2017. január 18., szerda

Szomorúúúúú...

Krikszinél olvastam, hogy január harmadik hétfője a legszomorúbb... van benne valami, elismerem - de hogy az egész hét??? igy kezdődött a hetünk és igy is folytatódott, sajnos. Hétfő : orvoshoz mentünk Tihamérral, a háziorvoshoz, mert a gyerekorvos csak kedden tud fogadni... megvizsgálja, hümmög (a kérdésre, hogy hall valamit? - meghúzza a vállát. Letol mert a gyerek túlsúlyos...megkérdezi van itthon ketof... mondom van... akkor jó... és felirja úgyanazt a Zinnatot, amit a gyerek két hete is szedett, 7 teljes napig. Mondom, hogy két hete is ezt kapott, akkor ez most is jó? miért ne lenne... A gyógyszertárban ismerem a csajt, tőle is kérdem : és sejtésem beigazolódik - szerinte is nem sok értelme van beszedni ezt az antibiotikumot egy hónapon belül másodikszor. Hülyére felmegy a pumpám, kiveszem az egyebet, eldöntöm nem adom be a bogyót, maradok a homeónál... összefutok a szomszédasszonnyal, felajánl egy inhalátort - szépen alakul Tihamér, ma már alig köhög.
Kedd : másik orvos... nincsenek sokan, várni sem kell órákat... megerősit, nem kell atb, csináljam csak amit eddig. Rákérdezek, hogy vegyek neki is Isoprinosint, mint a kicsiknek? és úgyanúgy adjam mint Bulcsúnak? 2-1-2? Hogy???? kérdez rá 2-1-2??? NEM 1-fél-1!!! és letol becsületesen, hogy nm figyeltem oda, túlgyógyszerezem a gyereket - és ő elmagyarázta! képzeletben kikeresem a papirlapot, amire ráirta (Ő), hogy mikor miből mennyit... határozottan emlékszem a 2-1-2re, sőt összenéztem a gyógyszertári zacsival is, azon is úgy irta... meg volt 25 tabletta, 5 napig... A kérdésemre, hogy akkor most mi lesz, lesujtóan legyint : nem tudja, mert senki nem volt ennyire figyelmetlen... Otthon az első, hogy rohanok és megnézem : nekem van igazam, ŐK irták rosszul - gondolom az asszisztens - és ha nem lennék 10 kmre a várostól, és nem lenne annyira K.nehéz feljönni a hegyen, akkor nyomban rohantam volna vissza a papirkával a doktornénihez... igy elmarad - és maradok a keserű szájizzel : még egy orvos, akiben csalódtam...
Szerda : Anyumnak disznótvágni segitettünk, de délután tánc lenne gyerekeknek, agyalok, hogy oldjam meg. Megkérem a falubeli Anyukát, hogy vigye be őket és várja meg, Apuci oda- és hazaszállitja őket - jön az ötlet. Felhivom az Anyukát (akinek szintén szoktam vinni a kislányát), megbeszéljük, hogy mivel Apuci tömény zsir meg mindenféle szag, meg gumicsizmában is van, nem menne be, intézze ő az adminisztrativ részét - el is vállalja. Apuci hiv fél hatkor, hogy nem találja a gyerekeket!!! Kiderül, hogy ő leszállitotta őket, Anyuka nem is volt ott négykor, igy Apuci teljes gumicsizmás szerelésben bevonult a gyerekekkel táncra... szólt Anyukának, hogy ott vannak, várja meg őket. Negyed hatkor ment és sehol senki. A telefont felvette, azt mondja a gyógyszertárba van - Apuci azt hitte a gyerekek is , várt. Erre jön fél hatkor, egyedül. Apuci berohan a terembe (másodikszor a gumicsizmájával :-) gyerek sehol... Agybaj... gyorsan körbetelefonálunk minden ismerőst, kideritem, hogy elvitte!!! őket valaki, egy nagy autóval és még két kislánnyal... Rendőrt akarunk hivni... ekkor hivja az Anyukát (aki szuper nyugodt) egy ismerőse, hogy a gyerekeket elvitte sétálni, mivel nem várta senki... Na, ez az eset totál kikészitett - nem értem... megkérem, vigye és várja meg a gyerekeket - az övét is - erre meg mintha nem is tudná miről van szó! arrafele sem ment, mert nem tudja, hová kell! akkor meg miért kóválygott a környéken??? értelmetlen. Az ismerős, meg könyörgöm, elsőre nem a szülőnek kellene szólni, hogy elvihetem? vagy maradok a gyermekkel, amig jön a szülő? frászt hozunk a másikra? most kiábrándult, csalódott vagyok...én soha nem tennék ilyent, nem értem. Még jó, hogy meglettek a törpék : lelki szemeim előtt már láttam, hogy viszi őket valaki. És jó lecke volt nekük is : elmondtuk, hogy nem mennek el senkivel, hacsak nincs előre megbeszélve. Szóval ez a január első hetének első három napja, ma még csak csütörtök...

2017. január 16., hétfő

Mesebeli utazás

Ha Gyimes, akkor nekem azonnal a Gondos Atafiság (Szabó Gyula) ugrik be :-) és ez egy olyan hely, ahová nagyon régóta kivánkoztam, de még soha nem voltam... Igy jött az ötlet valamikor november végén, hogy akkor menjünk oda a következő családos kiruccanásra - főleg, amikor megtudtuk, hogy van ott egy skanzen is, amely a képek alapján is varázslatos hangulatot árasztott. És : a valóság még annál is szebb volt. Tőlünk valami 100 kmre vannak a Gyimesi havasok, nem hosszú az út - és nem is volt izgalomtól mentes. 49-en voltunk, időben indultunk - ami gyerekekkel ez eléggé nehezen megvalósitható - de most reggel nyolckor már úton voltunk. Viszont azt megtanultuk, hogy akkor majd következőkor nem engedjük reggelizni őket, csak pár szem kekszet... meg az első megállónál majd lesz szendvics - úgyanis elsőre Boró kergette meg a róka komát, majd Bulcsó következett - de amig az első időben szólt, hogy rosszul van és volt időnk megállni - addig az utóbbit csak akkor vettük észre, amikor már nem volt mit tenni - csak takaritani tudtuk. És - sajnos - nem vittünk cserekabátot (minden egyebet pakoltam, és tömve volt igy is az autó csomagtere) igy amennyire tudtuk letakaritottuk a kabátot és továbbmentünk. Ezután már nem volt gond : az ezeréves határ volt az első célunk - ez a Wikipédia meghatározása szerint : '1920 előtt itt volt a Magyar Királyság keleti határa'. Itt a gyermekek azonnal gyártani kezdték a hógyolyókat és a hóembereket, indult a hócsata, készültek a hóangyalok a Gyimesbükki müemléktemplom árnyékában :-) jó móka volt... igy van ez akkor, ha a múlt és a jelen találkozik







Innen meg felsétáltunk a Gyimesbükk-i Rákoczi várhoz és egyet sétáltunk a határon - majd vissza és erre meg már délután fél három volt - igy megkerestük a szállásunkat : és meseszép volt minden. Egy apró falu a völgyben - a skanzen meg első látásra ilyen
rengeteg fotót készitettem, nem tudtam betelni vele : mintha visszacseppentünk volna a múltba, a nagymamámnál tőltött időre emlékeztetett, amikor minden csendes volt, nyugis, békés... amikor reggel a vadgalambok hangjára ébredtünk az aprócska faházban...



Itt berendezkedtünk, sétáltunk még egyet ebéd után, szánkóztunk, hógolyóztunk, társasoztunk - majd mi, lányok, előkészitettük az esti gulyást, a fiúk meg megfőzték :-) kicsit babáztam is - két babánk is volt - nekem a 9 hónapos Gergő jutott, akivel nagyon jól kijöttünk az első perctől (és : igen, ilyenkor annyira tudom sajnálni, hogy nincs már kicsi babóca a családban...). Nagyon jó hangulat kerekedett igy estére : az egyik csapat kanasztázott és vesztesnek bizonyos büntetéseket kellett végrehajtani... Ilyenkor azt (is) szeretem, hogy a gyerekek csak akkor jönnek ha éhesek, vagy szomjasak - másképp őltöznek/vetkőznek, mennek játszani kinek mikor mire van kedve :-) De a szombat éjjelünk nem volt eseménytelen : fél egy körül arra ébredtem, hogy Tihamér nagyon köhög... de olyan igazán rondán, már-már nem kapott levegőt... hiába adtam neki vizet, simogattam a hátát - már-már az ügyeleten gondolkodtam, amikor beugrott, hogy ki a levegőre... nagyon meleg volt bent, ablakot nem lehetett nyitani a többiek miatt - igy a kabátomba őltöztettem, takaró, sapka és kiálltunk a az ajtó elé... és lassan lecsendesedett. Szinte azt hittem, hogy csak hiába pánikoltam...üldögéltünk még egy darabig az étkezőben, de mivel semmi gond nem volt, lefeküdtünk. és aludtunk egészen hatig - amikor ismét köhécselni kezdett - ismét őltöztünk és ismét ki a levegőre... És érdekes, napközben nem is igazán hallottam köhögni - meg az éjjel sem itthon - gondolom a meleg és a száraz levegő váltotta ki nála ezt a rohamot (és : ma orvos!)
Vasárnap ismét szánkóztunk és sétáltunk - majd délután hatra értünk haza. Innen meg indult a mosás, romeltakaritás, tűzrakás - de ez már egy másik történet :-)






2017. január 10., kedd

És : jégbefagyva

az előző poszt folytatásaként. Pénteken, szombaton , sőt még vasárnap is csak havazott és havazott, vihar is volt, hordta a havat és le is hült a levegő - igy várható volt, hogy hiába takaritották el a havat és sózták le az utat, felénk egyre nehezebb lett a közlekedés. Nagy kaptató van az utcánkban és egy 90 fokos kanyar, ott ha havazik szinte lehetetlen feljönni, csak lánccal. Igy már vasárnap rájöttünk, hogy mivel láncunk csak egy van - az én autómra - és azt én nem tudom feltenni, mert ráfagyok, és Apucinak az autóján téli/nyári gumi van, ami a -10 fok alatt nagyon csúszik , Neki meg munkába kell menni, igy ő fogja vinni a törpéket, majd délután elrohan, elveszi őket és beviszi még hatig a munkahelyére, majd úgy jönnek haza. Én meg ezzel tulajdonképpen ittragadtam a hegyen :-) jó, persze ez nem egészen igy van, mert bármikor felőltözhetek és leballaghatok a buszra és irány a város (ezt is átbeszéltük) , de ötünknek a búszjegy többe kerül mint az egész napi üzemanyag... viszont a lehetőségem megvan, azért mehetek, ha akarok :-) Igy a tegnap reggel elvonultak - nekem meg nyakamba szakadt a szabadság... és nem mondhatom, hogy nehezemre esett elfoglalni magam : olvastam : Jane Hawking - Utazás a végtelenbe , amiből film is készült a Mindenség elmélete cimmel, azt is láttam - és érdekes ez az egyik eset, amikor a film jobban tetszett mint maga a könyv. Amikor meg meguntam, akkor megnéztem a Lány(t) a vonaton - a könyvet már rég előjegyeztettem a könyvtárba, kiváncsi leszek, a film itt nem fogott meg annyira - érdekes, meg fordulatos, de egy krimi és annyi, viszont a könyvről csak szuperlativuszokban beszél mindenki - hát kiváncsi vagyok. Ezen kivül tornásztam, havat lapátoltam, fotózgattam kicsit kint, főztem... elrepült az egész nap és már itthon is voltak :-) Tihamér amúgy szombaton jött haza, és nagyon örvendtünk neki, érdekes mert sokkal csendesebbek voltak nélküle és egész jól elvoltak vasárnap is. Olyan édik voltak, mert amikor jött be akkor rohantak elé és összeölelkeztek hárman :-) Vasárnap meg házszentelés volt és annyira jó, mert sikerült belefutni egy igazi Papbácsiba, aki - végre - nem erőlteti a keresztvetést, nem nyomja a szádba a keresztet - megkérdezte ki a katolikus (Apuci és a három kicsi) és asszerint alkalmazta a rituálékat. Mifelénk ez annyira ritka - inkább az az általános, hogy elvárják, hogy alkalmazd a katolikus szertartásos mozdulatokat - és ezt én nem tartom hitelesnek... Ilyen volt a vasárnapunk
Ez meg a kinti

A mai terveim között még szerepel a karácsonyfa lebontása és elpakolom az adventi/karácsonyi diszeket is, porszivózok... torna is lesz... majd feltalálom magam :-)
PS : ma reggeli hőmérőállás - és a kinti szenzor védett helyen volt, az autóba Apuci -27 fokot mért :-)


2017. január 7., szombat

Behavazva

És ez most a szó szerinti verzió... hullott a hó két napig - és mikor máskor mint csütörtök-pénteken, hétvége előtt, amikor mi vagyunk az utolsók, ahonnan eltakaritják a havat - igy szinte teljesen elzáródtunk a külvilágtól. A tegnap is hólapátolással ment el a napom - eltakaritottam és egy óra múlva kezdhettem előlről... csak az a szél ne fújt volna - igy csontig ment a hideg (-7 volt napközben is). Szerencsére kihasználtuk azt a szük két napot, amig enyhébb volt és csak sétáltunk meg sétáltunk - sőt eljutottam egy kávéra egy barátnőmhöz is (egyedül), ami sokat javitott a hangulatomon :-) és iszom az orbáncfűteát is, szedem (szedjük) a D, E vitamint - én az Omega 3-at is - igy szinte azt mondom, hogy jöhet a világ vége, mit az nekem! Mindenképp a tegnap Apucinak jó 1 órába tellett amig hazajött (de hazajött, autostól)  viszont a láncot azt fel kellett tenni - remélem hétfőig vagy javul a helyzet vagy akkor majd én lemegyek az autoval - és gyalog jövünk haza... megvan a télnek is a maga szépsége és romantikája, mégha jól elrejtve is.
Reggeli összebújós, melegre várós
És ezeknek a hagymáknak meg külön meséjük van : a tavaly kaptuk Apucitól, nőnapra - majd elvirágzás után betettem őket a pincébe, hogy kiültetem augusztus végén - majd jól megfeledkeztem róla... most láttam meg, hogy viz nélkül is kihajtottak a pince 5 fok melegében - igy felhoztam, átültettem, locsoljuk

És az orchideáim is virágoznak - ez is teljes meglepi volt...
Jó látni őket - főleg a tulipánokat és a jácintot - mert már jelzi, hogy a tél után csak van remény a tavaszra is ....

2017. január 4., szerda

Sétáltunk, végre

(sóhaj) a tegnapelőtt... bár a készülődés ideje forditottan arányos a séta hosszával : Boróból ez a branül sikeresen kihozta a leghisztisebb énjét, azt amelyiknek semmi sem jó, minden blúz szük, csak kabátot ne kelljen venni (-10 fokban!) és különben is, hogy áll a haja... agybaj!!! 40 percbe tellett felőltözni és elindulni - egy órát voltunk kint kb. De azért a kezdeti perceket leszámitva mintha ők is megkönnyebbültek volna egy kicsit, hogy kimozdultunk.




A tegnap a doktornéninél voltunk - szerencsére nem hallatszik már semmi, de Bulcsit nem vittem - ma reggel meg panaszkodott, hogy fáj a torka... gyorsan olajkával kentem és kapott homeos bogyót is - és szoritok, hogy ne legyen ismét beteg... Ma is megyünk - az újjonan megnyitott gyerekkönyvtárba és sétálunk is egyet ebéd után. Vasalni is kellene, a mosás is megy - lassan visszarázódunk a hétköznapokba az ünnepek után, bár a fánk még áll a jövő hétig :-)

2017. január 2., hétfő

Boldog új év ?!

Igen, van rajta egy kis kételkedő, kérdező hangsúly. Pénteken mentünk vissza a doktornénihez - boldogan, mert én úgy láttam, teljesen jól vannak : kevesebbet köhögtek, vidámak és lelkesek voltak mind a ketten. Sőt : még várni sem kellett annyira sokat, csak valami 20 percet, de az még belefér. Bent jött a hidegzuhany - Borónak sajnos már jól hallatszott a bal tüdején, hogy 'rotyog' - vagyis tüdőgyulladása volt még mindig, 6 nap antibiotikum után is! A doktornéni szurit javasolt, mert az jobban hat és ne kerüljünk kórházba. Szóval pikk-pakk végeztünk a vizsgálattal - és innen indult a vadászat - ki adná be igy évvégén, december végén, szilveszterkor... nehéz eset! a péntek estém ezzel ment el - végül találtam valakit, aki betette a branült, hogy ne kelljen szúrni izomba tizszer... de az, hogy bent van a branül a kezében, na az egy külön stressz... és rohangálni valaki után, hogy beadja reggel/este, megnézze a kezét, nem mozdult-e el, minden rendben van-e??? valahogy igy halt meg a szilveszteri hangulat még a csirájában... szombaton reggel hoztam a nénit, harmadik szúrásra lett meg a véna, utána már jobb, csak őltözni és vetkezni nehéz, meg fürödni sem akar, pedig mondtam vigyázok... de jól van, amennyire meg tudom itélni - de ez azelőtt is úgy tünt... Szóval szombaton délelőtt 11 körül estünk neki a főzésnek - kiosztottam a munkát és kettőre minden megvolt : két saláta (gomba és zeller), kolbászos tekercs és fasirt, sajtos tekercs és kókuszgolyó, lencsfőzelék sült virslivel :-) utána gyors porszivózás - és indult a pihenő... nálunk a szilvesztert szinezős bulival inditottuk :-) ami kifejezetten jót tett a megtépászott idegeinknek


Az első az enyém :-) és azóta is napi program, hogy szinezünk hármasban. Amiután a gyerekeket lefektettük 12kor koccintottunk - és lefeküdtünk. Ennyi. A tegnapra meg egy jó kis szánkózás és séta volt betervezve - viszont egyértelmü, hogy lemondtuk - de ettől a bentüléstől meg az agyalástól lassan kezdek (vagy kezdünk) begolyózni. Ma ha esik, ha havaz kimegyünk egyet sétálni, hacsak egy órát is. Közösségbe nem szeretnénk vinni őket, kint meg nagyon hideg van - ma reggel -20 volt... Ez volt a mi szilveszterünk...
Minden kedves olvasomnak viszont boldog új évet kivánok egészségben, boldogságban!!!!

2016. december 29., csütörtök

Karácsonyi semmittevős

A tegnap nekünk hivatalosan is végetért a karácsony... jó volt, szép volt - de valamiért nem mondanám, hogy ez volt a 'best' - lehet a betegség is bekavart (bár egyáltalán nem voltak elesettek, sőt mintha semmi bajuk nem lett volna, a köhögéstől eltekintve) - de valahogy november végén közelebb éreztem az ünnepet, mind most. Azért megvolt a fa, sütik, ajándékok - minden ami kell. Az ajándékok nagyrész telitalálatok voltak, mindent kipróbáltak, mindennel játszottak/játszottunk, a leg-leg mégis a tablett - amire egyelőre idő van, mindenkinek 20 perc vagy fél óra és elhatározásom szerint iskolaidőben meg nincs... nem tudom a technikát teljesen kizárni - igy marad a korlátozás még, ameddig lehet. De ugyanúgy örvendtek a dinós gipsztömbnek is (Tihamér), a sokadik távirányitós autónak (Bulcsú), a táncszőnyegnek (Boró) és a telefonnak (Bogi), akárcsak a ruháknak, zokniknak, pizsiknek... ezt szeretem bennük, hogy ha ajándék, akkor nem válogatnak hál'Istennek. Szenteste Anyumnál voltunk : templom, majd haza és ott is maradtunk vacsira, megjött az Angyal, majd 9 körül indultunk haza - itthon meg a sok meglepitől, karácsonyfától annyira pörögtek, hogy csak éjfél után kerültünk ágyba. Vasárnap meg Anyósékhoz voltunk ebédre, ott is csak ettünk, pihentünk. Utána meg nagyrészt bent voltunk - csak a doktornénihez merészkedtünk ki kedden délután - és ez bizony nem egy vidám program, sokan is voltak, rengeteg gyerek és felnőtt - mindig kikészülök amikor itt üldögélünk 2-3 órát, pedig időpontra mentünk. És még vár ránk egy forduló pénteken - brrrrr. Ami meg főzést illeti azt könnyen megúsztam : Anyum és Anyósom is felpakoltak levesből és tőltött káposztából - igy én meg sem főztem a levest, csak a tegnap főztem egy mézes-mustáros almás karajt (nagyon finom lett) és sárgarépa-krémlevest... és készült kocsonya is, ma estére vendégeket várunk kocsonyázni :-) Tihamér meg elment Mamáékhoz - nem is jön haza, csak az újévben. Ezek a fotók pedig a karácsonyi ajándékos játszósak
Boró és a szőnyeg - amit mi si kipróbáltunk - le lehet tőle izzadni ( és ez most jó, mert jan,1-től ismét indul a fogyi vagy diéta vagy valami, mert feszül rajtam minden)
Tihamér és a napelemes robot :-) újabb kedvenc - várjuk a napos időt (állitólag szombat, vasárnap lesz) - itt próbálkozik hátha elindul az elemlámpával :-D
van tablet!
A régész, pizsiben reggel :-) csak Apai segitséggel tudtuk szétverni a tömböt, utána még jött a tisztogatás, összerakás

Tata és a három 'jómadár'
PS : a fával minden évben megküzdünk (igen, mi is) - Apuci feladata a fa, úgy-e - ő meg megpróbálja húzni a dolgokat egészen az utolsó percig... az idén szerdán vette meg a fát, miután egy tuttibiztosra megbeszélt helyen utolsó percen derült ki, hogy mégsem lesz ... és hazahozta és morgolódott, hogy nem szép, gyenge, silány... és még sorolhatnám, úgyhogy még rá is mordultam, hogy akkor meg minek vette meg az elsőt, ami szembejött vele??? és akárhányszor ráterelte a szót, mindig sopánkodott - ahhoz, hogy miután beraktuk a tartóba és felhoztam meg kibontottam, hát nem is volt  annyira rossz... a felvezetés után valami apró vékony bokorra számitottam - a fa pedig teljesen rendben volt - kicsit a szimmetriája nem annyira szabályos, de ez beforditva a sarokba, nem is látszik...