2016. december 6., kedd

Helyzetjelentés és adventi naptár 3., 4. és 5. nap

Én, naiv azt hittem Bulcsi nem kapja el - nem is, egészen szombat estig - ekkor ismét újabb nehéz éjszakánk volt - csak az vigasztal, hogy most már minden takaró és matracvédő is tiszta, úgyanis mindet ki kellett mosni... Igy most őúrasága itthon van, és bár a kedve relative jó - de nem eszik, a tegnapi menüje két szem keksz és egy tányér leves... ma déil pedig egy banánt és pár szem pufit evett...de optimista vagyok és remélem hamarosan javulni fog. Ez a betegségáradat eléggé megkavarta a dolgaimat - a múlt hétfőn jöttem rá, hogy egy hét és jön a Mikulás - és hát már kedden nem igazán tudtam segiteni Neki, igy tolódott az egész pontosan a tegnap délutánig (és ez az amit utálok : utolsó percben kapkodni) amikor pontosan négy óra nullanulla perckor végeztem a vásárlással... és reggel jött a Miki :-) Közben haladunk az adventi naptárral is - harmadikán egy mozgatható Mikulás volt a csomagban :-)

a negyedikei feladatunk pedig a gyurma volt : vettem pár kekszpecsétet és hópehelyformát - azokat próbáltuk ki porcelángyurmával - ez mindig nagy siker
és megvan az ötödikei feladatunk is - azt most még nem mutatom itt, mert meglepi lesz :-)


2016. december 3., szombat

Adventi naptár 1. és 2. nap

Az első napi meglepi krétatáblás ajtódisz volt : egyszerü és nagyszerü : egy falemezt lekentünk krétafestékkel - ezt fogjuk az ajtókra ragasztani kétoldalú ragasztószalaggal - lehet irni rá nevet, rajzolni, festeni, nyomdázni - kinek mihez van kedve éppen

Második napi kreativunk pedig egy- egy hóemberes ablakdisz volt - nyomtattam, vágtuk ragasztottuk - bár azért a fiúk szépen leléptek amikor a vágásra került a sor :-) ragasztgatni azért kegyesen beálltak :-) - és fotóztatták is a müveket



2016. december 2., péntek

Jó is meg rossz is

Keddre rengeteg dolgot beterveztem : reggel tudatosult bennem, hogy a hosszú hétvége miatt már nem igazán lesz alkalmam egyedül vásárolni menni - és ekkor jöttem rá, hogy még két nap és indul az adventi naptár, ami ötletekben megvolt úgyan - csak nyomtatni kellett eljutni valahogy... Mr. Murphy persze, hogy résen volt : úgy terveztem, hogy legkésőbb 1-kor elmegyek itthonról és kiegészitem a Mikulás-csomagokat, nyomtatni is megyek, hogy nyugodtan kezdjük a Decembert... erre meg fél 12kor jött az első telefon, hogy Tihamér nem érzi jól magát, fáj a hasa és hányingere is volt... majd fél egykor szólt a tanci, hogy nem meri elvinni a 9D-s moziba, ahol a székek is mozognak úgyebár - mert nem birná ki - hozzam haza! És indultam is azonnal : csak reszketett, háborgott - majd egy óra múlva már láza is volt... igy vásárlás kilőve, nyomtatás is... épp csak berohantunk és elvettük a többieket. Szerencsére csak egy nap volt az egész, igaz egész éjjel néztem, legalább ötször keltem fel hozzá - másnap kellően fáradtan inditottuk az első szabadnapunkat. Hogy szerdán meg Borót üsse le úgyanaz a kórság (kedves Popianyú : neten is el lehet kapni? :-) Szerdán este szinházba mentünk Apucival és vacsizni, megünnepelendő egy nem is annyira régi házassági évfordulót - a tizenhetediket, és kimondottan ledöbbentett az is, hogy összesen 23 éve vagyunk eggyütt, régebb mint külön - félelmetes ... szóval Mama maradt a gyerekekkel és Boró is kivárta amig hazaértünk és csak akkor kapcsolt rá a szaporára - nem is tudom mikor volt két ilyen éjszakám, mindenesetre nem győztem takaritani, simogatni, nyugtatni - reggel meg fürdővel inditottuk a napot Borónak. Igy indult a hosszú hétvégénk és ez nagyban meghatározta a programokat is : volt ami megmaradt - a Mamázás és rokonlátogatás, a szinház és a vacsi; és volt ami elmaradt a kisbarátok és a mézessütés - ez egy itthoni közös sütögetés lett volna egy barátnőmmel és a gyerkőcökkel, amit remélem hamarosan pótolunk. Ezen kivül még bábszinház és Mikulás-futóverseny a program holnapra, vasárnap pedig András napot köszöntünk - és megy az adventi kézmüves naptárunk is - úgyhogy azért unalomról nem panaszkodtak - még. És igazi téli hangulat volt ma már hóval és hideggel, aminek örvendtünk is meg kicsit nyugtalanit a dolog, úgyanis elég nehéz nekünk télen a közlekedés, főleg amikor igy hétvégén havazik és csak hétfőn számithatunk arra, hogy elnyomják a havat az útról - vagy kimegyünk mi és eltakaritjuk, ha autózni szeretnénk ( és itt legalább 2 km-es útszakaszról beszélek)

2016. november 28., hétfő

Ahol a madár sem jár :-)

Biztosan olvastátok az Ábelt - és itt a trilógiából az első kötetre gondolok, az Ábel a rengetegben, ami nekem személy szerint a kedvencem - és ha igen, akkor biztosan megvan a Madarasi Hargita - itt volt erdőpásztor Ábel alig 15 évesen (amit én még az olvasáskor nagyon zsenge kornak tartottam egy ilyen munkához...). És itt voltunk mi a hétvégén huszonvalamennyi felnőtt és tizenkét gyerek... játszottunk, túráztunk, társasoztunk, rajzoltunk, szánkóztunk, ettünk, ittunk, láttunk rókát, nyuszit és medvének a nyomát (szerencsére :-) És bár pénteken nekem nagy kedvem nem volt útnak indulni, mégis örvendek, hogy nem mondtam le - mert szombaton már örvendtem, hogy ott vagyok és nem maradtam otthon. Egyetlen gondunk, hogy a hó az csak foltokban volt - és ami maradt az a sár, amit nem tudtunk kivédeni - igy szombaton estére mindenünk csupa sár és viz volt ( pedig három rend vastag nadrágot vittünk/fő) - csak otthon maradtak a hóvédők és sokszor nem kivülről, hanem felülről folyt bele a viz és a hólé a cipőkbe... vasárnap reggelre meg eljutottunk abba a fázisba, hogy mindenünk jó koszos, de száraz volt - hála a száritgatásnak :-) Szombaton a csúcsra másztunk fel - itt a turulmadár és a kopjafák fogadtak - és vágható köd. A csúcs az amolyan székelyfőldi zarándokhely lett, sok-sok piros-fehér-zőld szalaggal és kopjafa-rengeteggel. Ebéd után szánkózni mentünk a sipályára, ahol még volt hó... este meg közös főzőcske, majd vasárnap a Súgó vizesés következett - ez utóbbit nagyon élveztem - jó kis túra volt. Este hétre értünk haza a rengeteg koszos, sáros cuccal - ma pedig már iskola mindenkinek, igaz csak két nap - hosszú, öt napos hétvégénk következik (Szent András és Románia nemzeti ünnepe)-. És most jöttem rá, hogy alig 2 nap és indul az adventi naptár is - ami csak elméletben van meg - gyakorlatban pedig nem vagyok még sehol... van még két napom, hogy belehúzzak!


 













2016. november 23., szerda

Adventi


A keddi közös adventi készülődés eredménye : két asztali disz, egy adventi- és egy ajtókoszorú :-) jó kis délután volt!

2016. november 21., hétfő

És vissza a földre

Zsuffolt hetünk lesz - ez is. Már a tegnap indult a délutáni szülőivel a kicsiknek, ma reggel folytatom az érsebészeten (vizsgálat és programálás a mütétre), délután 'eldobom' a kicsiket úszni, utána mi Tihamérral visszamegyünk az iskolába, adventra készülni :-) Holnap meg disznóvágás, csütörtökön is valószinü mennek majd az utómunkálatok, pénteken este meg indulunk egy családos hétvégére a Madarasi Hargitára (alig várom :-) . Viszont kellene még 1-1 pár csere csizma vagy bakancs a gyerekeknek valamikor, lehetőleg úgy, hogy ők is ott legyenek és megpróbálják. Mikor? gőzöm sincs, mert be kell menni Brassóba (30 km) - ezt csak délután lehet, ma nem, holnap nem - csütörtök esetleg... meglátjuk.

Valahol a fellegek felett :-)

Csütörtökön jött Apucinak (aki a héten elméletileg szabin lesz) az ötlete, hogy a hétvégén menjünk el túrázni, kettesben egy helyi csapattal. Ő még volt velük túrázni a tavaly is valami kétszer - én nem ismertem senkit - rábólintottam, de nem sokat foglalkoztam vele - pörgött az élet, volt mit tenni - igy pénteken délután tudatosult bennem, hogy mire is vállalkoztam : magashegyi túrára, télen, amikor fent valószinüleg hó van és jég, meg láttam a kiirást a facebookon, hogy kereste a hágóvasat... részleteket továbbra sem ismertem, csak szendvicseket kentem, kaját pakoltam és próbáltam úgy őltözni, hogy ne fagyjak meg ( bár azt tudom, hogy mozgás közben még melegem is lehet). Volt azelőtt is egy elméletem, miszerint a spontán dolgok sokkal jobbak, mint a hosszan és aprólékosan megtervezettek : ezt most is elismerem, mivel ez a túra nagyon-nagyon jó volt! Nem gondolkodtam, hogy mi lesz, hogy lesz - csak tettem amit mondtak és teljesen elégedett vagyok magammal, ami nagy dolog :-D másztam 65 fokos emelkedőt/lejtőt, használtam hágóvasat (életemben először), jó volt rájönni, hogy bár nem gondoltam volna, mégis van annyi kondim, hogy ne az utolsók között legyek a mászásnál. A látvány meg : valami fantasztikus!!!! nem találok szavakat. És olyan jó volt most engedni a spontán terveknek, nem agyalni semmin, engedni, hogy diktálják a tempót... hogy gitár mellett énekeljünk ismét... és rájönni, hogy tudok aludni még 8 emberrel egy szobában :-D itt voltunk : Cabana Malaiesti, Bucegi hegység -  a menedékház 1720 méteren volt, innen mentünk fel a gleccser-teraszra ami 1915 m és a Tiganesti kilátóra 2050 m. A fényképezőgépem úgy döntött, hogy a hideget nem birja - igy csak pár fotót tudtam késziteni... de az mindent megmutat szerintem :-)





Igen, az ott jó pár macinyom :-)
Ja, és még ez :