2012. november 30., péntek

Szeretik egymást

Hát persze, hogy igen! Mióta vannak, léteznek mindig ketten voltak. Kiegészitik egymást : Bori a cserfesebb, vagányabb, úgyanakkor megpróbálja alakitani, terelgetni Bulcsút - anyáskodik fölötte. Bulcsú az önálóbb, önfejübb, zárkozottabb, csendes - de valahogy mindig reagál a Bori 'rábeszélésére' - Borónak sokszor sikerül ami nekem néha nem : mozgásra birni Bulcsút. És persze szeretnek egymással játszani : kedvencük a bújócska - még mindig. De szivesen utánozzák egymást, vagy a nagytesókat. És az a kacagás.... azt hiszem innen is indult ez az eszmefuttatás. Igy tudnak nevetni :



2012. november 28., szerda

Tihamér - aranyköpések

Körülményes megfogalmazás :
Anyuci - ha te nekem ilyent vennél, nagyon tudnék örülni neki! (reklámnézés közben).
Ha valami nagyon izlik neki : Anyuci, ez nagyon finom nekem!

Tatával megyünk Kézdivásárhelyre, épp a vasúton döcögünk át, Tata megjegyzi :
- Van egy csomó ingyen jegyem, az idén nem használtam el egyet sem! - Tihamér rávágja :
- Nekem is van, de anyajegyem!

Az anyajegy eléggé foglalkoztatja, de a múltkor épp fölötte megcsipte valami, azt nézem. Megjegyzi : Az nem tunogcsipés, hanem anucijegy!

2012. november 26., hétfő

Hosszú délutánok

A mostani napirendünk eléggé kötött : Bogi és Tihamér délelőtt iskolába/oviba - addig én itthon házitümdérkedem, majd sétálunk egyet. Sajnos most nem választás kérdése - délelőtt vagy délután sétálunk - mert este már hideg van, csakis délelőtt jöhet szóba, ebéd után pedig ott a délután amit el kell ütni valamivel - és hogy ez a valami ne tévézés legyen. Igy szinte mindig kialakul valami program : egyik délután festettünk (újjfestékkel), másik délután rajzoltunk, szineztünk - Bogi volt  a tanárnéni, a kicsik a diákok - élvezték (és én is :-)



Kipróbáltuk a főzőtt gyurmát - a receptet már nagyon régen kinéztem, rengeteg házi gyurma-recept van a neten, nekem erre esett a választásom - instant italporral lehet szinezni, nekem ez most sárga lett és egy picit szemcsés, mert nem volt itthon finom só - de igy is jó volt az állaga, szivesen gyúrták, lapitották jó egy órán keresztül. És persze mi volt az első reakció : a kostolás! majd Bori megállapitotta : nemjó!
Dolgoznak :


Bogi is, persze (sőt én is beszálltam - siritettem a kigyókat, sünit készitettem, rózsát - de ezeket persze fel is dolgozták azonnal)

Ilyen akciót még szervezünk, megpróbálok más szineket is, csak finom sóval.

2012. november 21., szerda

Vannak napok

amikor minden megy mint a karikacsapás : időben kelünk, szó nélkül őltözik mindenki, lecke elkészitve, táska bepakolva, ruha kikészitve - csendben elkészül mindenki, nincs ajtócsapkodás, nógatás.... És vannak napok, mikor semmi nem müködik, mintha nem is mi lennénk - kell veszekedni, nógatni, néha kiabálni is sajnos. Persze a kettő váltakozik - van amikor napokig minden rendben, máskor meg napokig káosz van... gondolom ez másnál is igy van, főleg a sokgyerekeseknél. Amiért ezt leirom : mert most ismét elromlott valami : Tihamér egy hétig szüneten volt, majd egy újabb hétig nem volt oviba, mert köhögött. A héten ismét indulni kellett minden reggel... Meg mi is lebetegedtunk Apucival és fel kellett húzni az órát reggel hatra, mert gyógyszert kellett bevenni - nos ekkor nem csak mi keltünk fel - Bulcsú is... volt mikor vissza tudtam altatni, máskor meg nem - mert úgy-e Bogi 7-kor kel, akkor meg indult az élet, nem tudtak aludni. Ha meg mégis, akkor elaludtunk, mert az órát nem húztam már fel, 'úgysem tudok aludni' felkiáltással. És hát persze, sikerült elaludni - volt mikor csak nekem, mert Bulcsú (de csak ő) már el is fáradt egyedül, mire mi észbekaptunk (és majdnem elkéstünk oviból/iskolából. Szóval ez a reggeli kapkodás teljesen rányomja az egész napomra a bélyegét : mivel korán kel, Bulcsú 10-kor már aludna (és van mikor el is alszik), ha meg nem engedem, akkor persze nyügös. Ha elalszik, akkor 12-kor kel, Boró 1-kor feküdne már és persze sétálni is kell, amig meleg van - pontosan 12 körül. Volt valami pokoli 3 napunk, ami teljesen kikészitett, mert én ragaszkodom ahhoz a min. 1 órához minden délben, amikor ha egyebet nem is csinálok, csak nézek ki a fejemből és csendben vagyok. Hát ez nem jött össze, sőt Bulcsú piszkálta is az alvó Borit, ha meg nem engedtem be a szobába, akkor ment a hiszti. Eldöntöttem, a sarkamra állok. Ma amikor 10 körül kókadozott, nem engedtem aludni. Őltöztünk, indultunk. A friss levegőn helyrebillent, de a babakocsiban ismét szundikált, hát kikaptam belőle. Váltakozva volt jó kedve és rossz (de ez másképp is igy van), hazafelé viszont orbitális hisztit rendezett : nem akarta megfogni a kezem, viszon a kocsiba sem ült meg, csak üvöltött. Sajnos, nem vagyok büszke rá, de a fenekébe csaptam... persze, még jobban üvöltött, rángatta magát. Teljesen ki voltam borulva. Délután meg itthon mind a négy, maximálisan le vagyok terhelve - Tihamér is folyton rajtam csüng, Bogi tanulna, leckét kérdezek.... És van amikor megy a hiszti. Mindenesetre nem könnyü három, dackorszakban levő kicsivel és egy kamassza, az biztos.

2012. november 17., szombat

Ovi, betegség - közeledik a tél?

Már lassan két hónapja megkezdődött az ovi, idáig megúsztuk holmi orrfolyással amire nem adtam mást, csak Efferalgant vagy Ibalgint plussz C vitamin, Béres csepp megy minden nap, most viszont lehet nem lesz elég. Tihamér ő más - ha köhögni kezd akkor van pánikgyógyszerem, amit ha nagy a baj, akkor kapok elő (vagyis én annak itélem ha folyamatosan, mélyről köhög - és sokszor órákig, ha nem csillapitom...) - mára viszont a kicsik is nagyon kezdtek köhécselni, tiszta ideg vagyok, mert sajnos a doktornőnk sem veszi fel a telefont - mert mikor is tudnánk mi lebetegedni, mint hétvégén, mikor nincs orvos. Most karamelles hagymateát főztem, sós vizet párologtatok - és várok. Az egészben talán ez a legnehezebb, mikor várni kell - és eldönteni vigyem az ügyeletre vagy sem. És én sem vagyok a topon sajnos - be van gyulladva  a mandulám, reggelente kell 1 jó óra amig összeszedem magam, alig volt erőm a napokban bármire, de kell csinálni... utálom ezt az állapotot nagyon, nagyon.

2012. november 15., csütörtök

Éjszakai vándorútak

Vagy miért is vagyok én néha kába. Este, kb. fél 10, a megszokott felállásban lefekszünk - nagy matrac középen anya, balról Bori, jobbról Bulcsú, kismatrac messze balra Apuci. Már egy ideje kidobtuk a franciaágyat mivel kicsi is volt és rövid is, viszont sok helyet foglalt - inkább beruháztunk két jó minőségü matracra - igy a hálónk az most egy ideje hatalmas ágyra hasonlit. Persze legtöbbször nekem hamarabb lecsukódik a szemem mint nekük (az esték háromnegyedében biztos). Első ébredés : baloldalon Bogi, középen én, jobbról Bori, majd Bulcsú (nem emlékszem mikor ment át rajtam) és Apuci  -  lábtól keresztbe Tihamér. Valami rémálmom volt, nem tudtam mozdulni, gúzsba kötve feküdtem egy kalodába.... persze annyira össze/rám vannak bújva, hogy mellettünk még ketten elférnének.... Hangosan méltatlankodok, hogy azért mégis mi ez? a két betolakodó puffogva távozik.... Bogi megjegyzi : mindenki itt volt, hát gondolta ő is... Második ébredés : jobbról Apuci, balról Boró, balról messzébb Bulcsú - odabújok, alszunk tovább.... Következőkor már arra ébredek Apuci sehol, viszont Bulcsú épp most gyalogol vissza a helyére árkon bokron keresztül. Pár perc és szól az óra, indul a nap - suli, ovi.

2012. november 11., vasárnap

Szabad péntek, szabad szombat....

Megtörtént, ami még nem volt : mamáéknál vendégeskedett a három kicsi teljes kétésfél napot - amig mi csili-vilire sikáltunk mindent .... Hogy az elején kezdjem : lassan két éve vagy három? vagy lehet mégtöbb, nem tudom, de nem voltam távol tőlük, takaritani is lopva tudtunk - mert nekem az a takaritás, mikor kipakolok mindent (persze, közben elolvasom az ezeréves Nőklapját, ősrégi barátnőkleveleit, ráérősen kisikálok minden apró zugot és nem kell aggódnom amiatt, hogy valaki felhörpinti az előlfelejtett Domestost) - nahát ilyen nem volt már jó ideje, gondoltam rákérdezek, hátha anyósóm... mert már a nyáron emlegette (ha rossz akarok lenni, most azt mondom, úgy gondolta úgysem :-) Szóval kérdeztem, bólintott és hipphopp itt maradtam a kongó lakásban harmadmagamban. És kezdetét vette a Nagytakaritás - aminek még távolról sincs vége - és amiből végül lett egy laza mázolás is a fürdőben, úgyhogy most mindenem fáj az izomláztól. Mindenesetre furcsa volt igy, hármasban lenni itthon : nem volt Anyázás, nem volt mosnivaló popó (puszilnivaló sem), nem főztem (mert minek) csend volt, tiszta deja-vu, furcsa volt érezni igy is lehetne - de érdemes? Mert hiányoztak, de nagyon. Meg most éreztem mit is jelent a három gyermek gondozása napi szinten, mekkora felelősség, munka, de mekkora öröm. Jó volt utánukmenni ma délután, alig vártam már és persze le sem tudom vakarni magamról azóta, de nem is akarom, azt hiszem. Jó nekünk igy hatosban!

2012. november 4., vasárnap

Magyarázom a bizonyitványom... *

Előzmény (valamikor a nyár végén) : Mami, én eldöntöttem : az idén nagyon jól fogok tanulni, mindenből kijövök tizesre, na jó, de legalább kilencesre. Jajj, románból a hetesnek is örülnél, úgy-e?

Napjainkban : Mami, alá kellene irni az ellenőrzőmet... de ne mérgelődj fel... legjobb lenne, ha behunynád a szemed, megmutatom hová tedd a tollat... na jóó... ez egy nagyon rossz jegy. Hármas. Törciből. Hát mert az oszi felmérgelődött és mindenkinek hármast adott. Mert nem is tudtam, hogy volt házi. Jajj, T. ő nem kapott, ő leirta, és D. is.... én nem hallottam. És különben is nem is én vagyok a hibás, mert az úgy van, hogy T. (legjobb barátnő) szerelmes lett N.-be és irt neki a facebookon, küldött neki egy szál rózsát... és N. nagyon csúnyát irt vissza T.nek aki ettől totál kiborult és most egyéb sincs csak N. itt, N. ott... képzeld el felirta a kezére N. nevét is, és egész nap csak Róla beszél, nem is tudok már figyelni... hogy ő hogy irta le a házit? hát nem tudom, én nem hallottam... Jajj, az a román négyes - az csak egy felmérő volt, és különben is a román tanárnő utál engem, mindenkit. Direkt nem szólal meg magyarul, pedig tud és olyasmit hagy fel amit nem tudunk. Sokszor pedig kiabál. Csúfokat mond. Hogy, honnan tudom? Deni szokott forditani...Igeeeen, igazad van. Megértettem. Nincs sulibuli. Teljesen igazad van. Más adott volna pár pofont is. Pedig tudod, az iskolába sirtam is a hármas miatt. Kirándulni azért mehetek jövő hétvégén?????

* A történet a képzelet szülötte (szeretném), a szereplők is elképzeltek, bármi hasonlóság valós személyekhez csupán csak a véletlen játéka.

2012. november 3., szombat

Tihamérszáj és Boriszótár

Vannak az oviban barátai - az idén másik oviba irattuk, mint a tavaly, kicsit messze van, de közelebb lesz ha majd elkőltözünk. Szereti itt és egyik nap ezzel fogadott : Anya, Szilvási Botond a testvérem! és hiába mondom, inkább a barátod, nem? ő mégis kitart a 'testvér' mellett. Kérdezősködtem ki is az a Sz B - ilyen válaszokat kaptam - akinek olyan köpenye van, mint nekem! - vagy másik csoportba járt, de most itt jár - szóval csoporttárs.... igy most a sokat emlegetett, titokzatos Szidike néni mellé (aki gondolom dadus) képzeletbeli listámra felirtam Szilvási Botond nevét is - feltétlen meg kell ismernem őket, ha már ilyen közel kerültek a fiamhoz :-) Plusz : megtanitotta Borót a 'Töröm, töröm a mákot...' kezdetü örökzőldre - igy most ketten törik, dagasztják, tekerik - teljesen odavagyok ilyenkor.

Egyik nap simogatja a hátamat, közli szeretlek! Én is! mondom. Hallgat : Anya, én Szerelmes vagyok! Kibe? kérdezem aszonnal. Beléd - és huncutul vigyorog a szemembe. Persze el vagyok veszve...

Bori is egyre többet beszél, mindig kimagyarázza magát, mutogat, utasit, kér és köszön. Még nem jutottunk el a teljes mondatig, de az sincs már túl messze. Kiváncsi vagyok, mert elég sok mindent forditva mond
- kacsa = katacs
- csoki = kocsi
- joghurt = ajurt
- mókus - mótucs
Bulcsi megmaradt a jólbevált  Anya, Apuci, 'iz' szavaknál, esetleg jelzi ha van valami a csomagban, de ennyi - viszont három jódumás mellé lesz legylább egy csendeske :-)