2013. június 29., szombat

Fagyi minden mennyiségben :-)

Régóta dolgozok azon, hogy amit lehet, azt itthon készitsek el - gondolok itt ketchup-ra, hamburgerre, lekvárokra - most jött el a fagyi ideje. Akciós volt az egyik nagyáruházban a gép, persze, hogy vettünk egyet! ki is próbáltam azonnal - na jó, másnap - egy klasszikus vaniliafagyi készült benne - felét kekszdarabokkal, másik felét eperlekbefőttel ettük, nagyon-nagyon finom volt, tervezem a csokis verziót is. Mindenki szereti, lehet játszani a kalóriákkal is (de semmiképp nem diétás, ez igaz), viszont tudom nincs benne állagszabájzó, tartósitó és ki tudja még mi, amit egy bolti fagyi alap esetben tartalmaz. Azóta még készült citrom- és karamellfagyi is, mindkettőről csak szuperlativuszban tudok mesélni! Terveztem, gyártok majd fagyit, amit majd hütőben tárolok - na ez nem müködik, mert rájárnak, és azonnal, ahogy elkészült. Csupáncsak azt nehezményezik, hogy 1 literes a gép ürtartalma!


2013. június 27., csütörtök

ÁCIÓ... KÁCIÓ... VAKÁCIÓÓÓÓÓÓ!

Szabadságon vagyok, mamáék megszánták a hangtalanul maradt Anyucit és elvitték a három kicsit, hogy én itthon kúráljam magam. Apuci meg is jegyezte : ó, mekkora szabadság szakadt Rám - de vajon tudom-e élvezni is? Megvallom aggódtam, hogyan tudnak megbirkozni a hadsereggel, de a ma reggeli hirek szerint még aludtak is az éjjel... bár a lefekvésnél máris adódtak problémák, mert Boró kijelentette : Neki csakis Anya kell!! Bulcsi is csatlakozott, de végül sikerült ágyba dugni mindekettőjüket. Szóval ma volt az első szabadnapom és ennek tiszteletére nem csináltam semmit vagyis csak fürödtem, manikür, pedikür, kötögettem, olvastam, tévéztem, beszélgettünk Bogival - szóval olyasmit amit máskor nem lehet zavartalanul. És élvezem. Utoljára azt hiszem akkor voltak ilyen (kicsit unatkozós :-) napjaim, mikor terhes voltam az ikrekkel. Ez most rám fért - viszont furcsa ez a csend! meglátjuk majd mit hoz még ez a két nap.

2013. június 24., hétfő

81 nap

Csütörtökön találkoztam a játszótéren egy Anyukával, a kicsi lánya akkora mint Bulcsú és Boró, a nagyobbik kislány Tihamérral egyidős, innen is ismerem őt, ovistársak voltak a tavaly és annyira egyidősek a gyerekeink (konkrétan pár nap plusz/minusz), hogy mindig beszélgetünk kinek melyik mit csinált, mennek-e oviba a csajok, mi lesz a vakációban stb. Tudom nincs közelben egy nagyszülő sincs aki segithetne neki, nagyon sajnálom, tudom mennyire lefárasztanak a gyerekek, még akkor is ha néha van akihez lepasszolni. És amikor még esélyed sincs kicsit kifújni magad - na az nem semmi. Most is beszélgetünk, mondja mennyire nehéz a háztartás és a csajokat lekötni 81 nap alatt. Merthogy kiszámolta, ennyi ideig tart a vakáció - majd'3 hónap. Akkor még nevettem rajta, hogy vágja a centit - de ma meg én gondolom úgy, hogy még 79 nap.... mert péntek délután kitört a vakáció : szó szerint - Boginak és Tihamérnak megvolt az évzáró buli, belevetették magukat a szabadságba. Szépen el is terveztük : szombaton mama, vasárnap fürödni/napozni megyünk egy közeli tóhoz, kedden pedig strandra... de nem is mi lennénk, ha engem nem most ütne el valami nyavaja. Már szombaton reggel éreztem valami nincs rendben, lassan, nyögve ment a reggelizés, délbe pedig mintha rámdobták volna : levertség, orrfolyás, fejfájás, szédülés, gyengeség. Szerencsére Anyum átvette kicsit őket, Coldrex-el tunningoltam magam, hogy müködni tudjak. A vasárnapi kirándulás elmaradt, inkább a házhoz mentünk - mondjuk ezt is szerették - de csalódott voltam, mert mostanában ez lesz az egyik utolsó közös vasárnapunk amikor Apucink is szabad, a legközelebbi majd csak 3 hét múlva... és valószinü, elmarad a holnapi strandolás is, mert még mindig sz.rul érzem magam. Ma pedig teljesen hang nélkül maradtam és ennek tiszteletére teljesen kicsinált ez a három jómadár, gondolják úgysem tud beszélgetni, csak ugráltattak és ment a nyavajgás egész nap, nem tudtam határozott és erélyes lenni - érzett is! (észrevettem ilyenkor mikor nem vagyok a topon, akkor nem is vesznek komolyan): őltözni csakis anyával mindhárman, a kenyeret kockára vágjam, de egyformára, amire meg összevágtam, arra nem is az kellett, hanem valami teljesen más, Bulcsi esett is egyet séta alatt, bibije lett, azt egész nap busulta - és hasonló értelmes helyzetek. Tehát ma elmentem orvoshoz és a doktornő is kacagott rajtam, mikor mondtam, rakjon helyre - de gyorsan. Légcsőgyulladásom van, most pedig antibiótikumot szedek, gőzölök és remélem holnapra kicsit lemegy rólam ez a fásultság. A strandot és a kirándulást pedig bepótoljuk minél hamarabb!

2013. június 20., csütörtök

Esti vadulás

Ez a mi mindenesti programunk, most már dokumentálva is. Mostanában, hogy meleg van és közelit a vakáció, eléggé kitolódott a lefekvés időpontja is, nem ritka a fél tizenegykor ugrándozó bolha :-) sem. Kilenc körül indul a buli (erre már kissé hüvös van) ugrándozás, kergetőzés, szaladgálás, bukfenc... és még sorolhatnám. Egyenként csipem nyakon az alanyokat egy-egy fürdés erejéig, majd megy tovább minden, nem ritkán sirással tarkitva. Egyik leghúzósabb időszaka a napnak...




2013. június 18., kedd

Csak nézőpont kérdése...

Nem azért nem irok Bogiról mostanában, mert nem történik vele semmi érdekes, hanem azért mert már van magánélete és dolgai, amik csak rá(nk) tartoznak, nem szeretném ezt megosztani igy nyilvánosan. Viszont az biztos, hogy kamaszodik. Keményen. Kicsit ( ha őszinte szeretnék lenni : nagyon) váratlanul ért engem ez a dolog, előre nem értettem mi is ez az egész, szépen lassan kezdett saját véleménye lenni, ábrándozik, szertelen és szórakozott, szelektiv hallású - és még sorolhatnám. De amit leirnék most, az a manipuláció müvészetéről szól.
1. A román hármas óta informatikai zárlat van (magyarul : egy havi számitógépezése bánja) és azóta javitott három tantárgyból, sőt hallottam TANULNI is, ami arra késztet, hogy a számitógép és nethasználat hétközben továbbra tiltott legyen és csak hétvégére korlátozódjon a következő évben is. Persze, ez a felvetésem nem aratott sikert, de hát sajnálom... Viszont azóta OLVAS!!!! Ő, aki a kötelezőket is csak nyögvenyelősen gyürte le, most egymás után végzi ki a 'Szent Johanna gimi' köteteit (nyólc könyv, amiből már elolvasott négyet...). Persze érdekelni kezdett a dolog, és beleolvastam - nem az én müfajom, de ez igy van a rendjén. De én sajnos, elvárnék olyan főldhözragadt dolgok elvégzését is, mint például a mosogatás és a rendrakás esetleg, és persze hiába beszéltük meg, hogy megcsinálja napi szinten - mégis szinte napi szinten szólni kell érte. Ha szólok, akkor meg : Eddig mondtátok, nem olvasok - az volt a baj, most olvasok, az a baj!!!. Szegény meg nem értett tinilány!

2. Panaszkodik, hogy  a barátnőjének mennyire rossz sorsa van, nem engedik sehová. Annyiszor hallom ezt, hogy most bementem az anyukájához, rákérdeztem miért is nem engedte velünk kirándulni legutóbb? Háááát : mert nem segit otthon semmit, két újjal fogja a szivacsot, ha pedig valamiben segiteni kellene, akkor rögtön van valami tanulnivaló... hát azért maradt otthon most is, hogy tanuljon. Teljesen megértem Anyukát.
3. Széles és drámai felvezetés után, miszerint 11-en állnak búkásra az osztályból, és mi lesz velük, szétesik az osztály, összeraknak a másik osztállyal, el akarok menni innen - Mami, úgy-e megbeszéled valakivel, el akarok menni... kiderül a barátnőjét el akarják iratni az osztályból... Már-már komolyan is veszem, érdeklődök, mikor egyik nap hazajön és sürün bizonygatja, nem annyira vészes a helyzet, már csak négyen mennek el - esetleg, sokan javitottak, az oszi biztat... lehet mégsem annyira jó ötlet elmenni innen (barátnő anyukája meggondolta magát) . Ismét keresem az Anyukát : mondja, igen őt (is) megvezette a csajszi, majdnem elvitte, amig rájött a lányával van a gond. Mert jó mókának gondolta sulit váltani, de az oszi beszélt vele és meggyőzte inkább Barátnővel van a gond, nem az iskolával... igy maradnak... Jajj, és a fiú-ügyekről még nem is szóltam... igaz csak a Barátnőéről tudnék beszámolni részletesen, a Bogi ügyeiről meg esetleg a másik Anyukánál érdeklődhetnék....

2013. június 17., hétfő

Első évzáró

Megvolt az első idei évzáró ünnepély : Tihamérnak. Szerepeltek : énekeltek, verset mondtak - nem volt benne semmi izgulás, integetett - csak kicsit zavarta a farmer gombja - egyszer csak arra lettem figyelmes, csúszik lefelé a nadrág... Másképp nem szeretem ezt a 'szereplés'-nek nevezett összejövetelt : amúgy is látom én, hogy ügyesedik, mostanába sokat énekel, verset mond és románul is ügyeskedik!, sőt : érdekli is, minek mi a neve, emlékszik, ha rákérdezek! Nem akarok rágörcsölni a témára, de úgy gondolom, most jobb lesz, más ovónéniket fogtunk ki... A másik dolog : hogy egyedül mentem, és csak rá figyeltem, vele voltam - ennek nagyon örült, mint ahogyan annak is, hogy utána ketten sétáltunk, fagyiztunk egyet... kicsi középsőm :-)



2013. június 9., vasárnap

Boró...

olyan szépen tud kérni :-) Anya, légyszi... kössél nekem blúzot!!! próbálok alakitani : Jó, kötök neked egy mellényt. - erre ő : Nem, Anya, blúzot kössél! Olyant mint a tied! - na ki tud ennek ellenállni?
És nem is értem, miért nem kötöttem neki hamarabb, olyan gyorsan haladok vele : ez a darab kb. 2 délután eredménye (kicsit durci volt, mert azt hitte csak ennyi - és ez nem blúz - de megnyugodott, mondtam kötöm még :-) Szerintem jól is áll Neki! most meg folyik a meggyőző munka, hogy úgy-e Anya, Bulcsikának is kötöl?

2013. június 8., szombat

Kész! Elég volt!

Szabad napot akarok!!! most azonnal!!! legalább kettőt!!! - ismerős gondolatok? tudom, mindenkinél megvan az a pont mikor szakad a cérna, úgy érzed nem birod tovább a robotot és a rutint, ki szeretnél törni belőle. Nekem most jött el ez az idő - és nem történt semmi különös, csak elég nehéz hetünk volt, mert tudom nagyon vártuk már az esőt és kellett is, itt felénk - örültünk is egy-két napig, de a harmadik napon már sovárogva néztünk kifelé : mikor lehet már sétálni? és nem lehetett. És akkor ment a kiabálás, rohangálás, én pedig úgy gondoltam ha már úgyis bent vagyunk - akkor legalább főzzünk lekvárt : igy került a kamrába 15 kg eper befőtt, lekvár alakjában. És igy ázott el a fürdő ismét : Bulcsi megunta a szabadságot és garázdálkodott : kivette a mosógép csövét ... de az i-re a pontot a tegnap este tette fel : Apuci hivott, menjünk el a szomszéd városba, lesz egy stand-up est... Előre nem akartam, 11 körül lesz vége, a fektetés amúgy is húzós téma... majd jött az ötlettel - mivel Anyósomék amúgy is itt laknak, és vasárnap mindenképp megyünk, vigyük a gyerekeket, hagyjuk ott szombaton este, vasárnap délbe pedig elvesszük. Hűha : teljesen beleéltem magam ebbe a hirtelen jött, majd'egynapos szabadságba. Mi mindent is lehetne tenni ennyi idő alatt  : vagyis inkább pihenni, magammal/magunkkal foglalkozni, szabadon forgolódni az ágyban, annélkül, hogy előlről/hátulról támasszon valaki... Mámoritó... és itt ért bele a b***be a kezem : persze, de a jegyek már rég elfogytak, lehetetlen már belépőt szerezni. Nem és nem. Tehát most szabadnapot akarok, és rögtön!