2012. augusztus 29., szerda

10 napos fotós kihivás - 10. nap

Egy mai kép rólad :
Táncoltunk, egy darabig sorban, szépen, felváltva - majd egyszerre mindketten akartak - nem birtam, csak térdelve....

2012. augusztus 28., kedd

Csajok...:-)

Bori szakszerüen fogja a babáját, fel-alá sétál vele. Rákérdezek : Boró, mit csinálsz? erre ő Cssssss, ajutik! (alszik).

Bogi vacsorát főz, spagettit. Finom. Leltár utána : a füszerek szétdobálva, min. 10 gyufaszál minden lehetséges helyen (pl. sültpaprika közt - ez le volt födve, pihent mig ledobja a héját-, a sóban, a mosogatóban), a sültpaprika közt sajtdarabok(?????), a mosogató tele edényekkel, a kályha telecsepegtetve.... megkérdezi : örülsz, hogy ma nem kellett vacsorát készitened? Na, igen...

10 napos fotós kihivás - 9.nap

Egy nyaralós képed :
hoztam is, meg nem is :-) mivel már raktam fel a játék során is nyaralós képet, ezért most ezt mutatom meg - napfelkeltét néztünk Bogival a tengerparton.... szép emlékek füződnek hozzá :-)

2012. augusztus 26., vasárnap

Majdnem szomorú...

És nem tudom miért , de az az érzésem vége valaminek ... a nyárnak!? Lehet, hogy csak azért, mert hazament Félix, pedig a múlt héten kirándulgattunk még egy kicsit, de szerettem, amig itt volt... vagy, mert Bogi kijelentette, igenis unja már a vakációt, jöhetne már a suli.... vagy, mert átsöpört rajtunk egy nátha ... de nem is - tudom mi az : egyik este megcsapott az az igazi, hamisitatlan öszi füstös illat - és tudom, közel van a vége : a nyárnak. Pedig meleg van még nagyon és még jó két hét az iskolakezdés, ha igaz, akkor még előttünk egy pár nap tengeri pihenés - de már megérintett az őszi hangulat. Szerettem ezt a nyarat, jó volt a sok gyermek, a meleg, hogy tudtunk kicsit csavarogni, szerettem velük - most meg jön a robot - minden reggel kelni, ébreszteni, nógatni, őltöztetni, időre odaérni ... Felejthetetlenre sikerült ez a nyár : voltunk kicsit magunkra is és ha kint lehetek a hegyekben, teljesen ki tudok kapcsolni (jel sem volt!), feltőlt, kisimit, voltunk eggyütt is - napok mikor csak egyszerüen jó volt a családban lenni, mikor csak elmegy az idő - mi csak beszélgettünk a tornácon, a gyerekek csak játszottak, locsoltak, nevettek - este meg érzed : tökéletes volt! csordultig vagyok ilyenkor, megérint egy zene, az eggyütlét meghittsége, a tudat, hogy jó helyen vagyok - gondolom erre is meg kell érni. Szerettem ... mint ahogy szeretem az őszt is, de most még húznám, marasztanám a nyarat, megállitanám az időt... de sajnos, nem lehet.

2012. augusztus 25., szombat

10 napos fotós kihivás - 8. nap

Egy kép rólad és a legjobb barátodról : először is tisztázni szeretném mit jelent nekem a legjobb barát : aki velem van jóban és rosszban, akire mindig számithatok, akit bármikor hivhatok - nappal vagy éjszaka, aki tud apró-cseprő dolgaimról, akivel jókat lehet nevetni és stb. stb. Szerencsém van, mert vannak haverjaim, jó barátaim - de hiába gondolkodtam, csak arra jutottam, hogy jelen pillanatban ő a legjobb :


2012. augusztus 23., csütörtök

10 napos fotós kihivás - 7. nap

Egy kép rólad, amin vicces fejet vágsz: ilye kérem nincs! csak mert rendszerint én vagyok a fotós, vagy mert mosolygok (somolygok) ha fotóznak. Viszont itt, ezen a képen a frizurám megér egy misét :
2000 méter fölött készült, gondolom a környezeti elektromosságtól tőltődött igy fel.

2012. augusztus 22., szerda

Szülinap és egyéb bonyodalmak

Vasárnap tartottuk a kicsik szülinapi buliját (bár a buli kicsit erős kifejezés - inkább ebéd) - 14 embernek sütöttem, főztem egész szombaton. Tanulság : ha kedved nincs, neki se fogj inkább. Mert túrótorta készült, új recept alapján (újabb baki, és egy jótanács : új receptet ne próbáljunk ki élesben - egyszer már megjártam pedig...) - tehát 3-or fogtam neki lapokat sütni, 4 db. kellett vagyis a recept szerint 2, de én nem szeretem elvágni, igy inkább négyfele vettem. Eredmény : az elsőt - mivel épp ebédet szolgáltam fel, sikerült jól kiszáritani, szinte kopogott. A másodikat, mivel zőldséget tisztitottam sikerüt olyan hévvel kikapni , hogy kettőbe törött - és az egyik leeső darabot a jó helyen és jó időben levő Tihamér villámgyorsan bekapta... szóval ott álltam 1 db megfőtt leveshússal este 7 magasában mint másnapi ebéd, mérgemben feldaraboltam mindkét piskótát a gyerekek pedig hitetlenkedve falták fel (persze jó volt mind a kettő, az első is megpuhult ...) én pedig lepihentem egy fél órát.... majd kizavartam mindenkit és nekiláttam. És láss csodát, mit tesz egy kis elhatározás : kilencre lőn leves, megvolt a paprikásalap a másodikhoz, sőt a lapok is... azért persze sikerült egész vasárnap jönni menni, mig asztalra került minden - sőt élveztük is - mig éjszaka be nem ütött a krach : minhárom kicsinek folyt az orra, Tihamér csunyán köhögött is. A java még csak ezután következett : hétfőn Réka (aki besegit nekem) reggel hiv, hogy ő is nagyon beteg, láza van, náthás, stb. - egyedül maradtam három teljes napra - de erről majd később...

Bulcsú és Bori - ilyen lett a torta :


Bulcsú fújta el a gyertyát :
Keresztszülőkkel és a nagyikkal :



Velünk :
Megkostólták - finom volt

BOLDOG SZÜLINAPOT BULCSÚ ÉS BORÓKA!!!!

10 napos fotós kihivás - 6. nap

egy gyerekkori fotó rólad
mert ezt találtam a gépen magamról és... kacagni nem ér!

10 napos fotós kihivás - 5. nap

Egy fotó ami boldoggá tesz :

2012. augusztus 20., hétfő

10 napos fotós kihivás - 4.nap

Fotó egy kedvenc szinü tárgyról :

Emberek és pillanatok

Tihamér nagyon közlékeny, barátkozós - persze, ha szimpatikus neki az ember vagy csak olyan tevékenységet folytat, amit ő érdekesnek itél (autók, motorok, játékok, szerelés :-). A parkban a múltkor egy bácsi a horgászbotját javitotta - remek alkalom egy kis érdeklődésre - szerencsére a bácsi vette a lapot, magyarázott, mutogatott, mesélt - adott percen csak azt láttam a fiam szorosan összebújva valakivel rádiót hallgat (fülhalgatóval) és áhitattal figyeli, hogyan kell lereszelni, letörölni, ragasztani, összeszerelni a pecabotot.     Alig lehetett elkönyörögni onnan - a bácsi pedig szinjelesre vizsgázott - gyerekszeretetből és kedvességből. Mint ahogyan a néni is, akit a játékboltban csipett fel - Gyere velem játszani! felkiáltással - és a néni bár sietett, mégis volt pár kedves szava hozzá, bár a végén bevallotta nem semmi ez a gyermek.... Viszont egy nagy minusz annak a fiatalembernek, akit üdvözölt, majd rákérdezett : Te mit csinálsz? (autót javitott) - Nem mindegy neked az... bökte oda félválról... rosszul esett, bár ha belegondolok esetleg csak rossz napja volt, nincs gyereke - de ő járt rosszul - nem hagyta magát felviditani...

Ma banánt ettek - Tihamér még akart, de nálunk az a szabály, hogy egy napra egy banán egy gyereknek elég, mióta egy ismerős gyereke a kórházba került 3 darab elfogyasztása után - gondolom a vegyszer miatt, amivel érlelik. Próbál rábeszélni :
T : van még banán?
A : van
T. akkor kérek!
A: nem adok, mert 1 napra 1 banán...stb.stb.
T. miért?
A. mert beteg leszel
T. beteg akarok lenni!
A. de kórházba kerülsz! és egyedül, mert engem nem engednek majd be!
T. - gondolkodik, majd kijelenti : Anya! van egy ötletem : te add csak ide a banánt, mert én tudok rugni(jugni) és majd elszakitom a kötelet amivel megkötnek...

2012. augusztus 18., szombat

10 napos fotós kihivás - 3.nap

Egy fotó valaki(k)ről akit/akiket szeretsz:


Akarattal írtam többeszsámot - csak mert nem tudnék 1 személyt választani - minimum ötön vannak, akiket nagyon szeretek. Vicces volt, mert mikor az ikrek megszülettek, Apuci megkérdezte : akkor most ő az ötödik helyre szorult? :-) Mondtam, megnyugodhat, mert az első ötben biztosan benne van :-) mindenképp nem tudnék választani egy embert akit a legjobban, legteljesebben - nekem ez igy jó, szeretem őket mind.

2012. augusztus 17., péntek

10 napos fotós kihivás - 2. nap

Egy évvel ezelőtti fotó rólam :


Nem találtam a tavalyi képek közt egy olyant amelyen egyedül lennék! Hiába akkor (is) erről szólt az élet : az ikrek 1 évesek múltak éppen, az első nyaraláskor készült ez a kép.

10 napos fotós kihivás - 1. nap

Több helyen is láttam ezt a játékot ( itt és itt ),jó mókának tünik. Napokra felbontva igy néz ki a fotósorozat :


10 napos fotós kihívás:
1. Nap - Faceboook profilképed
2. Nap - Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
3. Nap - Egy kép valakiről, akit szeretsz
4. Nap - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
5. Nap - Egy kép, ami boldoggá tesz
6. Nap - Egy gyerekkori fotó rólad
7. Nap - Egy képen, ami vicces fejet vágsz
8. Nap - Egy kép rólad és a legjobb barátodról
9. Nap - Egy nyaralós képed
10. Nap - Egy mai kép rólad

1. nap - facebook profilképem : 


Mostanában cseréltem le - előtte egy másik volt, persze mind a négyen rajta voltak, de valahogy mostanában mégis előtérbe került a régi énem - vágyom a függetlenségre mégha annyira szeretem is őket. De szeretem a természetet, a csendet is - kedvencem ez a kép (amúgy Bogi fotózta :-)

2012. augusztus 14., kedd

Ez van...

ezt kell szeretni - igy szólt valamikor a mondás, amivel ki lehetett volna kergetni a világból. Most értem. A múlt héten két gyerekkel pihentem itthon (tényleg pihentem, alig csináltam valamit) - Bogi egyik mamánál, Tihamér másiknál. Persze, mikor kapnak a kicsik hasmenést? a pihenő héten. És mikor akad ki anyának a dereka? a pihenő héten. A kicsik szerencsére hamar összekapták magukat, diétáztunk egy kicsit, semmi különös. De nem igy az én derekam : fáj ez már jó 3 éve, még a terhesség alatt, meg azóta is ... de most : a menés és állás, ülés még elmegy, de hajolni - azt nem tudok. Pedig pelenkázni KELL, főzni KELL, gyereket felemelni KELL szóval kúráltam, kenegettem - ma meg orvoshoz mentem : a dignózis lumbágó, és most már szúrnak is, a változatosság kedvéért most engem.Remélem hamar rendbejön mert teljes a létszám itthon, nem lehet lazsálni.

2012. augusztus 10., péntek

Boldog szülinapot Bulcsú és Boróka!

Péntekre esett - igazi tortás 'buli' majd csak 18-án lesz, de mindenképp meg akartuk ünnepelni a mai napot, mint igazi szülinapot, ezért úgy gondoltam játszóházba megyünk - épp most nyilott egy új hiper-szuper a városban. Délután összekaptuk magunkat és a gyerekeket (csak kettőt, mert a két nagyobb ahéten mamáéknál) és megcéloztuk a Happy Kids Park-ot. A kezdet jó : belépőnkkel még egyszer jöhetünk (akkor hozom majd Tihamért is...) - Itt is látszik, hogy bár ikrek, mégis mennyire mások : Boró azonnal feltalálja magát, minden tetszik neki, pörög, forog, mászik, csúszik, alig látjuk :




Bulcsi ő nehezebb eset - sir mikor bemegyünk, majd miután kimerészkedik az ölemből, beveti magát egy autóba, alig száll ki belőle, jól elvan - állitgatja a tükröt, nyitja-csukja az ajtót, megvizsgálja a kerekeket. Persze, néha sikerült kicsalogatni egy-egy pillanat erejéig, de mindig visszatér az imádott tütüjéhez.



És a kedvenc mai képem  - ezzel kivánok BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!

Ezt is megértem....

hogy lehet velük komunikálni. Annak persze nem örvendek, hogy a leggyakoribb szavuk (mindkettőjüknek!) a nem! vagy Bulcsi szerint az 'emmm! Persze, tudom, hogy ez a dackorszaknak köszönhető - sajnos minden nem : hivom jőjjenek enni : nem!! mondják - de jönnek. Megyünk sétálni : nem!!! közlik, de igenis örvendenek. És sokszor - habár tudják a szabályokat, mégis feszegetik a határokat - és amikor sikerül valami csinytevés, akkor ilyen boldog a fejük - és minden haragom elszáll. (persze a teraszra továbbra is TILOS kimenni).
Az viszont kifejezetten jó volt, hogy most, mikor ment a hasuk - és persze hánytak is - Bori el tudta mondani, hogy a 'hacsa páj' - anya meg simogatta. És persze azt is mondja 'szejet' - igy és puszi is jár mellé. Elolvadok...

Bucegi, Omu csúcs

Mondom én, hogy elkanászosodtunk... vasárnap után, hétfőn is megszöktünk egy túra erejéig, reggel, még mielőtta banda felkelt volna útnak indultunk. A korai, fél hetes időpont még igy is későinek bizonyult, már ami a felvonót illeti : hosszú sor kigyózott a pénztár előtt, és negyedóránként ment el egy felvonó - célunk a 2000 méter fölötti megálló volt, onnan meg gyalogosan az Omu csúcs, 2507m. Valami 40 perc várakozás után rájöttünk, hogy nem fogunk feljutni, majd csak jó 3 óra múlva - és mivel rengetegen voltak, akik magánútakat ajánlottak 4x4-es terepjárókkal, a mi autónk ha nem is terepjáró, de magas - úgy döntöttünk megpróbálunk feljutni mi is autóval. Amúgy a felvonó itt ment fel :

És kezdetét vette életem egyik legfélelmetesebb utazása - komolyan - soha ennyire nem féltem autóban. Az út a semmi fölött vezet és nagyon keskeny volt, arról nem is beszélve, hogy semmi védőkorlát, vagy biztonsági felszerelés. Nagyon féltem - de mivel elindultunk, megtérni nem lehetett, mentünk - persze Apuci szerint túlzok, de én komolyan féltem. Az út kb. 10 km után még rosszabb lett - igazi köves, poros (mint a Camel trophy-n) - néha 45 fokos szögben volt az autó. Készült pár kép - habár ezek a legbirhatóbb esetek.
Egy megállónál mi kiszálunk Bogival ... és én többé nem ültem be az autóba, gyalog indultunk tovább - végül is nem volt igy nehéz - a fiúk továbbra is kitartottak, sőt még élvezték is ... Végül felértünk a platóra - itt fényképeztünk, majd indultunk tovább a csúcsra. Itt meg életem legszebb túrája vette kezdetét - nagyon megfogott - a csend, az illatok, a látvány. Nem történt semmi különös, de valahogy mindig feltőltődöm a hegyekben. Kár, hogy a képek messze nem adják vissza azt a látványt ami ott fogadott - ha fellengzős lennék, azt mondanám imádom, gyönyörü - és hasonlókat.




Hátunk mögött kanyarog az út : itt másztunk fel
és Apuci háta mögött a távolban már látszik a csúcs a menedékházzal
És felértünk, megcsináltuk!



A visszafele út már nagyon könnyen ment, bár be volt borulva és picit szemerkélt is, majd újra kisütött a nap.  Hazafele már nem történt semmi különös - a fiúk autóval - mi ketten Bogival a felvonóval mentünk le, kiálltuk a hatalmas sort - jó két órát. Persze este nem kellett ringatás senkinek. De nagyon jó volt, én azóta ebből tőltekezem. Még jövünk ide.

2012. augusztus 7., kedd

Üvöltő vizesés és Sárvulkán

Az egynapos kirándulások következő felvonása. Hirtelen elhatározás eredménye (és mindig ezek a legjobbak), Bogival és Félixel voltunk ismét. Nagyon jólesett a szabadnap, teljesen ki tudtam kapcsolni, jó volt értelmesen beszélni (persze mikor épp a 'nagyok' nem vihancoltak a hátsó ülésen és nem kellett fegyelmezni őket...). A vizesés nem is volt tervben, csak ott mentünk el, emlékeztem valamikor voltunk ott gyerekkoromban, mondtam keressük meg - és ez volt a nap fénypontja. Persze, vasárnap lévén, rengeteg turista is volt, ezért nem maradtunk sokáig, de a gyerekek önfeledten mászkáltak, tapicskoltak a dermesztő vizben.





Innen Buzau fele mentünk, végig hegyek között - a kilátás fantasztikus. Kb. 2 óra autózás után érkeztünk meg a Sárvulkához - a főldből feltörő gázak lökik maguk előtt a sárt, és bár az igazi vulkánhoz semmi köze, a kialakuló tőlcsérek és a táj nagyon is a vulkánra hasonlit. A táj kopár : mintha megkeményedett volna a hullámzó sár. A túrát mind nagyon élveztük.





Igy visszatekintve ez a végletek napja volt : a búja természet után a kopár, holdbéli táj... mindenképp ráébreszt mennyire aprók vagyunk is mi... a vizeséshez visszatérünk majd a közeljövőben egy hétköznap, amikor nem lesz tömeg és harsogó zene.