2013. december 30., hétfő

Bővül a család...

Persze kissé megtévesztő és hatásvadász a cim - na, nem-nem kétlábúval, hanem egy, illetve kettő cicával lettünk nyolcan :-) Pontosan Karácsony előtt érkeztek - mert valahogy mindig is egyértelmü volt a számomra, hogy ha ház, akkor oda kell cica (és majd kutya) is! Nagy volt az öröm - bár első napokban nem nagyon engedtem a Bandát cicuközelbe - a pincében tanyáztak és szokták a környezetet - de egyikük vagyis Rudi már Karácsony előtt feljött meglátogatni minket - és azóta szive álma, hogy szobacicus lehessen - és ezért képes eltürni (mit eltürni... egyenesen keresni) a húzást, nyüvést, ráncigálást is, csakhogy bent maradhasson. Bár nem vagyok hive a macskaszőrnek ideig-óráig megengedem neki - de amúgy jól elvan kint vagy a tanyáján. Cirmikém a tegnap óta eltünt (gondolom nem birta zsivajt) - de én még reménykedem, hogy visszatalál hozzánk és marad is.

2013. december 29., vasárnap

Csodabogár

Ennek érzem magam néha... mint például a múltkor is az oviban. Délután volt, mentünk volna haza, Nagytesó már talpig készen, de nyugtalanul - Bulcsi maradt volna, Boró a szokásos napi müsorát abszolválta - azaz hisztizett, hogy ő nem akarja felvenni AZT a nadrágot és AZT a kabátot (pedig reggel meg azért ment a harc, hogy pontosan AZOKAT vegye fel)... tehát adott a helyzet, meg kell oldani. Első körben Bulcsit beszéltem rá, hogy haza kellene jönni és majd holnap is jövünk, gyorsan felkaptuk a vastag nadrágot, pulcsit és ráhagytam, hadd húzza fel a csizmáját - legalább lefoglalja magát és lesz sikerélménye... közben Boró süvöltött mint háttérzaj és 5 másodpercenkét mondtam, Tihamérka ne rohangálj! légyszives ülj le! gyere segits őltözni! ideig-óráig müködött is (5 másodpercig), majd folytatta tovább. Ezt figyelte egy darabig az Anyuka - majd megszólitott : Hogyan birom ezt? (jó kérdés) honnan van ennyi türelmem?és a három gyerek? mennyi a korkülönbség? szaporán felelgettem, miközben folytattam az egészet - Tihamér kihasználva a pillanatnyi szünetet, hintázni próbált egy szekrényajtón. Ekkor dörrent rám a dadus, hogy vigyázzak már, mert letörik az ajtó... Anyuka pedig nekem szögezte a kérdést : Segit valaki a gyereknevelésben? járok dolgozni? mert neki az egy is sok néha - bár mondtam, ez relativ, nálunk sincs mindig ilyen fesztivál, csak néhanapján, és hogy megtanultam szelektiv füllel hallgatni, kiszürni mikor van igazi baj - ennyi a titok. A végén árultam el - már az ovikapún kivül, hogy négyen vannak... elképedve köszönt el és azóta is messziről üdvözöl és érdeklődik - de azt hiszem nem hoztuk meg a kedvét a további kistesóhoz...

2013. december 28., szombat

Gyerekek a fa alatt

Szeretem őket lefényképezni minden karácsonykor a fa alatt - persze ők ezt nem annyira élvezik - illetve gyorsan kell 'lépni' mielőtt megunják... főleg a fiúk, mert a csajok kifejezetten élvezik. Tehát elsőre készült ez a klasszikus

majd csak a csajok
Apucis

Anyás
illetve Bogis-Anyás
pedig hogy szeretnék egy karácsonyi teljes családos képet - de olyan még nem volt, hogy mindenki szépen felőltözve karácsonykor és épp akkor legyen valaki ott aki el is késziti - illetve az önkióldóra nincs még türelmük - na de összejön a majd valamikor, remélem.

2013. december 27., péntek

Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek!!!!

Jó karácsonyunk volt, úgy mindent összevetve - volt benne hajtás, nyugi, játék, pihenés, kicsi veszekedés is (vagy inkább morgás, hogy miért nem....) - de úgy átlagban jó volt - eggyütt voltunk pár napig és ez az ami számit. Az ajándékok zöme telitalálat volt a fiúk jól eljátszottak - sőt mi is .... Szenteste templomba mentünk


majd vacsorázni Anyumhoz, és persze megjött az Angyal is.
és mindenki csak örült és játszott - egészen 12 utánig....

Reggel pedig ez a látvány fogadott a hálószobánkban
és a nappaliban
Utána is rendszeresen vissza-visszatértek megcsodálni a fát és játszani kicsit, csak valamikor délután kezdték a szokásos vadulást, de ez sem volt vészes... Most pedig Bogi egyik mamánál, Tihamér másiknál - én pedig a két kicsivel 'pihenek' itthon - de tényleg olyan mintha szabin lennék...



2013. december 13., péntek

Várakozunk

Mikulás előtt egy nappal jöttem rá, hogy még nincs semmi olyasmi ebben a házban, ami a közelgő ünnepre utalna - csak a kisgyerekek, akik várják a Csodát. Összekaptam magam és elsőre két Angyalka készült só-liszt gyurmából
ennek a mintájára - nem lettek annyira tökéletesek mint az eredeti, de azért elégedett vagyok vele, majd még kapnak egy kis festéket, csillámport és akkor majd jó lesz.
Majd másnap elkészült az idei adventi korszorunk is, előkerültek a diszek - mint például ez a fa puzzle - ami hatalmas sikernek örvend minden évben
diszek a még befejezetlen kandallópárkányon

illetve ablakpárkányon

Mikulásra sikerült annyi mécsest meggyújtani, hogy teljesen el voltak varázsolva tőle - azóta is kérik naponta - Gyújtsunk gyertyát!
Majd az ovis karácsonyi vásárra készültek mézespogácsák - persze hatalmas segitséggel, amint ez látható :-) Teljesen felszabadult, vidám hangulatban dolgoztunk, mint ahogyan régebb - nagyon élvezték - igy készült egy adag só-liszt gyurma is, hogy fokozzuk az élvezeteket.



És a kész mézesek, kis kozmetika után (bár még igy is rusztikusak - de nagy sikerük volt :-)
Persze, nem maradhatott el a tesztelés sem :-)

.... úgy érzem a lelki békém is kezd helyrebillenni - végre!

2013. december 12., csütörtök

Nem vagyok egyedül...

Életem során sokszor megtapasztaltam - legtöbbször nehéz élethelyzetben, amikor azt hittem nincs tovább - hogy mindig van mellettem Valaki, aki hitet ad, felemel, mellettem van. Persze emberek is - de minden alkalommal kaptam jelt, hogy ott van Ő - mindig! és vigyáz rám, nem engedi, hogy annál többet cipeljek, mint amennyit el is birok. Volt mikor órák hosszat róttam a várost, majd bementem az épp útamba kerülő templomba - és pontosan azt a választ amit kerestem... a pap olvasta fel az igét, ami pontosan a felelet volt a gondomra. Vagy amikor gyereket akartam, de nagyon - ő pontosan akkor jött amikor a legnagyobb veszteség ért - és új értelmet adott az egésznek. vagy amikor balesetünk volt és totálkáros lett az autónk - mi megúsztuk kisebb karcolásokkal. És még sorolhatnám. Mint például most is. Lakást, otthont váltottunk és bár szeretem itt és vágytam rá, néha mégis van egy kis bizonytalanság bennem, hogy vajon tényleg jó döntés volt? mert elég nehezen megközelithető, én pedig kezdő soför vagyok és van egy kapatató, ahol bizony a régiek is többször nekifutnak, ha hó lesz. Eddig persze mindig sikerült elsőre feljönni, nem gond - de bennem van a félsz - mi lesz ha tévedek egyszer és a gyerekek is bent vannak? A múltkor korán reggel volt, havazott, mentünk Haza, falura egyedül voltam az autóban és annyira szép volt, éreztem gyülnek a könnyeim - majd a rádióban megszólal a zene : Kereslek úttalan útakon/csak a csend szól rám/csillagok gyúlnak/ születnek újjak / és te messze jársz .... és éreztem elindul valami :-) Vasárnap, advent második vasárnapján sikerült elmenni templomba Bogival - és persze, hogy arról volt szó, hogy mennyi a bizonytalanság a hétköznapokban, hogyan tudunk megbirkozni a gondjainkkal és hogy Ő mindig ott van velünk, nem kell félnünk, hogy elhagy.... A tegnap pedig Anyumnak voltunk és ajándékot kaptam Tőle - gyertyatartó és egy idézet :

Várva vártam az Úrat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.

Zsolt. 40.2.

Úgy érzem minden rendben lesz, sinen vagyunk - nem történhet velünk semmi rossz! Úgy legyen!

2013. december 3., kedd

A Mikulásnak !!!!!

Mikulás, Mikulás,
Kedves Mikulás!
Van zsákodban minden jó,
Pirosalma és dió !

Kedves Mikulás! Már nagyon várunk. Meg szeretnénk irni Neked a kivánságainkat! Borika 'pázölt' szeretne és édességet. Tihamérka legot, transformerst és édességet. Bulcsú autót és édességet szeretne. Én Meglepetést és édességet. Mami békét és nyugalmat. Apuci meg sok boldog gyereket szeretne kérni. Köszönjük szépen :-)

Sok szeretettel a 'F' család!


Szó szerint irtam le - és végre! jót mosolyogtam az egészen - a versen, a kivánságok jellemzőek, amint a levél modora is - mert mondtam a Mikulásnak nem kötelező hoznia akármit is, csak ha úgy látja jónak... de elindult valami és végre azt hiszem elkészül a mi adventi koszorunk is... készülődünk.

Előtte - utána

Vagyis amiért nem voltam mostanában :



A végkimerülés határán még volt erőm egyet kattintani :-) A rend valamennyire megvan - a végkimerülés még tart és gondolom idő kell, amig megcsendesedünk egy kicsit - mert úgyanaz az élet és mégis teljesen más, magam sem értem miért vagyok sokszor annyira stresszes (és kiabálok mindenkivel, veszekedek és hadd ne soroljam, nem vagyok büszke rá)... plusz a múlt héten négyesben voltunk itthon, ami nem kedvezett a rendrakási folyamatnak sem...

2013. november 18., hétfő

Nosztalgikus hangulatban

Csak képek, amiket most tőltöttem fel a gépre - valamikor októberben készültek - semmi különös, csak szeretem a szineket, visszahozza a hangulatot... ez volt mostanában (illetve az idén) majd'minden hétvégi programunk, igazság aszerint már nagyon kivánnék valami mást, de az idén már valószinü nem lesz ilyen - pedig a hegyek nagyon hiányoznak, egy kis mászkálás nem rontaná el a kedvem :-)






2013. november 14., csütörtök

A szőke nő

aki bennem lakózik :-) vagyis : a tavaly óta rendszeresen járunk szinházba, vettem bérletet, az első két hónapba nem mentünk, majd utána havi egyszer, majd arra ébredtünk, hogy mindjárt vége az évadnak és még van két el-nem-használt jegyünk, igy hát gyorsan foglaltam és valahogy úgy sikerült, hogy egy héten volt mindkettő. Persze pontosan azon a héten, amikor volt épp az Esőember is, amire pedig már két hónappal azelőtt váltottam jegyet. tehát volt három előadás egy héten, három különböző időponttal - nem nagy kihivás, úgy-e? nem igy volt ez nekem : első előadás időben és pontosan!, második előadás Esőember - 3-tól és hattól (kulturális hét volt :-) - érkezünk 5-re, előadásunk 3-tól... szerencsére kedves volt a hőlgy, becsúsztunk 6-tól... harmadik előadás - 7-től, érkezünk fél nyolcra (mert azt hittem 8-tól van :-) és láttunk egy nagyon jó fél előadást. Ez volt a tavaly, azt hittem ennél mélyebbre nem is sülyedhetek. Szóval az idén bevágódtam még okt végén és volt két új előadás, kértem is mindkettőre jegyet . egyik hétfő 6-tól, másik következő kedd héttől. Este jön haza Apuci, hogy kapott két meghivót csütörtökre... A többi magától érthetődik : Hétfőn fél hétkor mentünk (illetve be sem mentünk már - a fejem majd eldurrant) és mutogattam Apucinak : jól jegyezd meg, a következő 7-től van!!!! majd mentünk következő hétfőn is hétre - előadás kedden... alig birtam elhinni... persze kedden is mentünk és jó volt, de soha többe nem veszek egynél több jegyet egyszerre - elég gáz volt ez nekem (és frusztráló... és hihetetlen...nem tudom most sirjak vagy nevessek? )

2013. november 11., hétfő

Eltüntem...

de csak egy kicsit, az oka pedig az, hogy végre kőltözünk!!!! A mindennapjainkat már ott tőltjük és kezdjük megszokni, megszeretni , viszont éjszakára még mindig visszahurcolkodunk a városba - tulajdonképpen a gyerekekkel még nem aludtunk itt éjszakára. Egyelőre. De hamarosan fogunk - úgyanis két hét van még, addig amig át kell adnunk a lakást az új tulajnak, úgyhogy menni kell. Persze most még mindig van valami (kifogás), amiért nem alszunk ott - vizünk van már, most épp a fürdőszoba az amire várunk (és még százezer dolog - de az majd kialakul). És érdekes mennyi konliktus, elfojtott, meg nem beszélt dolog kerül ismét napvilágra - ez az egész kőltözés felér egy önismereti/párterápiás túrával. Mert úgy-e az ember képes azt gondolni, hogy minden állandó - ilyenkor rádöbben, hogy mégsem, állandóan alkalmazkodni kell, megújúlni, megdolgozni mindenért... Mert a régi lakásban már nem, az újban pedig még nem találom a helyem és ez rengeteg feszültséget (mondhatnám hisztit) hordoz. De túljutunk ezen is hamarosan - az örök optimista :-)
Megvolt az első vakációnk is, az őszi, és rendkivül jól sikerült - volt egy pár gyerekes napunk is, viszont volt pár napunk hármasban, illetve kettesben : Anya, Apa, Bogi illetve Anya, Apa és Bogi, Anya felállásban is. És azt tanácsolom, lehet már ezredszer, hogy minden szülő, akinek 1-nél több gyereke van, érdemes ilyen napot tartani, amikor csak kettesben, csak egymásra figyelve vagyunk - nagyon jó volt Bogival! rájöttem sokadszorra is, mennyire jó nekem, hogy van egy ilyen nagylányom : sütiztünk, kézimunkáltunk, filmet néztünk... szerettük !
Ami a diétámat illeti - talán a feszült időszak miatt is - de tartom is diétát : most kezdett látszani az eredménye, meglódultak a kilók, ami elég vegyes reakciókat eredményezett. mivel a családdal most november elseje előtt nem találkoztam majd'egyhónapig - hát anyum szerint nagyon lefogytam, és egyek becsületesen, nehogy valami bajom legyen... Anyósom is megjegyezte, sokat fogytam... pedig csak 8 kg az egész négy hónap alatt, ami szerintem egy normális mennyiség! Viszont én nagyon élvezem, hogy nem feszülnek rajtam a ruhák, mozgékonyabb lettem, egy csomó minden ismét rámjön... és még minimum 4-5 kg-ot szeretnék fogyni, akkor megállok, nem szeretnék átesni a másik oldalra sem azért :-)

2013. október 28., hétfő

Az első

ovis tömegbetegség - nem tudom van-e ilyen szó :-) Tihamér kezdte csütörtökön és átsöpört az egész Bandán. Az érdekessége, hogy vidámak, jókedvüek voltak és közben jött alul, felül... és átlag 2 napig tartott per fej - Tihamér csütörtökön-pénteken, Bulcsú szombat-vasárnap, Boró pedig most beteg. Persze ez nekem pontosan 5 alvatlan éjszakámban van, de szerencsére az éjjel már jól aludtunk. A legények ma már mentek oviba, Boró is készült, de ma még nem megy - csak holnap. És itt jut eszembe, hogy még Boróval nem is voltunk SOHA kettesben, úgyhogy ma megyünk egyet sétálni, perecet enni, játszóterezni... végül is minden rosszban van egy kicsi jó :-)

2013. október 22., kedd

A kisovisok

Emlékszem, mennyire izgultam, milyen lesz az ovi, fogják-e szeretni a kicsik, mekkora megrázkódtatás lesz ez majd nekük? Szerencsére ők nem gondolkodtak ennyit ezen, hanem élvezik az ovis létet - és én is megnyugodtam, mert szivesen mennek, illetve kaptam az ovónéniktől egy csomó képet - ezeken igenis az látszik jó kezekben vannak!









2013. október 21., hétfő

Terápia

Borzasztó volt az elmúlt hetem, rég voltam ennyire legyengülve - azt hiszem az elmúlt stresszes időszak most mutatkozott meg testi szinten is. Nem tudtam, irjak róla vagy sem - de azt hiszem sokat segit, ha leirom - saját magamnak is, meg esetleg ha valakinek lesz majd hasonló gondja - akkor is. Soha nem voltam egy halogatós fajta : ha valami bajom volt, akkor mentem orvoshoz - és ez amióta megvannak a gyerekek még tovább fokozódott - úgy érzem tartozom annyi felelőséggel, hogy egészséges és fitt legyek amennyire lehet - úgyanis csak igy lehet helytállni négy gyerek mellett. Ezért is bosszant ez az eset. Mert - volt nekem egy spirálom, amit még két éve rakott fel a nőgyógyászom, elvileg 5 évig kellett volna eggyüttmüködjünk minél kevesebb mellékhatással - de sajnos én és a spirálom nem szerettük egymást. Folyamatos gondjaim voltak - vérzések, fertőzések - na és persze orvos és kezelés kezelés hátán, rengeteg beszedett tabletta, stresszes időszakok, hogy vérzik és meddig a normális. Egy évet adtam neki, hogy megszokom és majd minden rendben lesz. Végül a doki még biztatott - igy lett belőle kettő év. Most viszont két hétig vérezgettem, ebből az utolsó hetem maga volt a pokol - éreztem nem jó ez igy, csak fogy az erőm - első hét végén iratkoztam fel, de a doki szabadságon volt, várni kellett - máshoz meg nem akartam menni és magyarázni hogyan is volt előtte. Péntekre kaptam időpontot, de szerdán éreztem soron kivül el kell menni... és jól tettem! Végül is levette a spirált, kaptam egy csomó gyógyszert - antibiotikum, gyuladáscsökkentő, kálcium és vas - illetve vérzésgátló szurit is. A tetőpont az péntek délelőtt volt - nekem kellett vinni a gyerekeket oviba - az odaút ment is valahogy, de hazafelé... egy óra alatt tettem meg a másképp 20 perces útat, már előkészitettem a telefonomat, hogy ha mentőt kell hivnom, akkor kéznél legyen, illetve sokszor éreztem a keritésbe kell kapaszkodnom... de utálom ezt az elgyengült állapotot. Szerencsére a mélypont után elég gyorsan összeszedtem magam, most már jól vagyok - elmondhatom, újjult erővel vetettem magam az elintézendő dolgokra - bőven van amit tenni - de erről majd később. Az elmúlt héten terápiás jelleggel filmet néztem - kettő van ami nagyon bejött - egy romantikus szerelmes történet nagyon megfogott :
illetve a Titok - aminek minden szavával egyetértek, és habár nem fogalmaztam meg ennyire összeszedetten, mint a filmben - nagyon sokszor alkalmaztam is...:
És persze kötöttem -  nagyon jól esett - ez volt ami átlenditett a tehetetlenségen :
ez még a kezdeti állapot, azóta már készen is van - 3 nap alatt kötöttem ki a mellényt, most épp leláncolásra vár. :-)


2013. október 15., kedd

Készülök én...

az esős időre  : nem várom, de keresgélem az ötleteket, amivel lekötöm a Bandát, majd amikor beszorulunk a házba... Ezek a tervek
1. Levél mandala 
Már napok óta gyüjtögetjük a leveleket - sárgát, vöröset, zőldet - és ezeket lenyomtattam, itt várják a hüvöset...
2. Gesztenye-kigyó

3. Ugróiskola - ha majd nem szól fel a ... szomszéd :-)

4. Maszatmentes festegetés - ez egy régi tervem, ami most végre megvalósulhat, ha nagyobb asztalunk lesz


5. Papir dáliák - ez egy kicsit nehezebb, de Bogival megvalósitható


6. Festős - ismét Bogival, de itt azért már engedném a kicsiket is (Borót is érdekli , a legényeket már nem annyira)


Szóval őszire még csak ennyi, de nyitott szemmel járok :-) és persze gyüjtöm már a karácsonyi kreativ ötleteket is - én élvezem ezt, az biztos!