2018. július 18., szerda

Rövid túra

amely sokkal hosszabra volt tervezve, de sajnos ha közbejöhet valami, akkor az nálunk meg is történik. Lassan két hete lesem az időjárást a Bucegi hegységben, mert nagyon rá voltam kattanva egy magashegyi túrára... nagyon szeretem, amikor a felhők úsznak a lábam alatt, én meg ott barangolok a messziről szinte járhatatlannak tűnő ösvényeken, mint ahogy a túra utáni kellemes fáradtsággal is szeretem iszogatni a forró teát. Tudom, ezek ilyen romantikus elképzelések, az időjárásra haragudtam, amiért folyton 60-80-100 százalék esőt mutatott a hegyekben, és VÉGRE : örömtánc és hurrá - kedden csak 10 % az eső lehetősége, menjünk. A fene gondolta, hogy most a számitásokat egy ordás lepény húzza keresztül, amit sógornőmmel sütöttünk és amihez ő hozta az ordát, hogy ne menjen kárba Mamáéknál. Mi csak 1-2 szeletet ettünk belőle, nem igy Apuci, aki jól beevett és igy kellően rosszul is érezte magát tőle kedd reggelre (úgyanis már tapasztalat nálam, hogy bár nagyon szeretem az ordát, nem tudok pár falatnál többet enni belőle, annyira leterhel - utána szabályosan nem tudok enni napokig). Mindegy : Apuci mégis összeszedte - kihányta - magát reggel, megmosakodott és váltig bizonygatta, hogy menjünk, majd ott helyrejön és hát járni azért csak tud... Útközben még kétszer álltunk meg, végre úgy 10 körül értünk a Piatra Arsa (Égetett kő) menedékházhoz és innen indultunk a Gombák és a Sfinx felé (ami kb.40 perc - 1 óra). Úgy terveztük, hogy innen a 2200 méterről felmegyünk az Omu csúcsra (2507 m) majd innen át a Hősök emlékmüvéhez (2384 m) és vissza az autóhoz - ez meg kb. egész napos túra - de nem annyira nehéz, mivel nagyjából fenn a fennsikon megyünk végig, nagyobb szintkülönbségek nélkül. DE - Apuci Tihamérral a könnyebb úton indultak felfele - mi Sógornőmmel és a kicsikkel a röviditőn, és hát kb negyven perc múlva fenn is voltunk a Sfinxnél - szétnéztünk, gyönyörködtünk a kilátásban, fotózkodtunk, sétáltunk - egyszer csak rájöttünk, hogy elég sok idő eltelt - Apuci meg sehol! gyorsan hivtam - kiderült, hogy annyira rosszul érezte magát, hogy nem birt menni, igy lefeküdt kicsit pihenni. Komolyan megijesztett, mert nem vall rá, hogy ennyire elgyengüljön - de megnyugtatott, hogy elindultak felfele és már nincs is olyan rosszul... Sógornőm hajlott rá, hogy menjünk mi ötösben a csúcsra fel meg hasonlók, de én úgy voltam vele, hogy igy is eléggé sajnáltam Apucit, el sem tudtam volna képzelni, hogy othagyjam én meg elmenjek(meg még jól is érezzem magam - ha meg nem, akkor mi haszna?) szóval üldögéltünk ott és bevártuk őket, Tihamérral is sétátunk egyet körbe - majd visszaindultunk az autóhoz. És hát kb. ennyi volt a tegnapi nap... én inkább a túra részét vártam, mert ide a Sfinxhez elég sokan jöttek - városi turisták is a felvonóval - igy olyan majális hangulat uralkodott, amit nem igazán dijazok. De a gyerekek nem voltak még soha - nekük ez volt az első Bucegi élményük... remélem azért sikerül az idén még összehozni az elképzelt kirándulást, mert még mindig nagyon szeretném! Addig is ilyen volt a tegnap





 





Ezek a telefonos képek - és ezennel megállapitom, hogy nem leszünk mi már soha szelfi-bajnokok :-D



2018. július 14., szombat

Hasonlóság :-)

Úgy-e ti is látjátok???

És nem gyönyörű??? pedig nem is látta sorozatot, ami mellesleg a szivem csücske... Anne Zöld Oromból :-)
foto

2018. július 11., szerda

Most

a tábornál maradtam el :-) Amikor elszállitottuk őket, kicsit meglepődtem : a nagyok kint sátorban, a kicsik meg bent az épületben aludtak - és hát a szobák azok eléggé kopárak voltak, Boró azonnal átölelt és kicsit könnyezett is... nehéz volt otthagyni, bár tudtam, jó kezekben lesz. Hátramentünk játszani,  a nagy csajok azonnal lecsaptak rá - megvigasztalódott. Mi meg hazajöttünk... többször is eszembejutottak - visyont hir, az semmi. De úgy voltam vele a semmi hir a jó hir : ha gond van, akkor biztosan hivtak volna :-) Vasárnap meg nyilt nap volt a szülőkkel - délben mentünk. És láss csodát : mindenki megvolt, kicsit füstösen, barnára sülve, vidáman :-) épp számháboruztak, amikor odaértünk - igy ölelgetés után mi Apucival sétálni mentünk, hogy ők meg nyugiban játszanak. És olyan szép volt az is : szedtünk gombát, kicsit szemerkélt az eső, nyugi volt, jó levegő...


és amire visszaértünk, arra már a cserkészesküt tették le :-) mindhárman kiscserkészek lettek



Utána megkaptuk a gyerekeket :-) és Boró nagyon kiborult : csak sirt, meg ölelt - kellet neki 10-15 perc amig lecsillapodott... de utána azt mondta, hogy rendelhetem a cserkészinget, mert jövőre is szeretne jönni. Gondolom sok volt neki az 5 nap, totál idegenek közt : a fiúk ketten voltak, ő meg egyedül, éjjel még riadó is volt... fáradtak voltak mind. De az évek alatt megszokott rend nem változott : szinte minden ruha tisztán jött haza, de amit majdnem 5 napig viseltek, az megállt a lábán... és hosszas áztatás/mosás után is megőrizte az 'aromáját'. Ők meg a következő három napban nem győzték bepótolni a pihenést, amikor csak lehetett, aludtak :-D
És közben voltunk Mamánál/Tatánál is - ők a 45 éves házassági évfordulójukat ünnepelték. Ünneplés mellett szedtünk még meggyet, barackot, nyárialmát, sétáltunk jó nagyot, plusz az elmaradhatatlan evés... kicsit túlfutottam a kajával az elmúlt napokban, de igyekszem visszavenni... és ilyen nyugi volt








2018. július 8., vasárnap

Képekben

ennyi minden történt az elmúlt héten, a teljesség igénye nélkül.
Ribizlilekvárt főztünk
 sütögettünk

vásárolni voltunk (és nem vagyis NEM vettük meg a képen szereplő piros tűsarkút :-D
Kettesben ebédeltünk Apucival



Virágoskertet rendeztem
Elszállitottuk őket táborba
És ballagáson is voltunk :-)

2018. július 4., szerda

Pakolok

Néha úgy érzem, hogy egész nap egyebet sem csinálok, csak pakolok... már a reggel úgy kezdődik : összeszedjük és lehordjuk a szennyest. Már ki mennyire fogékony a dolgokra, nekem muszáj. És egész nap végigkisér a pakolás : mosogatás után, étkezések után, hazaérkezések után, lefekvés előtt, és úgy általában. Ez akkor nehéz, amikor hátul a többiek szétdobják, én meg összeszedem... tudom, nem igy kellene, de sokszor annyit jár a szám, hogy magam is unom - igy inkább csinálom. Nem jó ez igy, azt is tudom. És nagyon utazások, táborozások előtt (és után) is ez van. Van benne már rutinom, megy is az egész, de idő kell hozzá, amig hat embernek összeáll a pakk. Most csak hárman mentek táborba, és nagyjából igy zajlott a ceremónia : előző nap mostam két adagot, az meg is száradt este meg bevasaltam, nagyjából szét is válogattam tipusonként : rövidujjú polók, hosszúujjú polók, rövidnadrágok, hosszú nadrágok, fehérnemű, meleg cuccok, gumicsizmák, cserecipők... volt 1 óra amire lefeküdtem... reggel nyolckor keltem és nekiláttunk becsomagolni... sorba, mindenkivel, külön átnéztük mit szeretne vinni, összeállitottuk a végleges pakkot : amire hátizsákba meg zacskókba került minden, listát irtunk róla, füzetet/irószert kerestünk - fél tizenegy! és ezt úgy, hogy nem is reggeliztem, a kávét is kapkodva ittam meg. Mert az van, hogy aki épp nem pakol, az jön-megy, bele-belekap mindenbe, kommentál, elhordozza a dolgokat...Tizenegyre mentünk volna és pont akkor indultunk : itthonról... és igy is itthon maradt Bulcsinak a meleg mellénye, ami nélkülözhetetlen, mert este hideg van a tábortűz mellett. Szerencsére egyik ismerős Anyuka ma délután megy a gyerekkel és elküldöm. És akkor majd jön a tábor után, már itthon, a felismerés : ez is meg az is hiányzik... elhagyták, otthagyták, elfelejtették! most új módszerrel kisérletezünk, már mind irnak és olvasnak - igy leltárt irtunk darabszámmal és majd úgy tervezzük, leellenőrizzük hazatérés előtt, még ott a helyszinen. Ez azért rizikós, mert ha egyedül megyek utánuk, akkor szinte kivitelezhetetlen egyedül szétpakolni mindent (szennyest, tisztát) - háromszor. De most Apucival mind a ketten megyünk és osztjuk a feladatokat. Ti hogyan csináljátok? ha valakinek van tutti tippje a rendrakásra való ösztönzésre, akkor szivesen fogadom. Tapasztalat, hogy itt valahogy a példamutatás nem müködik teljesen. Vagy késleltetve müködik?

2018. július 2., hétfő

Kreativ, esős napos, bentülős, gyerekes

poszt lesz ez :-) Boró a héten elment az egyik barátnőjéhez (aki múlt héten volt nálunk valami három napot - most pedig Boró aludt ott két éjszakát. Tihamér is menni szeretett volna, de két csajszi van ott, plusz Bori - Bori meg nem szerette volna, ha Tihamér is megy :-) meg is értem, mégis nehéz volt lebeszélni, utána meg sajnáltam - igy megigértem, hogy választhat egy filmet és elmegyünk moziba...úgy szerettük volna, hogy addig menjünk, amig Boró nincs itthon, de végül csütörtökre kaptunk jegyet a Jurassic World-re, igy öten mentünk moziba (Bori kicsit dilemmázott, de nem akart kimaradni - viszont nekem jó lecke volt, hogy mennyire másak a fiúk meg a lányok - nem Borinak való film volt! mert amig a fiúk nevetgéltek rajta, ő majdnem sirt, mert félt! ). Amikor meg kijöttünk, pizzáztunk meg fagyiztunk - és beszéltem az egyik kisbarát Anyukájával, akik péntek reggel jöttek volna hozzánk - mondta, hogy akkor a nagyszülőktől vegyük el reggel a gyerekeket, mert ők majd dolgoznak... mondtam, jöhetnek akár most is : igy csütörtök estét már hat gyerekkel zártuk. És nekem meg megvolt a program tervem minden napra : péntekre strandolást terveztem, szombatra kalandparkot és minigolfot, vasárnapra pedig horgászsulit... És mi lett belőle? zuhogott az eső mindhárom nap! de nem csak holmi zápor volt - felhőszakadás! minden kinti programot el kellett eresztenem - és maradt az öt kicsi bent  a házban... És amig a fiúk jól elvoltak (bár itt is voltak azért necces pillanatok, amikor a hangzavar elől a kertbe/teraszra menekültem) De a csajok meg várták a kreativ foglalkozást :-) igy végül mi álomfogókat gyártottunk - és ez egy egész napra való programot szolgáltatott szerencsére. Ezt választottam (milyen jól jönnek ilyenkor a pinterestre évközben elmentett ötletek) - és ilyen lett a mienk


És szineztek még, meg papir baglyokat is készitettek, segitettek főzni, málnát szedni az eső-szünetekben - végül azt mondják jól telt, jönnek még :-) szombaton este mentek a gyerekek haza - addigra már lehetett gondolni, hogy a vasárnapi horgászsuli is elmarad - mindenfele árviz volt már, sőt nálunk is bejött a viz a pincébe - eltömitődött a kinti szifon a lezuduló viztől és törmelékektől, a gyerekek vették észre, hogy szivárog be a viz... De vasárnap igy gombászni voltunk - és nem is egyedül, hanem az egyik helyi ismerőssel, aki ismeri is a gombákat - mi csak a fűgombát és a csiperkét ismerjük, azt is szedjük - de szedtünk végül egy hatalmas kosár borsgombát, találtunk még egy őzláb-gombát is, a csiperkén és fűgombán kivül... és jó kis séta volt - Tihamér hozta a gombaexikont :-) vicces volt, amikor mindenik gombánál lapozgatva próbálta meghatározni milyen is az a gomba :-D




Jó napunk volt a vasárnap is : gombászás után Mamát is meglátogattuk és hazaszállitottuk a csibéket, mind a harmincat, úgyhogy most épp az összeszoktatás zajlik, mert a drága macsekok már nagyon figyelik őket, sőt Tapi már volt látogatóba is :-) egyelőre jóllakattam a cicukat és próbálom lebeszélni őket a csibehúsról :-) remélem összeszoknak, mert igy húzós napjaink lesznek. Valahogy igy néz ki most 
Buldi az ölömben, Tapi meg lentről figyeli az új lakókat.

2018. június 28., csütörtök

1 másodperc minden nap

rákattantam az alkalmazásra - és milyen jó lesz majd vakáció végén visszanézni a napi egy-másfél másodpercekbe szoritott történetünket :-)