2013. október 28., hétfő

Az első

ovis tömegbetegség - nem tudom van-e ilyen szó :-) Tihamér kezdte csütörtökön és átsöpört az egész Bandán. Az érdekessége, hogy vidámak, jókedvüek voltak és közben jött alul, felül... és átlag 2 napig tartott per fej - Tihamér csütörtökön-pénteken, Bulcsú szombat-vasárnap, Boró pedig most beteg. Persze ez nekem pontosan 5 alvatlan éjszakámban van, de szerencsére az éjjel már jól aludtunk. A legények ma már mentek oviba, Boró is készült, de ma még nem megy - csak holnap. És itt jut eszembe, hogy még Boróval nem is voltunk SOHA kettesben, úgyhogy ma megyünk egyet sétálni, perecet enni, játszóterezni... végül is minden rosszban van egy kicsi jó :-)

2013. október 22., kedd

A kisovisok

Emlékszem, mennyire izgultam, milyen lesz az ovi, fogják-e szeretni a kicsik, mekkora megrázkódtatás lesz ez majd nekük? Szerencsére ők nem gondolkodtak ennyit ezen, hanem élvezik az ovis létet - és én is megnyugodtam, mert szivesen mennek, illetve kaptam az ovónéniktől egy csomó képet - ezeken igenis az látszik jó kezekben vannak!









2013. október 21., hétfő

Terápia

Borzasztó volt az elmúlt hetem, rég voltam ennyire legyengülve - azt hiszem az elmúlt stresszes időszak most mutatkozott meg testi szinten is. Nem tudtam, irjak róla vagy sem - de azt hiszem sokat segit, ha leirom - saját magamnak is, meg esetleg ha valakinek lesz majd hasonló gondja - akkor is. Soha nem voltam egy halogatós fajta : ha valami bajom volt, akkor mentem orvoshoz - és ez amióta megvannak a gyerekek még tovább fokozódott - úgy érzem tartozom annyi felelőséggel, hogy egészséges és fitt legyek amennyire lehet - úgyanis csak igy lehet helytállni négy gyerek mellett. Ezért is bosszant ez az eset. Mert - volt nekem egy spirálom, amit még két éve rakott fel a nőgyógyászom, elvileg 5 évig kellett volna eggyüttmüködjünk minél kevesebb mellékhatással - de sajnos én és a spirálom nem szerettük egymást. Folyamatos gondjaim voltak - vérzések, fertőzések - na és persze orvos és kezelés kezelés hátán, rengeteg beszedett tabletta, stresszes időszakok, hogy vérzik és meddig a normális. Egy évet adtam neki, hogy megszokom és majd minden rendben lesz. Végül a doki még biztatott - igy lett belőle kettő év. Most viszont két hétig vérezgettem, ebből az utolsó hetem maga volt a pokol - éreztem nem jó ez igy, csak fogy az erőm - első hét végén iratkoztam fel, de a doki szabadságon volt, várni kellett - máshoz meg nem akartam menni és magyarázni hogyan is volt előtte. Péntekre kaptam időpontot, de szerdán éreztem soron kivül el kell menni... és jól tettem! Végül is levette a spirált, kaptam egy csomó gyógyszert - antibiotikum, gyuladáscsökkentő, kálcium és vas - illetve vérzésgátló szurit is. A tetőpont az péntek délelőtt volt - nekem kellett vinni a gyerekeket oviba - az odaút ment is valahogy, de hazafelé... egy óra alatt tettem meg a másképp 20 perces útat, már előkészitettem a telefonomat, hogy ha mentőt kell hivnom, akkor kéznél legyen, illetve sokszor éreztem a keritésbe kell kapaszkodnom... de utálom ezt az elgyengült állapotot. Szerencsére a mélypont után elég gyorsan összeszedtem magam, most már jól vagyok - elmondhatom, újjult erővel vetettem magam az elintézendő dolgokra - bőven van amit tenni - de erről majd később. Az elmúlt héten terápiás jelleggel filmet néztem - kettő van ami nagyon bejött - egy romantikus szerelmes történet nagyon megfogott :
illetve a Titok - aminek minden szavával egyetértek, és habár nem fogalmaztam meg ennyire összeszedetten, mint a filmben - nagyon sokszor alkalmaztam is...:
És persze kötöttem -  nagyon jól esett - ez volt ami átlenditett a tehetetlenségen :
ez még a kezdeti állapot, azóta már készen is van - 3 nap alatt kötöttem ki a mellényt, most épp leláncolásra vár. :-)


2013. október 15., kedd

Készülök én...

az esős időre  : nem várom, de keresgélem az ötleteket, amivel lekötöm a Bandát, majd amikor beszorulunk a házba... Ezek a tervek
1. Levél mandala 
Már napok óta gyüjtögetjük a leveleket - sárgát, vöröset, zőldet - és ezeket lenyomtattam, itt várják a hüvöset...
2. Gesztenye-kigyó

3. Ugróiskola - ha majd nem szól fel a ... szomszéd :-)

4. Maszatmentes festegetés - ez egy régi tervem, ami most végre megvalósulhat, ha nagyobb asztalunk lesz


5. Papir dáliák - ez egy kicsit nehezebb, de Bogival megvalósitható


6. Festős - ismét Bogival, de itt azért már engedném a kicsiket is (Borót is érdekli , a legényeket már nem annyira)


Szóval őszire még csak ennyi, de nyitott szemmel járok :-) és persze gyüjtöm már a karácsonyi kreativ ötleteket is - én élvezem ezt, az biztos!


2013. október 14., hétfő

Mennyire ismer Ő...

Bevezetőként : jönnek haza az oviból, Apuci mondja - Van egy rossz és egy jó hirünk, melyiket mondjam ? erre én - mondjad a rosszat !?? - Elveszitettük Tihamérka sapkáját... és a jó? gondolom most örvendsz mert köthetsz egy másikat, nem ???? :-)

A hétvégén jó meleg volt, rotyog a gulyás az üstben, én pedig kivittem a napra egy széket, a kötésemet, kávémat - Apuciék talicskáztak és hallom Apósom érdeklődik, mit is csinálok én? Erre azt mondja : hát köt - nem mintha szüksége lenne bármire, de nyugtatja az idegeit (és persze igaza van, mint mindig :-)

2013. október 7., hétfő

Napsütötte, dolgos délutánok

Igy múllatjuk mi a délutánokat...
Az ovisaim még szeptember közepén :
illetve macik a málnásban :-)

Ez pedig a tegnap délután :



Bojika, dolgozzunk egy kicsit, ha ejfájadunk, akkor nézzük kitit a nadokat!!! (jövőre logopédus :-)


Huncut - és tudja, hogy jól áll!






2013. október 5., szombat

Elegem van?????

Azért van a fenti kérdés, mert a tegnap olvastam ezt a cikket, ami pontosan erről szól : arról, hogy mennyire relativ minden - bosszantanak a gyerekek? mindenkivel megesik, hogy már nem tolerálja a folyamatos visitást, veszekedést, szaladgálást, tombolást - nekem is van ilyen, főleg ha valami más gond is ott van, ami folyamatosan zakatol a fejemben. Rájuk kiabálok, türelmetlen vagyok, úgy érzem nem birom - és akkor kattan valami : miért is veszekszem én? hisz csak figyelmet akar, kiváncsi, minden új neki : csak gyerek. és attól a perctől, hogy nem AKAROM görcsösen eltolni magamtól, lerendezni az egészet, ha szeretettel tudok közeledni hozzuk már meg is van a négy darab kezes bárányom. Sokkal könnyebb igy hatni rájuk, mind üvöltözve. Persze ezt meglátni kell egy kis tapasztalat, empátia ami persze az idővel jön, esetleg sokadik, x-edik gyerek után. Amiért leirtam : egyik nap egy anyuka feltett egy kérdést a facebookon, hogy 2 hónapos babának, hogyan adja a tehéntejet. Szabályszerüen volt egy kórus, aki leüvöltötte a fejét. Pedig mit tudunk Róla? semmit! feltett egy kérdést amire választ várt, erre jönnek a kommentek miért nem szoptat? miért nem tápszer? de - hátha nincs pénze rá? vagy kipróbálta és bukik a gyerek tőle? szoptat, de bizonytalan, lebeszélik róla? vagy azt hiszi nem elég a tej? de leorditani és azt sugallni, hogy ettől ő rossz Anya? szerintem elfogadhatatlan. Mert Bogi 2 hóig szopott, utána kapott tápszert, de sokat bukott, 2-3-at kipróbáltunk, majd a doktornénink leirta, hogyan keverjem a tehéntejet, azt kapott : soha nem jött vissza, szépen fejlődött. Tihamér 10 hónapig szopott, utána tápszert kapott és mégis allergiás lett a poratkára, asztmás tünetei voltak. És akkor? persze, nem azt mondom, hogy a tehéntej a legjobb, de egy alternativa és attól egy Anya nem lesz rossz Anya, ha néhanapján ideges, vagy éppen tehéntejet ad a gyereknek. Ez is az internet átka : túl sok az információ, túl sokan adnak tanácsot, elég nehéz igy, nehéz kiszürni mi a jó nekünk... sajnos.

2013. október 4., péntek

Az utóbbi három hét mérlege

Nagyon hamar elrepült ez a három hét - és amennyire drukkoltam, izgultam épp annyira könnyen vettük az akadályt (értsd : ovit), úgy gondolom jókor jött, pont most értek meg a közösségre, élvezik, szeretik. Persze amikor megyek utánuk, mindig azt mondják jönnek holnap is - reggel meg megy az alkudozás, hogy csak ma ne... de amikor ott vagyunk akkor minden rendben - Bori szokott kicsit pityeregni, de ez már csak olyan mü-sirás. Bulcsikám ad egy puszit és pá!!!. Igaziból most kezdtem érezni, hogy oviba járnak, kicsit kezdek a házimunkával is napirendre jutni, marad időm magamra is kicsit olvasni, úszni, tornászni, sétálni (csak ne lenne ilyen hideg!). Élvezem is az egészet, de valahol kicsit nosztalgiázok is : kikerültek a szárnyaim alól, olyan gyorsan nőnek!Délután meg megy a tombolás ezerrel : amit egész nap összehozok - rend, tisztaság - az kb.10 perc alatt vállik semmivé... de ezt már megszoktam, az volna a furcsa, ha ez nem igy lenne...
Bogi - ő egy más világ - kamaszodik és szinte semmi nem érdekli igazán, csak az ami neki most épp fontos - és persze ebben ilyenek, hogy tanulás, suli nemá' házimunka... folyamatosan kell piszkálni, hogy ne csak olvasson, telefonozzon, pletyózzon a barátnőivel. Tudom, most épp én vagyok a mumus, de ha nem kérdezek rá, akkor képes házi nélkül elmenni iskolába, hogy majd ott lemásolja valakiről! Teljesen kivoltam ettől és kapott egy felszólitást, miszerint még egy ilyen és szuperokos telefon nélkül marad egy hónapig - remélem használ a fenyegetés, én pedig be is fogom váltani most az egyszer, ez tutti!

2013. október 2., szerda

Fogyis meglepetések

Mivel a kicsik szeretik az oviba és ott is esznek, igy mostanában itthon csak 3 személyre kell főznöm - ami nagy megkönnyebbülés, mivel igy kevesebb faktort kell kiszürnöm - már ami a szeretem/nem szeretem kategóriát illeti. Sőt most úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy a családot is kicsit az egészséges étkezés felé vezessem (eddig is igy volt, de amikor 6 emberhez kell igazitani a főzést akkor nehezebb - mondjuk megoldják igy is, hogy jóllakjanak : kétszer szednek :-) Én kb. 6 hete nem eszem kenyeret, tésztafélét - szénhidrátot csak zőldséget illetve reggelire megengedek magamnak 1-2 szelet zab- vagy grahamkenyeret - ennek meg is van az eredménye : kb 5 kg és még legalább ennyit szeretnék. Viszont egy ideje leállt a dolog és megrekedtem egy szinten, sehogy nem akart lefele menni a mérleg. Most találtam rá erre  a honlapra és kb. egy hete irogatom mikor és mit eszek. Nagyon jó - nekem 1800 kaloria az alapom és állitom ezzel nagyon jól lehet lakni, degeszre. Viszont vannak meglepetések, mert nem minden - általam diétásnak megitélt - étel tényleg az is. Első kopp a zabkása almával - aminek egy adagja 600 kaloria körül van és persze ez az egyik kedvencem - de ki gondolta volna? én nyugodt szivvel becsaptam, sőt néha repetáztam is! a másik a trapista sajt, amit az este raktam a salátámba - na kérem az is 300 kcal, ami nagyott dobott az amúgy lightos paradicsomon... amit még szeretek, az hogy kategóriákra bontva lehet követni miket ettél (fehérje, szénhidrát, zsir), illetve, hogy testmozgással le is dolgozthatod, ha véletlenül túleszed magad. Úgyhogy most ez következik : torna itthon, illetve úszás. Nagy reményeim vannak :-)