2017. február 23., csütörtök

Farsangi

A három testőr :-)

félelmetes, nem?
Ez meg az elmaradhatatlan fánk, amiből száz+ darab körül készült : 30-30 a két osztálynak, Bogi osztályának kóstoló, Apucinak munkahelyre kóstoló, barátnőmnek kóstoló... itthon valami 10 darab maradt... az biztos, elég volt egy időre fánkból...
Amúgy ez volt az első olyan farsang, amikor mindenki bérelt ruhában volt, a farsang is csak úgy az iskola keretei között, szülők nélkül (és ez szerintem rendben is van igy...)

2017. február 21., kedd

Azt mondta, hogy...

Tihamér (az álmadozó) : Ha nagy leszek akkor lesz egy kicsi babám... vagy négy...
Bulcsú (a racionális) : De baba előtt kell találj egy feleséget... előbb feleség kell, azután egy baba
Tihamér : addig még van 8-10 év, addig csak lehet találni feleséget (Anya, magában : van akinek 40pluszosan sem sikerül)
Tihamér folytatja : És sokat fogok játszani a babusommal, viszem magammal mindenhová
Bulcsú : De a felnőttek nem csak játszanak a gyerekekkel, dolgozni járnak
Tihamér : dolgozni én is fogok, de nem dolgozok estig, hanem csak négyig, akkor hazamegyek és játszok vele... és ha fiam lesz, akkor Tihamér lesz! Anya! azt szeretném, hogy Tata is éljen még, amikor meglesz nekem a fiam :-)
A Drága!!! olyan cuki! és megvan a világképe, rendben van vele minden... az ő fiacskája lesz a sorban a negyedik Tihamér - úgy legyen :-)  (ők rajzoltak, én főztem ... délutáni beszédtöredéket olvastatok :-)

2017. február 20., hétfő

És : jó volt :-)

ez a hétvége ismét... az indulásunk az eléggé nyögvenyelősre sikerült, pedig a ruhákat este már bepakoltam, reggelre a kaja is elő volt készitve nagyvonalakban, korán is keltünk... és mégis jó húsz perc késéssel értünk a találka helyszinére ( persze az egyik probléma, hogy folyamatosan nógatni kell a bandát - Tihamérra olvasás közben találtam rá a szobájában, miközben mi, a többiek, teljes harci diszben vonultunk volna ki az ajtón... majd eldurrant az agyam). De indulás után már minden rendben volt : első nap túráztunk egyet - kicsit sikerült is eltévedni :-) - de a végén minden rendben volt, a gyerekek szerint jó kalandos volt ez a séta... a panzióban pedig indult az esti kártya és társas-party... és folytatódott másnap reggel is... Vasárnap pedig kutyaszánazni mentünk 7 malamuttal és két szánnal, plusz vittük a mi szánkóinkat is, sütöttünk húsit, kutyát sétáltattunk és mindenki kipróbálta a kutyaszánt - a gyerekek többször is. Borónak lett egy új barátnője, Maja, a malamutkislány - mi meg komolyan fontolóra vettük, hogy esetleg bevállalunk egy kutyust :-) Este fél hétre értünk haza rengeteg sáros, vizes holmival, három alvó gyerekkel, egy elégedetlen kamasszal... de összvissz jó kirándulás volt... de azért jövő hétvégére nem tervezünk semmi hangzatosat - azt hiszem itthon ejtőzünk majd össznépileg :-)











2017. február 16., csütörtök

Érdekes,

hogy mennyire fel tud tőlteni pár nap pihenés... totál pörögtünk a héten : mindenki suliba délelőtt - én meg főztem (ismét van kedvem hozzá és ötleteim is), mostam (péntekre sikerült felszámolni a sok szennyest) és ezen kivül még ment a tánc, voltam rákszürésen, megvannak a farsangi jelmezek, voltunk a tegnap a könyvtáros farsangon is, ahol naaaagy buli kerekedett - fél nyolcra értünk haza, Bulcsi bealudt amig megteritettem az asztal a vacsihoz :-) A kaja oldalát igyekszem úgy megfőzni, hogy legyen egy hagyományos vonal - mint például lasagna, ami nagy kedvenc - a raguval én cukkinit tőltöttem meg magamnak.... vagy a tegnap Stefánia fasirt volt - ők krumlival ették, mi Apucival meg piritott céklával :-) muszály, mert a sok szülinapi torta mind a derekamra rakodott ... és már tornásztam is a héten, szerdától - azért csak szerdától, mert akkorra ment ki a lábamból annyira az izomláz, hogy ismét terhelni merjem. Jajj, kérem - éreztem a hétvégi túrán, hogy nagyon el vagyok puhulva - és ez nem jó!
A hétvégére meg ismét családos kirándulást tervezünk, csapattal, és ismét nincs kedvem kimozdulni, de majd intézem magammal és jó lesz. Most meg vasalni kellene, bevásárolni a hétvégére, Anyumnak is megigértem, hogy kifutok egy nap - ha ma nem megyek, akkor már a héten biztos nem...

2017. február 14., kedd

Félévi kiértékelő - és egy macskás sztory

És az előtte levő jelmezkeresést ne is emlitsem : egy (rém)álom volt jelmezt keresgélni és próbálgatni egy felhevült kandalló mellett, miközben a két fiú folyton kergette egymást... az volt az érzésem, hogy azonnal rázuhannak a forró vasra ... Boróval meg legalább nyolc ruhát próbáltunk fel, amire meglett a hercegnő ruhája... Tihamér tudta, hogy robot akar lenni - Bulcsi meg csak huzogatta a vállát - igy időhiányban most az ő jelmeze kimaradt. Iskola után mentünk nézelődni és több mint egy órát voltunk bent, nekem meg hatra vissza kellett menni az iskolába. Bulcsúnak és Borónak volt a félévi kiértékelő - itt a step-by-step osztályokban nincs félévi bizonyitvány, nincsenek jegyek vagy minősitések, hanem mindenkinek van egy kiértékelő füzet és egy megbeszélés. Igaziból nem sok újat tudtam meg : a felállás úgyanaz mint itthon - Bulcsi a kényelmesebb, lustibb, nehezebben komunikál - ott van neki Boró mint titkárnő és ő intéz mindent. A gond csak annyi, hogy szegénykém (Boró) jó sokat idegeskedik Bulcsi (és Tihamér) miatt is, ami a saját fejlődése rovására is mehet. Tudom, mondta a logopédusunk, hogy gondoljam meg és kerüljenek külön osztályba - most nem tudom melyik lenne a jobb, hogy itt esetleg különválasztva dolgozzanak, de azért ottlegyenek egymásnak vagy két osztályba külön, ami szintén nagyon megviselné főleg Borót. Benne nagyon nagy a megfelelési kényszer, szeretné ha minden tökéletes lenne - és mihelyt ő elvégezte a feladatát az első kérdése az, hogy 'és Bulcsú???' Beköti a cipőjét, aggódik ha nincs meg a sapkája... aggódik ha Tihamér sapka nélkül megy le szünetre :-) ő olyan Anyóka tipus... Mindenképp elég sokat beszélgettünk a tancikkal erről a tegnap és lényegében körvonalazódott a megoldás is - eldöntöttem, hogy szévélasztom a feladatokat itthon - mivel hajlamosak vagyunk mind egyként tekinteni hármukra ha feladat van - mint például asztalterités vagy rendrakás vagy elpakolás - itt Bulcsi rendszerint letudja az egészet annyival, hogy arrábbrak egy tányért, vagy két autót és majd leül játszani - a mások meg elpakolnak és frusztráltak, hogy nekük kell dolgozni... ezután napos lesz itthon egyelőre majd hetes, egyenként felelnek a feladatokért - igy számon lehet kérni és van mindenkinek felelőssége. És ma elmegyek matricát vadászni és matricás rendszerben próbáljuk megvalósitani az egészet, jutalmat adva annak, aki rendesen elvégzi a feladatait. Bulcsú introvertált tipus, nem szereti a rivaldafényt, nem szivesen mesél, nehezen vesz részt például az éneklésben és a közös verstanulásban is. Egyszerüen ott van, hallgatja, bólogat - de nem beszél, csak külön felkérésre...sajnos úgy érzem ezen én nem tudok segiteni, a tancik kellene megoldják és feloldják. Idő kell neki amig konfortosan érzi magát valahol - úgy látszik ez nem sikerült még. Amúgy Borónak a matek az ami gyengébben megy, Bulcsúnak meg az anyanyelv, a kommunikációs feladatok nem mennek. Borónak meg ez az erőssége - az anyanyelv és a kreativ tevékenységek, Bulcsúnak meg a matek és a torna :-)
És végül a macskás sztory : van nekünk, úgy-e, két macsekunk akikről jó ideje nem irtam, de megvannak és virulnak. Sajnos eljött a párzási időszak (bőszen kurrognak, feláll a hátamon a szőr :-) és Tigris, a fiú, el is tünt egy napra - búsultuk is rendesen... hétfőn jött haza, véres orral, kitépett szőrrel, megtépázott fülekkel. Szegénykémet beengedtem a pincébe, nem tudott felmászni első nap a teraszra sem, annyira beteg volt. De csodálatos mennyire szivósak - egy hétre rá ismét a porondon van :-) A tegnap legalább két órát voltam bent az iskolában, csúszás volt - amikor meg kijöttem próbáltam hivni Bogit. Macskanyávogás... azt hittem nem hallottam jól - de ismét nyávog valahol. Hát Tigris mászik ki az autó alól :-) szóval be szoktak ülni a meleg motorhoz elől a két kerék közé... Mivel én a gyerekeket hazaszállitottam és 10 perc után indultam is vissza, igy ő bemászott - de kiszállni már nem volt ahogy. És ott ült és várt az autó alatt :-) Gondba is voltam hirtelen, miután felócsudtam az első sokkból : hogy viszem én haza őt?  valami kétszer utaztak csak autóval, de mindig dobozba... tartottam tőle, hogy esetleg megijed és bevadul. Próbáltam berakni hátul a padlóra - de amire én csuktam volna az ajtót, már kint volt ... igy őlbe vettem őkelmét amig beültünk, majd letettem az anyósülés elé... ő meg felült az ülésre - én meg óvatosan elindultam... egy darabig látszott, hogy fél, de folyamatosan beszéltem hozzá, le is ült és nézett :-) igy értünk haza. És itthon meg láttam, mennyire megkönnyebbült, hogy hazaért. Hát mit mondjak - én is! kapott kaját a hazaérkezésünk örörmére - én meg rájöttem, hogy ez az 'elvittem a macskát az autóba' nem csak egy városi legenda :-)

2017. február 12., vasárnap

Változók és állandóak

Ha elmennek, akkor két-három napig nézek ki a fejemből, filmet nézek, olvasok, utána takaritás, mosás és rendrakás... aztán meg annyira hiányoznak, hogy legszivesebben rohannék utánuk, és hoznám őket haza :-) ez az, ami nem változik ...
Mindig szerettem a csendet, és ez, ahogy haladok előre az időben és érettebb leszek csak erőteljesebben megmutatkozik. Nagyon jól elvagyok, sőt kell nekem az az idő amikor csak egyedül lehetek és elszöszölhetek a dolgaimmal - hanem nem birnám cérnával, az biztos...
Soha nem voltam egy könnyen barátkozó tipus, ez sokat változott most felnőttkoromra és eljutottam oda, hogy elég könnyen kötök ismeretséget - de az tény, hogy csak pár igazi barátom van.
Félek a változástól, úgyanakkor szeretek kipróbálni új dolgokat - ellentmondás, de ez van...
Mindig szerettem a természetet, ez pedig nem sokat változott - és szerencsére lett pár kirándulós barátunk és pár csapat, akikkel lehet menni - mert ez igazán úgy jó, társaságban. És MINDIG nehéz elindulni, korán kelni - volt amikor ezekért lemondtam pár kirándulást. Most az a taktikám, hogy nem tervezek, nem fontolgatom és visszamondom, hanem megjegyzem az időpontot és akármennyire nincs kedvem elindulni, megyek :-) ez mindig bevállt - csak addig nehéz amig elindulunk - utána meg szuper, a végén pedig jön az euforia, hogy megcsináltam, legyőztem magam... és MINDIG feltőltődve térek haza. Mert megéri elindulni :-)
Most is igy indultunk el : -15 fok és az indulás pedig reggel fél hét... de jó volt, nem bántam meg, hogy mentem









2017. február 9., csütörtök

Ismét....

visszatért a tél - de gondolom ezt tudja mindenki :-) nálunk a tegnap éjjel óta hull a hó - kezdetben havas eső, majd jött a hó és a szél. Elismerem, hogy szép a tél, és akkor szép ha hó van - de azért most már elég... főleg, mert a hétvégén teljesen tavaszias volt minden : kint sütögettünk, körbejártam a virágoskertet, és nagy örömömre megjelentek már a krókusz hajtásai... és a körömvirág is zőldült ezerrel... a körömvirágot nem bánom, de a krókusz remélem nem fagy le - bár a hó alatt nem kellene... Kedden volt Tihamér félévi kiértékelője : mindenben nagyon ügyes, amit megtanult azt tudja alkalmazni, kijavitja magát, érdeklődő és nagy benne a tanulásvágy - nagyjából ennyi amit megtudtunk, büszke vagyok rá, szerintem is nagyon ügyes! van pár hiányossága, mint például a románba hiába tudja a szavakat, a toldalékok és ragok használata nem helyes - még... és ezen kivül a rajz és a finommotorikai készségek azok amik hagynak kivánnivalót - de ebben is sokat ügyesedett az utóbbi időben. Ő is egyre többször kér kifestőt, ha nyomtatunk - és festett már felnőtt kifestőt is, amitől teljesen le voltam döbbenve. Ami nem megy az a papirhajtogatás, a rajz sem a kedvence - de már kimozdult a pálcikaember fázisból :-) Kedden a kiértékelő után pedig nagy volt az öröm : jött Tata és elvitte őket egészen szombat estig ... ezt most egészen jókor jött, éreztem, hogy ez a betegségáradat kiszivta az erőmet : kedd délutántól ma délelőttig kábé annyit csináltam, hogy ettem... olvastam... filmet néztem... vettem egy hosszú fürdőt... és ennyi! azért ma reggel mégis szórta a szemem annyira a kosz, hogy jól esett takaritani :-) Bogi maradt itthon - és bár a tegnap nagyon zavart a kamasz-flegmasága és beszólogatása, meg az, hogy csattogtat és üvölt a zene... de délutánra elérkeztünk oda, hogy halas-tejszines tésztát főztünk rukkolával, utána meg néztünk egy filmet (az Utazókat) és beszélgettünk - ez a rész nagyon jó volt :-) Apropó filmek : totál beleestem a This is us (Rólunk szól) sorozatba - Krikszinél olvastam róla, ő meg a mesélőnél - és ezúton is köszi : megnéztem mind a 14 részt, az utolsó négyet felirat nélkül, angolul :-) és várom már a következőt... Na valahogy igy - nem történik semmi különös : a maradék két és fél szabadnapomra egy kis ruhaválogatást terveztem és meglátogatnám egy barátnőmet, hogy kiszállitsam a cuccokat és beszélgessünk egyet... amúgy csak szivom magamba a csendet - és jól esik :-)
Reggel a teraszról

ez meg benti