2013. január 31., csütörtök

Na, tessék....

Azt a mindenit az én nagy szájamnak! Rengetegszer megfogadtam, hogy én olyant hogy mindenki jól van - na ilyent én soha ki nem ejtek a számon! Mert hétfőn beszélgettünk egy szomszéd csajszival és Rékával is, kérdezték, hogy vagyunk - mire én jól! és már két hete(és plusz egy napja) járunk oviba és mégcsak nem is köhög... hát mondjuk, most sem köhög - de.... hétfő estére furcsán sápadt volt, bújt, fényes volt a szeme... amire én is megfürödtem, hajat száritottam, lefeküdtem volna - már sütött. Kedden is. Két éjszaka vele aludtam - illetve nem aludtam, vártam mi sül ki ebből - mert nagy láza nem volt, csak 37-38 között és más tünete sem volt, csak nem evett, gondoltam diétázunk (könnyü volt betartani most az egyszer...) probiotikumot adtam és helyrejön. Mivel csak lázas volt szerdán is, elmentünk a doktornénihez - szerinte is gyomorgyulladás, diéta, sok tea, pihenés... Estére jöttek ki a pöttyök, ma visszavittem - nem teljesen egyértelmü, de valószinü, hogy ez bárányhimlő lesz! Ma már persze jól van, kergetőznek, hála a két bentülős napnak, az energiaszintük az egekben - és még ez csak a kezdet. Szerencsére a kicsik már voltak, Bogi is - és ma ki is mehettem volna velük, ha nem esik az eső... dicsekedjek még? nem fogok!

2013. január 28., hétfő

4 évesnek lenni...

... jó dolog - főleg ha szombatra esik a szülinap, és vasárnap van az ünnepség :-), igy azonnal két napon át ünnepelnek! A mi négyévesünk legalábbis nagyon szerette - és amennyire udvarias - mert az! - mindent meg is köszönt szépen. Azt mondhatom most kezdett kilábalni a dackorból, kezdte szeretni az ovit, habár még mindig nem könnyen kezelhető (nekem igen!) és igazi gyerek, magyarán nem áll egy percet egy helyben - de ezt nem emliteném hibának - szóval csakis tökéletes... Szombaton kapta az ajándékok egy részét - csak ámult és bámult, vasárnapra elkészült a megrendelt autó-torta (igaz erősen stilizált,de mentségemre legyen mondva nem vagyok autómérnök és nagyon tetszett az ünnepeltnek, mi kell ennél több, nem?) tehát az ünnep az csakis siker lehetett! Mindhárman nagyon örvendeztek a tortáknak, gyertyának, fényszóróknak - a gyertyát közkivánatra többször is elfújtuk... és amit én nagyon szeretek : ahogyan szeretik ők egymást. Néhány Tihamér aranyköpés a hétvégén :
- Anya, inget kérek, mert vendégek jöttek!
- Bulcsi, gyere kelj fel mert szülinapom van és sok ajándékot kaptam!
Betakarja Bogit, akivel összebújva aludtak déli álmot, Bogi mondja 'Köszi', Tihamér ' Semmiség volt!'
Boró sir, Tihamér beszalad, megöleli - 'Ne sirj, Bori, itt vagyok! Rosszat álmodtál?'
És akkor a képek :






2013. január 22., kedd

Úszódai kalandok

Lassan már egy éve is elmúlt, hogy rendszeresen járok úszni : nagyon szeretem, teljesen el tudok lazulni, kikapcsolok : csak én vagyok és a viz. Suhanok a habok közt :-) és már elértem azt, hogy nem kerül el azért mindenki... a szaunába pedig van alkalmam kicsit beszélgetni, a törzsvendégek köszöntenek... de nem is vágyom ennél szorosabb kapcsolatra, jól esik egyedül lenni kicsit, mert vagyok többedmagammal eleget... A következő történet előzménye az az eset mikor Bulcsival épp játszottam kicsit, ő pedig pontosan orrtövön csapott - irtam is róla - nem fájt, viszont percek alatt hatalmas kék monokli lett a szemem alá, ami 2 hét! alatt tünt el, közben persze a szivárvány minden szinében pompázott. Elég kényes helyzet volt, és hogy a magyarázkodást elkerüljem csak napszemüvegbe jártam - mert pl. meglátja valaki, erre én 1. őrült magyarázkodásba kezdek, hogy úgy-e a gyermek játszott stb. - eredmény 100%ban biztos az a valaki, hogy családi erőszak..., 2. nem szólok semmit, úgy teszek, mintha minden rendben volna : úgyanaz, mert persze mindenki ARRA gondol... Viszont, úgy-e az úszodába levettem az úszószemüveget és zavartalanul csevegtem egy ismerőssel, talán el is feledkeztem arról, hogy látta a monoklimat.Persze nem szólt - és a történet valamikor novembertől folytatódik : addig a nyáron én kihagytam 2 hónapot, őt pedig máshová helyezték, dolgozott - akkor találkoztunk ismét. Valahogy úgy adódott, hogy kettesben maradtunk a szaunába, beszélgettünk és véletlen a család került szóba. Mondta, hogy egyik csaj mennyire panaszkodott, hogy veri a férje, rosszul élnek - persze nevet nem mondott, viszont - ami dicséretes - elmondta, hogy ő mennyire vigyáz a feleségére, és letörné a kezét annak a férfinak aki kezet emel a nőkre...  valaki jött, kimentünk - nekem pedig csak hazafele esett le, hogy hoppá, miért is beszéltünk mi ilyesmiről.... jókat mosolyogtam rajta, sőt még most is ha meglátom. de még mindig nem tudom, hogyan tudnám értésére adni : csak baleset volt. Igy néztem ki a nyáron - és még mondja valaki, a gyereknevelés veszélytelen :-)


2013. január 17., csütörtök

Lendületben... vagy uborkaszezon??!!!!

Ellentmondásos, tudom. Mert irhatnám azt is, nem történik nálunk semmi, minden nap úgyanaz - és ez részben igy is van, de azért minden napra kerül valami izgalom is. Vannak napok amikor csak a rutin van (sajnos ezek vannak többen) máskor meg zajlik az élet. Túl egy háromhetes (hosszú...) vakáción eléggé elfáradtam. A végén már Tihamér is kérdezte : Holnap akkor megyünk oviba? - végül is mehetett volna, de nem tanulnak ilyenkor, csak játszanak, összevont csoportok vannak és itthon is voltam - akkor meg minek menjünk, akkor inkább olyankor, mikor foglalkozás is van. Ezek a napok a rutinról szóltak, mert másképp nehéz kezelni a három gyereket - ez azt jelenti őltözés van, ebéd van, séta van - kisebb-nagyobb hisztikkel, de majdnem egyszerre zajlanak ezek a tevékenységek, hanem kicsúszik a kezemből az irányitás. Ez volt az elmúlt hét, nem is irhattam volna egyebet ezekről a napokról - na jó, kivéve pénteket. Reggel úszni voltam és délután ittvolt anyum, mi pedig este szinházba mentünk. Valamikor rendszeresen jártunk (ezer éve :-), majd évekig egyártalán, a tavaly kétszer : az egyik előadás az Esőember volt Kulka János, Nagy Ervin főszereplésével - tetszett, de mivel láttam a filmet, ismertem a sztorit nálam ez a szindarab sehogysem tudta felülmúlni Dustin Hoffmant és Tom Cruist. Jó volt, de ennyi. A másik meg Dancs Annamari és Dolhai Attila estje volt - operettslágereket és jeleneteket adtak elő - itt Bogival voltunk, kettesben, ez isj ó volt, szerette/szerettük, főleg persze Dolhai Attilát :-) Most pedig .... totál brutál, pedig nem erre számitottam : A fösvény volt Moliere-től, teljesen belefeledkeztünk, nem is tudom mióta nem éreztem ennyire jól magam szinházba - szórakoztatott, elbüvölt, teljesen mai volt, aktuális, örökérvényü... csak arra eszméltem fél tizenegy, vége! És mivel bérletet is vettem erre az évadra, már alig várom a következő előadást....
Amióta meg ovi van, vagyis a héten pedig elkezdtem tornászni - CD-re, persze, rendszerint délben amikor a kicsik is alszanak. De nem sikerül úgy kihuzni, hogy ők ne ébredjenek fel (mert előtte befejezem a főzést, teregetést stb) igy ők is betársulnak a fináléba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy félmeztelenül kergetőznek a súlyzóimmal vagy az épp hazaérkező Tihamér csorgó nyállal nézi Biró Icát vagy Rubint Rékát.... kedvencem az a rész mikor Biró Ica meditálni hiv : Adjuk át magunkat a belső erőnek! Szeressük magunkat! Végezzünk laza mozdulatokat le-föl mind a tái-chi-ban és stb. stb. lezser törökülésben, miközben ezek négyen szétrobbantják a lakást :-D Szuper!
És akkor a mai nap : a csúcs - megbüntetett egy rendőr! gyalogosan! pedig nem szoktam csak úgy átrohangálni az úton keresztül-kasul, sőt mondhatnám nagyon-nagyon ritkán! szinte unalmasan szabálybetartó vagyok, megkeresem az átjárót, kivárom a soromat.... még soha életemben nem kaptam közúti felszólitást sem. Ma valamiért más útvonalon mentünk sétálni, mert postára kellett mennem, fél kettőig voltak, siettem. Jó ötletnek tünt, a rövidités. Hirtelen ötlet, bele sem gondoltam, csak szétnéztem nekilódultam, rohantam. Bosszankodtam mert nem tudtam felmenni a járdára, csupa jég volt, sőt autók is álltak rajta, igy az útszélén toltam  akocsit valami 10 méteren át. Ekkor lassitott a rendőrautó mellettem és kiszólt a rendőr, hogy mennyire felelőtlen vagyok, elütnek. Én pedig azt hittem, arra gondol, hogy az útszélen megyek - fel is csattantam, hogy nem tudok felmenni a járdára... Aha, és az utca? .... persze megbüntetett. Ez volt az első, habár a rendőr szerint rutinos vagyok ????! na, de ha ezt ő jobban tudja... (az egészen kedves férjem nevetett legjobban - persze sajnált is, hogy de ilyen, hogy gyalogosan, és pont engem aki....) no comment!

2013. január 7., hétfő

Szóval....

Nem tettem újévi fogadalmat, mert alapból nem hiszem, hogy egy dátum megváltoztat egy embert - attól, hogy új év lesz, vagy betőltöm az x vagy z évet, még nem leszek más ember... viszont egy ideje zavar, hogy feszülnek rajtam a ruhák. Sajnos ennek rengeteg oka van, azt hiszem mindenki ismeri - mint például : ottmarad az étel a tányéron a gyerek után, nem dobom ki, inkább bekapom (nekem ez a tétel háromszor értendő :-) vagy kevesebbet vagyunk kint, a séta majdnem harmadára rövidült, hamar lesz sötét, többet ülünk bent és itthon, nem igazán járunk társaságba, mert igy is elég sokat vagyunk betegek.... sorolhatnám. Mert három-négy hónapja hagytam abba a szoptatást, ez is tett rá egy lapáttal. Meg tél van, ilyenkor a szervezet jobban és többet raktároz. Tudom sokan elhiznak akár gyerek nélkül is, vagy ahogy apósom mondja : már nem akarsz férjhezmenni, úgy-e? no ez az, ami tényleg zavar : mert addig kell szépnek érezzem magam, amig elkelek? Hát ráálltam a mérlegre a tegnap reggel és elborzadtam : tudom az ünnepi dőzsölés sem használt, no de ennyi kiló nem voltam, csak terhesen. Tehát váltunk. És a tegnappal elkezdtem a 90 napos diétát , nekem már bevállt egyszer, sikerült vele fogyni 15 kg-ot és utána sem jött vissza 4 évig, max.1-2 kg... most is ennyi a cél, de ha csak több gyümőlcsöt/zőldséget eszünk már az is jó - mozgásnak marad a heti egy úszás, a napi séta, illetve majd igyekszem kicsit tornázni is (ha akarom, belefér!) Szóval ennyi (fanatikus tudok lenni, csak akarnom kell...) és hogy azt sem felejtsem el : rengeteg ruhám lesz majd...

2013. január 2., szerda

Január 1.

Az első napunk az új évben, pontosan olyanra sikerült, mint életünk általában : vannak benne jó dolgok, nagyon jó dolgok és egy kevés keserű... A nyugis szilveszter éjszaka után későn keltünk, megtehettük, mert kétgyerekesek voltunk 3 napig :-) tehát játszottunk, megreggelizünk, kötöttem. Befejeztem a tortát (Félix szülinapja volt), majd felkerekedtünk és elmentünk újévet köszönteni szüleinkhez. Sétáltunk . Szánkóztunk. Sütött a nap. A gyermekek nevetgéltek, néha térdig süppedtek a hóban.






Majd felköszöntöttük Félixet, és gyorsan megettük a tortát - 10 perc múlva egy morzsa sem volt...

Most jött a feketeleves : Bulcsú kicsit bágyadtnak tünt, megnéztem, melegnek találtam. Lázat mértünk : 37,2 volt - csak hőemelkedés, de indultunk is már haza. Itthon már sütött, 39 fölött volt. Borónak a hasa fájt, Tihamér köhögött párat, Boginak pedig falatka lett a nyelvére - igy zártuk az év első napját....

Ui: ma már voltunk orvosnál is, de szerencsére semmi komoly, valoszinüleg valami virus csak, pihenést 'irtak fel' láz és köhögéscsillapitót, ha kell (nem kellett...)