2020. január 10., péntek

Ezek

mennek most itthon - semmi különös, de mégis szeretjük. Pár fotó a vakációs napokról - ami nálunk ismét három hét :-) elég jól elvoltak itthon, most már simán társasoznak, olvasnak, filmeznek eggyütt - kevesebb a veszekedés (de van azért, és engem ez borit ki a legjobban) - de átlag jól elvagyunk. És lecsendesedtek a kedélyek a Bogi költözése óta - érezzük mind. Többet beszélgetünk telefonon, úgy érzem kellett ez az eltávolodás, hogy szeretni tudjuk egymást ismét és ne kavarjon be a rendetlen szoba, otthagyott mosatlan meg hasonló elvárások. Viszek neki kaját, beszélek vele telefonon - féltem a változástól, de a változás nem mindig rossz, csak hát félünk elengedni a megszokottat.
Reggeli macskás rituálé
az adventi koszorunkból téli asztali disz lett
nekifogtunk, beszippantott
újraindult a siszezon :-)
és a megszokott menetrend szerint, az amarilisz is munkába állt ( 9 szál virágot növesztett! )



Ilyen lett végül a puzzle 😊

2020. január 3., péntek

Ha olyan lesz

az egész évünk, amilyen a két első napunk, akkor nagyon jó évünk lesz :-) De az biztos, hogy 2020ban is fogunk
- főzni, de azt már nem csak én egyedül :-D Tihamér sütött hamburgert, Boró készitett mártogatóst zöldségekkel és görög salátát
- mosogatni és ez úgy néz ki főleg még mindig az én feladatom marad
- mosni... mert elsején és másodikán is ment a mosógép, a szennyes meg ömlik ki a tartóból még mindig (elsején a vizes törülközőket, másodikán a füstös vastag cuccokat volt muszáj kimosni)
- takaritani (magyarázat nélkül :-D)
- tornászni (ezt is muszáj, a tegnap valaki rákérdezett, hogy lesz újabb kistesó ?)
- és szórakozni meg lubickolni is fogunk , és szeretni egymást - ez a legfontosabb

Az év első napja
és a második napon





PS : jövünk haza elsején és azt mondja Tihamér : ma volt az év legjobb napja!
szeretem a humorát...

2019. december 29., vasárnap

Úgy alakult

hogy dacára annak, hogy nem nagyon volt semmi karácsonyi hangulatom (ami nem is csoda az áprilisi időjárás mellett)  vagy talán éppen ezért, nem nagyon görcsöltem rá a dolgokra. Főzés-sütés terén sem toltuk túl a dolgokat : mézespogácsa és diós/mákos/túrós bejgli készült és töltött káposzta - de igy is sikerült kiütni magamat a sok kajától, annyit vendégeskedtünk. A takaritást a fiúk betegségének köszönhetően letudtam pár hét alatt, igy az sem volt vészes, ami meg nem lett meg, az elmaradt. A fát is sikerült feldisziteni időben (és veszekedés nélkül :-). Aztán pihentünk. Itthon volt Bogi is és megállapitottuk, hogy hiába féltem a változástól - ismét - az igy kialakult helyzet sokkal jobb mindenkinek! mert amikor itthon van, akkor szeretjük egymást - otthon meg ő is úgy mosogat, tart rendet, ahogy akar - én ott csak vendég vagyok :-) fel is pakoltuk, mikor ment... szóval örvendek ennek a helyzetnek.
És aztán megjött a hangulat is karácsony után : pihentünk, filmeztünk, olvastunk, templomba mentünk, vendégeskedtünk, egy keveset sétáltunk is. Jó volt. A gyerekek főztek - Tihamér és Bori is kapott szakácskönyvet az Angyalkától - igy napi menűket irtak, bevásárlólistákat gyártottak és el is készitették a reggeliket/ebédeket/vacsorákat - a töltött káposzta pedig ment a fagyasztóba :-D

És az Angyalka hozott mindenkinek egy-egy olvasólámpát is (meg könyveket) - igy sokszor éjjelbe nyúlóan olvasnak. És a hó is alakul - megyünk sizni is. Csak a szánkót kell előkeressük és reméljük tudunk szánkózni is. Ma még lesz egy takaritós/számlafizetős futam - aztán holnap főzünk. Lesz : hamburger (Tihamér) , görög saláta és friss zöldségek mártogatóssal (Boró), bécsi, töltött tojás (Anya).És ha lesz kedvünk, megyünk és tűzijátékot nézünk vagy puzzlet rakunk és filmezünk. Vagy éppen mindent vagy semmit sem, ahogy jól esik.

2019. december 10., kedd

Adventi

készülődés a Kastélyban. Szeretem a hangulatát és a gyerekeket alig lehetett kirobbantani onnan. Készitettünk pár dekupázsolt mécsest, egy gyertyás asztali diszt és mézespogácsát is diszitettünk és készült pár karácsonyi fotónk is. Aztán hazajöttünk, itthon nézegetem a fotókat - van benne valami fura... aztán rájöttem : Bori magasabb lett Bulcsinál! belehúzott és elkerülte! össze is passzintottam őket itthon - és igen, nem sokkal, talán 1-2 cm, de ha figyelembe veszem, hogy Bori pont ennyivel volt alacsonyabb, akkor azért az a 4-5 cm elég sok! Tihamért itthon hagytuk Apucival, amit bánt is, meg nem is - szeret Apucinál lógni (gépezhet), de amikor látta képeket és hallgatta a beszámolót, akkor már sajnálta, hogy kimaradt.









2019. december 8., vasárnap

Van itt minden

vagyis decemberben már volt két disznóvágás - bár, ha jól számolom, akkor a miénket az valamikor november végén ejtettük meg - és mivel készitünk mindenfélét (hurkát, kenőmásjast disznófősajtot, gömbecet és hasonlókat) majdnem három nap volt a feldolgozás és el is fáradtunk rendesen. Aztán egy 'szabad' hétvége (amikor nem győzzük utólérni magunkat) és ismét egy disznóvágás Anyumnak - mondjuk ez sokkal kisebb volt és egy nap alatt cakkumpakk meglett. És közben lerobbant Bulcsi... majd elköltözött Bogi, lerobbant Tihamér is... szerencsére elfelejtem mi is volt ezekben a napokban. De a héten végre meglett a karácsonyi nagytakaritás délelőttönként, Tihamér segitségével (aki itthon lógott egész héten és iszonyat rondán köhögött mellé). Szóval ablakpucolás, függönymosás - pipa, adventi fények és diszek - pipa és mindezek mellett alig főztem, nem voltam dolgozni - csak ezt csináltam. Hihetetlen, főleg a végeredményt nézve, mert kezdhetném előlről. És minden délután volt valami még pluszban. Hétfőn az orvosnál kezdtünk a fiúkkal. Kedden szemészetre mentem, ami ismét nem volt egy fun-project. DE legalább megvan a Miki ajándéka : egy olvasó szemüveg aranyárban. Szerdán : elköltöztettem Bogit, 3-4 között, elrohantam a többiekért, elvittem és beadtam a megörzőbe Apucihoz, elrohantam vásárolni Bogival  - aztán mentem teázni a csajokkal (jó volt :-). Csütörtökön délután beadtuk a 'kicsiket' vallásra, mi elmentünk csavarogni Tihamérral, Mikit néztünk - sétáltunk. Pénteken - mivel még mindig csúnyán köhögött, ismét orvos, hogy ne maradjunk hétvégére ránézés nélkül - és milyen jó volt, hogy elvittem az öreg doktornéninkhez : mert akkorra a kezelés mellett, már jó úton haladt a tüdőgyulladás felé. Igy szombaton ő itthon maradt Apucival - ment munkába - mi pedig elmentünk a többiekkel az adventi készülődésre a Kastélyba... Vasárnap : reggel templom és kávé Boginál - vagy forditva, aztán meglátogattuk és felköszöntöttük Mamát, majd mentünk Anyumhoz... és jól belementünk az estébe, amire hazaértünk. Hát igy. Leirni is hosszú, bár voltak azért jó dolgok a héten. és még két hét a vakációig - és ami fix : két karácsonyi szereplés, egy táncos fellépés Boriéknak, egy kosárbemutató a fiúknak, plusz még a templomi szereplés. És két szülői. Ez csak a gyerekek oldala. Szóval csak mondogatjuk a lassulást... megvalósitani már sokkal nehezebb, ez tény. Valamikor a hét közepén elengedtem a kreativ adventi naptárt is : maradt csak a csokis és pár adventi kreativ program (mint például a Készülődés a kastélyban és sütünk mézespogácsát is barátokkal) aztán ennyi. Nincs már energiám ennél többre.

2019. december 3., kedd

Megérkezett

vagy legalábbis alakul az ünnepi hangulat és ebben segit a hideg és a pár hófolt is, ami esettés ittmaradt. És az is, hogy ha lassan is, de haladok a takaritással - mert nem diszitettem eddig - a nagytakaritás nem ment, a koszba meg minek. Vagyis elég nehéz volt ez az időszak nekünk/nekem (vagy van olyan időszak is, ami könnyű???)  : Bogi ma költözik és ezt elég nehéz volt feldolgozni. Vagyis nem azt, hogy költözik, hanem azt, hogy nincs minden rendben köztünk - igy érzem én - és akkor megkönnyebbültem, majd furdalt a lelkiismeret, meg ettem magam... Hát ez van, nőnek és önállósodnak - én pedig ismerve magam, irtózok a változástól - pedig a változás nem mindig rosszabb vagy jobb, csak más. És az első időben csak tengődtem, majd nekifogtam takaritani, ami sokat segitett a gondolataim rendezésében - és persze beszélgettem is Valakivel és nagyon jólesett, hogy támogatott és az is, hogy kendőzetlenül tudtam beszélni a dolgaimról - és ennél sokszor nem is kell több. Mert igen, még mindig zavar, hogy nem sokat tesz B. a környezete fenntartásáért (magyarul kupi van körülötte, magától nem sokat segit itthon, ha megkérjük akkor is csak immel-ámmal) és ezt nagyon nehéz nézni. De úgy döntöttem elengedem a dolgokat - elmegy és nekem ebben támogatnom kell és reményeim szerint a távolság majd segit tompitani az éleket, neki meg majd felnyitja a szemét. Igy legyen! szóval felajánlottam, hogy segitek cuccolni - összepakolt és elszállitom ma a dolgokat, majd megyünk és veszünk neki pár edényt, konyhatörlőt, tányért meg miegymást, ami kell kezdetnek és összerakok pár alapélelmiszert és tisztitószert, ami jól jön az első időkben. Ő meg meghivott kávézni, ha majd berendezkedett (és péntek estére jönnek a barátnői lakásavatóra :-) . Szóval alakul, szokjuk mind a helyzetet. Az este Bulcsi ki is fejtette az elméletét : ha már Bogi elköltözött és öten maradunk, jó lenne egy kisebb tesó, már csak azért is, hogy meglegyen itthon a létszám és azért is, mert neki soha nem volt kisebb testvére ❤️
Az idén csak csokis adventi naptárunk van eddig, találtam még egy ötletes naptárt, amit még nem késő elkezdeni : minden napra van egy jócselekdet, közös élmény - csak össze kell dobni... és lett vasárnapra adventi koszorunk is, nem is egy, hanem kettő, mert Tihamér is készitett egyet a suliba meg mi is összedobtuk az itthonit, amit terveztem. Plusz még két plüssmacit is beépitettünk egy-egy kopogtatóba, amely a gyerekek ajtójára került. Remélhetőlag ma felkerülnek a benti fények is. Ma pedig teázni megyek az Anyukás csoportos csajokkal, aminek külön örülök. Jó lesz.