2013. szeptember 29., vasárnap

Naivitásom tetőfoka

Mert naiv vagyok - nem tudom, előny-e, ha azt mondom azért kicsit kinőttem belőle és már nem hatnak meg apró-cseprő dolgok, mint régen. Fiatalkoromban sokkal inkább hittem feltétel nélkül embereknek/emberekben - koppantam is ez miatt jó sokszor. Viszont utána dolgoztam kereskedelemben is : rájöttem nem minden úgy van, ahogyan egyesek előadják. Tehát : hazafele tartottam egyik reggel és megállitott egy néni, hogy épp most adta le a papirjait a munkaügyre, nyugdijas lenne - de sajnos valaki ellopta a pénztárcáját, neki viszont haza kellene menni falura vagy egy másik városba, közben meg akadozott a hangja, potyogtak a könnyei. Átlagos öregnéni volt, még el is hittem volna neki... de csak annyit kérdeztem : mégis, hányszor tetszik leadni azokat a papirokat? és mindig elcseni valaki azt a pénztárcát? Úgyanis egy hónappal előtte állitott meg úgyanezzel a mesével, gondolom úgyanez a néni (mert nem igazán emlékszem az arcra, csak az 'előadásra') - én pedig adtam is Neki valamennyi pénzt, amennyi apróm épp volt. Most azonnal hátatforditott és otthagyott, szó nélkül. Persze, lehet neki sokkal több szüksége volt erre a pénzre mint nekem, nem is volt ez annyira nagy összeg, hogy kétségbeessek tőle : az átverés fáj és a mükönnyek. És csodálkozik valaki, hogy ennyire rosszak vagyunk?

2013. szeptember 26., csütörtök

Én ezt nem egészen igy gondoltam...

A 'vigyázz mit kivánsz, mert beteljesül' mondás nagy igazságát többször is megtapasztaltam, igy sokszor eljátszadoztam a gondolattal, hogyan is tenném meg én azt a hires,mesés 3 vagy 7 kivánságot. Első körben valamikor nagyon kivántam Boginak kistesót, valami 4-5 éven át jajjgattam, siránkoztam, hogy nem lesz, nem sikerül pedig nekem annyira kell, szeretném... és erre bumm : jöttek egymás után - előbb egy, majd még kettő... nagyon rajta voltam a témán, tudom - na de azért mégis ... A mostani nyár nagy terve, amit sokszor forgattam a fejemben (és amin sokat agyalok, az rendszerint igy sül el), hogy elviszem a kicsiket pár napra egyik mamához, Bogi megy a másik mamához - én pedig Tihamérral (a kicsivel:-) leszek majd itthon édeskettesben és majd jó nagyokat játszunk, elmegyünk játékházba (ahová már jó ideje készül) - kicsit szeretnék vele lenni, valahogy ő középsőként kiesik a szórásból : Bogi 8,5 évig volt egyedül, a kicsik 3 évig élvezték a társaságomat - Tihamérnak már 10 hó után indultak a bonyodalmak a tesók körül, majd utána ő volt a nagy és persze elvártuk, hogy úgy is viselkedjen... Gondoltam kicsit kirúgunk a hámból ... és persze itt jött be Murphy : az első ovishét mérlege 2 t.knyos legény volt, ami mellé Tihamérnak még láza is lett szombatra, kikészült a gyomra is. A kicsik hamarosan ismét mentek oviba, igy kedden, szerdán kettesben voltunk itthon. Élveztük is egymás társaságát, sőt játszottunk volna is, ha nem épp keddre érkezik meg az a 20 kg uborka, a zakuszka alapanyagok plusz egyéb zőldség mindenféle savanyúságnak... igy persze ketten voltunk, de ki sem látszottam a munkából, csavargásról szó sem lehetett. Kincsem igy is elégedett volt, nem kellett végre osztoznia rajtam, kénye kedvére őlelgethetett és puszilhatott, és úgy néz ki ez elég is volt Neki.

2013. szeptember 19., csütörtök

Túléltük

az ovi első három napját, sőt a negyedik napnak is letudtuk már a felét. Az első nap kimondottan optimistán indult: csend volt és nyugi, 1 gyerek sirt csak. Mivel itt nálunk nincs olyan, hogy beszoktatás - igy tudtam, szinte lehetetlen megúszni sirás nélkül. Kicsit maradhattunk bent hétfőn, játszottunk, megnéztük az autókat, babákat, babaházat - majd amikor játszani kezdettek, én elmentem kifizetni az ebédet, Apuci maradt még, majd ő is eljött - észre sem vettek. Elmenőben még belestünk az ablakon - állt a két drágám középen, a nagy jajveszékelés közepette, egymásba kapaszkodva. Persze, hogy sajnáltam őket... Aznap ők nem is sirtak, örvendtek mikor utánuk mentem, minden ment simmán, pedig rá voltam készülve, hogy a tartalék nadrágok mind fel lesznek avatva - de nem, Bulcsi is megmondta, ha ki kellett menni, ettek jól, aludtak is... Második nap Boró kicsit sirt, de ennyi - a többi minden ment a maga útján, akárcsak hétfőn. A tegnap már itthon győzködött - ne menjünk, sirt, hogy ma is kell menni... úgy érzem, 1-2 nap még elment - mostanra már kicsit sok lett az oviból... Ami változott : este 8 kor már ki vannak dőlve, fél kilenc - kilenckor mindenki alszik - ez nagy újdonság, hisz máskor 11kor még javában ugráltak. Ami még megy : a délutáni anyázás, puszilnak, simogatnak, játszunk... a tegnap szülői volt, Apuci elvitte őket én maradtam : Boró pedig totál ki volt készülve, hogy nincs Anya... És persze nekem is megváltozott minden : bár úgy képzeltem fogok unatkozni itthon - hát még nem volt egy ilyen nap azóta : hétfőn Bogival voltunk vásárolni (korán végzett), kedden takaritani voltam a házunknál, rohantunk utánuk, későn értünk haza, a tegnap pedig voltam fodrásznál, kicsit turizni, szülőin - plusz szilvásgombócot készitettem... Ma pedig délelőtt ortopédia, délután az udvaron leszünk, nézzük Apucit ahogy dolgozik - várom azért a hétvégét egy kicsit :-) Tihamér - ő már régi motoros vigasztalja a kicsiket, örvendeznek egymásnak délután - ő már nagyfiú, nem sirt, csak szaladt be a csoportba puszi után...

2013. szeptember 15., vasárnap

Mintha várnánk az ovit...

Legalábbis Anya készül és izgul, Boro és Bulcsi várja, Tihamér egyártalán nem, Bogi sem. Most vasárnap délelőtt 11 körül igy álltunk : 



2013. szeptember 13., péntek

Zene nélkül mit érek én....

Alcim : nem röhögni!!!!
Irtam már, hogy két hétig nem volt virtuális valóságunk, csak a telefonról, de ott nem lehetett sorozatokat (Bogi) vagy rajzfilmeket ( T&B&B) nézni, igy maradt a játék, a levegő, a TV , persze az intenziv buli a jó öreg rádióra. Mind nagyon élveztük - volt amikor Boro odacipelte a széket és arra észleltünk hogy dübörög a rock-and-roll. És : egy óra ugrálás után nem igazán kellett ringatás, csendben mindenki a dolgára vagy pihenni, játszani, tévézni. Viszont én az utóbbi hetekben folyton panaszkodtam, hogy 'elaludtam' a nyakam, fáj, húzódik. Apuci néha meg is masszirozta, Anyum pedig megállapitotta ez porckopás, menjek orvoshoz mert fog fájni a fejem és ezt kezelni kell. Már kezdtem elhinni, bár legyintettem, nem vettem komolyan. Most viszont három napszabit kaptam mamáéktól mindenféle hivatalos ügyek intézésére és a kőltözésre, takaritásra : és láss csodát a nyakfájásom elmúlt. Mint a villám ért a felismerés a tegnap rádióhallgatás közben, hogy ez már nem nekem való :-D

2013. szeptember 12., csütörtök

Gyerekszáj

Anya, nekem nagyon fog fájni a hasam amikor oviba kell menni!

Borika : oviba járni nagyon jó, csak én nem akarok menni, de muszály! (ezt egyszusszra, amikor megkértük meséljen Borónak az oviról)

Amikor a tengerparton voltunk sok gyerek volt még ott, délutánonként néha tizen is összegyültek focizni, kergetőzni... volt egy kislány, akinek szimpatikus volt Tihamér, mindig vele akart játszani. Egy délután felmászott a keritésre (mi kint voltunk a kertben) és kiabált, hogy Segitség, segitség!!! mondtuk Tihamérnak, segitse le a kiscsajt - csak hát nem érte el... erre a kislány : várj, kicsit lennebb mászok :-) és engedte, hogy a lovag lesegitse...

2013. szeptember 10., kedd

Annyi minden...

történt mostanában, de nem volt netünk, majd nem volt gépünk sem - de lehet élni nélküle is, sőt! Igazán élveztem a virtuális lét hiányát, de tényleg : jó, amikor zenét hallgatunk és táncolunk - a gyerekek nagyon élvezik (én is!!!) Boró nagyon ügyes, ritmusérzéke jó, majd kiváncsi leszek később is. Mindenképp kipipálva
1. minden ruha kimosva, vasalva, elrakva a nyaralás után
2. 2 láda uborka elrakva (fele el is tünt már :-)
3. 50 kg. paradicsom üvegekben
4. 20 kg. vinete (padlizsán) a fagyasztóba
5. 16 kg szilva lekvárnak megfőzve
6. mindenkinek van házipapucs, ágynemü, pizsi az oviba
ami még hiányzik
- sok-sok nadrág mind a négynek - akkorát nőttek, hogy még én is meglepődtem amikor hosszú nadrágot akartunk húzni rájuk...
- csajos nap Bogival holnap - már alig várjuk...

Nagyon izgulok az ovi miatt, és, bár készülnek, mégis mi lesz mikor rájönnek Anya el fog menni és, hogy mindennap kell majd menni... tudom ez is része az elengedésnek, de annyira jó volt ez a nyár velük - bár nagyon nehéz is... ki érti ezt? meg a kőltözés is - napközben fent vagyunk (mert a kút még mindig nincs rendben), csak aludni járunk haza, illetve 1-2 éjszaka fent is aludtunk és jó volt. A héten jönnek majd és ha sikerül, akkor péntektől már fenn leszünk végleg. Most már alig várom, mert ez a sem itt, sem ott állapot nem tartható sokáig.