2012. július 31., kedd

Öt gyerekem van... és élvezem

Úgy történt, hogy sógornőm fia itthon nyaral, és kérdezte meglátogathat-e? mondta neki, persze, úgy volt egy hétig marad (másképp nagymamáéknál volt). Jött, látott, tapasztalt ... és maradt - itt van lassan egy hónapja és jól érzi magát. Mi is. Mondtam is Apucinak, ha majd mindenképp vágyik majd egy ötödikre, akkor majd időnként kőlcsönkérjük Félixet. Hihetetlenül lazán beilleszkedett népes családunk mindennapjaiba - viszi Tihamért biciklizni, pelenkázza a kicsiket, játszik velük, jön kirándulni, élvezi az élményeket, megdicséri, ha finomakat főzök - és, hogy milyent, de főzök én minden nap, az tutti. Mert a siserehad hanem mindent felfal ami felvágott vagy lekvár ... igy napjaim jelentős részében főzök, sütök . Persze vannak húzós napok is - de megoldom. Mert van mikor világgá szaladnék mert nincs 10 percem csak önmagammal - és ez nekem nagyon fontos. Valaki mindig igényt tart a társaságomra, megoszt, kér stb. és már nincs türelmem. Szombaton is kinzó, hasogató fejfájással sütöttem a tortát, ők meg visitva kergetőztek - éreztem szétmegy a fejem. És hiába kértem szépen, majd szóltam párszor, de nem és nem. De amikor üvöltözni kezdtem... csend lett azonnal, és illedelmesen motoroztak, tévéztek mintha misem történt volna. Meg van mikor elkényeztetnek rendesen - például a két nagy pizzát sütött. Jó volt.

2012. július 29., vasárnap

Bogi 12 !

A képek mindent elmondanak, azt hiszem. Meleg volt, 29,5 fok a lakásban és sütöttem, főztem is persze... Pontosan ilyen meleg volt 12 éve is, majd 28-án jött egy hidegfront - az eredmény : megszületett Bogi - mi meg elindultunk a szülővé válás útján. Első kérdésem : megvan mindene? és igen, megvolt :-) csak szopizni hozták ki, mert ez egy ilyen kórház volt - igy csak itthon szembesültem az aggodalmaimmal : vajon jól csinálom? szopizik eleget? szuszog még? mindenesetre megnőtt, pedig bénáztam eleget - és azt hiszem nekünk is megtetszett ez a gyerek-dolog, hiszen négyen vannak... Most épp kamaszodik és hát nem könnyü vele : tulajdonképpen abban a fázisban van, hogy ha ránézek akkor is baj, ha meg nem - akkor is! ha megdicsérem duzzog, ha nem - akkor is! visszaszól, kommentál, kritizál - tudom normális ez, de a mindennapokban elég sok empátia kell, hogy elviseljük és eggyüttéljünk vele. De - habár ő pontosan az ellenkezőjéről van meggyőződve - mi nagyon-nagyon szeretjük őt!

BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA!







 ... és az egyik elfogadható családi képünk (itt csak Boró néz másfele)