2014. február 28., péntek

Farsang

Megvolt a kicsik első farsangja! Bevallom, kicsit tartottam tőle, mert már az itthoni jelmezpróba sem ment zökkenőmentesen - előbb nem és nem akarták felvenni - majd nem és nem akarták levetni :-) Bulcsi cica lett, Boró pedig lepke vagy tündérke, én pedig nem akartam ruhát kőlcsönözni, inkább azt szerettem volna, hogy itthon és közösen dobjuk össze a jelmezt ( nem mintha elitélném a kőlcsönzést, de szerintem otthon is remek jelmezeket lehet összehozni). Tihamér is kalóz volt - neki nagyon tetszett, és ez volt a lényeg. Az itthoni jelmezpróba - itt már élvezi
Az oviban is kicsit huzódoztak, amikor fel kellett venni a jelmezt - de végül sikerült, majd bevonultak : Bulcsi kezét fogta az ovónéni, igy ő nem szabadult - de Boró azonnal kiállt a sorből - és ennyi, tovább már csak ennyi látszott a tündérkéből :
és ölelte a lábamat, nem is volt hajlandó táncolni vagy énekelni. Bulcsikám birta egy darabig, forgott, táncolt, nézett, majd egyszer láttam mindjárt eltörik a mécses - és ki is rohant a körből a végére - és ölelte a másik lábamat :-)
Nem túl boldog - gondolom az sem használt, hogy a tegnap voltak a héten elsőre oviba! És nagyjából ennyi : kapott mindenki farsangi oklevelet, volt egy kis eszem-iszom, majd hazajöttünk és egészen estig a cicamica meg a tündérke le sem vetették a jelmezt, sőt ma is abba akartak menni (na jó, menni nem igazán akartak, de ha mégis muszáj akkor inkább igy :-)

Ps. : végül a bolti szárny és hajpánt mellett döntöttem - pedig az enyém sem lett rossz...



2014. február 27., csütörtök

Nem az én napom

volt a tegnapi ! Reggel tizig nagyon sürüen zajlottak az események : mivel köhögtek, a héten mindhárman itthon voltak - ez a tegnapra érte el a csúcspontját - már nem betegek és unják már... Szóval én korán keltem, szemetet kiszedtem, mosogattam, odakészitettem az ebédet, beraktam a mosást és összepakoltam - persze őltöztetés, reggeli stb. - ez az alap... közben párszor kerültem olyan helyzetbe, mikor kétségbeestem : Boró beleugrott az ágyba és nem jól mérte be a távot, megfejelte a falat. Üvöltés, borogatás, vigasztalás. Majd : szaladgálnak, kergetőznek - erre dobott egy hátast - megcsúszott a zoknis lábával ( a cipő a kezében). Ismét üvöltés, vigasztalás, simogatás... Tihamér leszed két szőnyeget a lépcsőkről, Bulcsi elcsúszik rajta ... ? ja, persze, üvöltés van és vigasztalás.  Épp akkor megyek be a fürdőbe, amikor Bulcsi szétkenni próbálja a metelinkéket a fehér púlton. Csoda, ha üvöltök? ésigytovább ésigytovább... felhivom a labort, hogy megkérdezzem Bulcsi eredményeit - ja megvan. Rákérdezek, hogy pozitiv vagy negativ? hát azt nem mondhatja meg, csak az orvosnak, menjek be és vegyem el (pedig van egy kód, amit ha bemondok, meg kellett volna mondja - de hát nem). Összeterelek mindenkit, őltözünk és megyünk. ott bent még lekapnak, miért tolongok (ketten voltak a pultba, mellettem egy férfi, aki a másik nőnél érdeklődik, gondoltam ez a hőlgy szabad - de kiderült ő is oda figyelt - megzavartam...). Ideadják az eredményt - már meg sem kérdem mit jelent ez meg az, csak arra figyelek ne szedjék szét a várót.... Az autóba látom, hogy pozitiv az eredmény - van neki olyan, hogy stapphylococcus aureus - hirtelen átvonul lelki szemeim előtt, hogy kórház, szuri meg hasonló finomságok... hivom a doktornőt, de délutános - majd anyumat, aki megnyugtat : ez a baci nem AZ a baci... szóval mégsem annyira vészes... a doktornő szerint meg elég a kezelésből, amit kapott - mehetnek oviba! hurrá! persze, hogy farsang van ma - Bulcsi cica, Boró pedig tündér szeretne lenni. Beindul a gépezet : farok és cicafül készül, majd éjszaka tündérszárny is... Ma meg ovi.
Ps. Az éjjel megszenvedtem a szárnnyal, ma bemegyek a kreativba gumit venni, erre mit látok : teljes tündér felszerelés - hajpánt, pálca és szárny - az ára meg - hát aprópénz...

2014. február 24., hétfő

Csak nézőpont kérdése,

hogy meglátom-e a rosszban a jót! Mert nagyon rossz a betegség, de mondtam már mennyire szeretek kettesben lenni itthon egy-egy fiókával? és Bulcsival nagyon-nagyon jó volt itthon, ideális kisfiú : játszik egyedül, de néha jön kicsit 'anyázni' is. Osztja a puszikat, simul, udvarol - szeretem. Meg akármennyire is nehéz, hogy hurcolni kell magammal, mégis jó, mert kézenfogva intézzük, amit kell, élvezzük az eggyütt tőltött időt. Vagy sorba rakjuk a gumicukrot :
vagy körbe-körbe
és hamm
Vagy 'fánkó'-t sütünk kettesben

Boginak meg minden vasárnap muszáj templomba mennie (én örvendek ennek, mert ez nála egy belső kényszer : volt farsangi buli, korcsolyázás, filmnézés is a kátésokkal, szeret ott lenni), tehát vasárnap, ha Apuci dolgozik, akkor mind megyünk és mi megvárjuk a játszótéren, vagy sétálunk egyet. Most meg amikor kettesben mehetnénk, akkor meg nem akar. Mert a kedvenc farmerja épp mosásban van... érthető, nem?(végülis mentünk, és jó volt :-)

2014. február 22., szombat

Autós viszontagságaim

Ismét autó - pát egy darabig pihentettem a témát, most ismét visszatérek - mert úgy érzem nagy fokú stresszt rak rám - illetve nem is a vezetés maga, az már (szerintem) eléggé jól megy, csak a tény, hogy más mindig jobban tudja, folyton beleszól... és nem mondok el újat, úgyis kitaláljátok, ki is lehet az : hát Apuci! Azt hiszem az utóbbi 10 évben nem veszekedtünk - vagy inkább vitatkoztunk? - annyit mint az utóbbi 3-4 hónap alatt vagyis amióta vezetek. Mert tudom, és meg is értem, hogy valakinek, aki huszon éve vezet, mindenhová autóval megy és most egyszerre nem szabad - hát annak biztosan frusztráló nézni egy kezdő szerencsétlenkedéseit - ezt meg is értem, hallgatok is rá - de azért néha visszafoghatná magát. Na jó, az utóbbi időben azért néha sikerül neki : de valahogy igy néz ki a mi egyéni korreográfiánk : piszkál, utasit, előrevetiti a rosszat, ijedezik - ezt türöm egy darabig, majd kifakadok, elmondom neki mennyire idegesit, zavar a kommentálása, néha annyira, hogy nem is tudom figyelni mi történik, kitörök, elmagyarázom - ideig-óráig használ is, csendben van - majd 2-3 nap után kezdődik az egész előlről. Pedig ha nem szól bele, akkor (szerintem) elég jól vezetek már, kezelem az adódó helyzeteket, megoldom egyedül és kész. Mint például : megyünk az egyenes úton, előttünk átjáró, kétfelől bokrok - kb. 10 méterre vagyunk mikor valaki átmegy az átjárón. Hangosan kiállt, hogy elütöm! és akkor jogsi nélkül maradok! vagy bezárnak! pedig 30-al mentem, simán meg tudtam állni, semmi fékcsikorgás vagy ilyesmi... vagy jövünk haza Anyóséktól (kb.30 km) és végig mondja jobbra, balra, lassan mész, gyorsan mész, húzódj félre, hogy kerüljenek el, fékezz, gyorsits, válts.... hallgatok... majd kitérünk a házunk felé, rámszól : nem dugtam ki eléggé az 'orrom' nem látom át a kanyart - mondom, hogy én látom, meg amúgy is látszanak a fények (este volt) - erre ő : És ha fény nélkül jön???? vagy ha leteszem a sarkon és lépnie kell kettőt az ajtóig... vagy bemegyünk a benzinkúthoz levegőt nyomatni a kerekekbe, és ha valakinek, aki járt ott egyértelmü, hol is van a pompa, én meg keresgélem... Pedig alapból azt (is) szerettem benne, hogy nem volt amolyan piszkálódó, szőrszálhasogató, hanem alapból olyan belevaló, nyugodt.... úgy látszik csak nem akkor amikor az anyósülésen ül. Mellettem. És én vezetek!

2014. február 18., kedd

És a diagnózis:

skarlátra gyanakszik a doktornéni, de szerinte nem egyértelmü a tüneteggyüttes - a torka nem elég piros, a nyelve nem elég lepedékes, a kiütései nem elég pirosak, de mind megvannak a tünetek - és ennek most nem tudom örvendjek-e vagy sem, mert ha nem az, akkor meg mi???. Gondolkozott azon is, hogy kórházba küld, de azt mondja, ha mégsem skarlát akkor még összeszedünk valamit (mert úgy-e a fertőzőre kerülnénk) - úgy ma reggel kenetet vettek Bulcsinak és én laborba vittem - majd megkezdtük a kezelést Ospennel. A rossz hir az, hogy a skarlát nagyon fertőző - a jó meg az, hogy miután a kezelést megkezdtük, a második nap után már nem fertőz. Tehát a játszma már el van döntve - ha skarlát és ha el kell kapják, akkor már szinte mindegy... de én drukkolok, hogy ne az legyen. Eredmény csak jövő hétfőn lesz - pénteken kell rákérdezzek leghamarabb.

Ma reggel

Monoton eső kopogására ébredtünk, el is ment a kedvem mindentől - nekem napsütés kell és tavasz, balzsamos levegő és madárcsicsergés! Őltözködés közben már beletörődve nyugtáztam, hogy Bulcsú meleg, itt nem lesz ovi neki - be is indult a gépezet azonnal, a tesók is szakszervezetbe tömörültek, hogy ha Bulcsú nem, akkor mi sem... Végül is elindultunk teljes létszámban és fegyverzetben, a hátsó ülésen Boró tüsszög és kommentál : Anya, én nem megyek oviba, mert 'tüttögök'! erre Tihamér : Á, ha 'tüttögsz' az nem számit, csak ha nagyon köhögsz, vagy ha megy a gyomrod, akkor maradhatsz itthon. Beletörődtek :-)
Itthon az ablakból pedig a következő látvány fogadott :


Ezért (is) szeretek itt lakni!

2014. február 17., hétfő

Idő

ami nincs! Megemelem képzeletbeli kalapom az összes dolgozó Anyuka előtt : én nem dolgozok (vagyis igen, csak nem kötött munkaidőben) de igy is folyamatosan késésben vagyok, elégedetlen vagyok magammal - néha azt szeretném, ha a nap minimum 30 + órás lenne!  Reggel összekapom és elviszem a családot oviba, suliba, munkába - illetve Apucival elmegyek azokra a helyekre, ahová autóval kell, ügyeket intézek - amire hazaérek arra már 10 óra. Itthon főzés, takaritás, pakolás, vasalás - beosztva minden napra - takaritani sem egy nap szoktam, hanem szakaszokra van osztva és mindennap csinálom - igy nem annyira látványos, de a kosz sem rakodik le annyira. Viszont itt lakunk lassan 3-4 hónapja, és még mindig nem értem utol magam : vannak még a házban olyan helységek, ahol takaritani csak részben sikerült (például a sportszobánk - ahol azért ablakot kellene mosni hamarosan) Majd 3 körül indulok begyüjteni mindenkit, bevásárolni ha kell - majd játszótér, itthon kicsit kinnmaradunk az udvaron, majd bent megy tovább az élet - kézmosás, vacsora, fürdés - és azon kapom magam, hogy este van - én meg hullafáradt vagyok, és nem is tudom mikor és miben fáradtam el! Persze vannak napok, amikor vannak még plusz körök, ha netán különórái is vannak Boginak, vagy Apucit is később kell hazahozni ez heti 3-4 szer. És hogy mennyire időhiányban vagyok, az abból is látszik, hogy nem kötöttem majd' két hete, pedig ezt mindennap szoktam, nélküle kivagyok (és ki is vagyok). Illetve a tegnap este kirugtunk a hámból : mosogatás helyett kötögettem és megnéztünk kettesben egy filmet, miután a gyerekeket lefektettük - persze 1-kor feküdtünk le, most akkor ezt mikor fogom kipihenni ? :-)

2014. február 14., péntek

Nehéz...

Ez most ismét egy ilyen időszak volt -  a betegségek, amelyek elhúzódtak (két hétig nem voltunk oviba - előbb a két kicsi, majd Tihamér sem) - majd Apucink maradt jogsi nélkül... volt egy hét vakáció, ami önmagában nem baj - de ha úgy nézem, hogy Apucit vinni, hozni kell munkába/munkából, illetve ügyeket intézni, akkor ez volt az egyik leghúzósabb hetem. Szerencsére reggel nagyon korán mentünk, még nem voltak felkelve a kicsik - illetve ha valamit intézni kellett, akkor a déli alvásidőben , ilyenkor azért Bogi maradt velük - viszont a három kicsit elhagyni igy is rizikós, de sajnos más megoldásom nincs (még). Mindenképp sikerült úgy kisakkozni az időt, hogy ők nem vették észre a hiányomat - viszont én hulla voltam/vagyok a sok rohangálástól - mindössze párszor vonultunk teljes létszámban, és hát az nem egy leányálom... A vakáció hamar elröppent - az elején még nagyon lelkesek voltak - de valamikor csütörtök körül már nem volt hó sem, hogy szánkózni lehessen, bent meg unták, hát sétálni mentünk, és csúszkálni a sárban! Persze kitaláltam mindenféle programot : játszótereztünk, paprikást főztünk kint a kertben (ez szuper jó volt, szerettük), motoroztunk a járdákon, cicáztunk, épitettünk - de igy is sokat bosszantottak, sikerült pár 'fekete pontot' szerezniük. Az első helyen Tihamér : összevágott egy guriga WC papirt, szétkente a fehér körömlakkot (és azt mondja : Ő? NEM! - de akkor mitől körömlakkos csak az Ő pulcsija?), letekertek egy hatalmas guriga törlőkendőt és bekenték cipőkrémmel a WC-t... folytassam? Mindenesetre úgy gondoltam a héten utolérem magam - vagyis ami a háztartást illeti - és hát ez csak részben sikerült, de ha arra gondolok, hogy átrendeztük a játszószobát, tőltöttünk egy adag házi szalámit, tortát sütöttem az ovis szülinapra, takaritottam, kivasaltam (majdnem) összes ruhát, napi szinten főztem - akkor ez nem is olyan rossz, úgy-e?

2014. február 13., csütörtök

Főpróba farsangra

Nem akartam jelmezt kőlcsönözni - mert nem - gondoltam inkább itthonról rakjuk össze... kb. ilyen lesz, csak jön hozzá egy farmernadrág és esetleg egy ing is. Kiváncsi vagyok, kitaláljátok mi lesz az egyik kedvenc fiacskám?

2014. február 6., csütörtök

Játszunk?

Ismerjük meg egymást! Anikótól kaptam a 'labdát' nagyon köszönöm. A játék szabályai :
Szabályok
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve. 

Én az első két pontnak teszek eleget és elnézést kérek, de ezt most nem adom tovább - illetve igen, mindenkinek aki szeretné - és megkérlek irjatok egy kommentet ha vittétek a játékot.

1. Erdélyi vagyok - itt magyar, a határon túl román - de úgyanúgy magaménak érzem Radnótit, Németh Lászlót, Benedek Eleket, Tamásit és még sorolhatnám, mint akárki, aki magyar anyanyelvü.
2. Kedvencem a rockzene, bár mostanában kevesebbet hallgatok akármit - vágyom a csendre...
3. Izgulós vagyok - bár mostanában sokat javult a helyzet, de beszélni közönség előtt még mindig nehéz (lenne).
4. Ha sokat vagyunk itthon és nem megyünk sehová 2-3 napig, akkor nagyon tud hiányozni a társaság, a város - de ha van 2-3 pörgős napom, akkor a csend az, amire vágyom...
5. Egy csomó új dolgot próbáltam ki 35 éves korom után - jogsit szereztem, megtanultam úszni és persze - néggyerekes anyuka lettem.
6. Nagyon szeretek kötni, kreativkodni - minden álmom, hogy egyszer majd ebből keressek egy kis pénzt - vagyis úgy gondolom majd kötögetek és elmegyek helyi vásárokba... persze gondolom ebből megélni nem lehet :-)
7.Viszonylag kevés barátom van - de azok igaziak! és mindig nagyon megvisel, amikor 'lemorzsálódik' egy barátom mellőlem - rendszerint többször is próbálok nyitani feléje...

2014. február 4., kedd

Pom-pom-pom....



Milyen jó, mert van egy nagylányom - kedvenc joghurtos tortámat kaptam tőle 'meglepiként' meg egy szuper hétvégét, amikor eggyütt volt a család - Anyumat is beleértve! Jó sokat beszélgettünk, kézimunkáztunk, főztünk - majd vasárnap este szinházba voltunk és vacsoráztunk kettesben Apucival. Ha igy folytatódik tovább, nem lesz semmi panaszom (és nem szakadt le az ég, még mindig én vagyok - nem változott meg egyéb, csak az az egy szám)
PS . Bogi csak fotózott, nem és nem volt hajlandó kamera elé állni...)