2013. május 30., csütörtök

Lent

Összejöttek a dolgok mostanában valamiért, eléggé kivagyok/kivagyunk - valahogy úgy érzem nem mozdulunk csak készülünk és készülünk, nem történik semmi, és nem is igazán tehetünk semmit, csak várunk. Ezt szépen leirtam, úgy-e? tehát, pontokba szedve:
- áruljuk a lakásunkat, egyszer már majdnem megvették - mégis utolsó percben meggondolták - ez sokat lenditene anyagilag rajtunk, viszont a hirdetésekre jelentkezők röhejes árat ajánlanak - annyiért semmiképp... inkább várunk. Mert tudom kevés a pénz, válság van, a lakás sem a legszuperebb, de van egy ár ami alatt nem és nem. Várunk.
- nagyon úgy néz ki nem lesz jó a kútunk - nem tisztul ki a viz, pedig szivatjuk a vizet lassan két hete - még mindig zavaros Persze hivtunk szakembert, mindenki mást mond, felelőséget senki nem válal : egyik szerint a kútfúró a hibás (belefúrt a kavicsréteg alatt levő agyagba és ezért zavaros, a kútfúró szerint neki tiszta viz jött, de van ilyen eset is amikor csak minden magyrázat nélkül nem lesz jó a kút. Mindenképp most adtak valami sót (aluminium-oxid) ez állitólag segit, ha ez sem, akkor egy új kút a megoldás... viz nélkül pedig kőltözni sem lehet, nem vagyunk sem itt, sem ott... Várunk.
- Bogi évharmadi dolgozata 3-as románból - kétségbe vagyok esve mi lesz vele, megbukni nem fog, kijön a sovány ötös, még átmegy, de nem is a jegy zavar, hanem az a tény, hogy nem is érdekli, fel sem fogja mit jelent ez. Sajnos a román neki vizsgatantárgy, és hiába jó magyar nyelvből és matekból is, ez messze nem elég ahhoz, hogy két év múlva a vizsgákon olyan jegyet érjen el, amivel bejuthat majd az általa választott iskolába. És persze, az átlag is számit.... Próbáltuk már a magánórát (nem szerette a tanárnénit, és igy itthon átnézve nem is volt értelme járni, mert csak a házit irták le - ezt én is meg tudtam vele oldani itthon...) - majd járt egy csoportba, ahol románul beszéltek csak - itt nem volt tanulás, csak játék mese, szórakozás. Ez utóbbival látok is valamiféle fejlődést, de még egyelőre kevés ahhoz, hogy bepótolja a 6 évnyi lemaradást. Azt ne is mondjam, hogy kamaszodik és totál más dolgok járnak a fejében, mit neki a tanulás... tehetetlennek érzem magam - várok itt is....
- levágattam a hajam - és hiába mondtam, csak a végét, a fodrásznőnek sikerült annyira lenyirni, hogy most folyamatosan a szemembe/arcomba lóg, nagyon zavar.... pedig mondtam, a frufru része minimum a szájam sarkáig érjen (be szoktam rakni a fülem mögé) - hát a szemem alá lóg, folyamatosan kiszabadul, ez az egyik legrondább frizurám valaha. Mit csináljak? visszamennék reklamálni, de nem látom értelmét, visszaragasztani nem tudja - mindenképp nem megyek ide többet - most sem rám figyelt, hanem egy pasival beszélgetett végig. Most vagy még rövidebbre vágatom, vagy megvárom amig lenő...
- és azt még nem is irtam, hogy volt Apucinak egy szerencsétlen balesete - valamikor tavaly februárban - megcsúszott a jeges úton és átsodródott a másik sávba... és hogy megkezdődött az eljárás... de ez annyira magánügy, hogy erről csak ennyit. De ez is rátesz egy jókora lapáttal a mostani lelkiállapotunkra.

2013. május 13., hétfő

Még mindig kertészkedünk...

A történet jó két hetes : eldöntöttük, akkor most belevágunk. Szervezkedtünk : jöttek anyósomék, egy ismerős, kutya, macska, gyerekek - jó sok mag, köztük saláta, spenót, petrezselyem, sütőtök, cukkini, borsó.... A kertről csak annyit tudtam, hogy tavasszal volt megszántva, trágyázva, és tudtam, hogy fel is darálta a gép - mindezek után valami nagyon jóra - na nem, de legalább kapálhatóra számitottam... Tudni kell azt is, hogy a házunk egy domboldalra épült, a kertet teraszozással probáltuk kialakitani, viszont ahol tőlteni kellett, ott az alapból kiásott agyagos főlddel tőltöttük fel. És hát eléggé törmör volt, viszont a tavaly már ültettünk ribizlit, málnát, epret, szedret és a bokrok legtöbbje termett is. Szóval ezek után egyártalán nem arra számitottunk ami kint fogadott : már gyanús volt : nem süppedt alattunk, de az igazi csalódás akkor ért, mikor a kapával hozzácsaptunk és visszapattant. Tanakodtunk : Anyósom (aki régi motoros ebben a müfajban) megállapitotta : ide nem lehet! majd jövőre, összel szántani kell, trágyázni és tavasszal majd. Addig igy marad. Apuci, aki már lelki szemével látta a saját termelésü zőldséggel táplálkozó Családot, semmiképp nem akart belemenni. ő mindenképp VETNI akart. Összevesztek. Tisztára mint az olasz családok. Apósom főldhözcsapta az ásót, Apucink ásott és kapált, a gyerekek homokoztak - mi végül hosszas tanakodás után Anyósommal ültettünk ahová jónak láttuk : borsót a málnasorok közé, a ribizli közé salátát, spenótot, krumplit a sorok végébe :-) - ez utóbbit Apuci utólag gyomnak nézte és kikapálta.... Tehát : megtudtuk, hogy aki szántott, nem engedte le az ekét, mert annyira kemény volt a főld, hogy kibillent a traktor is... viszont ezt nem mondta nekünk és a pénzt azt persze zsebrevágta (gondolom röhögött otthon ezeken a 'városiakon') meg persze a boronálás után is.... Most épp egy napszámos ássa a kertet (2-3 centiket tud kiforditani egyszerre, kb.1 hét alatt lesz meg a 40 négyzetméterrel, majd hozunk fekete termőfőldet és trágyát ősszel és összeszántatjuk. Addigis marad a cserép : bazsalikommal és leostyánnal.... plusz legalább 50 tő paradicsom/paprika, amit anyum megróbál majd elajándékozni ismerősöknek. Most ez van!

2013. május 7., kedd

Egy - majdnem - tragikus hétvége

amely egészen vasárnap 6 óráig idillikus volt. Szombaton apucival és a két kicsivel voltunk a játszótéren, eleredt az eső, a délutánt pedig pakolással tőltöttük : téli cuccokat el, nyáriakat előszedtem... Vasárnap pedig Tihamér után mentünk, szép napos idő volt - Apucival elindultunk egy hatalmas rafiaszatyorral gombászni (még csak nyomát sem találtuk :-) a kicsik élvezték, hogy nincs autó, lehet az úton szaladgálni... majd ebéd után erdőbe mentünk - láttunk lovat, tehenet, birkákat, sok-sok virágot... tata pedig - minden tiltakozásom ellenére - botot vágott mindenkinek - pedig mondtam, NE. És elvettem tőlük - lemaradtak, mikor utolértek Tihamér kezében ismét volt egy bot. Eldobtam. Közben találkoztunk barátokkal, bementünk beszélgetni - és ekkor történt : Tihamér elvette tata botját, megbotlott és pontosan a szemébe furódott a bot hegyesebbik vége. Persze hatalmas üvöltés, megnéztük, de nem látszott semmi a szemén, el is aludt, adtam neki fájdalomcsillapitót - viszont felhivtam a doktornénit mitevő legyek : azonnal szemészet! - mondta. Gyorsan összekaptuk a sereget és hajrá! viszont amire beértünk a sürgösségre, már nem tudta kinyitani sem a szemét! Teljesen, totálisan ki voltam borulva - és sajnos apósomnak ez nem az első ilyen akciója, és most, hogy megtörtént az eset, mélyen hallgatott ő is... mert a szeme az egyik legfontosabb! Sirtam, hogy most vége, mi lesz? Végül megnézték a géppel - eróziót állapitottak meg - ami szerencse : a szemgolyó ép!Apucival ők maradtak, én hazajöttem, lefektettem a kicsiket és vártunk. Neki pupillát tágitottak - a szemfenék is rendben - viszont ennyi már sok volt, nem volt hajlandó közremüködni - már este 10 óra volt - igy a doktornő hazaküldte őket, azt mondta ha valami gond van, akkor reggel 10-re menjünk vissza vele, addig is raktak bele antibiótikumos kenőcsöt. Mondanom sem kell egész éjszaka nem aludtam - vádoltam magam, minek nem álltam ki jobban, miért nem voltam határozottabb... de valahogy úgy érzem mindig nekem jut a rossz zsaru szerep (vagyis tatával szemben, akivel mindent lehet, és egy-egy hetes vakáció után legalább ugyanennyi időbe telik, amig ismét visszaszoktatom a mindennapokba). Reggel persze be volt pirosodva a szeme, könnyezett - visszamentünk - kaptunk cseppet és a tegnap már eléggé elfogadható volt a szeme állapota, sőt ma oviba is ment. Engem pedig furdall a lelkiismeret, mert úgy érzem ő a kicsi középső, akire a legkevesebb figyelem jut és ezért annyira izgága, próbálja felhivni magára a figyelmet. Pl. este lefekvéskor is mellébújok, de nem maradok 10 percnél tovább, pedig sokszor szeretné, de altatni kell a kicsiket is, akik szintén elvárják (megszokták) az esti altatást : Tihamér mindig elmondja : Anyuci, úgy-e visszajössz, úgy-e velemalszol? pedig mindketten tudjuk, hogy nem, mert arra teljesen kivagyok és ő is elalszik. Gondolom zavarja, hogy ő mindig a kicsik után következik... igyekszem javitani most ezen... (Persze a tegnap is sikerült alig pát pillanat alatt odacsiptetni a kezét egy tolóajtóval, csak egy közelben levő ismerős lélekjelenetén múlott, hogy gyorsan szabadult - persze üvöltött, nekem pedig égett a fejem rendesen)
 


2013. május 4., szombat

Csemeték :-)

A héten ismét csak kéttgyerekesek voltunk, a két nagyobbat 'kiadtuk' a mamáknak - illetve inkább ők készültek, igy engedtem... mindenesetre Apuci meg is jegyezte az este - milyen furcsa csend van! és hát próbáltuk kihasználni az eggyütt tőltött időt, játszótér, játék, séta amennyi belefér. És hogy milyen nagyok lettek! Már nem babák, gyerekek : beszélnek gondolkodnak, döntenek, akarnak - és sorolhatnám. Pár napja pedig Bulcsi is mondja Te'etlek, Ana! Tiszta mézes-mázas jelenet ami lezajlik az altatásnál : Boró : Szejetlek Anya! Szejetlek téged is Bulcsika!, Bulcsi : Te'etlek, Ana! , Én : Én is szeretlek !!!! igy tengetjük mi a napjainkat - minden olyan kerek most, jó velük itthon, igyekszem kihasználni azt a pár hónapot még, amig itthon vannak . Úgy-e milyen nagyok már?




2013. május 2., csütörtök

Egy kicsit vidámabb

mármint a téma : a hétvégén városnapok voltak, ami Boginak Zenét jelentett, és persze mindenféle kütyüt, amire fel lehetett ülni - alig pár percet, jó drágán... mondjuk megelégedett kevéssel is, nem mondom, de csütörtöktől szombat estig alig láttuk, csak ment és ment, csavargott, koncertre járt, barátnőzött. Persze este 8-ra haza kellett jönni, ezt nem dijazta, de szerintem 13 évesen ennyi még elég, az este még nem neki való (maradi vagyok????). Vasárnap pedig majd'egész délután aludt :-) Mi is kint voltunk a kicsikkel, de nekem ez a felfordulás inkább azt jelenti, hogy nem tudunk a megszokott helyeken megmaradni - Bulcsinak egyenesen pánikrohama van a tömegtől és a hangerőtől, igy egy nap dinókat festettünk/néztünk/tapogattunk



Másnap játszóházba mentünk : Bulcsi és Bori itt is hozta a formáját - Boró mindenben benne van, legyen az aszfaltrajz, gyurma, festés - Bulcsi viszont elvonul, egyedül megnéz mindent, analizál, játszik.:







Majd uzsonna a parkban
És mindig meglepődök, mekkora lett!!! nagylány :
Szerencsére anyósomék segitettek kicsit, igy nekünk is sikerült kiszabadulni, voltunk szinházba és Edda koncerten is, jól esett most egy kicsit valami más, csak kettesben!