2018. november 16., péntek

Elvagyunk

Semmi különös... végül a hosszú meleg ősz után csak megjött a hideg, amint az előre látható volt, de őszintén : hiányzott is. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de nekem az őszhöz hozzátartozik az ilyen hüvös, nyálkás idő, ilyenkor esik jól bent lenni - amig meleg van, addig folyton mennénk - ki érti ezt :-) Szóval most minden olyan semmi különös : suli, munka, házimunka. Rájöttem, hogy lassan egy hónap és karácsony és semmi hangulatom. Ajándéktippem sincs. Valahogy úgy vannak vele a gyerekek, hogy a játék már nem jó, a ruhák számitanak, de nem az az első számú kérés, ha kérni lehet... könyv lesz, meg azért ruha is : sőt valamilyen köritést találok ki mellé és lesz ruhás ajándékutalvány a nagyszülők részéről. Borónak még könnyebb ajándékot találni, de a fiúk nehezebb diók... a kütyünek örülnének, azt én nem akarok. De mindenképp a tegnap óta ismét gyújtök, mármint a karácsonyi ajándékokat. És az adventi naptáros ötleteket, hiszen két hét múlva kezdődik az advent.
A héten itthon voltam és elkapott a pakolási láz : meglepő könnyen tudtam kiválogatni a cuccokat : ami kuka, azt eldobtam, ami jó, azt továbbadom (összepakoltam) és a többit pedig kétszer fullba pakolt csomagtartóval leszállitottam a konténerbe. Mert voltak olyan cuccok mint például merev farmer nadrágok/dzsekik, amiket soha senki nem fog felvenni, mert kényelmetlen, viszont jó állapotban voltak és tartogattam, hogy majd egyszer... de nem, belátom nem jó a stratégia - ezeket beledobtam a konténerbe. Meg kidobáltam a megérett gumis nadrágokat, a nem tetsző ruhákat, tavaly nagy/idén kicsi cuccokat, hiányos játékokat, a törött játékokat, a bébi játékokat - érezhetően szellősebb lett a padlás és a második gardróbunk is. Viszont a sok kiteregetett, poros cucc miatt a lakás az katasztrófa - ez lesz a mai feladat :-) A hétvégi tervek közt az egyik a csibevágás, sőt a jövő hétvégén a disznót is beterveztük. Ezen kivül ma barátozunk, majd lesz templom, süti - sütőtökös/mascarponés muffint tervezek - és lehet moziba is megyünk, a gyerekekkel, mert Apuciék a téli tüzelőt apritják. Igy hát csupa ilyen semmi különös, egyszerű, de nagyszerű teveink vannak.

2018. november 8., csütörtök

Szép, szép

Orsi is irta a legutóbb, mennyire szép itt... és igen, ez volt az egyik oka annak, hogy ide kőltöztünk és egy jó ideig nem is tudtunk betelni a kilátással, első nyáron főleg a teraszon tanyáztunk (kávé, tea és nyugágyak) csak hát eltelt azóta 5 év (pontosan most valamikor november elején lett 5 éve , hogy itt lakunk) és megszoktuk. De azért még mindig vannak napok, amikor rácsodálkozunk a kilátásra és főleg egy ilyen reggelen, mint  a tegnapi egészen meghatározza a napomat egy ilyen napfelkelte :


2018. november 5., hétfő

Minden nap a maga szépségével

Eltelt az őszi vakáció is, hamar, sokkal gyorsabban, mint az gondoltuk volna. A legjobban szemlélteti ezt a gondolatmenetet Bulcsi, aki péntek este hatalmas bömbölés keretein belül észlelete, hogy bizony, csak két nap maradt hátra a tizből - lehetetlen!!! hová tünt az a hét nap?! nem igaz!!! és sirt is egy sort :-) mert a könyvet, amit hazahozott és felhagytak vakációra (na de akkor ez milyen vakáció, amikor annyi feladat volt : román szöveg és szavak, egy mini projekt egy állatról (főbb jellemzők és rajz) plusz egy könyvet kiolvasni és bemutatni... és játszani, jönni menni, pihenni, világitani... nincs igazság! igy végül egyikük sem olvasta ki a könyvet teljesen, de megvigasztaltam, hogy meglesz majd a héten. Mennyire más volt ez a tavaly Tihaméréknál, amikor az olvasást akarták a Tanitók egy picit ' felhozni' : olvasás perceket kellett gyüjteni és megadott percért lehetett szerezni egy db puzzlet, majd 4 puzzle után meg egy oklevelet. És olvastak a gyerekek, mert volt motivációjuk! és nem mert muszáj volt.
De vissza a vakációhoz : volt minden - betegség, mert csak nem úsztuk meg, Boró után lerobbant Tihamér, majd én is. Faragtunk tököt, sétáltunk az erdőben, főztünk, sütöttünk, filmeztünk, csibéztünk/cicáztunk - szóval semmi nagy dolog, de pont ezért volt jó és pihentető. Ja, olvastunk is :-) a nagy barátnőzés kimaradt, mert pont amikor jöttek volna, hétvégén, nagyon rosszul éreztme magam és Tihamér is köhögött rendesen arra. Szerencsére most már jobb és mind mentek iskolába - igy reggel nem is tudtam, örülök én annak, hogy itt a suli vagy mégsem?








2018. október 28., vasárnap

Ember tervez

Vagyis hogyan nem mentünk kirándulni (ismét) a hétvégén ... ez már lassan szokássá vállik : tervezünk, készülünk majd másképp alakul és maradunk. De fáradtak is vagyunk, és amig a legutóbb Tihamér volt köhögős és szortyos, most Borónak sikerült lerobbanni és köhécselt is nagyon, de reméltem jobban lesz a vasárnapi túráig... maradt a köhögés és bár más baj nem volt, nem fájt sehol, elég csúnyán nyomta. És végül szombat este Tihamér kezdett panaszkodni, hogy fáj a hasa, majd utána nem birt elszakadni a mellékhelyiségtől : igy végül nyugtáztuk : ebből nem lesz kirándulás holnap! De legalább pihentünk : Tihamérral templomba mentünk, almás pitét sütöttünk és kertet takaritottunk, sőt : csirkét is vágtunk. Jó volt, jól esett, mint a vakáció is, ami most kezdődik - úgy vártam már! Tihamér elment Tatáékkal a tegnap, Bogi suliba - jó itthon a két kicsivel, főleg, hogy Boró partner mindenben akár sétáról, főzésről vagy kreativkodásról van szó.  Például ez a múlt heti munkája: látott egy videót, eltervezte, megfestette és kivitelezte! segitettem neki pár lépésben, a ragasztópisztoly használatában, de a többi az ő érdeme :-)




Ls leveleket is gyüjtött, kislányokat fodrászoltunk :-)
És jött velünk főzni is a múlt hétvégi horgászversenykor, igy legalább nem unatkoztam közben :-)

2018. október 24., szerda

Nem megy

nekem ez a gyereknevelés dolog, ami szomorú, mert időm nagy részében ezt csinálom. Helyesbitek szépitek : bizonyos része nem megy, a kamaszra nem tudok hatni már, valahol elrontottam. Nagyon kiborultam - erről ennyi, több nincs. Megoldás sincs. Viszont fáj és tehetetlenül nézni is nehéz.

2018. október 19., péntek

Minden napra

egy fotó
okt.12 :a csirkék egyre többet esznek... és egyre szemtelenebbek (a drágák) - nem lehet rájuk haragudni, viszont hamarosan eljön majd a nap...
okt.13 : pezsgő, illatos fürdőbombát készitettünk Boróval, házifeladat volt leirni egy kreativ ötletet hozzávalókkal és az elkészitési folyamatot, rajzolni és disziteni - el is lehetett késziteni, majd bemutatni az iskolába
okt.14 : családi vasárnap a Tihamér osztályával, sok játékkal, gulyásfőzéssel és kürtőssütéssel
okt.15 : a legfinomabb sütőtökös rizotto
okt.16 : nincs fotó...
okt.17 : répafőzelék és sült kolbász :-) bevallom itt volt még egy fotó a répafőzelékes mellett - egy méretes patkányé, amit valamelyik macsek hozott nekünk és helyezett a teraszajtó elé, igy egész nap a másik ajtón jártam ki meg be... a fotó is azért készült, hogy Apucit meggyőzzem, sietnie kell haza :-D
okt.18 : egész napi munkám itthon - csalamádé és ételizesitő, a kerti maradék, nem túl mutatós vagy csálé zőldségekből.
okt.19 : mai szerzemények.
És ezzel el is telt a hét sulis fele, ma már hazajövünk - és valószinű, hogy hozunk egy-két barátot, majd holnap két szülinapi buli, vasárnap meg a menetrendszeri horgászverseny levezetésnek. De nem is gond, még egy hét és itt az őszi szünet. Alig várjuk már, mert azért érezzük : fáradunk.

2018. október 17., szerda

Mama jön, Mama segit

főzni :-) Még mindig az van ma is, hogy hiába lakunk falun, azért nagyon jól esik, amikor kapunk ezt azt, ami nálunk nem terem meg, mint például a krumpli és az alma... vagy a vágható méretű csibe... meg almapaprika. Viszont Mama most úgy érkezett, hogy majd Ő akkor segit... és ez igy müködött
- ezt a csirkét pácold be, megsütjük a sütőben egészben
- a két csirke aprólékát megrántotta : mibe rakjam? kapcsold be a tűzhelyet... hol a hagyma? hol a zsir? paprika? fakanál? kostóld meg, elég sós? vedd le a tűzet... kavard meg... kész!
- az almapaprikát elrakta savanyúságnak : kérek egy fazakat, megmelegiteni a levet, mibe pucoljam? mossál üveget! annál nagyobbat! inditsd el a tüzhelyet! van borsod? kapor? kérek egy szürőkanalat! tiszta konyharuhát! ezt szárazdunsztba kell rakni! pokróc, láda! és kész is!
Ennyi! közben megfőtt a krumplileves és kisült az én rizsfelfújtam is, de a végére szédültem rendesen...