelust is vettem és popsikenőcsöt). Kemény!
Ma reggel meg ez fogadott :


 

megmaradni nem fog úgyan, de hideg lett, úgyhogy ma kimenni nem fogunk, az biztos. Tehát megy a benti vadulás, meg festést terveztem és süti is lesz - vagy muffin (ismét) vagy ez a csokis süti, meglátjuk.

Ps. Kedves Popianyu, ha erre jársz : rájöttem, mégsincs meghivóm hozzád, szivesen olvasnálak, kérhetek? azért üzengetek itt, mert más elérhetőséget nem találtam, a blogra üzenetet meg nem tudok irni... Köszi :-)

2014. április 10., csütörtök

Csak zene

éspedig Metallica - a kedvencem - egyszerüen imádom, feldob, felpörget - az ahogyan visz, sodor a zene - és persze a szövegét is. Mert mi lenne a legfontosabb, az életben, mint az a Valaki akiben megtaláljuk mindennap az újat, a lehetőséget, hogy másképp lássuk a világot, akivel teljes egész minden... mert mindenki azt a Valakit keresi, nem?

2014. április 9., szerda

Free your mind....

 the rest will follow.... Ezt kellene tenni : számüzni a nehéz gondolatokat és akkor csak csupa jó dolog történne velünk. Mostanában kerülget a depresszió - már nem is tudom mióta csúsztam bele ebbe a gödörbe, de valahogy nincs kedvem semmihez (és senkihez). Persze lehet a tavaszi fáradtságra is fogni... vagy akármire, de úgy érzem csődöt vallottam : mint Anya (mert folyamatosan betegek, nem tudunk kimászni belőle), mint soför (mert vannak esetek, amikor hibázok, elmegy a kedvem az egésztől...), mint háziasszony (mert mindenki itthon van, szalad a ház) - a kertben sem úgy haladok, ahogy szeretném... nincs türelmem semmihez... meg ha belegondolok ez egy ilyen év lesz : mivel kilépett egy ember a cégtől, Apuci most napi 10-12 órában dolgozik és ez igy lesz egész nyáron. A tavalyi évünk ráment az épitkezésre, kőltözésre - az idei meg a munkára... Pedig annyira vártuk, hogy legalább egy-egy napot el tudjunk szabadulni, de ez az idén teljesen lehetetlen. Ilyen kilátások mellet nem is csoda, ha depis leszek - de nem igazán tudok tenni ellene. Meg már hónapok óta keresek valakit, aki segitene egy kicsit a ház körül vagy maradna az éppen beteg gyerekkel, amikor mennem kell - valaki aki közel van, át tud ugrani ha kell - de hát nem ismerem még az embereket, mivel ez egy kicsi falú, a hirdetésre sem jelentkezett senki... A másik meg, hogy most legalább 100 évesnek érzem magam... mert mentem vissza kiszedni a varratokat, és rákérdeztem a dokinál, hogy azért még elméletileg lehet gyerekem (csak úgy - mert akárhány éves vagyok is, megvisel, hogy vége...) - mondta, hogy lombikkal még igen - de őszintén, még 2-3 évem van... Na igen, ez egy hatalmas pofon volt - mert úgy-e az ember nagyképüen azt gondolja, hogy van neki négy gyereke és akkor termékeny, mig a világ... hát kérem szépen, nem - és ezt még a szemembe is mondták... no comment!

2014. április 8., kedd

Tavasz


lett nálunk is lassan, ezt csak most vettem észre az elmúlt héten - már amikor jöttem haza a mütét után már szépen virágoztak a fák - de itt felénk ez már csak igy szokott lenni. Most is reggel és este hideg van - nappal viszont már meleg - kint is voltunk majd'egész nap. Szombaton pedig annyira hideg volt, hogy jól esett bent lenni, de érdekes, most ez sem volt gond.
Festettünk
kakaós kalácsot sütöttünk

és tüzet is gyújtottunk - jólesett a meleg és a bekuckózás - mint ahogyan a jó meleg és napsütés vasárnap. Templomba nem mentünk, mert már Bulcsú is lerobbant éjjel, alig aludtam valamit - de azért kimentünk motorozni, katicákat nézni, homokozni (és gyomlálni, locsolni).
Úgy-e milyen szép zőldek ? hagyma, fokhagyma, spenót a málnasorok közt - és persze Boró + Rudi :-)

Bogi locsolt (és nem szereti, ha fotózzák)...



2014. április 5., szombat

2:1

Vagyis : kettő javul, egy betegszik - ez a mi formánk. A két kicsi most már csak néha köhög, jó eséllyel mennek oviba hétfőn, Tihamérnak meg fáj a gyomra, hányt és láza is van (gondolom, hpgy ez igy alakult abban van némi szerepe a múlt héten elfogyasztott nagy mennyiségü bolti édességnek - mint pl. gumicukor, cukros löttyök, péksütemények, tik-tak - vagyis minden amit tatával meg tudott vásároltatni...). Most jöhet a diéta :-)

2014. április 2., szerda

Elszakadt a cérnám

Mint vérbeli kötős élek a hasonlattal, bár a téma egyáltalán nem vicces. Anyósomról van szó. A kapcsolatom vele vegyes - jól megvagyunk, ha ritkán látjuk egymást, telefonon tartjuk a kapcsolatot és nem ritkán fél órákat is tudunk csevegni semmiségekről... ez nagyon jól esik, elég gyakran keresem őt, meg ő is engem. Viszont a helyzet teljesen más, ha egy légtérben vagyunk, mert ő az a tipus aki mindent és mindenkit a maga képmására akar formálni, és nem ismer el másegyebet jónak, csakis azt amit ő megszokott. Vannak időpontok, amikor úgy érzem nem vagyok a szivecsücske, nem tudom miért... de ez van, nem szerethet mindenki mindenkit. Néha elég a tisztelet is. Most amig a kórházban voltam itt voltak mindketten Apósommal - és hát nem is tudom : végig éreztem, piszkál, le akar húzni, le akar járatni - és nem értettem... Már a telefonban voltak megjegyzései, de az egész dolog akkor indult be igazán, amikor szombaton hazajöttem. Épp sógórnőmmel beszélt skype-on, akkor jöttem be az ajtón, megpuszilgattam a gyerekeket és köszöntem  - gondoltam nem csak állva beszélgetek, leülnék a kanapéra : csakhogy minden tele volt leszedett ruhákkal. Elkezdtem egyenként összerakosgatni. Te mit csinálsz? Öleld fel, dobd arrább! - dörrent rám ingerülten. Nem tudom! - mondtam én elhaló hangon (állni is alig tudtam még...) Ja! emelkedett fel és összerakott mindent. Majd vasalni kezdett és folyamatosan ment a kioktatás : rendetlenség van (vagyis volt) mindenhol, nem tudjuk rendbentartani a dolgainkat. Miket és hol rakott rendet (Rendbe raktam a kamráDAT, a pincéDET, a fiókjaiDAT) - én meg értetlenül és egyre növekedő frusztráltsággal hallgattam mennyire hanyag és rendetlen, meg koszos vagyok! Meg sem kérdezte, hogy vagyok!(még csak udvariasságból sem). Ebédre meg paszulylevest főzött (nekem aznap csak párizsit, virslit, zőldséglevest szabadott volna enni), majd kijelentette, hogy neked lehet ilyent nem szabad, te egyél egyebet... mindenesetre annyira belémgázolt, hogy egész éjszaka nem aludtam, csak ettem magam, hogy ez meg mi volt? mivel érdemeltem ki én ezt? Vasárnap relativ csendesen telt, mert Apuci is itthon volt - és ő AZONNAL robban, ha valaki kommentál - de korán keltem, odapakoltam a húslevest, elvittem Bogit templomba, sétáltunk Apucival egyet a parkba, majd a gyerekekkel sétáltunk az erdőben, pihentünk kicsit... És hétfő lett : Boró egész éjszaka köhögött, szintén alig aludtam - adtam neki Stodalt, fenyőszirupot, raktam a nyakára borogatót.. Reggel felőltöztünk, lejöttünk - leültem, hogy felhúzzam a házicipőjüket : ekkor robbantak rám mindketten Apósommal, hogy megint beteg ez a gyermek? és miért nem viszem el már egy RENDES orvoshoz... itt már éreztem ez elég volt, nem birom tovább! és elkezdtem visszafelelgetni nyugodtan, de úgyanolyan stilusban. Mert Boró most volt tüdőgyulladásban és egy öreg doktornénihez járunk, aki tapasztalt, nagyon jó - viszont nem küld minden alkalommal kivizsgálásra, csak ha bizonytalan... erre Anyósom megvádolt, hogy nem foglalkozom a gyerekkel, mert fogjam meg a kezét és röntgeneztessem meg - mondtam Ő miért nem vitte el amig itt volt. Ne beszéljek Vele ilyen hangon! kérte ki magának - erre meg mondtam, hogy csak ahogyan velem is... Meg mondtam, hogy én csak ennyit tudok, ennyi telik tőlem.... és erre felelte azt ami a legjobban fáj, hogy 'Annyi gyereket kellett volna vállalj, amennyit rendezni is tudsz! Itt lett elegem az egészből, és mondtam ezt nem csinálom tovább... Ő meg hogy összepakol és megy. Hát ez van! Ezen agyalok két napja - nem bántam meg, hogy kiálltam magamért, mert ez most elég volt - mert máskor meghallgattam, bólógattam - és csináltam tovább ahogy akartam. Most jött el a vége, mert akkor csinálta amikor gyenge voltam és kimerült (fizikailag és idegileg is nehéz heteken vagyunk túl). De nem is örvendek, hogy belementem ilyen vitába - nem vagyok büszke magamra, nem rám vall. Nem a megalkuvás, hanem az, hogy elhagyott a hidegvérem - és sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam a Társamat, akinek mégiscsak az Édesanyja... és aki most is mellettem áll, még ha Róla is van szó...

2014. április 1., kedd

Vagyok...

köszönöm szépen, hogy rámgondoltatok! Az utóbbi két hét nagyon lemeritett - először amikor mentem bejelentkezni a kórházba, és rájöttem, hogy ez bizony MÜTÉT lesz - és akkor meg bekattant valami, folyton azon agyaltam, akarom én ezt? hogy nincs semmi bajom, és akkor keresek... meg a két kicsim is lassan harmadik hete beteg, csupa-csupa stressz volt ... A mütétem megvolt : múlt szerdán délután feküdtem be a kórházba, azonnal el is kezdődött a rákészülés - aznap reggel ettem utóljára, délben csak levest szabadott volna, de ez már nem csúszott le annyira ideges voltam - és ettől kezdve csak ittam, és ittam... kaptam vérhigitót, csináltuk antibiotikumtesztet, reggel folytatódot az egész (már ötkor ébresztettek) - majd vártunk... ekkor már nem tudtam olvasni sem, csak lehunytam a szemem és meditáltam... valamikor 12 után kerültem sorra, ekkor már szinte mindegyvolt - csak legyek már túl rajta... besétáltam a mütőbe, felfeküdtem az asztalra - még elsütöttek egy viccet - és kész : a következő pillanat az volt, hogy valaki az arcom simogatja, hogy ennyi volt... utána a napom teljes kábultságban telt - amikor nem hánytam, akkor aludtam - közben kaptam hányáscsillapitót - és rengetegszer rákérdeztek a fájdalomcsillapitóra - de nekem nem fájt sehol! Nagyon rendes volt mindenki, de tényleg! Reggelre tisztult ki a fejem - és valamikor 4 körül vált elviselhetetlenné az, hogy csak fekszem és fekszem - de még várnom kellett, majd csak a reggeli lemosás, majd a vizit - és csak azután 9 körül vittek vissza a szobámba... akkor már nagyon fel akartam kelni, de még mindig nem értettem, hogyan lesz ebből függőleges pozició : előbb csak üldögéltem az ágyszélen, majd persze segitettek sétálni is - majd lassan egyedül is megpróbáltam, végül délutánra sikerült meggyőznöm a növérkét, hogy ki tudok menni, nem kell nekem az a katéter... Enni is szabadott - sikerült megennem két szem kekszet és egy fél joghurtot első körben (az ember azt hinné, ha nem evett három napig, akkor most mennyire belakik - de ez nem igy van). Szombaton délelőtt jöttem haza. Jól vagyok - ma már fizikailag csak a két varrat utal a mütétre meg a véraláfutások - lelkileg meg nem változott semmi - úgyanaz vagyok aki voltam (ettől féltem a legjobban, de jól döntöttem, mert most nyugodt vagyok, nincs lelkiismeretfurdalásom, csak megnyugvás).