2014. március 21., péntek

Elég!

Mondja Boró, amikor már a negyedik adag szirupot nyomom be a szájába, megfogalmazva azt amit már napok óta érzek. Mert Bulcsi állapota javult, az övé viszont romlott, most már antibiotikumot szed - cserébe pedig ez volt az első éjszaka az utóbbi 4 napban, amikor nem volt láza és aludtunk is valamit. Csoda, hogy mennyit számit 7-8 óra alvás, teljesen más embernek érzem magam... És itt van Anyum - én meg háládatlannak érzem magam, mert akármit csinál mégsem tetszik - mert nem úgy hajtogat, mint én, nem úgy söpör fel, mint én, nem úgy tereget - és még sorolhatnám. Ki érti ezt? Kint meg hétágra süt a nap - mi pedig bentről nézünk kifele, sóvárogva a friss levegőre - de még legalábbis ma nem merem kivinni a kicsiket.

2014. március 19., szerda

Munkaterápia

Van olyan, amikor azt gondolod lent vagy, és ilyenkor rájössz van még ennél alább is.... mert egy olyan emberben csalódtunk az elmúlt napban, akitől egyáltalán nem vártuk ezt és akivel mindketten csak jót tettünk. Munkahelyről van szó, egyszerüen csak kilépett valaki az egyik napról a másikra és ez teljesen más megvilágitásba helyezi a dolgainkat... meg itt van a mütétem, ami csak jövő hétfőn lesz meg, mert szabadságra ment valaki, igy lesz időm addig tipródni - már nagyon szeretnék túl lenni rajta és elfelejteni. PLUSZ : a tegnapig Bulcsi, ma reggeltől mindkét kicsi itthon van : kötőhártya és megfázás, délután doki... A tegnapi kesergésemet munkába folytottam, ilyenkor ez az ami lenyugtat : centiméterről centiméterre kipucoltam a fürdőket (négykézláb, kitöröltem minden zugot), majd a köztes időben (amig kint voltunk - és kint voltunk majd'egész délelőtt) belevetettem magam a virágágyást felásni - és ez csak részben sikerült, mert elég nagy és közben szedegetni kell a gyomokat, köveket (kb. 10 X 10 m). Jól elfáradtam és sikerült kicsit kiadni a világfájdalmat - ma viszont szivesen folytatnám, de Bulcsikám nagyon köhög és láza is van, igy ma hanyagoljuk a kintlevést, sajnos...

2014. március 15., szombat

Para

Van bennem per pillanat egy adag gyomorideg : hétfőtől befekszem a kórházba, lesz egy apró nőgyógyászati mütétem, tudom nem nagy, de akkor is mütét. Már egy ideje elszántam magam a végleges megoldásra : no gyógyszer, no spirál - igy marad a végleges... Csak pár nap - hétfőn lesz a kivizsgálás része, és azt mondta a doki, hogy ha kedden nem tudja megcsinálni, akkor majd hazaenged és szerda reggelre megyek vissza, utána 1-2 nap és jövök is haza... de erre akkor is rámegy a jövő hetem. Ez van. Muszáj volt leirni, hátha igy könnyebb :-) Megyek is mert pörgés van : ma emberek dolgoznak, nekik ebéd, Bogi megy ünnepelni - el kell vinnem, majd hazahozom, embereket hazaviszem, plusz gyerekek. Holnap hozom anyósékat, délután meg halászlevet főzünk a kertben barátokkal, sütit is kell sütnöm... röviden ennyi...

2014. március 11., kedd

Olyan jó!!!

Az este lejön Boglárka, tanulás után - befonta a haját, hogy ne menjen a szemébe (elég ritka ez, mert inkább kiengedve hordja) - Boró meg csak nézi, nézi elkerekedett szemekkel, majd elkezdi mondogatni : Olyan szép vagy Bogi! Nagyon szép a hajad! Csini vagy! Persze Bogi is ellágyul a bókoktól, azonnal kapható egy kis ad-hoc fodrászkodásra : gyorsan hozza a gumikat, fésüt, csattokat - Boró is szeretne persze copfot... Nem szépek?




Boró igy is aludt az éjjel (ő, aki eddig a csattot sem türte meg a hajában...). Lehet, hogy van remény és egyszer majd összenőnek, nem gyilkolják egymást? Ilyenkor kicsit megcsillan a fény az alagút végén!
Ma meg Tihamér volt itthon és egy aranyos, cukker volt - segitett egész nap - spenótot, fokhagymát, dughagymát ültettünk, Apuci gereblyézett, Tihamér meg csak mászkált körülöttünk, adogatta amiket kellett, motorozott kicsit - én meg csak néztem, hogy ilyen is tud lenni? Mert mostanában úgy érzem teljesen fáziseltolódásban vagyunk, sehogy nem tudtunk egymásra hangolódni - ez ma teljesen sikerült! És délben elalvás előtt azt suttogja : Anya! te főzöd a legfinomabb ételeket az egész világon! - hát kell ennél több? (pedig csak gyors tojásleves és sajtos tészta volt). Délelőtt megjegyezte, hogy olyan jó most itthon, hogy még a szembecseppet is ki lehet birni :-)

2014. március 10., hétfő

Hétvége

Ki kell ábránditsak mindenkit, aki azt gondolja, hogy nálunk a hétvége pihenésről szól : mert nem, sőt, még jobban pörgünk mint egyébként. Mert úgy-e, amikor oviba kell menni, akkor a fél hetes ébredés az aannyira korai - nem igy a hétvégén, amikor aludni lehetne egy kicsit - és persze, hogy legkésőbb hétkor MINDENKI talpon van (persze mi is, mert ki tud aludni, amikor ugrálnak rajtunk, arcunkba kiabálnak, gyömöszölnek?). Tehát korán keltünk - majd játék és felköszöntöttük a mamákat március 8-ra - és ezzel el is telt a nap nagy része, majd jött egy kis főzés, játék, séta az udvaron, illetve találtam itt egy szuper csiráztatós cikket, aminek nagyon megörvendtem, mert nagyon szeretem/szeretjük a csirákat, és volt is itthon pár csomag mag - csak hát úgy voltam vele mindig, hogy tálca kell hozzá és annyira bonyolultnak tünt az egész. Igy viszont pár perc az előkészület - csak befőttes üveg kell hozzá, géz, gumi, csiráztatni való magvak - és indulhat a buli.
állitólag 3-4 nap alatt kész is vannak, alig várom!
Vasárnap Bogival templomba voltunk, majd utána szülői volt - az idén fog konfirmálni - és hát kicsit meg is lepődtem, mert most tudatosult bennem (ismét), hogy milyen nagy! Lassan 14 éves - konfirmál és még pár hónap, személyit is kap! Mikor nőtt meg ennyire? alig hiszem el! (meg azt is, hogy Tihamér jövőre iskolába megy!)Szóval volt egy kis ünnep, kaptunk virágot, megbeszéltük a tennivalókat (virág, zőldág, süti, takaritás) - majd Bogival még kicsit csavarogtunk, vásárolgattunk - jó vele igy kettesben! Délután grilleztünk volna, de annyira fújt a szél - és még mindig - hogy idebent a sütőben sütöttem meg a nyársakat, meg süti is készült, sütőtökös - ez kicsit megosztotta a társaságot - volt akinek izlett, nagyon - és volt aki meg sem kostolta, mert nem... ilyen
az enyém is ilyen lett, csak Apucira hagytam, ő meg ráhúzott egy barnitó programot a végén, amitől kicsit fekete lett a teteje - de azért finom lett!
Este meg Apuci zenét hallgatott - persze a kicsik is betársultak :

Még kicsit táncoltunk is, majd fürdés - és vége a hétvégének, hamar eltelt. Ma meg reggel az autóban vettem észre, hogy Tihamérnak piros a szeme - valószinüleg kötőhártya-gyulladás - igy ma ő itthon maradt, megyünk kicsit később doktornénihez :-)


2014. március 5., szerda

Délután

Nagy kérdés minden nap, hogy amikor hazajövünk az oviból, akkor mit is csináljunk? mert fáradtak is egy kicsit - ha az udvaron maradunk, akkor nincs gond - és ez is lenne az ideális - csak hát az időjárásnak nem én parancsolok, mostanában vagy esett délután, vagy nagyon fújt a szél - ilyenkor marad az odabent, ahol nem igazán megy egyéb, mint egymás nyúzása. A könyvek, kirakósok nem érdeklik - esetleg Borit, de őt is csak rövid ideig, legó? csak addig amig kiöntik és szétszórják a szobába, babák, szerepjátékok : néhanapján bejön, öröm ilyenkor nézni őket, de ez is ritka. Gondolom belefáradnak az oviba a festésbe, gyurmázásba, mert erre sem vevők. Igy marad a szaladgálás, a vadulás, sirás, veszekedés, tévé - és egymás idegeinek kikészitése... Ti mit szoktatok csinálni délután? mivel kötitek le a csemetéket ovi után? örvendenék, ha kapnék pár tippet, hátha tudom alkalmazni!

2014. március 4., kedd

A Kamasz

Nem irigylem, nehéz lehet ez az időszak neki is : 13 éves, már nem kisgyerek de még nem is felnőtt, kezd véleménye lenni mindenről, beleszól mindenbe és rendszerint oda sorolja épp magát ahol több esélye van érvényesülni (például ha csokiról van szó, akkor gyerek, ha szórakozásról, akkor meg felnőtt - szeretne lenni). Néha (sokszor) tenyérbemászó a stilusa, lusta, okoskodó vagy kritikus - de néha kedves, bújós, puszit osztogatós. És rengeteget kell vitatkozni vele... Három hete!!!! kérem, hogy takaritsa ki a szobáját - mert amikor saját szobája lett, akkor kikötötte, hogy SENKI ne lépjen be oda, az csakis az övé, igy mondtam, akkor ő is takaritson (mert legalább megtanulja rendben tartani - gondoltam én naivan). Na persze : első héten pakolt ide-oda, rendezett egy kicsit, hallottam szöszmötöl, majd kijelentette este, hogy 'De nem is nagyon vagyok itthon, akkor meg mitől lenne kosz???. Második héten szintén szöszmötölt, pakolt (vagyis nosztalgiázott, kipakolt, majd vissza - hétfőn láttam, hogy nem változott semmi. Sarkamra álltam, most már ráparancsoltam a szállongó porcicák és porréteg között, hogy most és nem később. Eltünik jó órára, majd lejön és alkudozik - ha felsöprök és port törlök esetleg annyi??? NEM, porszivó, feltörlés, portörlés, szemétkihordás, szőnyegrázás stb. ! sóhajtozva - de másfél óra alatt megvolt - és nem részletezem miket pakolt ki : szennyest, szemetet meg ilyesmit - most minden hétvégén takarit, hogy ne fajuljon idáig a dolog.
Egyik délután szól, hogy elmarad két órája, egykor végez - nem mennék utána, hogy ne bolyongjon két órán át a városba? Mondom, jó, egyre ott vagyok! De a forgalom miatt csak egy óra öt percre értem oda - és addig öt azaz 5 nem fogadott hivásom van Bogitól... Délután fél négykor indulunk - én a kicsik után, ő vallásórára megy - húzza az orrát, hogy korán van, de vannak még elintéznivalóim, és mondom, számitok rá, hogy péntek lévén kapom az ovis ágynemüt is - legalább segitsen el a három gyerekkel meg a csomagokkal az autóig... meg is igéri, majd az oviban duzzog, hogy ő el fog késni, menjünk már - ovónéninek is elmeséli, hogy neki hová kell menni és elkésik... teljesen rabszolgahajcsárnak érzem magam : itt van ez a szegény gyerek - én meg befogom őt bébiszitternek. Csak az autóba pillantok rá az órára : fél öt van, a templom meg a másik sarkon, egy köpésre! Nem is kicsit vagyok mérges a jelenetért, amit rendezett!