2013. augusztus 29., csütörtök

Vakációóóóó

Végre! sikerült elszabadulni egy hétre, persze a tengerhez mentünk, nagyon jó volt a kikapcsolódás a tavaly is - a gyermekek szeretik, mi pedig azt (is), hogy csak nézni kell őket, közben lehet beszélgetni, pihenni... Nem történt semmi különös : játszottunk, lubickoltunk, élveztük az eggyüttlétet, jó nagyokat sétáltunk a sós levegőn. És persze nem is mi lettünk volna, ha le nem robban valaki - most épp Bulcsi kergette a rókakomát két éjszaka - persze az én felügyeletem alatt - igy egyik nap nem fürödtünk, mert mindketten hullák voltunk a fáradtságtól. A neten foglaltam szobát egy panzióban, ami első látásra ijesztőnek tünt (valami iciri-piciri szobák voltak, úgyanakkora fürdőszobával) már el is döntöttem, nem fogunk itt maradni, csak amig kifizettük az előleget... majd megláttuk az udvart - nagyszerü volt - focipálya, játszótér, hinta, hatalmas tér - végül nem is ültünk a szobába, csak amig aludtunk - a gyermekek pedig azonnal otthon érezték magukat.







és egy családi fotó :


2013. augusztus 12., hétfő

Bulcsi és az ortopédia

Pénteken voltunk - fél tizenegyre kaptunk időpontot és sajnos nagyon messze volt, a városunkban nem ajánlottak senkit, igy mentünk a legközelebbi magyar városba, amelyik más megye már. Igy bő egyórai autózás után érkeztünk meg, a váró tele emberekkel és a hir : baleset történt, a doktor úr mütöbe van, várjunk mert mindenkit megnéz, de hogy mikor senki nem tudja... és hát 4! azaz négy órát vártunk amig ismét átjött a rendelőbe, addigra még többen lettünk, fogyott a levegő, meleg volt - szerencsére Bulcsú természete szerint türelmesen várt, mosolygott, kukucsált, bújócskázott velem és osztogatta a drága a puszikat (gondolom annyira rémes volt az a hely, hogy gondolta kicsit udvarol, nehogy ott felejtsem :-) Végül 3 körül jutottunk be, a doki megnézte és amint sejtettem ortopéd cipőt rendelt, sőt mindig cipőben kell lennie (pedig a háziorvosunk azt mondta engedjem mezitláb járni és majd elnövi). És ami még rossz hir : sajnos mivel más megye, nem tud felirni téritéses receptet, a cipőt meg kell(ene) venni. Gyors fejszámolás alapján min. 3 pár kell - egy az utcára, egy az oviba házicipőnek, egy otthonra házicipőnek - azt ne is mondjam, az ára pedig horribilis. Utánanéztem a neten - hát 1 havi fizetésem a három pár - fél évente... szóval most megy az agyalás, hogyan is lehetne ezt feliratni.... meg enyhén úgy is érzem, felületes volt az orvos is, kezét sem tette rá, fáradt is volt, nem is akart megvizsgálni - ennyit az itthoniak is tudnak. Azt hiszem elmegyek itt helyben egy ortopéd orvoshoz, legalább összehasonlitom a diagnózist is. Viszont elég sokszor érzem, az orvosok sem igazán vesznek komolyan - bár tudom ők is csak emberek - de ez elkeseritő... gyerek esetében meg főként!

2013. augusztus 7., szerda

Bulcsi sokat esik

Azt nem is kell mondanom, hogy a négy gyerek négyféle (vagy ha ironikus akarok lenni, akkor 100 féle) - mindenki a maga ritmusában fejlődik, nem szeretem hasonlitgatni őket, olvastam valahol, hogy szinte mindegy , hány hónaposan/évesen ülnek fel, indulnak el, kezdenek beszélni stb. de körülbelül 3 éves korra nagyjából mindenik gyerek úgyanazt tudja. Persze vannak kivételek is - mint nálunk épp Bulcsi - egyéves jócskán elmúlt mikor elindult, a szobatisztaság sem megy még teljesen, a beszédén is van még amit finomitani - és hát nagyon sokat esik. Persze a fiúk sokkal mozgékonyabbak, Tihamérnak is volt egy ilyen időszaka - sikeresen kinőtte szerenecsére - viszont Bulcsi hatalmasakat dob - már a télen is volt olyan, hogy megütötte egyik fogát akkorát fejelt az aszfaltba, el is feketedett, de szerencsére újra fehér lett majd - ez azt jelenti újra visszakötött... a térdén a sebek szinte soha nem gyógyulnak be, a múlt héten ismét megütötte az ajkát, órrát, száját - és mindezt simma terepen. Nekem pedig elegem van a rettegésből, állandóan stresszelek mi jön még? Mindenesetre voltunk már orvosnál a lábával, mert van egy kisebb bokasülyedése és ludtalpa is - azt mondta várjunk még 1 évet (másfél éves volt akkor) - ez most bőven eltelt, a probléma pedig még mindig fennáll. Most ismét voltam háziorvosnál, mondtam elmennék ismét - hát pénteken megyünk, remélem kap cipőbetétet és ezzel letudjuk a problémát, és nem egyéb (mert  doktornéni küldene neurologiára is). Szurkolok most.

2013. augusztus 6., kedd

Aktuális

Most épp ez a 'sláger' Borónál : én kislány(kiskány?) vagyok, Anya, én felnőttem! mondja, ha valamire azt mondom, csak majd ha nagyobb leszel - Bulcsinál : Anya, mit csinálsz (mitöcsinálsz vagy mijótcsinálsz) illetve akarom/nem akarom - igy inditja a mondatokat legtöbbször... na és a kérdezés : mit, hogyan, milyen, mikor... sokszor nem is tudom ki és mit kérdezett de egész jól elszórakozunk egymással :-)

Azt pedig el is felejtettem, milyen jó, amikor barátok jönnek, főzünk, beszélgetünk, a gyermekek játszanak... közben jöttek a szomszédok is - végül voltunk úgy 15-en, de nagyon jól esett a felnőtt társaság, ezt hamarosan megismételjük.Az viszont nem jó, hogy folyamatosan kell szállitani dolgokat ide/oda - de ez is hamarosan megoldódik.

2013. augusztus 1., csütörtök

A strandon

Csak képek - mert mit is lehetne irni, minden látszik - hogy mennyire élvezték a vizet, mennyire jól érezték magukat és hogy én mennyire tudtam aggódni, most már magam sem tudom miért is :-)