2013. december 30., hétfő

Bővül a család...

Persze kissé megtévesztő és hatásvadász a cim - na, nem-nem kétlábúval, hanem egy, illetve kettő cicával lettünk nyolcan :-) Pontosan Karácsony előtt érkeztek - mert valahogy mindig is egyértelmü volt a számomra, hogy ha ház, akkor oda kell cica (és majd kutya) is! Nagy volt az öröm - bár első napokban nem nagyon engedtem a Bandát cicuközelbe - a pincében tanyáztak és szokták a környezetet - de egyikük vagyis Rudi már Karácsony előtt feljött meglátogatni minket - és azóta szive álma, hogy szobacicus lehessen - és ezért képes eltürni (mit eltürni... egyenesen keresni) a húzást, nyüvést, ráncigálást is, csakhogy bent maradhasson. Bár nem vagyok hive a macskaszőrnek ideig-óráig megengedem neki - de amúgy jól elvan kint vagy a tanyáján. Cirmikém a tegnap óta eltünt (gondolom nem birta zsivajt) - de én még reménykedem, hogy visszatalál hozzánk és marad is.

2013. december 29., vasárnap

Csodabogár

Ennek érzem magam néha... mint például a múltkor is az oviban. Délután volt, mentünk volna haza, Nagytesó már talpig készen, de nyugtalanul - Bulcsi maradt volna, Boró a szokásos napi müsorát abszolválta - azaz hisztizett, hogy ő nem akarja felvenni AZT a nadrágot és AZT a kabátot (pedig reggel meg azért ment a harc, hogy pontosan AZOKAT vegye fel)... tehát adott a helyzet, meg kell oldani. Első körben Bulcsit beszéltem rá, hogy haza kellene jönni és majd holnap is jövünk, gyorsan felkaptuk a vastag nadrágot, pulcsit és ráhagytam, hadd húzza fel a csizmáját - legalább lefoglalja magát és lesz sikerélménye... közben Boró süvöltött mint háttérzaj és 5 másodpercenkét mondtam, Tihamérka ne rohangálj! légyszives ülj le! gyere segits őltözni! ideig-óráig müködött is (5 másodpercig), majd folytatta tovább. Ezt figyelte egy darabig az Anyuka - majd megszólitott : Hogyan birom ezt? (jó kérdés) honnan van ennyi türelmem?és a három gyerek? mennyi a korkülönbség? szaporán felelgettem, miközben folytattam az egészet - Tihamér kihasználva a pillanatnyi szünetet, hintázni próbált egy szekrényajtón. Ekkor dörrent rám a dadus, hogy vigyázzak már, mert letörik az ajtó... Anyuka pedig nekem szögezte a kérdést : Segit valaki a gyereknevelésben? járok dolgozni? mert neki az egy is sok néha - bár mondtam, ez relativ, nálunk sincs mindig ilyen fesztivál, csak néhanapján, és hogy megtanultam szelektiv füllel hallgatni, kiszürni mikor van igazi baj - ennyi a titok. A végén árultam el - már az ovikapún kivül, hogy négyen vannak... elképedve köszönt el és azóta is messziről üdvözöl és érdeklődik - de azt hiszem nem hoztuk meg a kedvét a további kistesóhoz...

2013. december 28., szombat

Gyerekek a fa alatt

Szeretem őket lefényképezni minden karácsonykor a fa alatt - persze ők ezt nem annyira élvezik - illetve gyorsan kell 'lépni' mielőtt megunják... főleg a fiúk, mert a csajok kifejezetten élvezik. Tehát elsőre készült ez a klasszikus

majd csak a csajok
Apucis

Anyás
illetve Bogis-Anyás
pedig hogy szeretnék egy karácsonyi teljes családos képet - de olyan még nem volt, hogy mindenki szépen felőltözve karácsonykor és épp akkor legyen valaki ott aki el is késziti - illetve az önkióldóra nincs még türelmük - na de összejön a majd valamikor, remélem.

2013. december 27., péntek

Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek!!!!

Jó karácsonyunk volt, úgy mindent összevetve - volt benne hajtás, nyugi, játék, pihenés, kicsi veszekedés is (vagy inkább morgás, hogy miért nem....) - de úgy átlagban jó volt - eggyütt voltunk pár napig és ez az ami számit. Az ajándékok zöme telitalálat volt a fiúk jól eljátszottak - sőt mi is .... Szenteste templomba mentünk


majd vacsorázni Anyumhoz, és persze megjött az Angyal is.
és mindenki csak örült és játszott - egészen 12 utánig....

Reggel pedig ez a látvány fogadott a hálószobánkban
és a nappaliban
Utána is rendszeresen vissza-visszatértek megcsodálni a fát és játszani kicsit, csak valamikor délután kezdték a szokásos vadulást, de ez sem volt vészes... Most pedig Bogi egyik mamánál, Tihamér másiknál - én pedig a két kicsivel 'pihenek' itthon - de tényleg olyan mintha szabin lennék...



2013. december 13., péntek

Várakozunk

Mikulás előtt egy nappal jöttem rá, hogy még nincs semmi olyasmi ebben a házban, ami a közelgő ünnepre utalna - csak a kisgyerekek, akik várják a Csodát. Összekaptam magam és elsőre két Angyalka készült só-liszt gyurmából
ennek a mintájára - nem lettek annyira tökéletesek mint az eredeti, de azért elégedett vagyok vele, majd még kapnak egy kis festéket, csillámport és akkor majd jó lesz.
Majd másnap elkészült az idei adventi korszorunk is, előkerültek a diszek - mint például ez a fa puzzle - ami hatalmas sikernek örvend minden évben
diszek a még befejezetlen kandallópárkányon

illetve ablakpárkányon

Mikulásra sikerült annyi mécsest meggyújtani, hogy teljesen el voltak varázsolva tőle - azóta is kérik naponta - Gyújtsunk gyertyát!
Majd az ovis karácsonyi vásárra készültek mézespogácsák - persze hatalmas segitséggel, amint ez látható :-) Teljesen felszabadult, vidám hangulatban dolgoztunk, mint ahogyan régebb - nagyon élvezték - igy készült egy adag só-liszt gyurma is, hogy fokozzuk az élvezeteket.



És a kész mézesek, kis kozmetika után (bár még igy is rusztikusak - de nagy sikerük volt :-)
Persze, nem maradhatott el a tesztelés sem :-)

.... úgy érzem a lelki békém is kezd helyrebillenni - végre!

2013. december 12., csütörtök

Nem vagyok egyedül...

Életem során sokszor megtapasztaltam - legtöbbször nehéz élethelyzetben, amikor azt hittem nincs tovább - hogy mindig van mellettem Valaki, aki hitet ad, felemel, mellettem van. Persze emberek is - de minden alkalommal kaptam jelt, hogy ott van Ő - mindig! és vigyáz rám, nem engedi, hogy annál többet cipeljek, mint amennyit el is birok. Volt mikor órák hosszat róttam a várost, majd bementem az épp útamba kerülő templomba - és pontosan azt a választ amit kerestem... a pap olvasta fel az igét, ami pontosan a felelet volt a gondomra. Vagy amikor gyereket akartam, de nagyon - ő pontosan akkor jött amikor a legnagyobb veszteség ért - és új értelmet adott az egésznek. vagy amikor balesetünk volt és totálkáros lett az autónk - mi megúsztuk kisebb karcolásokkal. És még sorolhatnám. Mint például most is. Lakást, otthont váltottunk és bár szeretem itt és vágytam rá, néha mégis van egy kis bizonytalanság bennem, hogy vajon tényleg jó döntés volt? mert elég nehezen megközelithető, én pedig kezdő soför vagyok és van egy kapatató, ahol bizony a régiek is többször nekifutnak, ha hó lesz. Eddig persze mindig sikerült elsőre feljönni, nem gond - de bennem van a félsz - mi lesz ha tévedek egyszer és a gyerekek is bent vannak? A múltkor korán reggel volt, havazott, mentünk Haza, falura egyedül voltam az autóban és annyira szép volt, éreztem gyülnek a könnyeim - majd a rádióban megszólal a zene : Kereslek úttalan útakon/csak a csend szól rám/csillagok gyúlnak/ születnek újjak / és te messze jársz .... és éreztem elindul valami :-) Vasárnap, advent második vasárnapján sikerült elmenni templomba Bogival - és persze, hogy arról volt szó, hogy mennyi a bizonytalanság a hétköznapokban, hogyan tudunk megbirkozni a gondjainkkal és hogy Ő mindig ott van velünk, nem kell félnünk, hogy elhagy.... A tegnap pedig Anyumnak voltunk és ajándékot kaptam Tőle - gyertyatartó és egy idézet :

Várva vártam az Úrat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.

Zsolt. 40.2.

Úgy érzem minden rendben lesz, sinen vagyunk - nem történhet velünk semmi rossz! Úgy legyen!

2013. december 3., kedd

A Mikulásnak !!!!!

Mikulás, Mikulás,
Kedves Mikulás!
Van zsákodban minden jó,
Pirosalma és dió !

Kedves Mikulás! Már nagyon várunk. Meg szeretnénk irni Neked a kivánságainkat! Borika 'pázölt' szeretne és édességet. Tihamérka legot, transformerst és édességet. Bulcsú autót és édességet szeretne. Én Meglepetést és édességet. Mami békét és nyugalmat. Apuci meg sok boldog gyereket szeretne kérni. Köszönjük szépen :-)

Sok szeretettel a 'F' család!


Szó szerint irtam le - és végre! jót mosolyogtam az egészen - a versen, a kivánságok jellemzőek, amint a levél modora is - mert mondtam a Mikulásnak nem kötelező hoznia akármit is, csak ha úgy látja jónak... de elindult valami és végre azt hiszem elkészül a mi adventi koszorunk is... készülődünk.

Előtte - utána

Vagyis amiért nem voltam mostanában :



A végkimerülés határán még volt erőm egyet kattintani :-) A rend valamennyire megvan - a végkimerülés még tart és gondolom idő kell, amig megcsendesedünk egy kicsit - mert úgyanaz az élet és mégis teljesen más, magam sem értem miért vagyok sokszor annyira stresszes (és kiabálok mindenkivel, veszekedek és hadd ne soroljam, nem vagyok büszke rá)... plusz a múlt héten négyesben voltunk itthon, ami nem kedvezett a rendrakási folyamatnak sem...