2013. február 27., szerda

Agresszióra neveljünk?

Talán egy mostanában megtörtént játszótéri történettel inditanék : a kisfiú talán 2-2,5 éves, apukával van. Energikus, cuki gyerek, talán egyedüli, mindenesetre uralja a mászókát, csúzdát. Lökdösi a gyerekeket, nem engedi fel őket - Boróval már az első alkalommal szembement mikor mászott föl, szegénykém méltatlankodott, de szóltam neki, kikerülte. Két kötél lóg a mászókán, lehet bele kapaszkodni - a kisfiú mindkettőt felhúzta - mert az az övé, igy mindenki körömmel kapszkodva mászkált föl - apuka mosolyog. Tihamér, aki minimum duplája volt korban és kilóban is, és persze fejlett igazságérzettel rendelkezik, folyamatosan mondta De Anyuci, nem csak az övé! Ez mindenkié! - próbáltam csititani, majd kezébe vette az irányitást - vagyis a kötelet és megpróbálta kikapni a gyerek kezéből. Apuka messziről figyelte. Hosszasan beszéltem, hogy kicsi a fiú, ha meghuzza a kötelet leesik (simán lekaphatta volna), végül elengedte. Átmentünk a másik játszótérre. De nem is ezért irom le - az enyéim sem angyalok, birtokolni akarnak dolgokat, erőszakosak néha - hiszen gyerekek. Viszont ami kiütötte a biztositékot az az Apuka megjegyzése volt, mikor látta mi elmegyünk : Kicsi a bors, de erős! Azért mert valaki erőszakos, akkor én most agresszióval feleljek erre? Vagy balekot nevelek igy belőlük? A másik történet szintén ide kapcsolódik :  Tihamér szivesen ment oviba a kezdetektől fogva, viszont már az elejétől tudtuk, hogy van a csoportban egy Rajmond, aki valamiért nem kedveli őt - állitólag ő az első és egyetlen gyerek, unoka a családban és idáig minden szava parancs volt, viszont az oviba alkalmazkodni kellett - ez ütötte ki nála a biztositékot. Kellett neki két hónap amig beilleszkedett és már nem verekedik a gyerekekkel. És akkor jött Gergő, a második félévtől : ő konkrétan Tihamért nem kedvelte és ezt ki is mutatta minden egyes alkalommal - az eredmény : majdnem minden reggel sirva ment oviba, mert Gergő nem szereti, nem lesz a barátja, verekedik vele. Szóltunk az ovónéninek, a dadusnak - viszont a probléma még mindig fennállt. Pedig Tihamér erős (és ezt minden elfogultság nélkül mondom) simán odakenhetné a gyereket - de itthon nem olyan légkörben nőtt fel, hogy legyen benne harci szellem, inkább segitséget kér. Most mondjam azt neki : Üss vissza, védd meg magad? én nem, viszont Apuci mondta, mignem egy nap boldogan újságolta : Ma Gergő a barátom lett! Kérdeztem, hogy miért? miből gondolod? erre ő : megbokszoltam! azt nem tudom, hogy ez meg is történt, vagy csak imponálni akar és szerette volna ha megtörténik. Mindenesetre egyik szemem nevet, a másik sir : nem szeretem, ha verekednek vele, de még mindig nem tudom : az megoldás, ha azt mondom : Üss vissza! mert más ezt mondja - és akkor ki a balek?
És még egy történet : volt Boginak egy osztálytársa, aki enyhén szólva is zürös családból jött, tudom az anyuka azt tartja, hogy az ő gyerekét ne 'kopolják' - viszont rengeteg balhéja volt a suliba - például egy reggel piszkált egy nyolcadikost - kapott egy verést, bement az osztályba és letiporta a legközelebb álló, nagyszájú, de aprócska kislányt - a főldre tapodta, megverte. Persze botrány lett belőle, felhivták az anyukákat az iskolába - és az anyuka igy elemezte az esetet (a nyolcadikosra értve) - hát, de igy megverni valakit, csak mert mondott valamit! (a kislányra értve) - be kellett volna fognia a száját, és nem kapott volna! - tehát az én gyerekemet ha verik a szájáért, az elfogadhatatlan, a másé kaphat úgyanezért! Kiábránditó! Akkor most az agresszió a megoldás?

Retro

Eléggé nyúzott esténk volt a tegnap - a két kicsi lázas, beteg - orvos, szuri, lázcsillapitás... és közben - mivel nem tudtam aludni, tv-t néztem. Teljesen véletlen akadtam rá a Duna tévén Goethe!-re - bár valamikor sokat tanultunk róla (németes voltam...) és a Faustot is rengeteget tanulmányoztuk, mégsem kerültem soha közel hozzá. A film valahogy megfogott - imádom a régi filmeket - ez pedig teljesen lenyügözött : meleg volt, emberi, valóságos, idealista. Amikor az emberek mertek még szeretni és amikor nem igazán dönthettek mikor és kihez köthetik életüket (Lottenak választása sem volt : a sok testvérrel a háta mögött egyértelmü volt kivel kell házasságot kötnie, még ha vérzett is a szive). Mindenképp ez a film teljesen más megvilágitásba helyezte a szemembe Goethet, sok minden a helyére került (szerintem csak jót tenne a diákoknak is, közelebb hozná az elvont fogalmakat, látva hogy a kőltő is csak esendő ember....) Nekem ilyen szempontból nagy szerencsém volt, remek magyartanárunkkal, aki mindig az adott koron keresztül közelitette meg a kőltőket zenével, filmekkel, szinházzal (és most is nagyon sokan járunk szinházba a tanitványai közül, és szeretünk olvasni is, ez mind az ő érdeme). Mindenesetre teljesen belefeledkeztem az este a filmbe - ezt mi sem bizonyitja ékesebben, mint hogy most reggel egy órán át sikáltam a kályhát, amig sikerült lekaparni róla az odaégett tejet... pedig dupla a fazék, de kifőtt belőle a viz és a tejből is jó sok :-)
És : kedvet kaptam a csipkekötéshez és sikerült egy eléggé bonyolult mintát választani - harmadik próbálkozásra tudtam csak beosztani a mintát, mert én körben kötöm és figyelmetlenül olvastam el a mintaleirást, igy beleszámoltam a szélszemeket is, majd a mintaelosztásnál mindig maradt 6 szem pluszba... de most már megy az egész, csupán csak drukkolok, hogy elég legyen a fonalam is !
Minta : Frost flower top
Ilyen lesz az enyém :

2013. február 25., hétfő

Kaótikus hét

Nagyon felgyorsultak az események : hirdetjük a lakást (amiben lakunk), plusz keresek valakit aki segit nekem majd az új helyen - folyamatosan csöng a telefonom - és hiába mondtam, olyan valaki kell aki helyben lakik - mégis hivnak mások is - a pálmát az a hőlgy vitte, aki azt mondta hát ő nem is fiatal, nem is ottlakik - de szeret főzni... mondtam köszönöm szépen... és persze jönnek lakást nézni is - ehhez pedig szerda reggel Tihamér produkált egy kemény asztmás rohamot : fulladt, el volt kékülve, köhögött - és mindezt reggel fél ötkor, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Szerencsére Apuci, aki higgadtabb ilyen esetekben, puffantott - én pedig nyitogattam az ablakot és takartam be, mert folyamatosan dobta le magáról a takarót. Kellett neki jó 40 perc amig lecsendesedett és rendesen lélegzett, de alvásról már szó sem volt - mondanom sem kellett reggel 8-kor már a rendelőbe ültünk... ismét kap Ventolint és Flixotide-ot, valamint gyógyszert az allergiájára (ezeket az elmúlt hónapokban fokozatosan hagytuk ki és igy is tünetmentes volt majd' 3 hónapig, mondjuk ebben benne van a 3 hét vakáció és a két 2 hét himlő is... most pedig 4! napot járt oviba és kész! persze most mrá a kicsik is tüsszögnek, folyik az orruk - de remélem megússzuk csak ennyivel. Péntek éjjel pedig Bulcsú gondolta úgy, hogy itt az ideje egy kis bulinak : 12 körül kezdte - öklendezett, majd alúl -felül jött minden, és ez úgy 20-30 percenként (rendes volt, mert megvárta, amig eltakaritom a romokat és csak akkor pakolta ki a másikat...). Nagyon sajnáltam szegénykét, teljesen ki volt pendülve, remegett a végén és valamikor reggel 6 körül csendesedett le - a tegnap nem evett - remélem ennyi volt... Ma már nagyon kérte az ételt, csak nem mertem sokat adni neki...
Ésmég : úgy érzem teljesen kikészit ez a sok ember, azt hiszem ez már az itthonülés eredménye : csütörtökön egyedül sétáltam a két kicsivel - rengteg ismerőssel találkoztam/beszélgettem, plusz délután megvolt a kicsik első ovis szülőije (itt is sok ismerős és beszélgetés) - teljesen kivoltam estére, alig vártam, hogy már csak itthon legyek a családdal... fogalmam sincs, mi lenne, ha még dolgoznék is! Pedig igazság szerint nagyon szeretnék már menni emberek, felnőttek közé, valami mást is csinálni, szépen felőltözni minden nap - de sajnos ezt most még nem lehet... lassan 4,5 éve vagyok itthon (és nemhiába mondják : vigyázz, mit kivánsz, mert beteljesül:-) mindenképp itthon maradok, amig oviba kezdünk járni, és legalább amig lezavarjuk az első évet, utána majd meglátjuk. Amúgy most a betegség és a közelgő tavasz előszeleként valami világvége hangulatom van - egyelőre magnéziummal próbálom kezelni (még sikertelenül).

2013. február 19., kedd

Otthonról haza....

Bevallom sok helyen vagyok otthon (legalábbis úgy érzem magam..) a telefonomban is négy telefonszám van legalább, ami igy szerepel  : itthon vagy otthon. Szóval - egy az otthon, ahol laktam tizenvalahány évig -19, azt hiszem, de még sokáig rengeteget voltunk 'otthon' - házasságunk után majd'minden hétvégén, majd megszületett Bogi, akkor már kicsit ritkábban, majd mikor nagyobb lett, akkor ismét sokat.... tulajdonképpen ő is itt szereti inkább, anyum és apum vigyázott rá, amikor már dolgoztam és nem ment oviba - sokszor nyaranta 2-3 hónapot is volt itt... Most már a 4 gyerekkel ismét kevessebbet jövünk, illetve ez változó : nyáron sokat, télen pedig mama jön inkább... A másik az Anyós/Após székhelye - kettő is van - itt is mindig jól érzem magam, ide régebb kevesebbet jártunk (mert dolgoztak külfőldön - ezért Bogi is eléggé felületesen kötődött hozzuk - Anyósom tudom vérig sértődött egyszer, mikor Erzsike néninek szólitotta.... de most már szivesen van itt is - Tihamér egyenesen imádja , főleg mikor falun vannak, volt mikor nem is akart hazajönni velünk (amig be nem ültünk az autóba, persze :-). És tényleg annyira jó ott sokszor, az az érzés, hogy befogadtak, jó helyen vagyok/vagyunk - ezt érezni kell, szeretek ott lenni nagyon - főleg nyáron... És akkor persze az Itthon : ez akkor lett otthon, mikor megszületett Bogi, főzni kezdtem rendszeresen, mikor Ünnepek jöttek - és persze itt csináltam végig mindhárom terhességem és ide hoztam haza őket, nekük ez az egyetlen - idáig. Mert a kőltözés most karnyújtásnyira van már : nagyjából kész minden, bent, persze - kint majd valamikor, de úgy döntöttünk áprilisban lépünk. Tudom már ezt egy ideje, de valahogy nem akarózott a pakolás - olyan ez mint mikor nagyon vársz valamit, de félsz is tőle. Mert tudom ez egy teljes életmódváltás is lesz : nem fogunk majd keringeni a városba a parkba (csak ha akarunk és megunjuk kint) - viszont közel az erdő, mindennap van őz és mókus. Barátkozom a gondolattal és lassan telnek a dobozok, mindjárt kint vannak a nyári ruhák, a téliek amiket nem használunk, edények amiket nem használunk, cipők... lassan-lassan belakjuk a házat. Mindenképp más lesz : vezetnem kell, ha be akarok (és muszály lesz) menni a városba - én fogom majd behordani a gyerekeket oviba/iskolába, meg lesz kertem is, meg kell tanulnom ezt is. A múlt hétvégén kint voltunk egy napot - persze por van még, de igyekeztem takaritani/felmosni mindent, rend lett amennyire lehetett, kint ebédeltünk (húsit sütöttünk) a kicsik aludtak egy jót, mi beszélgettünk. Kóstolgatjuk az ottlétet.

2013. február 16., szombat

Ad-hoc palacsinta party

Szerdán ment Tihamér oviba a két hét-két napos betegszabadság után. Nagyjából lehullottak a pörkök, kicsit besegitettem kedden este, jó nagyot fürdött... Pedig kedden kimondottan készült, már szerda reggel nem volt olyan nagy kedve menni oviba. Mégis-mégis elment, de kért : Süssél valami finomat, anyuci! a kérdésre pedig, hogy mit is enne szivesen a fárasztó nap végén - Torta! mondta - süssél tortát! törtem kicsit a fejem, majd gondoltam : jó, legyen palacsinta-torta! Főztem egy pudingot, kikészitettem3 féle házi lekvárt : áfonyát, meggyet és sárgaszilvát, kikavartam egy kevés maradék mascarponet (ami elsőre hig lett, de ez csak jót tett neki - finoman beleolvadt a palacsintába, nagyon puha, szaftos lett tőle) és rajta! Zenét raktunk és Bogi kente, én sütöttem, közbe épp fordultunk egyet-egyet azzal aki épp kézre esett (magyarul : táncoltunk). Szeretem az ilyen alkalmakat - mivel másnap Bálint nap volt, hát igy elég sok mindent megtuttam a 13 évesek szerelmi életéről - ja, persze, nem a Bogiéról, csak a barátnőkéről, meg más hireket is mesélt - olyat is amit másképp esetleg nem. Bohóckodtunk. Jó volt! A végén pedig falatoztunk...
 Bogi ken...
 áfonyásan
 Igy örült neki...
És palacsintázunk : 
Plusz : Boginak készült ez a telefontartó - illetve ajándékba egyik tanárának - remélem, örvendett neki.
A csajoknak mindenesetre bejött, még 4-re van rendelésem :-)

2013. február 11., hétfő

Beszédfejlődés és gyerekszáj

A kicsik tegnap lettek kétésfél évesek, ennek tiszteletére Bori teljes mondatokban beszél, csak úgy, egyik napról a másikra. Eddig is mondott szavakat, sőt egymás után is, megértette magát kézzel-lábbal (amúgy Bulcsú is) - de most szabályos, kerek mondatokat alkot, amiben minden rag és toldalék a helyén van. Amit nagyon élvezek : ahogyan beszél - amilyen hebrencs - pontosan annyira megfontoltan beszél, lassan, óvatosan, hogy minden helyes legyen. Persze, ennek a hátúlütője, hogy MINDIG beszél : elmondja mit csinál - de azt is amit nem, és azt is amit majd akar, és amit nem akar, úgyhogy a szelektiv hallás müvészetét igyekszem tökélyre fejleszteni, másképp nehéz kiszürni mikor történik valami igazán fontos :-)

A másik szóhős : Tihamér, ő már mesteri szinten üzi a szóforgatást. Az utóbbi napok gyöngyszemei:

Reggel bánatosan szemléli magát a tükörben (tisztára 'Reszkessetek betörők' ) és megjegyzi : Beteg vagyok! Mire én együttérzően és kiváncsian kérdezem : Miért, mi a baj? - Űrhimlőm van!

Mondom : tiszta kiütés vagy! erre ő : Nem baj hozzál teát, az majd jól visszacsattogtatja!

Tatának meséli : Az én szivem egy bolygón van, letakarva egy üvegharanggal...(Kisherceg) Tata(aki nem e műfaj rajongója) pedig ki van akadva, miket beszél ez a gyermek...

Látom keresgél, feltúrja a játékokat, sóhajtozik. Megkérdezem : Mit keresel? - Az elemeket!? - Milyen elemeket???? a válasz : Hát a harmónia elemeit!!!! Ezen jót mosolyogtam, és mondtam, ha megtalálja, szóljon, mert az nekem (és még jó pár embernek) jól jönne! :-)

2013. február 8., péntek

A mi családunk...

népes - igy vannak akik :
huncutak  :

fitnesszőrültek (vajon kitől látják???? :-)
és van aki olyan cicás :
Én pedig kötöttem egy sapit, ami most a kedvencem :
Röviden ennyi :-)

2013. február 1., péntek

És még :

Tihamér kiütései egyik orvos szerint csak virusos kiütések, amik köszönő viszonyban sincsenek himlővel, másik szerint ez bárányhimlő. Anyum szerint himlő, szerintem is - most akkor mi legyen? Bent tartom mindenképp a teljes erejében müködő négyévest, és az nem kis energiámba van. Viszont, hogy ne unatkozzunk a tegnap Bulcsi is felzárkózott a tesó után a sorba - megtelt a teste apró, pontszerü kiütéssel. Persze rákerestem a neten és mindenképp a skarlátot dobta ki, mint diagnózist, felhivtam a doktornőnket, ő is arra tippelt. Szerencsére nem az mert nem volt eléggé piros a torka, de akkor mégis mi a fene a láz meg a kiütés? nem adok neki mást csak lázcsillapitót, és várunk. Kedvenc időtőltésem :-)