2013. április 30., kedd

Betyár világ van

Betörtek a házunkba szombaton : kiüritették a fagyasztót, elvitték a lekvárokat, letépték a függönyöket... mondanom sem kell mennyire kimeritett ez az egész! Nem is az anyagi kár az, ami elkeserit, hanem maga a tény, hogy valaki megmocskolta azt, amit mi készitettünk - szeretettel. Hogy beleronditanak az életünkbe! A szombati napunk erről szólt : reggel telefonált az egyik szomszéd, hogy nyitva vannak az ablakok, menjünk ki. Apuci az egész napot a rendőrségen tőltötte, na meg a helyszinen - kutyát hoztak, újjlenyomatokat vettek - és egy cigány családhoz ment a kutya, őket bevitték, aki nem volt otthon, azokat beidézték - fejleményeket nem tudok. Viszont félek! most az egész kőltözés dologtól kivagyok : mert mi van, ha épp akkor jön valaki, ha én vagyok egyedül a gyermekekkel? mit csinálok akkor? Bár mindenki bátorit és nyugtat (a kint lakó szomszédunk is, akihez szintén betörtek koratavasszal, most riasztót szerelt, és amikor nem alszik kint, akkor meg szalad, mert szól a riasztó...) Mindenesetre mi a falú szélén lakunk, kicsit félre esünk a közpponttól, de mondjuk ez sem előny, mert már az üzletet is feltörték - és még nem tudják, hogy ki az! Viszont rettegni sem lehet egész életemben, majd túlleszünk ezen is, csak most ez nehéz - aki volt már ebben a cipőben, tudja. Szombaton kint aludtunk - illetve takaritottam, majd beszélgettünk...vártunk... hogy hátha jön az a valaki, és a szemébe nézhetek... mert úgy lenne az igazi... paranoias lettem, a fenébe is!

2013. április 25., csütörtök

Kertészkedünk - első felvonás

Az idén úgy tervezzük, hogy megpróbálunk saját, bio zőldséget termelni - nem ipari mennyiségben, de legalább annyit, amit családunk elfogyaszt. Idáig nagymértékben házit ettünk, a mamák termelték, csak azért kellett vásárolni is, persze és ez most sem lesz másként. Első körben próbáltam utánaolvasni, kérdezősköstem ki hogyan kezd neki - és arra jutottam : ha paradicsomot, paprikát esetleg vinetet(padlizsánt) szeretnék, akkor azt palántálni kell. Tehát vettünk magokat, elő a fagyis/margarinos dobozokkal, tözeggel és rajta! alig fél óra alatt elszórtam mindent a nedves, fekete főldbe valamikor március 21 után (mert ezt igy kell :-) - fóliát húztam fölé és vártam. Szépen növögetni is kezdtek, elsőnek a paprika, utána jött a padlizsán, lassan 2 sziklevelük volt... ekkor kezdődött a baj : lefeküdtek! Minden gondos ápolás ellenére ledőltek, kétségbeesve néztem hogy múlnak ki - és senki nem tudta miért. mindenesetre gyorsan összepakoltam őket és kivittem anyumhoz (ő már régi motoros) hátha tud valami varázsigét.... A diagnózis : nem készitettem lyukat a dobozok aljára és pangott a viz alattuk, rothadásnak indult a gyökerük, illetve túl tömény volt a talaj is, keverni kellett volna.... Röviden igy lett 8 db padlizsánpalántánk, illetve a paprika/paradicsom mind megmaradt szerencsére, most mamánál üdülnek, várják a kiültetést. folyt. köv.

2013. április 24., szerda

Hadat üzentem...

mármint a bolti felvágottnak. Valahogy arra a következtetésre jutottam, hogy ha felvágottat esznek (párizsit, virslit), akkor előbb utóbb valaki kidől (hasmenés, láz, hányás) - igy megy ez mostanában. És mivel nem eszünk, csak házit ebédre és vacsorára (és a legtöbb időm a főzéssel megy el, mivel legtöbbször van egy leves és második, plusz vacsora, ami vagy lekvároskenyér-tej, vagy maradék a délről, vagy valamit még főzök pluszba) reggelre volt a müzli, néha tojás, lekvároskenyér, felvágott, hát itt láttam a hibalehetőséget, és próbálom mellőzni, amikor csak lehet. Tehát ezeket esszük : tejbegriz, zabkása, körözött, kakaó, saját péksüti, házi pástétom, ha nagyon korán ébredek : tejberizs, házi kolbász, szalonna. És müködik. Elméletemet alátámasztani látszik, hogy megkivántam ma a melegszendvicset (ez is ritkán van) és persze ők is kértek. Délre Borinak már fájt a hasa, láza is volt... pedig nem vesszük a legolcsóbb felvágottat, azért a pénzért kellene benne lennie húsnak is. Vagy a tartósitószerekre lenne alergiás? Mindenesetre, ha minden jól megy, jövőre sok zőldségünk is házi lesz....

2013. április 23., kedd

Kőltözni nem is annyira egyszerü

mint ahogyan mi gondoltuk : mert folyamatosan pakolok, válogatok, dobozolok - és a következőkre jutottam :
- mindig az kellene ami épp nincs kéznél, de az nagyon!
- akkora lányom van, hogy egy csomó ruhámat neki adtam - amiket 5-6 éve viseltem, azokból nagyon sok jó neki, örvendett rendesen - amihez meg kellenek ilyen-amolyan domborulatok, és jó állapotuak azokat elajándékoztam barátnőknek
- a cipőim is jók neki, ez egy kicsit megrémiszt - mi jön a 39-es után? és még növésben van!
- eltünt egy csomó minden - van amit megtalálok, van amit nem - ezeket valószinüleg továbbadtam
- mennék is, de maradnék is - ki érti ezt?
ÉS : vezettem , meg még fogok is - őszre muszály lesz! szorongok nem is kicsit.... és még mindig van minimum egy hónap, amig végleg fent az új helyen lakunk majd. Jó lenne nem elhúzni az időt, de most ez van...

2013. április 16., kedd

A négy azért kicsit sok...

...néha. Főleg, mikor egy hétig csak kettő van, és belekényelmesedünk a kétgyerekes életbe. Mert a gyerekekről van szó... Az egy hét tavaszi vakáció alatt a két nagyobb mamáéknál pihent, élvezték a megosztott figyelmet, a türelmet és a csendet. Mi négyesben úgyanezeket itthon, hogy vasárnap ismét megújjult erővel tudjunk örülni nekük. A fenti megállapitás a sajátom és három nap délutáni, 5 és 10 közti tombolás után éreztem igy, ez egy kicsit enyhit a fenti kijelentésen. Mert ez van délután : pörgés, szaladgálás, üvöltözés, ugrálás és persze játék, kergetőzés. DE : vannak nekünk alsó/felső szomszédaink, akik nem biztos, hogy annyira lelkesednek a dörömbölés, sirás, rohangálás után, mint a végrehajtó alanyok és az én idegeim sincsenek kötélből. Ha beszélni akarsz valakivel, akkor minimum orditani kell - személyesen, telefonon pedig szinte lehetetlen. Plusz, kezdetnek, hétfő délután Bulcsinak sikerült olyan erővel nekiugrania a falnak, hogy csak fél arca dagadt fel és  kihasadt a szája - azért csak, mert lehetett volna sokkal több is, például agyrázkódás is akár a csattanás hallattán, legalábbis (szerencsére már edzett vagyok, nézek pupillát, nem ijedek meg a vértől sem már - annyira - Bulcsi pedig fél óra múlva újra vigan ugrándozott egyik matracról a másikra). A pohár a tegnap este betelt, úgyanis éreztem ezt igy nem lehet tovább, elég volt - igy én is beszálltam a kiabálásba és röpke 10 perc alatt az ágyba varázsoltam mindenkit. Csak akkor kezdtünk el kacagni (na, inkább röhögni) Apucival, mikor Bogi - aki épp fürdött, cérnavékony, alázatos hangon kiszólt a percek óta sötét fürdőszobából : Mami... Anyuci... visszakapcsolnád a villanyt, légyszi... nem látok... Ja, és ha Vekerdyt veszem alapul, akkor ettől még elég jó szülő vagyok :-)

2013. április 13., szombat

Legalább öszinték....

Tihamér épp a két matrac közt fekvő Bori hátára akar lépni, rákiáltok :
- Kicsifiam, te normális vagy?
- Nem!!!! jön a határozott válasz.

Bori kimegy a teraszra,mezitláb visszaküldöm. Mikor nem nézek oda, ismét kisurran (én teregetek). Visszamegy. Következőkor  egyik lábán csizma, másikon egy 39-es papucs, nevetek, erre lerugja és mezitláb pancsol az esőben. Rászólok :
- Boró, te nem érted a magyar szót?
- Nem!!!! mondja határozottan.
Csak nevetni tudok....

2013. április 2., kedd

Húsvéti képes beszámoló

Az igazság az, hogy ezzel a havazással, szélviharral köritve egyártalán nem volt húsvéti hangulatom, azért mégis utolsó előtti percben ablakot is mostunk, rendet raktam, sütöttem, főztem - mégis lett egy kevés ünnepi hangulat -  a végére megjött a tavaszi idő is - úgyhogy minden rendben volt. Vasárnapra az új otthonunkba mentünk volna - de sajnos ez az óraátállás, na meg hogy Tihamérnak fájt a hasa, nem volt igazán jól (sőt a fülét is fájtatta, hatalmasat aludt) és amire összeszedtük volna magunkat este lett, arra már nem volt érdemes elindulni ... mindenképp nagyon jó volt ez az eggyütt tőltött húsvét-vasárnap : játszottunk a gyerekekkel, aludtunk egy nagyot, sok-sok filmet néztem/néztünk - ez is elég ritka tevékenység részemről. Hétfőn pedig, hogy elszökjünk a locsolók elől, és mert már hagyomány, hogy megyünk valahová, a nagyszülőkhöz mentünk - vagyis Anyósékhoz, de vittük Anyumat is - beszélgettünk, ebédeltünk, sétáltunk (szép, tavaszi idő volt), a nagyok aludtak egy jót (a kicsik egyártalán) - szép, békebeli ünnepünk volt.